Új Néplap, 1997. július (8. évfolyam, 151-177. szám)

1997-07-10 / 159. szám

4. oldal A Szerkesztőség Postájából 1997. július 10., csütörtök Zajok az éjszakában A szolnoki Várkonyi tér la­kóira mostanában nehéz idők járnak. A tizennyolc emeletes épület körül és a buszmegállóban, a késő esti órákban, rendszeresen megjelenik egy hat-nyolc tagú társaság. Az éjjel ti­zenegy órakor kezdődő mo­torkerékpár-verseny innen startol, s eltart a derbü«nkár hajnali háromig is. Aki nem motorozik, az is gon­doskodik a hangerőről, mert magnót hallgat. Ez az állapot egyre tart­hatatlanabb, hiszen még éj­szakára is be vagyunk zárva saját lakásainkba: hi­ába szeretnénk nyitva tar­tani az ablakokat, az éjsza­kai randalírozók miatt ezt nem tehetjük. Nappal az iszonyatos forgalom zaja és bűze miatt vagyunk bezár­kózva. Ott tartunk, hogy éj­jel-nappal főiünk a saját le- vünkben. Segítséget várunk az ille­tékesektől. Szűnjön meg a csendháborítás, a randalí- rozás, szeretnénk, ha leg­alább éjszakánként nyu­galmunk lenne! A Várkonyi tér lakói Kongresszus után Betegen is lehet teljes életet élni A debreceni természetgyógyász kongresszus egyik érdekfeszítő előadásához, a testi-lelki beteg­ségekhez mondta el történetét Sipos Józsefné Irénke néni, aki Tiszafüreden természetgyó­gyász-pszichológusként foglal­kozik az emberekkel. Annak idején munkahelyén ő és mások is káros anyaggal dolgoztak, aminek következménye az lett, hogy megromlott az egészségük. A veszélyes anyag más-más szerveket támadott meg és saj­nos nem mindenkinek sikerült túlélni a betegséget. Irénke néni tizenhárom évvel ezelőtt veszí­tette el a látását. De nem adta fel. Elhatározta: ha már rajta nem tudnak segí­teni, megpróbál ő másokon. Az­óta embereket gyógyít, nem csak testileg, lelkileg is. Lehet teljes életet élni betegen is - mondotta a kongresszus résztvevői előtt - anjit a televí­zió 2-es műsorában is láthattak a nézők. Sípos Józsefné két elismerést is átvehetett ezen a találkozón: a szlovák természetgyógyásztól, dr. Nagy Gézától személyesen egy dedikált kötetet és dr. Gyi- mesi Koméitól egy dr. Mótus János-könyvet, neki szóló aján­lással. Egy hálás füredi polgár A levelekből válogatunk. Az írásokat rövidítve kö­zöljük, tiszteletben tartva a levélíró mondanivalóját. A témának akkor is nyil­vánosságot adunk, ha ne­künk arról esetleg más a véleményünk. Névtelen vagy címhiányos leveleket nem közlünk. Az oldalt szerkeszti: Kácsor Katalin Milyen lesz a jövő Magyarországa? Egyre gyakrabban halljuk az ország vezetőitől, hogy túlva­gyunk a mélyponton, most már emelkedik a nyugdíj, a kereset, nem csökken tovább a jövedelem, javul a közbizton­ság és a külföld is el van ra­gadtatva a kormányzat ered­ményeitől. Ami történt az utóbbi években, „történelmi fordulat és világra szóló siker”. Úgy tűnik, elkezdődött a vá­lasztásokra való felészülés - bár miniszterelnökünk azt ál­lítja, nem folytat sikerpropa­gandát. A kormánypártok megpróbálják „eladni”, amit eddig véghez vittek, az ellen­zék pedig számon kéri a kor­mánypártok választási ígére­teit, s azt mondja, hogy a ha­talmon lévők alkalmatlanok a kormányzásra és nem értenek semmihez. Úgy gondolom, ez így természetes, s ez a véle­mény a pártok helyzetéből adódik. Mégis amint hallga­tom a politikusokat, hiányér­zetem van; nem derül ki ugyanis, milyen lesz a jövő Magyarországa. Ahogyan én látom a mai helyzetet, a siker­ként beállított jó gazdasági mutatók a multinacionális cé­gek jelenlétéhez köthetők. Az olcsó költségek miatt nálunk bérmunkát, összeszerelést, ki­helyezett gyártást folytatnak, tőkét hoznak be és profitot visznek ki. A gazdaság ebből kimaradó része stagnál vagy leépül. Ez lenne a mi jövőnk? Én