Új Néplap, 1997. július (8. évfolyam, 151-177. szám)

1997-07-05 / 155. szám

1997. július 5., szombat Körkép 5. oldal Nézőpont Egyenmultik Hamarosan Szolnokra is megérkezik az amerikai hamburgeres gyorsétke­zőlánc - tették közzé a napokban egy sajtótájékoztatón. Jelenleg folyik a belvárosban az üzlet leendő helyének kijelölése. (Erősen gondolkodtam az­óta, hogy a belvárosban hol juthat majd hely nekik, de aztán megnyug­tattam magam: a multiknak meg a bankoknak a tapasztalat szerint valahogy csak kiutalnak egy „talpalatnyi földet”.) Nem akarok ugyan bármi jónak az elron- tója lennni, de azért bennem csak felmerültek kételyek. Gondo­lom, a cégnél előzetesen jól felmérték a terepet, hol is szándé­koznak újabb üzletet nyitni. Szolnokon azonban nem biztos, hogy lesz megfelelő kereslet a különféle ételeikre. Hiszen volt itt nem is oly rég Dixie Csirke is, amely alig egy évet ért meg, utána bezárták. Aztán vannak itt olyan, márkás sportruházatot kínáló üzletek, amelyekbe a bejutásért nemrég még közelharcot kellett vívni, és ma jórészt alig lézeng ott vevő, az is legfeljebb nézelődik. Persze ne felejtsük el, hogy a gyorsétkezős világcé­gek a gyomrunkra játszanak, márpedig a magyar ember szeret enni. Lesz is itt hamarosan mindenféle hamburger meg cheese­burger meg csikenmegnagetsz (angolosok kedvéért: Chicken McNuggets) meg kóla meg hasábburgonya és egyebek. Jöhet az amcsi életérzés, nyakon öntve a Happy Meal (magyarok kedvé­ért: „boldog kaja”) menüvel. Csak győzze anyuka meg apuka kifizetni az árát. A sajtótájékoztatón persze „megnyugtattak”, hogy jönnek Szolnokra más multik is. Nagyáruházak. Na persze nem olyan hatalmas bevásárlóközpontok, amilyenek a fővárosban épültek soijában, hanem kisebbek, de azért elég nagyok kisvárosi szemmértékkel mérve. Olyanok, amelyek megjelenése ellen már a fél ország kiskereskedői tiltakoznak, mivel veszélyez­tetve érzik létüket. Mondják: ha megjelennek a multik, ala­csony áraikkal, jaj lesz a kisboltoknak. Egymás után zárhatnak be, mert az a néhány törzsvevő nem tudja majd eltartani őket, növekvő költségeik mellett. Még azt is megkockáztatom, hogy a „hagyományos” élelmiszerüzletek sem rajonganak a multi­kért. Hiszen nekik is óriási kihívást jelent majd a kínálatuk. És nagyon nehéz versenyezni a multik mögött álló hatalmas gaz­dasági erővel. Az egyik gazdasági napilap eközben arról cikke­zik, hogy Budapesten a különféle plazáknak, centereknek meg egyéb központoknak már most igencsak megcsappant a for­galmuk, sok üzlettulajdonos azon gondolkodik, hogy csökkenti bérelt területét. No de sebaj. Szolnok még előtte áll a különféle élvezeteknek. Aztán majd elgondolkodhatunk rajta, hogy Szolnokon ugyan amerikai kaját lehet majd tömni a hasunkba, de vajon miért nincs egy jó kis halászcsárda itt, a Tisza mellett. Lesz majd multis egyenkínálat, egyenruha, egyenszabály, egyenmenü, egyenár (nem is alacsony), egyenakció. Mert a hangsúly a fo­gyasztáson van és lesz. Mindegy, hogy mit, csak egyen-vegyen valamit az a drága vevő. Mert csak így lehet belőle egyenvevő. Már aki hagyja magát beetetni.. . Videózás, strand, diszkó - kevés munka és utazás Gyerekek a nyár melegében A nyári szünet alatt nem tengenek túl azok a programok, amelyek a vakációzó gyerekeket leköthetnék. A családok­ban a szülők - ha még van munkájuk - dolgoznak, a gyere­kek pedig napjaikat otthon, a strandon vagy az utcán töltik társaikkal. Néhány, szünidejét töltő diákot arról kérdez­tünk, mivel és hogyan telnek a nyári meleg napok. Szegény embert még a tatarozás is húzza Piszok, por között a Mártírok útja 11.