Új Néplap, 1997. július (8. évfolyam, 151-177. szám)

1997-07-30 / 176. szám

ÚJ NÉPLAP * Ml ÚJSÁG A TISZA-TÓ VIDÉKÉN ? * ÚJ NÉPLAP * Ml ÚJSÁG A TISZA-TÓ VIDÉKÉN ? * ÚJ NÉPLAP * Ml ÚJSÁG A TISZA-TÓ VIDÉKÉN ? * ÚJ NÉPLAP * Ml ÚJSÁG A TISZA-TÓ VIDÉKÉN ? * ÚJ NÉP 1*1 a TIC7 A llli^CI/CM O ÚJSÁG A I ISZAPTÓ VIDEKEN ■ Ml ÚJSÁG A TISZA-TÓ VIDÉKÉN ? * ÚJ NÉPLAP « Ml ÚJSÁG A TISZA-TÓ VIDÉKÉN ? * ÚJ NÉPLAP * Ml ÚJSÁG A TISZA-TÓ VIDÉKÉN ? » ÚJ NÉPLAP » Ml ÚJSÁG A TISZA-TÓ VIDÉKÉN ? « ÚJ NÉPLAP * Ml ÚJS Replika a Republicról Hatalmas tömeg várta a halas napok zárónapján Magyaror­szág egyik legnépszerűbb zenekarát, a Republicot. Jelenlétem­mel én is hozzájárultam ahhoz, hogy a nézők száma meghaladja a tízezret. Valóban lenyűgöző volt a látvány a Halas téren. A színpad fényei, felszereltsége, a roadok serénykedése szuper­koncertet ígért. Ekkor gondolkodtam el először: Te jó ég! Ci­póék - így hívják, vagy jobban mondva becézik a zenekar éne­kes frontemberét - jó hét éve még egy kis presszóban zenéltek Tiszafüreden. Alig pár tízezer forintért, s alig több mint száz embernek. Es most? Tarsolyukban három platinalemezzel, már félmillió fölé srófolhatják a fellépti díjat! No, de ha azt nézem, hogy csipp-csupp bandák is elkérik ma már a 300-400 ezret, akkor Cipőék nem is drágák: a „Szállj el, kis madár", a „67-es úton ” akkora slágerek lettek, hogy szinte már szégyen kis ha­zánkban az, ha valaki nem fújja azokat kívülről. Itt tarthattam, amikor jó húsz perc késéssel elkezdődött a mű­sor. Egy szám, és más semmi - talán így aposztrofálható a kez­dés, mert a füstködből előtisztuló bálvány hirtelen bejelentette: „Ennyi volt a Republic-koncert, szevasztok!” - Ha-ha-ha - jó tréfa volt, mi tagadás, a tömeg nevetett is, de a zenészek kimen­tek, s amikor közel egy órát kellett még várni rájuk, a többség már igencsak mérges volt. Ám végre kijöttek, újra! Gondoltam, kárpótolnak majd bennünket. Dp nem! Rekedtesen, nyögvenye­lősen pergett a néha falusi búcsúk hangulatát idéző show, a „szuperkoncert”. Pedig a közönség még mindig vevő volt. Ha kellett, tapsolt, ha kellett, öngyújtólángot gyújtott, ha kellett, néha még énekelt is, a szokottnál jóval rekedtebb énekes helyett is. Hiába volt azonban néhány kiváló szám, a legszebb magyar népdalhagyományokra épített, fajsúlyos zene, nagyon is hatá­sos szöveggel - a többség csalódott volt az alig másfél órásra sikeredett buli után. Inkább a zenészek egyéni Ki mit tud?-jára fog emlékezni, az „öreg cigánnyal”, a „Marina-marinával”, ami sokaknak értelmetlen bohóckodásnak tűnt. Kár érte! Mielőtt valaki félreértené replikámat a Republicról, leszöge­zem: én most értük haragszom, nem ellenük, mert szeretem ezt a zenekart. Fülbemászó slágereikkel, tanító szövegükkel, egyéni­ségükkel és tehetségükkel - ami elvitathatatlan - együtt. Ezért remélem, hogy máskor és máshol jobban megtisztelik kenyér­adójukat, a nagyérdeműt, amely türelmesen várt rájuk. Egy órát! Bízom benne, hogy csak véletlen kisiklás volt a Republic részéről ez a halas napi malőr. Mert