másmilyen jövőt képzelek: széles tulajdonosi struktúrát a kistulajdonosoktól a multikig - ahol a hazai tulajdon domi­nál. A jövedelem itt marad az országban, a belső piac meg­élénkül, és emelkedik a fize­tőképes kereslet. Nem szabad mindent eladni úgy, hogy aki többet ad, az viheti. Hogyan érvényesül így a hazai érdek és piacvédelem? Meggyőződésem, torz az a látásmód, amely csak a gazda­ságot, a gazdaságosságot nézi és nem látja mögötte a nyo­mort, az elszegényedést, a fel­bomló családokat, a fogyó né­pességet és az elöregedő, be­teg társadalmat. Hiszem, hogy eljön az az idő, amikor megtisztul a köz­élet, eltűnnek a gátlástalan, ké­tes elemek, a választási ígére­tek nem válnak üres propa­gandaszólamokká, a korrup­ciót, a bűnözést sikerül kire- keszteni, a kiszolgáltatott kis­emberek is bízhatnak a tisztes jólétben, s a kompromittáló­dott, tehetségtelen politikusok letűnnek. Fekete Ferenc Kisgazdák Demokratikus Szövetsége Küldjön egy képet! Pályázaton nyert balatoni nyaralás A felvétel az ’30-as éveket idézi: mi, gyerekek, egy balatoni táborozás alkalmával vol­tunk együtt. Az üdülést pályázaton nyertük - valószínű, hogy máskülönben egyikünknek sem lett volna alkalma abban az időben a nyaralásra. Dr. Soós István, Szolnok Egyre erősödik a ma­gyarság kinyilvánítása iránti ellenszenv. Tény, hogy történelmünk során néhányszor a magyar­ság megtizedelődött, teret teremtve más népek­nek a letelepedésre, meghonosodásra. Gyakran megfogalmazzuk legfőbb hibánkat, a széthú­zást, az egység hiányát, mely szinte természetes ennyi népcsoport keveredése után. A magyar­ság szó puszta hallatán a magukat e meghatáro­zásból kirekesztettnek érzők soviniszta, nacio­nalista stigmákkal változtatják meg e szárma­zásunkat kifejező szó értelmezését. Ezzel szemben az antiszemitizmus kifejezés védelmet nyújt a zsidóság számára, e szó hallatán min­denki a II. világháborúban elkövetett borzal­makra asszociál, s e megbélyegzést elkerü­lendő, hangoztatói előtt elvtelenül fejet hajt. Nem magyarságunkat kell szégyellnünk, annál inkább szégyellni való szolgává lennünk saját hazánkban, mások bűnét magunkra vállalva, meghunyászkodva tűrnünk kifosztásunkat, megalázásunkat. A mindennapi kenyérért foly­tatott harcban - magyarázva tétlenségünk okát - sosem leszünk szuverén nép, sosem leszünk magyar. Korántsem teljes és főként nem igaz az az állítás, hogy aki nyelvünket beszéli, akinek lakhelye hazánk, az magyar, még akkor sem, ha a tisztelt Ház nagy derültséggel fogadta egy képviselő azon állítását, miszerint a magyarság genetikai kérdés. Nos, tisztelt képviselő urak, valóban az. Ami pedig reakciójukat illeti, eléggé el nem ítélhető s el­gondolkodtató. Nem elbagatellizálható kérdés származásunk, már csak azért sem, mert isme­retének hiányában megeshet, hogy minket, ma­gyarokat, a parlamentben, saját hazánkban és a világ előtt, nem képvisel magyar. Minden kisebbségnek biztosítani kell jogait, jogainak védelmét. Minden népet csak vele azonos származású tisztségviselő képviselhet hitelesen, így minket, magyarokat is. Nem elég beszélni a nyelvünket, közöttünk élni, meg is kell érteni, érezni kell szavaink jelentését, sú­lyát. Nem véletlen, ha nem értik szavainkat azok, akiknek irányítani kellene bennünket, magyarokat, ők erre nem hivatottak. A magyar népet küzdő szelleme, igazságszeretete, oltha- tatlan szabadságvágya jellemzi, e tulajdonsá­gokat örököljük, hordozzuk magunkban; ilye­nek vagyunk. Tulajdonságaink a külső környe­zeti hatások függvényében érvényesülnek. Amikor szükséges, amikor a helyzet úgy kí­vánja, e tulajdonságok felszínre jönnek, műkö­désbe lépnek. Nem egy, gazdasági és társa­dalmi konfliktusokkal terhelt időszakban bizo­nyította a magyar nép sajátságos képességeit, amire méltán lehetünk büszkék. Pap Tamás, Szolnok Antimagyarság Köszönet támogatóinknak Köszönetét mondunk a Tisza-Coop Rt.