-ben Noha a közmondásban eredetileg „az ág is húzza” szerepel, rozást végzünk, azután a tetőt is esetünkben a tatarozás a megfelelő szó. Nem másért, mert Szolnokon, a Mártírok útja 11.-ben kilenc lakás bérlője sa­ját bőrén tapasztalja, mit jelent a felújítás, amelyet az érin­tett otthon vészel át. Különösen azután, hogy a kémények­hez is hozzányúltak. Ráadásul akik ebben a régi, nagy ház­ban laknak, aligha tartoznak a társadalom módosabb réte­gei közé. megcsináljuk meg a kémény­rendszert, amelybe olyan bélés­cső kerül, amelyik hagyomá­nyos fűtésre alkalmazható.-A 11-es lakásból érkezett az a panasz, hogy a korom sok mindent belepett. A korom, a piszok a szekrényekbe is befészkelte magát Szolnok egyik nagy játszóte­rét emeletes házak ölelik kö­rül óvóan. Délutánra telik meg gyerekekkel, akik ki- sebb-nagyobb csoportot al­kotva játszanak: pingpongoz­nak, kosárlabdáznak, fociz­nak, gördeszkáznak - vagy éppen csak a padokon ülve beszélgetnek. Egy csoporthoz odalépve szinte kérni sem kell őket, már mondják is:- Ez itt a törzshelyünk, rendszeresen ennél a padnál találkozunk. Baráti társaságot alkotunk, de változó számban - hol idecsapódik egy új is­merős, hol meg elmegy, de a törzsmag ugyanaz. A szép barna szemű, fekete hajú Éva, a 14 éves ifjú hölgy a „törzsmaghoz” tartozik. Mint mondja, most, hogy el­végezte a nyolcadikat, tovább tanul egy középiskolában, de a nyáron semmi különösebbet nem szándékozik csinálni. Szülei dolgoznak, jómaga pe­dig a barátnőivel jár ide, il­letve a Damjanich strandra.- Anyuékkal, meg persze az öcsémmel azért két hétre augusztusban sikerül lemenni a Balatonra, egy ismerősünk­nek van ott víkendháza, azok­hoz megyünk. Még szerencse, hogy így legalább lesz szállá­sunk, mert különben oda is már csak komoly anyagi ál­dozat árán mehetnénk, amit nem biztos, hogy elő tudná­nak teremteni a szüleim. A mellette ülő Edinának mintha kis irigység bujkálna a hangjában:- Nálunk sajnos ennyire nem jó a helyzet. Édesanyám egyedül nevel minket a test­véremmel, aki 18 elmúlt, és villanyszerelőként dolgozik, de még velünk lakik. Tavaly sem voltunk sehol, idén sem megyünk sehova, csak itt Szolnokon töltjük el a szün­időt. Felmegyünk ismerősök­höz, elmegyünk a strandra meg a hét végén diszkóba.- Minderre honnan van pénz? - kérdezem.- Kapunk a szülőktől - mondják többen is szinte egy­szerre. Meg akinek van ba­rátja, az meghívja erre-arra. Olyanok is akadnak, akik dolgoznak majd a nyáron. Ér­deklődtek már itt-ott munka- lehetőségek iránt, s van, aki például szórólapokat fog majd széthordani. Egyébként a választék meglehetősen szűkös.