Új Néplap, 1997. július (8. évfolyam, 151-177. szám)

1997-07-08 / 157. szám

1997. július 8., kedd Megyei Körkép 3. oldal Alakformáló és kondicionáló torna indult Szolnokon, a Hemo első emeleti fit­ness termében. Tamás Ágnes, végzős szakedző vezetésével zenés gimnasztika, stretching (nyújtó) és légzőgyakorlatokat végeznek a mozogni, csinosodni vágyók. fotö: illyés Népszavazással döntenek (Folytatás az L oldalról) Kengyel lakosainak egy része elfogadja a tervet, de vannak, akik ellenzik. Ami tény: a köz­ség a beruházással 20-30 évet fog fejlődni. A hulladékmeg­semmisítő mintegy 160 dolgo­zót foglalkoztat majd, akiknek legalább a fele a helybeliek kö­zül kerül ki. Jelentős az a helyi adó is, ami a műtől várható: ez többszöröse lenne évente a község költségvetésének. Ha tehát a hulladékmegsemmisítő megvalósul, a község jövője megoldódott. Miután a kengyeli telep fel­épült, a Green-World azt is ter­vezi, hogy Tiszatenyőn tégla­gyárat létesít. Amennyiben a lakosság a le­telepítés mellett szavaz, szep­temberben elkezdődik a beru­házás, és jövő év végére már üzemel a veszélyes hulladéko­kat megsemmisítő mű. Nyári egyetem a hadtudományokról Várhegyi Attila, Szolnok polgármesterének köszöntőjével teg­nap megnyílt a megyeszékhely Helyőrségi Művelődési Otthoná­ban a Vm. Tisza Nyári Egyetem péntekig tartó előadás és vita­fórum-sorozata. Az idei rendezvény a „Hadsereg és társadalom a változó Európában" gondolat jegyében zajlik. Amint azt Várhegyi Attila ki­emelte: ez a rendezvény jelentős mértékben járul hozzá a NATO- ba való meghívásunk kérdései­nek tisztázásához, és lehetőséget nyújt arra, hogy ez ügyben pro és kontra érvek hangozzanak el. Ebben ennek a városnak szerepe lehet, hiszen hagyományosan ka­tonaváros, és számít a hadsereg jelenlétére az elkövetkező évti­zedekben is. Az első előadó dr. Móricz La­jos volt, aki ,A hadtudomány szerepe, helye és kapcsolatrend­szere” címmel tartotta meg fel­vezető előadását. Másodikként dr. Szendi István szólalt fel, aki a „Tudományos képzés és foko­zatszerzés a hadtudományban” területén az elmúlt években be­következett változások mibenlé­téről tájékoztatta hallgatóságát. Mint elmondta, jelenleg a ko­rábbi fokozatok helyett egy tu­dományos fokozat került kialakí­tásra (P4D), ennek rendszerébe illeszkedett be a hadtudományi képzés is. A P4D megszerzésé­hez öt év felkészülési időszak áll optimálisan rendelkezésre. Dr. Korsós László a Hadtörté­neti Intézet és Múzeum gyűjte­ményeiről és tevékenységéről beszélt, amely a tudományos ku­tatás számára alapanyagként szolgál. A különböző gyűjtemé­nyek (amelyek közül nem egy több százezer darabból áll) anyaga gyakorlatilag végigkíséri az állandó hadseregek történetét (úgy a „közös” hadseregét, mint a honvédségét) 1715-től kezdő­dően, amikortól folyamatosan rendelkezésre állnak hadtörténeti források. Természetesen már ko­rábbi keletkezésű szórványanyag is fellelhető (a legrégibb a XII. századból való) a gyűjtemény­ben. Az előadásokat vitafórum kö­vette, ahol az esetleg nem kel­lően ismert dolgokról informá­lódhattak az érdeklődők. A ren­dezvénysorozat ma humánpoli­tikai előadásokkal és fórummal folytatódik. Baráth Tibor Mit gondol a NATO-csatlakozásról? A madridi NATO-csúcstalálkozó mai ülésén döntik el: felveszik-e hazánkat a tagok közé. Megkérdeztünk járókelőket, mi a véleményük a szervezethez való csatlakozásról. Szalinka József, abonyi nyugdíjas: - Amikor már csatlakoztunk, fog igazán kiderülni, hogy ez mennyiben befolyásolja az ország helyzetét. Egy szövetséghez való tartozás mindig újdonságot hozott az or­szág életébe, például az oro­szokkal kapcsolatban. Kolozsvári Agnes, szolnoki szociális munkás: - Jó, hogy tartozhatunk valakihez, főleg egy akkora országhoz, mint az USA. így talán NATO-ország- ként is közelebb kerülhetünk egymáshoz, és jobban megis­merkedhetünk egymással. Németh