-nek, a Szolnoki Sütőipari Rt.-nek, az Édes-Titok Cukrászati Bt.-nek, a Solami Rt.-nek, a Vár ABC-nek, a Kauri Kft.-nek, a Hotel Tisza Kft.-nek és a Damballa Bt.-nek, hogy segítségünkre voltak a pályakezdőknek rendezett nyílt nap előkészítésében. Megyei Munkaügyi Központ szolnoki kirendeltsége Segített a szakszervezet Mozgáskorlátozott rokkantnyugdíjasok vagyok, nehéz körülmé­nyek között élek, de magamat jól ellátom. Nagy bajomban régi munkahelyem szakszervezetéhez fordultam. Nem kellett sokat vámom, néhány napon belül megjött a segítség. A nyilvánosság előtt is szeretném ezt megköszönni a Postások Szakszervezetének. Özv. Donkó Lajosné, Szászberek Anonimitás Rengeteget beszélnek mostanában a személyiségi jogokról. Mélységesen tiszteletben tartom, de rendkívül igazságtalan, hogy egy szabálysértő, kisebb vagy nagyobb bűnöző nevét el­hallgatják. Megérdemli ezt az, aki a társadalom szabályait meg­sérti? Olvasom az újságokat, s engem is nagyon felháborít, hogy aki lop, csal, rabol, név nélkül kerül nyilvánosságra. Lehet-e harcolni a bűnözés ellen, ha az elkövetők névtelenek maradnak? Meggyőződésem, egy név - esetleg pontos lakhely - visszatartó lehet. Az elharapódzó bűnözésnek és leküzdésé­nek a névtelenség megszüntetése csupán egyik apró, de nem el­hanyagolható módja lehetne. Jupá A kajak-kenu szakosztály jövője van veszélyben Segítség, visz a víz! Szeretném önökkel megosztani gondunkat - amely természete­sen nem kizárólag minket, a Szolnok Városi Sportiskolát, hanem városunk valamennyi, a Tiszához, Zagyvához, Holt-Ti- szához vonzódó, a víz közelsé­gét életformának tekintő polgá­rát érinti. Kajak-kenu szakosz­tályunk - amely „Csipkeró­zsika-álmából” a sportágat új­jáélesztette - az ellehetetlenü­lés gondjaival küzd. Nem azért, mert nincsenek kiváló verseny­zők vagy képzett edzők, segítő­kész szponzorok, biztos működési háttér, hanem azért, mert Szolnok vizeit egy igen jól szervezett rablóbanda fojto­gatja. Csónakmotorban utaz­nak, nem érdekli őket, hogy életveszélyes helyzetet terem­tenek azzal, hogy az előkészítő csoportok fiataljai kísérő hajó nélkül kénytelenek edzeni (fel­téve, hogy a szakedzők vállal­nák az ilyen helyzetet), nem ér­dekli őket, hogy a legfontosabb versenyek előtt edzői kíséret hiányában a válogatott szintű, országos bajnoki címre aspi­ráns versenyzők felkészülése nem lesz teljes. Az pedig, hogy a június 2-án és a július 2-án el­lopott két-két csónakmotor ér­téke körülbelül kettő-kettő és félmillió forint, már csak ada­lék ahhoz, hogy nem rossz vál­lalkozás manapság csónakmo­torokat lopni. Segítséget remélünk minden olyan szolnoki polgártól, spor­toló gyermek szüleitől, akik úgy érzik, tudnak és akarnak tenni a kajak-kenu sportért. Azt kérjük, lehetőségeikhez mérten segítsék sportolóinkat, mert vá­rosunk hagyományosan jó eredményeket felmutató sport­ága került most veszélybe; az a sportág, amelyet Deme József, Csapó Géza világbajnokok, Pető István Európa-bajnok, Bordács Balázs ifjúsági Eu­rópa-bajnok és Világ-kupa­győztes neve fémjelez. Támogatásukat az „Egészsé­ges életmódra nevelésért” Ala­pítvány Kereskedelmi és Hitel­bank Rt. Szolnok 10404508- 45017005-000000000 számú számlájára várjuk és szívesen állunk rendelkezésre a 373- 705-ös telefonszámon. Segítőkészségüket köszöni: Szalay Ferenc igazgató A hűvös idő nem kedvez a kempingezőknek, a fes­tői, nagykörűi Tisza-parton sem tűi nagy a mozgás. Ottjár- tunkkor csupán a szolnoki Verseghy gimnázium hét diákja dacolt a hűvös szelekkel, ám mint képünkön is