- Én nem megyek el dol­gozni sehova sem a nyáron - mondja már egy másik cso­portnál Zoltán, kezében ciga­rettával. - Jelenleg szakkö­zépiskolába járok. Hogy mit csinálok a nyáron? Hát ezt: haverok, csajok, dumálás, bu­lizás, strand, diszkó - meg a szülőkkel a görög tengerpart. Úgy volt, hogy már tavaly megyünk, de akkor közbejött apám bokatörése, úgyhogy idén nézzük meg a tengert. A szüleim egyébként dolgoz­nak, úgyhogy ilyenkor kora délutánig a mienk a terep ott­hon is: rendszerint videózunk vagy számítógépes játékokat játszunk a haverokkal. Na meg persze tombol a zene - teszi hozzá ravasz mosollyal.- Olvasás? - kérdezem.- Keveset, akkor is főleg képesújságokat vagy sportot. Engem például érdekel a te­nisz. Nem fogyott el a pénz Befektetőre vár a luxushotel A Kiima Ipari Centrum Rt. tervei szerint Mezőtúron a Kossuth téren felújított, a cég által megvásárolt szállodának már hónapok óta ki kellett volna nyitnia, ám még mindig zárva van. Megindultak a ta­lálgatások a városban, vajon mi történhetett: elfogyott a pénzük? Egyesek tudni vélik, hogy a cég el akarja adni az épületet. A Kiima Ipari Centrum vezető­jét, Gyarmati Istvánt kérdeztük, mi az oka a zárva tartásnak?- El kell mondanom, a hír csak félig igaz. A szállodát nem azért nem nyitottuk meg, mert elfogyott a pénzünk. S nem akarjuk eladni sem. Legalábbis nem ez az elsőrendű célunk.- Befejeződött az egy évig tartó felújítás. Egyébként átad­ható az épület?- Az átalakítás lezárult, né­hány nappal ezelőtt a garanciá­lis javításokat is elvégezték a kivitelezők. Sikerült beszerezni az összes szakhatósági enge­délyt is. A szálloda műszaki át­adásra kész.- A megnyitásnak van-e egyéb akadálya ?- Ez egy háromcsillagos, szinte minden luxussal felsze­relt hotel. Cégünk egyedül nem képes megfelelő kihasználtság­gal üzemeltetni, ezért szakmai befektetőt várunk. Olyan társat, aki megfelelő vendégkörrel a szálláshelyek nagy többségét lekötné. A szálloda csak akkor üzemeltethető gazdaságosan, ha a kihasználtsága bizonyos szintet elér.- Mi az igazság az eladási szándékról?- Ezen is gondolkozunk. Ha bizonyos időn belül nem talá­lunk az üzemeltetésre társat, akkor felmerülhet az ingatlan eladása is. Hangsúlyoznom kell azonban, nem ez az elsődleges célunk, de ha jó árat kapnánk érte, az eladás is lehetséges, scs Végeztem egy gyors felmé­rést, hogy a megkérdezett gyerekek közül vajon hányán mennek idén üdülni valahová - beleértve természetesen a vidéki nagymamát vagy ro­kont is -, s kiderült: 16 gye­rekből 11-en mennek hosz- szabb-rövidebb kiruccanásra a nyáron. István például Ausztriába, Klagenfurtba.- Ott él ugyanis a nagybá­tyám, aki meghívta magához a családot két hétre. Ezt pedig nem lehet kihagyni! A Tisza Szálló előtti Tisza- part népszerű a fiatalok köré­ben, estére rendszeresen zsú­folásig megtelik. Azért dél­után is lehet ott találkozni gyerekekkel. A járdán két félmeztelen fiú „söpör” a ke­rékpárjával, alig tudom meg­állítani őket.- Bocs’, de éppen verse­nyeztünk - mondja a nagyob­bik, aki 12 éves. A kisebbik - az öccse - nagyokat fújtat. Szép barna már mind a kettő, látszik, hogy nem először éri testüket a nap.