Új Néplap, 1997. július (8. évfolyam, 151-177. szám)
1997-07-10 / 159. szám
* A KUNSÁGBAN JÁRTUNK * ÚJ NÉPLAP * A KUNSÁGBAN JÁRTUNK « ÚJ NÉPLAP * A KUNSÁGBAN JÁRTUNK » ÚJ NÉPLAP * A KUNSÁGBAN JÁRTUNK * ÚJ NÉPLAP * A KUNSÁGBAN JÁRTUNK * UJ NÉPLA Üresen áll az új osztály A bürokrácia útvesztőiben Helyi hírmondó Ez a tábla a fűtenger között hirdeti, hogy a városban mi minden eladó. Általában minden településnek, így Kunhegyesnek is akad egy „reklámújságja”. Esetünkben nem más ez, mint egy tábla a nagy ABC előtt, amelynek mindkét oldalára kiragaszthatja, felrakhatja közleményét az eladni akaró. Aki veszi a fáradtságot, és átgázol a „Pató Pál-os” kinézetű fűrengetegen, máris közelről silabizálhatja az ajánlatokat. Kérem, eladó itt segédmotor, kiskutya, kertes ház, azután napos- és előnevelt csirke, televízió, szopós borjú, férfi nagykabát, Trabant, villanydaráló, cipőállvány, szeneskályha, illetve egy ablakbetéttel, mindenestül. Akinek kocsira nem futja, és az átlagosnál rövidebb a lába, szíves figyelmébe ajánlunk egy megkímélt 26-os női kerékpárt. Milyen a jó tanár? íme egy bájos összeállítás Zabolainé Kovács Margit és Vigh Márta, Kunhegyesen tanító pedagógusok gyűjteményéből. Legalábbis ahogyan a legérin- tettebbek, a gyerekek látják: 1. A jó tanár kedves, okos és szereti a diákjait. 2. Közvetlen, barátságos. Úgy tudjon beszélni, hogy ne legyen unalmas. Legyen humora. 3. Egy tanár legyen türelmes a tanulóival. Magyarázza el az anyagot, és a tanulók iránt legyen megértő. Ne nézze azt, hogy a tanulónak milyen a ruházata. Ne szekálja a diákot! 4. Szerintem a jó tanár legyen illedelmes, művelt. Legyen humora, néha elejthet egy pár viccet. Ne legyen túl szigorú és ne verekedjen. 5. Ne ordibáljon, kedves legyen, néha engedékeny is, és legyen jó humora. 6. Szigorú, de igazságos, viszont legyen humora. 7. Hát, lényegében gőzöm sincs, milyen legyen egy jó tanár, mert még nem nagyon találkoztam olyannal. Jó tanár csak a mesében létezik! Utóirat: Na jó, vannak kivételek ... Mit tehetnénk mindehhez? Az igaz, hogy jó tanár nem sok létezik, de azért előfordul belőle itt is, ott is, amott is, szóval szerencsére a mesén kívül, a valóságban is létezik. Bank helyett bank Mint már hírül adtuk, tavaly december 31-ével megszűnt az úgynevezett zöld bank, a Mezőbank kunhegyesi ki- rendeltsége. Nem sokáig állt üresen a helyiség, mert bank helyett bank lett benne: a Rákóczi Hitelszövetkezet, Hevesről. Ami a személyzetet illeti, mindenki maradt, még a főnök asszony is. Ez a pénzintézet kisebb mint az elődje, és a múltja sem nyúlik a távoli időkbe, hiszen két és fél esztendeje alapították. Magánszemélyek és vállalkozók is vehetnek itt fel hiteleket. A magánszemélyek természetesen megfelelő kezesekkel és valamilyen fedezettel kell, hogy rendelkezzenek, a vállalkozók esetében nem kell kezes, csak fedezet. Népszerűségükre jellemző, hogy a kirendeltség még csak év végére, jobban mondva január elejére lesz egyéves, de máris egyre többen veszik igénybe szolgáltatásaikat. Napjainkban százharminc tagjuk van. A Rákóczi Hitelszövetkezettől magánszemélyek és vállalkozók is vehetnek fel kölcsönt. Innen már csak az ápoltak hiányoznak, a szoba szépen berendezett, kész. Köztudomású, hogy december 31-ével megszűnt a kunhegyesi szülőotthon. Időközben úgy döntött az önkormányzati képviselő- testület, hogy jó lenne, ha az