látszik, ked­vüket ez cseppet sem befolyásolta. fotó: cs. i. Létezik másik törvény is Az új Néplap június 25-ei számának Élő gond a Holt-Ti- sza-part című cikke a horgá­szokat akadályozó lekerítések- kel foglalkozik. A testületi ülé­sen interpelláló városatyának adott válaszban azt olvashatjuk (fogalmaz az írás), hogy a cím­zés nem jó helyre szólt, mert a Holt-Tisza állami tulajdon, ke­zelője a Közép-Tisza Vidéki Vízügyi Igazgatóság. Az I. fokú hatósági jogkört is ez a hi­vatal gyakorolja a víz felett. A válaszadó nem tartja célszerű­nek az ad hoc bizottság létreho­zását, mert semmiféle hatósági vagy döntési jogkörrel nem le­het felruházni. A Magyar Köztársaság T/3566. számú törvényjavasla­tának 16. §. 1. bekezdése ki­mondja: a halászati jog gyakor­lásával érintett ingatlan tulaj­donosa, használója - eltérő megállapodás hiányában - kö­teles tűmi, illetve lehetővé tenni, hogy az ingatlanon ke­resztül a jogosult (ha az más­képp nem lehetséges) a vízhez, a külön jogszabályban megha­tározott korlátozások betartásá­val eljusson, az ingatlanon a ha­lászati tevékenység időtarta­mára fogási eszközt elhelyez­zen, illetve használjon, a vízen halászati tevékenységet foly­tasson, valamint a fogási zsák­mányt elszállítsa (halászati szolgalmi jog). Tudomásom szerint az országgyűlés (vala­melyik kora tavaszi ülésén) a javaslatot törvényerőre emelte, a végrehajtási utasítás előrelát­hatóan augusztusban megjele­nik. Megjegyzem, hogy a ko­rábbi halászati törvény is ha­sonlóan fogalmaz. Úgy gondolom, hogy az ön- kormányzatnak (mint szabály­sértési hatóságnak) kötelessége a törvény előírásainak betarta­tása az állampolgárokkal szem­ben. Ennek alapján egyetértek az interpelláló városatya javas­latával, az ad hoc bizottság lét­rehozásával, a törvény rendel­kezéseinek betartatásával - an­nál is inkább, mert a hétvégi- kert-tulajdonosok többsége a vízpartot nem mint saját tulaj­dont zárta le a horgászok elől. K. S„ Szolnok Rákóczifalvi fiatalok sikere Berlinben Az Adrianus Utazási Iroda ál­tal rendezett III. béke-barátság nemzetközi képzőművészeti és zenei tábor nagy sikerrel mutatkozott be Berlinben. A program egyik kiemelkedő eseményeként az iroda, együttműködve a berlin-bran- denburgi Német-Magyar Ba­ráti Társasággal, a tábornak helyet adó településekkel együtt szervezte meg a prog­ramot, amelyben igen nagy si­kerrel mutatkozott be Rákó- czifalva is. A huszonöt tagú küldöttség tevékeny részese volt Berlin- Spandauban a „népek barát­sága fa” elültetésének. A Se­nioren Klubban megtartott rendezvényen megjelent a vá­ros önkormányzatának elnöke, polgármestere, a baráti társa­ság vezetése, hazánk konzulja, a berlini magyar egyesületek vezetői és képviselői. Az ün­nep hangulatát Rákóczifalva tánccsoportja, az Adrianus kamarazenekar és dr. Jáki Fe­renc faszobrász bemutatko­zása fokozta. A fiatalok és fel­készítőik tudását minősítette, hogy programjukat a mintegy 250 résztvevő vastapsa kí­sérte. A fiatalok az ötórás, jó hangulatú Gulyás-partit köve­tően Berlin keleti részében, a Magyar Házban rendezett es­ten léptek fel, a délelőttihez hasonló sikerrel. Rákóczifalva polgármestere, Bodács István - aki a partin elragadtatással beszélt „gyermekeiről” - büszkén fogadta a gratuláció­kat. A sikeres bemutatkozás, a számtalan ajándék, a testvér- kapcsolatokban és az Európa Kulturális Útja nemzetközi program előkészítésében elért eredmények mellett a szerve­zők nem feledkeztek meg a gyermeknapról és a születés­napjukat ünneplőkről sem. A Magyar Ház vezetői a hazaér­kezést követően ismételten megköszönték az országpro­pagandaként sem jelentéktelen rendezvényen a színvonalas bemutatkozást. Nick Ferenc

Next

/
Oldalképek
Tartalom