- Rendszeresen kijárunk a Holt-Tisza partján lévő hob­bikertünkbe a szülőkkel. Ott fürödhetünk, gyümölcsöt sze­dünk, meg jókat kerékpáro­zunk. Most éppen a strandra készültünk, csak beiktattunk egy kis kerékpárversenyt - mondják sietve, majd nye­regbe kapnak, és gyorsan el­húznak a Damjanich strand felé. Miközben utánuk nézek, egy kicsit irigylem őket, még akkor is, ha tudom, nem könnyű gyereknek lenni az iskolapadon kívül sem. Még szerencse, hogy ők ketten ezt nem igazán érzik. Hiszen minden relatív: rájuk most a hűs habok várnak, rám pedig a szerkesztőségi szoba iz­zasztó melege . . . B. Gy. Halápi Sándorné talán mind- ahányuk közül a legpanaszo­sabb.- Hogyne lennék, amikor át­törték a kéményt, és mindent belepett a korom. Lett kárunk elég. Hatan lakjuk ezt az egy szobát, köztük három gyerek, és éjfélig mostunk, mert az egyik másnap táborba ment. Annyi tisztája sem maradt, hogy magára vegye. Arról nem beszélve, hogy nekem 14 ezer 200 forint a nyugdíjam. írtunk a városházára, de azt válaszol­ták, hogy nincs cserelakás, el kell fogadnunk ezt az áldatlan helyzetet. Nemrégen festet­tünk, ha befejeződik a tataro­zás, újra csinálhatjuk. Ugyanitt lakik a lánya, Ju­hász Istvánná, a veje meg a há­rom gyerekük.- Azt a választ kaptuk, hogy megértik a panaszunkat, de el kell viselnünk ezt a kis kelle­metlenséget. Jó, már két hó­napja elviseljük, de ennek is van határa! Szellőztetni nem bírunk, mert száll a por az ud­varon, teregetni sem, így hol szárítsuk a mosott ruhákat? Nem hiszem, hogy ne tudtak volna adni erre a pár hónapra valamilyen cserelakást. Összeverődnek az itt lakók: egymás szavába vágva sorol­ják panaszaikat. Ratik Ilona például nyolcvanéves, egyedül él, 13 ezer 250 forint a nyug­díja.- A telet csak úgy bírtam át­vészelni, hogy nem ettem, mert 10-11 ezer forint volt a fűtés, ráadásul benn is omlik a fal a szobában és a fürdőszo­bában, mégis csak kinn tata­roznak. Megnéztem a lakását: a szo­bában a salétrom lemarta a va­kolatot, oda most csomagoló­papírt rajzszögezett Ilona néni. Azután a fürdőszobára is rá­férne egy alapos felújítás. Igen ám, de abból a tíz-egynéhány ezerből? Mikó Józsefné 87 esztendős, az ő járandósága havi 17 ezer 200 forint. Ha itt a hideg, alig marad belőle. Amikor szóvá tette, hogy a nagy esőzések mi­att beázott felette a tető, azt fe­lelték: menjen panaszra az Úristenhez, vagy tartson eser­nyőt a magasba. Tény, ahogy haladnak a munkálatokkal, kívülről egyre jobban néz ki a ház, amely helyreállításának generálkivite­lezője az N+N Építőipari Vál­lalkozási és Kereskedelmi Kft. Az ügyvezetője Nagy László.- Elhiszem, hogy a munka sok kényelmetlenséget okozott, de ennél kevesebb piszokkal már aligha tudunk dolgozni, így is felette lesz a költség a tízmilliónak, mikorra végzünk a külső meg a homlokzati tata­rozással, és a kémények helyre- állításával. Ezek az otthonok szociális bérlakások. Ráadásul a szakér­tői vizsgálat a kéményeket életveszélyesekké nyilvání­totta. Akadt, amelyikben más­fél méter magasan állt a korom, a pernye meg a piszok, máshol a béléscső nem fért bele a belső nyílásba, ezért le kell bontani az egészet, majd kivésni, újra felrakni, vastagabb belső átmé­rővel. Vajon mi a véleménye mind­erről Popovics Jánosnak, aki a Szollak Kft. műszaki vezetője. Ez a cég az IKV jogutódja, a tu­lajdonképpeni üzemeltető.