gyanítom, ha nem így volt, akkor nehezen születik meg a negyedik platinalemez ■ ■ ■ Percze Miklós Huszonegymillióért Új utak és járdák épülnek Legutóbbi ülésén úgy határo­zott Tiszafüred város képvi- selő-testülete, hogy több mint 21 millió forintot áldoz új utak és járdák építésére. A döntés ér­telmében a városgondnokság koordinálásával a debreceni székhelyű Debmut Rt. dolgozói július 14-én kezdték el megépí­teni a 3524 méternyi utat. A program keretén belül tizenegy füredi utcában készült el így az aszfaltozott burkolat, míg július végéig négy utcában készül el a zúzott köves útalap. A 21 mil­liós költségvetésből 5 millió fo­rint telik járdák építésére, javí­tására. Főleg-a régi főutcán és a 33-as fő közlekedési út melletti részeken. Az útépítési akció közel húsz közhasznú munkásnak is elfog­laltságot nyújt. Egyébként a fü­redi 1997-es útprogram várha­tóan szeptember elején fejező­dik be. A Vasút úton járdát készítettek a Debmut munkatársai Ökumenikus „reformáció” az oktatásban Szeptemberben indul a „Refi” Nem túlzás, Tiszafüreden hosszú hónapokon keresztül rég­óta szunnyadó indulatot gerjesztett, már-már veszélyes fel­hangokkal a református iskola (népszerű nevén a „Refi”) beindításának a terve. Több mint egy évig húzódott a rendezés a helyi önkor­Mindenütt munkás kezek dolgoznak, hogy elkészüljön az épület a tanévnyitóra Egyházközség Presbitériuma között. Nyár elején végre megszü­letett a kompromisszum. Ma­gas állami és egyházi vezetők közreműködésével megálla­podás született vagyoni és ok­tatáspolitikai kérdésekben, s a képviselő-testület pecsétet tett az ügy végére. így már intenzíven folyik a munka a Kiss Pál iskola két szolgálati lakásában és kör­nyékén. Az egyház egyelőre 6,5 millió forintot áldoz az át­alakításra, hogy ott aztán szeptemberben egy 21 fős első osztállyal és várhatóan egy 27 fős óvodai csoporttal megfelelő körülmények kö­zött kezdhesse el a munkát a Bán Zsigmond református is­kola. Méltón az egyházi okta­tás helyi tradícióihoz. Szűcs M. Sándor, helyi re­formátus lelkipásztor szerint ez az iskola feltétlenül a város érdekeit kell, hogy szolgálja, éppen ezért ökumenikusán nyitott lesz. Nem csak a reformátusok­nak kínálja értékeit, hanem minden más felekezet tagjai­nak. A lelkész úr számára külön örömet jelentett, hogy na­gyon sok kisebbségi család­hoz tartozó gyermek jelent­kezett. Az ő szüleik közül azok, akik rosszabb szociális helyzetben élnek, most ott szorgoskodnak az építkezé­sen: megfelelő bérért, s meg­felelő ellátásért. Egyébként a tanévnyitón minden valószínűséggel részt vesz még dr. Bölcskei Gusz­táv püspök is, a környező fal­vak lelkészeinek a társaságá­ban. Stabilizálódik a vasipari szövetkezet / Erckirakó daru Argentínába A Tiszafüredi Vasipari Szövetkezet ma már 270 dolgozójá­nak tud folyamatosan munkát biztosítani, így a cég a város legnagyobb ipari foglalkoztatójának számít. Most azért ke­restük meg a szövetkezet műszaki igazgatóját, Kiss Attilát, hogy rövid zárszámadást készítsünk az első félévről. Mint az kiderült, az