építmény ápolási osztályként szolgálná az embereket. Megtörtént a létesítmény átalakítása, a személyi állomány képzése. Az elképzelések szerint harminckét ágy lenne, ahová olyanok kerülhetnének Kunhegyesről, meg máshonnan is, akik ugyan állandó orvosi ellátást nem igényelnének, de szakszerű ápolást igen. Az ügyben számtalan megkeresés, egyeztetés volt. Legutóbb például június 4-én is, mivel a nyitás időpontja eredetileg májusban lett volna. Jelenleg ennél két hónappal többet írunk, és amikor ott jártunk, a berendezett termek, ágyak üresen árválkodtak. Noha még a bürokrácia útvesztői miatt hiányzik egy-két engedély, azt is megtudtuk, ha van beteg, tulajdonképpen el lehetne kezdeni a munkát, a rászorultak ápolását. A hiányzó iratokat utólag is be lehet szerezni. Összedolgozik apa és fia ahol jelentősebb az idegen- forgalom, és módosabbak az emberek. Azért nem lett hűtlen a korábbi, megszokott termékeihez, a nyílászárókhoz sem. Csak ezek már ívesek, ível- tebbek, az üvegezése arany, részben lemez: a nyugati stílusnak megfelelően. Legérdekesebb megrendelése egy zsidókoporsó volt, amelyiknek az a lényege, hogy 2,5 centis gyalulatlan deszkából készül, fémszög nem lehet benne, fatiplik fogják össze. A mérete 50x60-as, a magassága 40 centi és 190 hosszú volt. Az ifjabb Nász, aki nyáron itt dolgozik, szintén letette már a névjegyét: egy gyönyörű, kunsági stílusban faragott kopjafát készített Ópusztaszerre, az emlékmű portájával szemben lévő területre. Ami az idősebbik Nász Istvánt illeti, nagyon sokan kérik fel támogatásra. így az iskolák, az óvodák, létesítmények: kit munkával, kit fafaragással, kit pénzzel támogat. Akin tud, segít. Nász István Kunhegyesen idestova húsz éve dolgozik a szakmában, és a neve jól cseng az asztalosok között. Vállalkozó, aki mostanság is hat szakmunkást és tizenegy tanulót foglalkoztat. > Az utóbbiakat azért, mert gondol az utódnevelésre is. A fia, a fiatalabbik Nász István is vele dolgozik, aki a megyeszékhelyen, a faipari szakközépiskola másodikosa. Ő gondolta ki, mi lenne ha nádtetős faházakat, sörözőket, kutyaólakat, kerekes kutakat állítanának elő. Bevált az ötlet, akadnak megrendelők hobbitelkekre, horgásztanyákhoz. Főleg a Dunántúlra, a Velencei-tó környékére kerülnek a termékek, szóval, A felvételen Nász István és segítői. Elől a sörözői fedett kerti padok, a háttérben egy faház, amelyet bármilyen méretben elkészít. Törökülésben a felvételire Fruzsi most éppen törökülésben a magyart bűvöli A képen látható hölgy a kunhegyesi Hovanecz Fruzsina, akinek még alig száradt meg a tinta az érettségijén. Fruzsi a közelmúltban sikeresen maturált Karcagon, a Gábor Áron Gimnáziumban. Ezzel azonban még nem fejeződtek be megpróbáltatásai, újabb erőpróba várta: Egerbe jelentkezett, az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola magyarkommunikáció és magyarművelődésszervező szakokra. Amikor ott jártunk, még nagyon tanult, és mire a cikk napvilágot lát és megjelenik, valószínű már sejti, felvették- e. Ha nem, akkor sem keseredik el: elmegy nulladik évfolyamra, esetleg egyéves újságíróképzőbe. Régi álma ugyanis, hogy a médiában dolgozzon. A barátai részben Karcagon, részben itthon laknak, de hát a hónap derekáig rájuk kevesebb idő jut: „hála” a szó- és írásbeli felvételiknek. A fontos tök A héj nélküli tökmag termesztése nagy hagyománynak számít Tiszaroff