- Valamikor a város egyik legszebb épületének számított ez az 1910-es ház. Külső tata­- Én is jártam ott, igazuk van. Nagyobb figyelemmel meg lehetett volna előzni a bajt. A kivitelező vállalta előttem, előttük, hogy az esetleges kárt megtéríti. Azután ezt követően abban is megegyeztünk, hogy fóliatakaróval védik a helyisé­geket.- Miért nem költöztették ki erre az időre a lakókat? Más­hol megtették. . .- Igen, ott ahol teljes külső és belső felújítást végeztek. Itt viszont csak külsőről van szó, és szeptember 8-a a határidő. Ugyanakkor a járda szintjén az épület vízszigetelését is elvé­geztük. Körbejártam a lakásokat, és benn, a padló felett több helyen omlik a vakolat. Tudom, ezt a bérlőknek lenne kötelességük javíttatni, de hát miből? Abból a havi 13, 15 vagy éppen 17 ezerből? Erre aligha futja. Nem tudom, esetleg az itt-ott idő­szerű belső tatarozásra lehet­ne-e szorítani pár taliga maltert, mert ha minden a tervek szerint történik, ez a ház az őszi iskolai becsengetésre kívülre új, muta­tós felöltőt kap. Belül pedig marad a helyenként málló va­kolat. Márpedig az emberek be­lül laknak: akkor is, ha ezeket az otthonokat szociális bérlaká­soknak hívják... D. Szabó Miklós Fotó: Cs. I. A Tisza-tó várja a vitorlázókat Távolban már nem csak egy fehér vitorla Deák József, akinek üdülőtelke van Abádszalókon, s évek óta vitorlázik a Tisza-tavon, személyesen és levélben is felkereste szerkesztőségünket. Az ok: szeretné újraélesz­teni a Tisza-tavi vitorláséletet, amely a ’80-as években még virágzott, valamint aktív és igen eredményes oktatás­sal is párosult. Azóta azonban eltűntek az abádszalóki Attila-öbölből a kis kadett-típusú gyakorló­hajók, pedig a 14 négyzetki­lométeres vízfelület legna­gyobb része kiválóan alkal­mas vitorlázásra. Szeren­csére manapság a parton sé­táló már nem csak egy fehér vitorlát lát a távolban, ugyanis a „Tisza-tavi flotta” egy Balaton 18-as típusú ve­zérhajóján kívül már két ki­sebb Balaton 16-os, egy-egy 470-es és 420-as sporthajó és két, úgynevezett „Kalóz” is látható vízen. Deák József éppen a fen­tiek miatt szeretné, ha bő­vülne a flotta, és a vitorlázó­sport szerelmesei hamarosan klubot vagy egyesületet ala­pítanának. Azért is, hogy összefogással esetleg kikö­tőt, hajótárolót tudjanak épí­teni, megoldják a drága kin­cseik védelmét, természete­sen amellett, hogy megszer­veznék a Tisza-tavi vitorlás­verseny-évadot is. Levélírónk éppen ezért vállalná abádszalóki üdülő­vel, hétvégi házzal rendel­kező vitorlázótársaival együtt, hogy megfelelő ér­deklődés esetén megszervezi a klubot (egyesületet). Azoknak, akik valóban igazi szigetekkel tarkított termé­szetes vízen szeretnek vitor­lázni. Érdeklődni az 5000 Szolnok, Ceglédi út 13. sz. alatti levélcímen, vagy a 16- 20-249-359-es mobiltelefon­számon. Nem csak me­gyénkből várják a jelentke­zőket!-percze­A vitorlás ma még elég ritka a Tisza-tavon, de többen is szeretnék, hogy gyakoribb legyen

Next

/
Oldalképek
Tartalom