első ne­gyedévben több olyan, 1996- ban elkezdett projekt hagyta el a gyárat, amely Ausztriától kezdve Olaszországon át, egészen Svédországig öregbí­tette a magyar darugyártási kultúra hírnevét. Az ekkor készült termékek (híd, konté­ner, s azok részegységei, ki­szolgáló berendezései) minő­ségi reklamációk nélkül mű­ködnek Európában, sőt azon túl is, hiszen az olasz meg­rendelésre készült kohászati hengersor végül is a Távol- Keleten talált gazdára. Ez azt is eredményezte, hogy tovább bővült a megrendelőkörük. Például most folyik egy érc­kirakó daru gyártása, mely­nek végállomása Argentína lesz. Szintén ide, de egy má­sik kikötőbe indul az a közel 100 méter hosszú, úgyneve­zett deponáló szállítószalag­rendszer, amely várhatóan decemberre készül el. Biztató lehet, hogy a szö­vetkezet szakemberei előre­haladott tárgyalásokat foly­tatnak eddigi külföldi meg­rendelőikkel, főleg nehéz­acél-szerkezetek kivitelezé­sére, gyártására. Ez biztosít­hatja a 270 dolgozó jövő évi folyamatos munkáját, to­vábbá azt is, hogy az eddig alkalmanként jelentkező fi­nanszírozási gondok enyhül­jenek. Mert bizony előfordult ez évben egyszer-kétszer az is, hogy a dolgozók egy ré­szének napokat, heteket kel­lett várnia a havi járandósá­gára. A vagonban konténerdaru úgynevezett macskája és kon­ténerfogó szerkezete látható A természetgyógyász tanácsai A Tiszafüredi Kaszinó szervezésében az Örvé- nyi u. 5. szám alatti klubhelyiségükben Sipos Józsefné természetgyógyász tanácsait hallgat­hatják meg az érdeklődők. Az előadásokat ked­denként 18.00 órai kezdettel tartják meg, me­lyek ingyenesek. A témakörök: augusztus 5-én szervi megbetegedések, cukorbetegség; 12-én szülő-gyermek és gyermek-szülő kapcsolatok; 19-én rák, AIDS, szexualitás, nevelés-tanítás; 26-án pánikbetegség, képzelt betegség, beteg­ség őrzése; szeptember 2-án párkapcsolatok, gyermekáldás; szeptember 9-én áldott állapot - „betegség”?; 16-án befejező foglalkozás, aktu­ális témák, kérdések. Pusztacsárdás Füreden Augusztus 9-én Pusztacsárdás című előadás lesz a tiszafüredi művelődési központban. A műsor­ban az Operett Színház vezető művészei: Kovács Zsuzsa, Vásári Mónika, Csere László és Böröndi Tamás lépnek fel. A táncos-zenés operettestre 300 forint a belépő, ami az előadás helyszínén már kapható. Az oldalt összeállította: Percze Miklós - Fotók: Jánosi Martina A családi szeretet virágai Munkával és szeretettel töl­tött 9 X után Jucika néni Tiszafüred egyik legidősebb asz- szonya, Nagy Lászlóné július 18- án családi körben ünnepelte 90. születésnapját. Egész életében a családját tartotta legfontosabbnak. Mindkét világháború szörnyűsé­geit átélve vigyázott saját és nevelt gyermekeire, valamint szeretett öccsére. Ha kellett, útra kelt, hogy új otthont keressen, ahol békében folytathatják családi életüket. így Budapestről indulva Nagyvárad, Szolnok, Körösladány megállóhe­lyek után, véglegesen Tiszafüre­den telepedtek le. Annyi gond, küzdés és munka után most bol­dog. Az élet örömmel teli fordula­tainak mindig örült, így a