Új Néplap, 1997. július (8. évfolyam, 151-177. szám)
1997-07-29 / 175. szám
1997. július 29., kedd 12. oldal Szabadtéri szupermarket a város peremén Válogat a család apraja-nagyja: más diszkréten hátat fordít Szolnok külső területén, a régi 4-es mellett nyújtózkodik az a terület, amelyet a köznyelv csak lengyel piacként emleget és ismer. Soroksártól Szecsuán- ig rengetegen árulnak és vesznek itt valamilyen terméket, amelyekről csak a jóég tudná elmondani, milyen úton kerülnek ide, az aszfaltra, vagy az asztalokra. Egy igaz, aki itt árul, nem biztos, hogy a helypénzen kívül sokféle elvonás terheli, így nem véletlen, hogy az árak is jóval olcsóbbak a boltokénál. A szegények szupermarketjének is nevezhetnénk ezt a piacot, amelyik ugyan a hét minden napján fogadja a betérőket, de teljes gőzzel leginkább csütörtökön és szombaton üzemel. A kapunál ismerősökbe botlottunk.- Azt írd meg, hogy drága a telefon, ezerkilencre tartják, pedig csak ezerötöt szántam A termék 24 karátos, íitStten"' a szavatossági idei- És ha boltból vásárolsz?- Hogyne, ott sokkal többe kerülne ... Egy cipőárus mindenképpen ránk szeretné tukmálni a topánkáit.- Vigyék, különleges anyagú a talpa. Nem kopik ...- Persze, fó'leg ha nem használja, polcra teszi az ember- Vesszek meg, ha nem így igaz, fiatalember - esküdözik égre-földre még akkor is, amikor tíz méterre járunk. A másik sor végén két anyuka négy aprósággal iskolatáskákat és váltócipőket nézeget.- Venni kellene, mert jóval olcsóbbak, mint a boltokban.- Nevet írhatunk?- Jaj, nem szeretnénk - nevetnek és tovább nézegetik a cipőkínálatot. A kínaiak a lakókocsijuk lépcsőjén ülnek és ami a legfontosabb, a pénzt azért ők vágják zsebre. Csak a kiszolgáló, vagy eladó magyar, így vele váltunk néhány szót.- Hány centi?- Megmértük, huszonkettő. De ha már így szóba elegyedtünk, vehetne is valamit tőlem. Ugyanazon a soron egy ravaszképű srác csillogó-villogó edényeket árul. Ezerötszázra tartja, rajta a lenyomat, miszerint 24 karátos arany, és a szavatossági ideje is sajátos, magyarra fordítva valami ilyesmi, hogy: hosszú idő. Nagyné Tóth Edit a piac egyik kereskedője. Nem akármilyen kinézettel, így az is megáll fél percre nála, aki mondjuk nem akar venni tőle ruhákat. Giccsek és még giccsebbek minden mennyiségben- Cipőtől a zokniig az égvilágon minden kapható itt, bár náluk szabottak az árak, ők a gazdák, én csak afféle mindenes vagyok.- Mondana néhány tételt?- Edzőcipők háromezertől, a női bugyi és a férfi gatya darabja kétszázötven, az ingek öt- száz-nyolcszáz közöttiek. Nagybajuszú roma büszkén pödörgeti az orra alatti ékességét.- Soroksári vagyok, huszonkilenc múltam és amióta leszereltem a katonaságtól, nem kurtítottam.- Ápolónőként végeztem, dolgoztam is a szakmában, de hát később, mint két gyerek anyukája, jövedelmezőbb hivatás után kellett néznem. Váltottam, és a piacokra járok árulni.- Jobban megéri?- Igen. Most végkiárusítást végzek. .. Benn az irodában Gácsi Zoltán, a piac ügyvezetője már ösz- szegez.- Ma kétezer körüli emberünk lehetett.- Ön szerint miért járnak ide vásárolni?- Mert az árak olcsóbbak a Az efféle piacon mindig talál az ember valamilyen látnivalót boltokénál, és a minőség is általában megfelelő. Mellette egy arab bólogat.- 1989-ben Algériából jöttem, majd elvettem egy szép, szőke magyar lányt, és van már egy kisfiúnk.- Ön mohamedán?- Igen.- Es imádkozik?- Arra most nincs idő, de majd bepótolom. Azután disznóhúst sem lehet enni, meg szeszes italt fogyasztani.- A nó'k?- Négy feleséget engedélyez a vallásunk. Nekem csak egy van, de elég ... - majd elkezdi magyarázni, hogy mivel is foglalkozik. Kifelé jövet még egyszer körbejárjuk az akkor már fogyatkozó árusokat. Mert kérem, kínálnak ők mindent, ami szemnek, szájnak ingere. Kerékpárpumpát és kerti törpét, faliórát meg csomagtartót, melltartót, esetleg lépes mézet, tengeri távcsövet, esetleg hangszórót, napernyőt, illetve kézi fúrót. Mit ad az ég, már majdnem a kapunál találkozunk egy ismert orvossal. Családostul érkezett, köszönünk egymásnak. A bevezetőben azt írtam, hogy ez a piac a szegények szupermarketje. Most annyit módosítok az állításon, hogy azoké is ... O. Szabó Miklós Fotók: Csabai István Táskák, papucsok, rézüstök Mit mondjunk még MVt-íjS Élvezze mindig mértékké!!