László, rákóczifalvi esztergályos: - Kételyeim vannak a szervezetben való he­lyünkről, és szerepünkről. Egyelőre csak azt látni, hogy görcsösen kapasz­kodunk valaki vagy valami után - ez lenne a NATO. Egyébként a csatlakozást sem adják ingyen, és vajon meny­nyibe fog ez a magyar állam­nak kerülni?! Demecs Attila, rákócziújfalui zenész: - Az országnak pozití­vum, hogy katonailag fejletteb­bek leszünk, mint voltunk, ami természetesen sok pénzünkbe kerülhet. Emellett esetleg biz­tonságot jelent a környező or­szágokkal szemben. Hornyák Csabáné, szolnoki ügyvezető igazgató: - Lehet, hogy jobb, de lehet, hogy rosszabb lesz, ezt így előre nem mondhatjuk ki. Eredménye mindenképpen lesz, de az biztos, hogy alárendeltjei le­szünk egy minden téren gazdagabb, fejlettebb országnak, az Egyesült Államoknak. Igazán jót nem remé­lek a csatlakozástól. F. Zs. Új fecskendő a tűzoltóknak Karcag önkormányzatának hivatásos tűzoltósága a na­pokban megkapta az értesí­tést arról, hogy eredményes volt az új fecskendő vásárlá­sára benyújtott pályázata. A karcagi tűzoltóknak a korábbi években beszerzett Csepel tí­pusú fecskendőn kívül csak el­öregedett, gazdaságtalan üze­meltetésű autói vannak, melyek átlagéletkora 18 év. Ezek vonu­lási sebessége 50-60 kilométer óránként, így a működési terüle­tük (Karcag-Tiszaroff-Kende- res) csak igen lassan járható be. Az új jármű 340 lóerejével óránként 100 kilométer fölötti sebességet is lehetővé tesz majd - tudtuk meg Lévai Kálmán őr­nagytól, karcagi tűzoltóparancs­noktól. Az autót felszerelve kap­ják meg, ami több milliós meg­takarítást jelent. A karcagi önkormányzat ta­valy nyújtott be pályázatot a Belügyminisztériumhoz új tűz­oltófecskendő, vízszállító és műszaki mentőszer vásárlására. Júniusban zárult le a fecsken­dőre kiírt tender. A pályázaton az osztrák Rosenbauer cég lett a nyertes, mely Mercedes gépko­csikra építi a fecskendőket. A karcagiak december 15-ig kap­ják meg az 52-55 millió forint értékű gépjárművet, melyből mindössze 10 százalékot kell az önkormányzatnak kifizetnie. A város erre a célra még tavaly el­különítette a pénzt. A környező települések önkormányzatai kö­zül lakosságarányosan Berek­fürdő, Kunmadaras, Tiszaroff, Tiszagyenda és Kisújszállás is adott támogatást. A vízszállító és műszaki men­tőszer tenderkiírása most készül. Ennek fedezetéül a biztosítóktól kapott egy százalék szolgál majd, a beszerzésekre azonban várhatóan csak 1998 első fél­évében lesz lehetősége Karcag­nak is. de Közérzetünk Utazunk A vonaton nincs ülőhely. Állóhely is alig. Az ember ennek el­lenére próbál helyezkedni a csomagjaival. És reménykedik. Hátha valahol mégiscsak „kimaradt” egy ülőhely. Valóban akad egy az egyik fülkében. Ám a fülkében utazó család feje, egy hölgy sajnálkozva mutat lefelé: „A kutya”. Ugyanis a sza­bad ülőhely előtt egy kutya üldögél, aki nyilván a családdal uta­zik. Bár ő nem ül, de az ülés előtti helyet tökéletesen elfoglalja. Marad tehát a peron, ahol már egyébként is sokan állnak. Nemcsak azért szorultak ki ennyien, mert kevés a hely a vona­ton, hanem azért is, mert a meglévő hely is pazarló módon van kihasználva. Sok fülkében nem ülnek, hanem fekszenek, alsza­nak az utasok. Jó, meg lehet érteni, fáradtak, nyaralásból jön­nek, ezen a vonaton a Balatonon üdülők utaznak hazafelé. De hát az is fáradt, aki a peronon nyomorog csomagjaival. Az ablakot nem lehet lehúzni, így levegő is alig van. Ebbe az oxigénhiányos zsúfoltságba lép egy házaspár, a mellékhelyisé­get keresik. Mindketten cigarettáznak, fújják a füstöt. Hamarosan elmennek. Még mielőtt föllélegezne az ember, egy részeg férfi jön át a másik vagonból. Pillanatok alatt tö­mény ital szagával telítődik az amúgy is elhasznált levegő. Az­tán, hogy fokozza az általános, jó közérzetet”, még rá is gyújt. Utazunk. Ilyenkor, nyáron, a magas közlekedési és szállás­árak