háznak, ahol jelenleg is él s annak, hogy Körösladányból kerékpáron in­dulva félje meglelte Tiszafüredet, valamint, hogy megélhette unokái és dédunokái születését. Sőt, lát­hatja, hogyan cseperednek fel. Ma is a legnagyobb örömet számára az okozza, ha szerettei meglátogatják. Az erővel teli asz- szonyról senki sem mondaná, hogy már 90 éves. Azt kívánjuk a kedves, idős hölgynek, hogy a 100. születésnapján is ugyanilyen üde és boldog legyen! Sz. M. A „Hej, halászok” rajzpályázat furcsa közönségsikere A tolvajok ízlése igazolta a zsűrit „Van egy jó hírem meg egy rossz! Melyiket mondjam előbb?” - nagyon sok vicc kez­dődik így, de ez tréfás bevezető nagyon is igaz volt a halas na­pok „Hej, halászok” című gyermekrajzpályázatára. A jó hír az volt ugyanis, hogy ha­talmas közönségsikert aratott a rajzválogatás, de a kritikus nézők néhány tagja sajátos módon fejezte ki tetszését: el­lopta - egy kivételével - a fő- és különdíjas alkotásokat A fentiek ismeretében különös súllyal kell emlékeznem a jó dolgokra, hiszen a 118 pálya­művet valóban több tízezren te­kintették meg július 11 -e és 13-a között. Az alkotók - a legkisebb 6 évesektől a legnagyobb 18 évesekig - már csak azért is megérdemlik, hogy közülük a legjobbak nevét megismetje az újságolvasó is. A győztesek: Szabó István, Kájel Judit, Ta­kács Attila, Kiss Krisztián, Szűcs Eszter, Vajda Noémi, Pető Vajk, Szilágyi István és Papp Péter. Ezek után csak arra kérik a műértő tolvajokat, hogy valamilyen módon juttassák vissza a helyi művelődési házba frissen elorzott szerzeményei­ket, hiszen a szervezők szeret­nék azokat még kiállítani. Arról nem is beszélve, hogy a gyerekek több napot dolgoztak azokon, hogy végül díjakat kap­janak jó munkájukért. Egy képet tudott csak felmutatni a díjazottak csapata! Szárító nélkül kockázatos aratni A cím megfelelő módon jel­lemezheti a furcsa aratást, hi­szen az erősen szeszélyes idő­járás miatt az aratók több­sége kivárásra kényszerül a nagy víztartalom miatt. így jóformán csak azok tudnak aratni, akiknek szárítási lehe­tőségük van. Közéjük tarto­zik a Magor-Dak Mezőgazda- sági Rt. is. Szárítójuk - idén üzemelték be új fejlesztésüket Domaházán - azonban segít, de nem tud megoldani minden problémát. Ugyanis azt tervezték az rt. szakemberei, hogy június vé­gére befejezik a 630 hektáron a búza aratását, de még jó, ha a felénél tartanak, mert igazod­niuk kell szárítójuk kapacitá­sához. Ez az oka, hogy bérszá­rítást egyelőre nem tudnak vál­lalni, hiszen szinte minden egyes búzaszem csak a szárí­A Magor-Dak Rt.-nek most valóban jól jött, hogy 1996-ban korszerű szárítót épített tón keresztül jutva lesz piac­képes. A gondokat fokozza az is, hogy az eső nem csak a mennyiséget és a minőséget rontja, hanem akadályozza a munkagépek mozgását is, így a Magor dolgozói örülnének, ha augusztus első hetében be­fejeznék az aratást, ami egyébként megfelelő napos, száraz idő esetén öt nap alatt elvégezhető lett volna. mányzat és a volt tulajdonát visszaigénylő Református

Next

/
Oldalképek
Tartalom