és Tiszagyenda térségében. Tiszagyendán több mint kétszáz hektáron, Tisza- roffon is száz hektárnál nagyobb területen bíbelődnek a gazdák ezzel a növénnyel. Átlagosan egy-három hektárosak a táblák, de akad húsz hektáros is. Hasonlóan a kukoricához, kétszer kell kapálni, vegysze- rezni is szokták, de csak csínján, hiszen a héj nélküli tökmag nagyon sok, fontos gyógyszer alapanyaga. Mázsánként negyven-negyvenötezret fizetnek érte, és jórészt exportra szállítják Ausztriába, Németországba, Hollandiába. Az oldalt írta: D. Szabó Miklós Fotók: Mészáros János Negyvennégy évesen az iskolapadban Ámbár hölgyek életkorát nem illik nagydobra verni, a kunhegyesi Dudás Gábomé Icáról annyit mondhatunk: már évtizedek óta főzött, amikor negyvennégy évesen ismét beült az iskolapadba. Korábban a húsboltban dolgozott pénztárosként, majd átjött a Kunság Népe Szövetkezet konyhájára, vezetőnek. Noha az itt kosztolóknak ízlett, amit feltálaltak, Icát egyszer hívatta a főnöke. Azt mondta, jó lenne, ha az érettségije mellől a szakmunkás bizonyítvány sem hiányozna. Bizony, akkor tanulni, amikor már felnőtt gyerekei vannak az embernek, nem köny- nyű. Ica gondolkodott egy keveset, majd ráállt arra, hogy negyven túl két egész tanévre Szolnokon ismét beüljön az iskolapadba. Nem volt könnyű éjszakákon át tanulni, készülni, de hát meglett az eredménye, mert minden vizsga sikerült, és a hőn áhított papírt is átvehette. Azóta is hetente ötször a szövetkezet konyháján készíti a finomságokat. Azért nem ússza meg a hétvégeket sem, hiszen otthon is ugyanazt teszi: rendszerint hat személyre főz. Kedvenc étele a csülök-, illetve a körömpörkölt, amelyek ugye nem kimondottan kímélő ételek. A családban más a sláger: az Ica főzte húsleves, hozzá rántott csirke, mondjuk uborkasalátával. Aki aztán ebből bevág ebédre egy takaros adagot, az esti harangszóig biztosan tűr vele. A szövetkezet konyháján naponta elvitelre is sok adagot kiad az ételhordókba Dudás Gábomé Ica. Festőművésznek készül Alig múlt tízéves Józsa Pop- pea, de már jó néhány országos első helyezést ért el azokkal a rajzaival, képeivel, amelyeket különböző környezetvédelmi kiállításokra, tárlatokra küldött el. Most ez a folyamat új fejezettel folytatódott, hiszen Abádszalókon a mini Poppea Galériában édesapjával, Józsa János festőművésszel közösen megnyílt a legelső tárlata. Poppea szavaival élve: a kiállítást Bordás Imre bácsi, Abádszalók polgármestere nyitotta meg. A fiatal leány korábban Kisújszálláson járt iskolába, de az utóbbi évet Debrecenben végezte, olyan bizonyítvánnyal, amelyik minden változatosságot nélkülöz. Ugyanis csak egyetlen egy jegy, az ötös ismétlődik benne. Poppea az abádszalóki tárlaton mintegy tíz alkotását mutatta be. Ezek tűzzománcok, olajfestmények, valamint filccel készültek. A művek olyan mesevilágot ábrázolnak, amelyet ő talált ki, és örökített meg. Az ifjú hölgy első kiállítása életének tizedik esztendejére esik, de aligha kell nagy jóstehetség ahhoz, hogy minden bizonnyal nem ez az utolsó. Annál is inkább, mert festőművész szeretne lenni. Ugyanakkor éles kritikus, hiszen az édesapja alkotásairól is megvan a maga véleménye:-A legtöbb tetszik, mert apu tehetséges művész. De van amelyik nem, mert nem az én világom. Ilyen egy tízéves (mű- vészjpalánta világa ... Józsa Poppea a képeit mutatja; mögötte édesapja, Józsa János festőművész.