ellenére mégiscsak fölkerekedik, aki bírja pénztárcával. Saját kocsival, vagy autóbuszon, vonaton igyekeznek elérni az áhított célhoz. Mindegyik kiválóan alkalmas arra, hogy sem­mibe vegyük utas- és közlekedő társainkat. Persze, aki a hét­köznapokon is nyitott szemmel, füllel jár, az nem lepődik meg ezen. Hiszen egyébként is, nap mint nap ugyanezzel a magatar­tással találkozik: az emberek lökdösik egymást a tömegben, az­tán nyomdafestéket nem tűrő szavakkal kommentálják a történ­teket. Az agresszív viselkedés tanúi lehetünk lépten-nyomon. Ezt sokan azzal magyarázzák, hogy megélhetési problémákkal küzdenek az emberek, sok a gondjuk. Ilyenkor, amikor nyaralunk, igyekszünk a gondokból kikap­csolódni. Az üdülésre utazóknak, az üdülésből hazatérőknek felszabadultnak, könnyednek, udvariasnak kellene lenniük. He­lyet adni másoknak is a vonaton, nem mutogatni, nem dudálni a szembejövő autósnak. Persze az is lehet, hogy ez a feltételezés alapvetően téves. Lehet, hogy annák van igaza, akinek az a véleménye: miért len­nénk nyaraláskor különbek, jobbak, mint egyébként? Paulina Éva Fegyverük a szép szó „Parancsnokot” kapott a szolnoki városőrség. Mészá­ros Gábor július 1-jétől tölti be tisztét. Lapunk terveiről faggatta. A tíztagú városőrség új vezető­jét 14 pályázó közül választot­ták ki. A 48 éves Mészáros Gábor 30 éves katonai múlttal rendelkezik, ugyanis ennyi ideig dolgozott a szolnoki hadkiegészítő parancsnoksá­gon. Innen nyugdíjazták, ma­gyarul leépítették. A „parancsnok” legfonto­sabb feladatának az együttmű­ködést és a létszámbővítést tartja. Azt szeretné, ha hatéko­nyan működne együtt a város­őrség a rendvédelmi szervek­kel, a létszámot pedig - a munkaügyi központ segítségé­vel - duplájára növelné au­gusztus 1-jétől. Ehhez persze pénz kell, ami egyelőre nagyon nincs. A városőrök szegényesen felsze­reltek, mindössze két rádiójuk van, benzinpénzről pedig csak álmodnak. Gyalog és busszal járják a várost. A Kossuth La­jos téri irodaházban található irodájukban még önálló tele­fonjuk sincs, a 374-613-as számú telefonon más szerve­zettel együtt osztoznak. Hatékonyságuk ennek meg­felelően alakul. Legfőbb fegy­Mészáros Gábor vérük a szép szó, hiszen nincs jogszabályi hátterük a renitens lakosok megfékezésére. Mindazonáltal a szolgálati időről készült jegyzőkönyvben több olyan bejegyzés szerepel, amelyek arról tanúskodnak, hogy számtalan „ügyet” elin­téztek. Ha nincs is jogosítvá­nyuk a büntetésre, vagyis a le- gelriasztóbb „fegyverre”, ak­kor is több mindenre odafi­gyelnek, és amit rendellenes­nek látnak, azt a megfelelő helyre jelentik. Mészáros Gábor jelenleg több helyen kilincsel. Pénzt, minél több pénzt szeretne sze­rezni a városőrség számára. Ha a lakosokban is van segítő szándék, azt szívesen veszik. Nemere István: Szabadok szerelme d, • Délután füFödtek, este táncoltak, és minden olyan természetes volt. Mióta Paul felbukkant az életében, új­fajta vágyak lobbantottak benne lángra, amelyekről eddig Tiná­nak sejtelme sem volt. Nem hitte volna, hogy ezek is a testé­ben rejtőznek, hogy éppen most bújnak elő és ilyen perzselőek lesznek... Két nap telt el, két nap álom, és most kezdődött a harmadik. A levegőből is ömlött a jó hő­ség. Paul ujjai feljebb kalandoz­tak, most a lány napbarnított combját simították végig. Egy­más mellett feküdtek a homo­kon, bőrükkel is érezték a törül­köző apró redőit, valahol a tá­volban hullámok csapdostak. A lány minden idegszálával a fiú ujjaira koncentrált. Elektromo­san vibrált benne minden érin­tés. Paul ujja most egy pillanatra elvált bőrétől, hiánya fájt. Aztán valamivel odébb ismét megérin­tette, és Tina csaknem felnyö­gött, kéjesen. Lustán-lanyhán át­fordult a hasára, egy pillanatra kinyitotta szemét, nagyon közel­ről látta most a férfi fejét. Az ál­lát, azt az akaratos, kemény ál­lát. Néha előreszegi, és olyankor biztosan még a szokottnál is ha­tározottabb...- Kívánlak - szólalt meg a férfi. Tina csaknem felnyögött a kéjtől - a szó folytatása volt a férfi ujjainak, testének meg­hosszabbítása, maga is örömet adó. Remekül érezte magát. De csak az egyik szemét nyitotta ki, úgy suttogta, alig hallhatóan:- Én is.- Gyere velem - mondta ek­kor Paul, ellentmondást nem tú­róén. És máris felállt, nagyon felmagasodott a lány mellett. Csak egy fürdőnadrág volt rajta, bőre már lebarnult valahol. To­ronyból nézett le rá. Türelmetle­nül. Követelőzve! Az öltözősátruk nem volt messze. Valójában egy másik párral együtt bérelték, ezen a strandon ez volt a szokás, négy embernek adtak egyet, de a má­sik pár - alig ismerték őket - ilyenkor déltájt hazament a szál­lására ebédelni. Nemrégen kö­szöntek el tőlük. Most hát nem kellett attól tartaniuk, hogy va­laki megzavarja őket. Paul gondosan behúzta a nagy cipzárat, melynek résén át beléptek. A narancsszínű oldal­falak valósággal lobogtak, akár a tűz. A kinti nap lángot vetett rájuk. Fájt a szemük is ettől a fé­nyességtől. Minden különössé vált ebben a sejtelmes kicsiny belső világban. A falak folyton mozogtak, a könnyű szél hol benyomta, hogy kiengedte őket, valósággal a bőrükön érezték a megrekedt meleget.- Gyere... És Tina engedelmeskedett. ...Rájuk tört a tűz. Mert tűz volt az a javából, amit akkor éreztek. Lávagőz csapott le rá­juk, kábító és eszméletrabló ro­ham. Paul néhányszor úgy simí­totta végig a lányt, tarkójától a sarkáig, a hátán, fenekén és combján, hogy az valóságos és néma sikoltást váltott ki a lány­ban, megbizsergette még a lel­két is, nemcsak a testét. Aztán ledobták a fürdőruhát, és ujjak indultak tapogatózó-si- mogató körútra, megannyi ki­csiny Kolumbusz, felfedezők és kalandorok, nem rettentek visz- sza semmilyen hajlattól. Ide csúsztak, oda bújtak, itt siklot­tak, ott pihentek, érintettek, szőrszálakkal viaskodtak játé­kosan, bele-belegabalyodva. Hegyre másztak, völgybe szán- káztak alá, kettesével, hármasá­val - olykor egyesével... Bőr a bőrön, rekkenő hőség. Tüdők fújtatnak, előbb csak vá­gyakozva, aztán együtt az iz­mokkal. Test hordoz testet, comb combot. A férfi a hátán feküdt, Tina lassan, nagyon las­san ereszkedett alá, már körül­vette Pault, mindkettőjük sze­mére édes hályog borult. Aztán a férfi mindkét keze el­indult felfelé, előbb Tina oldalán a csupa selyem sima bőrön, majd a mellek alá csúszott, ujjai idegesítő lassúsággal engedték közéjük hullani-csúszni amazok kerek, alig-súlyos halmait. És egy pillanattal később ugyan­azok az ujjak karvalykarmokká lettek, erősen markoltak... Tina felnyögött, kéjesen. A ritmus, amely bennük-ve- lük lüktetett, mindig az övék volt. Talán már százezer, millió éve. Mintha mindig így tettek volna... Tina arca eltorzult, fel­hágott a kéj egyik kisebb csú­csára, lelassult mozgása. A férfi is lassított, majd nagyon óvato­san - akárha csecsemővel lenne dolga - oldalra döntötte, megtar­totta és lefektette Tinát. Nem hagyták el egymást közben, és most Tina félig nyitott szeme fogadta be a kintről vászonszű­rőn át áradó narancsvörös fé­nyességet. Néha Paul feje ta­karta el a napot? De nem, hiszen Paul maga volt a nap... Tengerré lettek mindketten, hullámok leikévé, tajtékos ta­rajjá. Fel-felcsaptak a sziklákra, a két óceán egyesült, mindent el­töltött vágyuk. És amikor a csú­cson jártak, alig tudták visszatar­tani diadalmas kiáltásaikat. Ahogy a vulkánból előtör az élő tűz, úgy üvöltötték volna vi­lággá, micsoda gyönyört él­nek át. De a külvilág azért ott volt, ha csak tudatuk utolsó szikráinál is. Összeharapták szájukat, torkuk­ban fontak az elfojtott kiáltások, némák maradtak, majdnem né­mák. Miközben, akár a Nap lánglobogó csóvái, úgy csapott ki belőlük mindaz, amit akkor éreztek. És amihez a világnak mégsem volt semmi köze. (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom