Új Néplap, 1997. július (8. évfolyam, 151-177. szám)

1997-07-29 / 175. szám

1997. július 29., kedd 3. oldal Megyei Körkép Az ártereken aligha lehet megúszni „vérveszteség” nélkül Meddig vakarózunk a Tisza-tónál? Szúnyog mindig is volt, és mindig is lesz. Egyáltalán nem mindegy persze, hogy mennyire keseríti meg a nyaralók életét a vérszomjas rovar. A Tisza-tónál ez örökös probléma, különö­sen a lakott területeken kívül, ahol különféle okok miatt gya­korlatilag megoldhatatlan a csípő szúnyogok egyedszámának elviselhető szintre való csökkentése. Közérzetünk Parkolópályán Idén érettségizett ismerősöm mondja: - Kóválygunk vagy szá­zan pályakezdőként a városban. Egymást kerülgetjük úton-útfé- len, a munkaügyi központba munkaerőigényt leadott cégek ál­lásajánlataival más-más munkahelyen szembesülve. Majd így folytatja: - Az a baj, az ajánlatok nagy része nem korrekt. Tit­kárnőt kerestek, ám egyéb szakképzettséget kívánó dolgokat is rám akartak sózni. Máshol azzal fogadtak, a minimumbérért túlmunkát kell végezni, amit úgy csomagoltak be: „Nálunk mindenki addig dolgozhat, ameddig csak akar.” Megint máshol tesztoldalak sorát kellett kitölteni, s azzal engedtek el, majd ki­értesítenek, de ne nagyon bizakodjak. A legbosszantóbb az volt, amikor pályakezdőt kértek, majd azzal az indokkal utasí­tottak el, sajnálják, de nincs elég tapasztalatom. Felvillan a múlt: amikor én maturáltam a ’70-es évek elején, első munkahelyemen engem is csőbe húztak. A szakképzettsé­gemnek megfelelő, kvalifikált munkakörből két nap után le- pottyantottak egy betanított írnoki állásba. Két hónap elteltével továbbálltam. Akkor még volt hová. Önkéntes pályakorrekció után tettem tanult szakmám szerint társadalmilag hasznossá magam - ami a pályakezdők legfontosabb célja (lenne) ma is -, egyúttal saját kezűleg gondoskodtam létfenntartásomról, meg­tapasztalva a munkahelyen a felelősség és fontosság érzését. Az eltartotti státusból kilépve, készülhettem a szülőktől való elsza­kadásra, a felnőttség tudatos vállalására. A fiatalok nagy része ma kudarcként éli át a munka világába való belépési kísérletet. Egy adatsor szerint ’96 őszén 2200 pá­lyakezdő munkanélkülit tartottak nyilván megyénkben. Ennél több csak négy megyében volt. Az iskolai végzettség szerinti megoszlás azt mutatja, hogy a technikumi oklevéllel felesle­gessé váltak számát tekintve mindössze Borsodban rosszabb a tavalyi mutató. A szakmunkás pályakezdő munkanélküliek ne­gatív rangsorában is csupán három megye előzte meg a mién­ket. Mi a mostani helyzet? Még tart az idén végzettek nagy be­áramlása a regisztrált munkanélküliek közé. Az ifjúsági munkanélküliség húsz év óta probléma az Euró­pai Unió tagállamaiban, ahol a lakosság 11 százalékának, 20 millió embernek nincs munkája. Közülük minden negyedik, vagyis 5 millió, 24 év alatti fiatal. Kétszer akkora ez az arány, mint a többi korosztály esetében. Az ifjúsági munkanélküliség Magyarországon is súlyos társadalmi gondot jelent. A munka- nélküliség szintjének stabilizálása a pályakezdők rétegénél nem megoldás, hiszen az EU-s csatlakozást követően éppen az aktív fiatalok „működhetnek” húzóerőként a gazdaságban. Feltéve, ha addig megfelelő munkatapasztalatokkal tudnak felvérte- ződni. Ehhez pedig munkahelyek kellenének. Egyetértek azokkal a kutatókkal, akik a munkanélküliségből fakadó nyílt társadalmi konfliktus elmaradását nem csak a kü­lönböző segélyprogramok bevezetésében látják, hanem abban a paradox helyzetben is, hogy miközben nő a munkanélküliség, módosult a munkanélküliek szociális állapota, vagyis a képzet­lenebb, idősebb csoportok mellé beléptek a tanultabb, fiatalabb városi rétegek. Akik a parkolópályára állítást a mielőbbi start reményében ideig-óráig viszonylag türelmesen elfogadják. Simon Cs. József xoJro'.io. i ■o slab Min dolgozik? Új áruház nyűik Mezőtúron A Mezőtúri ÁFÉSZ tízéves le­járatú szerződést kötött egy budapesti részvénytársaság­gal, mely szerint bérbe adja az Ifjúsági Áruházként is­mert ingatlanja egy részét. Az üzlethelyiségekben vegyes- iparcikk-áruház és gyorsétte­rem kap helyet. Takács István áfész-elnök:- Hosszú távú szerződés keretében veszi bérbe a cég az ingatlant. Nem eladtuk az épület, a tulajdonos továbbra is az áfész. Ä feltételek elő­nyösek a szövetkezet szá­mára. Belátható időn belül ugyanis nem lett volna anyagi forrásunk az üzlet újraindítá­sához. A pesti cég az épületet felújította. Az áfész-tagok a megnyíló áruházban is hasz­nálhatják tagi kártyáikat, ár­engedménnyel vásárolhatnak. - A szerződéssel az áfész csak nyert - nyilatkozta Ta­kács. Maros Tamás, a pesti cég elnöke elmondta:- A hamarosan megnyíló áruház első üzleti próbálkozá­sunk lesz a kiskereskedelem területén. Távlati terveinkben az áruház fejlesztése is szóba kerülhet, s nem zárjuk ki az ingatlan megvásárlását sem. Szándékaink szerint az áruház bevásárlóközpontként műkö­dik majd, ahol élelmiszereken kívül mindent lehet kapni, scs Üjra szaporodik a szemét Félidőben a tájrehabilitáció- A nádas egy részét nem irtjuk ki a rendezés során, azonban ősszel az elörege­dett nádat levágjuk, hogy az megújulhasson - mondta a mezőtúri bányatón végzett munkálatok szemléjén Pusz­tai András, a tórehabilitáció generálkivitelezőjének kép­viselője. Jelenleg a partrendezés mun­kálatainak utolsó 150 méterén dolgoznak a munkások. A tó körüljárhatóságához még mintegy 50 méteres partsza­kasz feltöltése szükséges. Az utóbbi időben az időjá­rás jelentősen hátráltatta a munkákat. Azonban így is mintegy tíz százalékkal előbbre tartanak az időará­nyosan tervezettnél. A pénz­ügyi ütemtervet tartani tud­ják, mint ahogy az átadás ter­vezett időpontja is változat­lan. A mérések szerint a vízmi­nőség jelentősen javult az utóbbi hónapokban. Jelenleg öntözővíz minőségű hullámok mossák a tó partját. Kacskó László műszaki el­lenőr sajnálattal említette, bár többször tíz köbméternyi szemetet elhordták, a polgá­rok újabb szemeteszsákokat helyeztek el a tó partján, il­letve dobtak a vízbe. SCSJ Magyarországon 44 csípőszú­nyog-faj él, ebből tizenhárom a Tisza-tónál módfelett jól érzi magát. A kémiai védekezések ellenére mostanság gyakran csapkodhatnak rájuk a nyara­lók, az utóbbi napok esőzései ugyanis kedvezően befolyásol­ták életfeltételeiket. Andrási Ló'rinc, a megyei növény-egészségügyi és talaj­(Folytatás az L oldalról) Amott is „meglékeltek” egy ka­miont. Kérdezi valaki, nem vet­ték észre a mozgást a gépkocsi- vezetők? Nem, mert ezeket a ha­talmas monstrumokat a szél még állóhelyzetben is meg-megmoz- dítja. Igen ám, de a tolvajok az egyik őrt vagy figyelőt, aki pár méterre lehetett tőlük, meglátták. Ezzel kezdődött az akció, mert felkötötték a nyúlcipőt. A gép­kocsijuk árokba csúszott, ezért a sötét éjszakában gyalog mene­kültek tovább. Egyet rögtön el­fogtak, a többiek a tarlón át, a kukoricásba vetették magukat. Pásztáztak a zseblámpák, segí­tettek a kutyák is, és fél óra sem telt el, mire a banda felének a csuklóját mutatós bilincsek de­korálták. A másik felét szálláshe­lyükön, a Hajnóczy utcában ta­lálták, ott laktak majd egy éve. Mit ad az ég, a lakás tele volt te­levíziókkal, cipőkkel, italfélesé­gekkel, műszaki cikkekkel, ame­lyek eredetére csak egy feleletet lehetett adni. Hebegtek, hápog­védelmi állomás növényvé­delmi felügyelője, a téma szak­értője szerint akkor lenne elvi­selhetetlen a szúnyoginvázió, ha igazi kánikulai meleg lenne. Gondot okoznak viszont a pan­góvizek, amelyek a legideáli­sabb körülményeket biztosítják a kelő lárváknak. Egyetlen kis tócsából, keréknyomból akár százezer lárva is kikelhet, az tak, és mindahányan magyarul válaszoltak. Egyetlen, a 29 éves temesvári születésű Pacurar Márton kivételével, akinek sike­rült ugyan ellógnia, de ott felej­tette a személyi igazolványát, amely alapján országos körözést adtak ki ellene. Mint Takács András őrnagy­tól, a városi kapitányság megbí­zott bűnügyi osztályvezetőjétől megtudtuk, mindannyian ártat­lannak vallották magukat. Bár a sarokba hajított, saras cipők va­lami egészen másról tanúskod­tak. Heten előzetes letartóztatásba kerültek, és eddig 13 kamionfel­törésük derült ki, az okozott kár ötmillió körüli. Érdekes, hogy a kihallgatásuk során mindenki el­felejtette a nyelvünket, ott tol­mács segítségével, románul folyt a csevej. Most már leírhatjuk, a megfigyelés és a razzia még jó néhány éjszakán át folyt, ered­mény nélkül. Úgy tűnik, a nagy­halak, az elkövetők horogra ke­rültek. A történeti hűséghez hozzátar­üdülők legnagyobb bosszúsá­gára. A szúnyogokat jól ismerő szakember szerint hagyomá­nyos kémiai védekezést a víz­felszín felett nem lehet vé­gezni, az eredményes bioló­giai harcot pedig az ártéri dzsungel, a dús vegetáció akadályozza, de a biológiai, azaz a baktériumos védekezés feltételei sem igazán adottak. Andrási Lőrinc úgy véli, la­kott területeken belül még el­viselhető a szúnyogsűrűség, az ártereken azonban aligha lehet megúszni „vérveszte­ség” nélkül. L. Z. tozik, hogy akadt, aki nekiment a zsaruknak. A kemény fickót má­sodpercek alatt meggyőzték: ezt nagyon nagy kár volt megtennie. Belátta aztán ő is. Ami az elis­merést illeti, a zsaruk anyagi helyzetét beszámítva, nem volt ott se nagy pénz, de még kicsi sem; az akciócsoport sikeres tag­jainak baráti kézfogás járt a fő­nöktől, meg egy szabadnap. Mostanság csend honol a szolnoki kamionparkolóban, hi­szen rács mögött vannak a ro­mán „vendégek”. De hát az ille­tékesek nem kergetnek ábrándo­kat, hiszen tudják, egy ekkora pihenőhely mindig nagyon csá­bító az éjszaka vámszedőinek. Ezek a „turisták” csak havonta egyszer utaztak haza, egy-másfél órára. Annyira, hogy az első ro­mániai határállomáson ismétel­ten beleüssék okmányaikba, hogy visszatérve további 30 na­pig kis hazánkban tartózkodhat­nak. Gyanítom, ebből az időből most több, sokkal több lesz ... D. Szabó Miklós Mottó: Időről időre megkér­dezünk tudósokat, művésze­ket, hogy min dolgoznak ép­pen. Gyó'rfi Sándor szobrászművészt karcagi műtermében munka közben találtam.- A Magyar Huszáralapít­vány emlékművet állít a máso­dik világháborúban harcolt hu­szároknak, ezen dolgozom most. Kevesen élnek már közü­lük, de figyelemmel kísérik a munkámat. Ez azt is jelenti, hogy sok kötöttséggel kellett megbirkóznom, azt szerették volna, ha minél élethűbb az em­lékmű, én viszont szobrot akar­tam csinálni belőle. Nagy vita azért nem volt, végül ők java­solták bizonyos dolgok elha­gyását, rájöttek, hogy a keve­sebb néha többet fejez ki. A mészkő alapon álló bronzszob­rot október 4-én avatják föl Nyíregyházán. Az öntés is rám vár, így még sok munka van hátra. Vannak azért már újabb ter­veim is. Régóta vajúdik a nagy­kőrösi huszáremlékmű sorsa. Ha összejönne a pénz, azt is elkez- hetném, sőt pályázatot hirdettek egy Szent László-lovasszoborra is, amelynél nincs semmi meg­kötés. Persze nemigen történhet meg, hogy „zsinórban” három lovasszobrot készítsek, attól is boldog lennék, ha egynek a ké­szítése megadatna, hiszen ez a legnagyszerűbb feladat egy szobrász számára. Foglalkoztat a karcagi Kun emlékhely gyarapítása is, ez kü­lönleges feladat, a művészi munka mellett történettudomá­nyi tájékozódást is igényel. A halotti kultusz részét képező úgynevezett kunbabák, a régi kun szobrászat hagyományainak folytatása, felújítása a Kun em­lékhelyen szintén nagyon vonzó feladat számomra. B. A. Éjszakai üldözés a kukoricaföldön Nemere István: Szabadok szerelme . Ösztöne lefelé vitte, parancsolta. Tina követte. Ä víz furcsa dörrenő hangokat közvetített, rövid csattanást talán. Az azt kö­vető különös surrogó hangot Paul még sohasem tapasz­talta. Fejét forgatva nézett kö­rül a víz alatt. A csattanás is­métlődött, és látta: Tina teste mellett rézsűt szalad egy fe­héres vonal, majd elenyészik. Mi ez . ..? Csak a harmadik csattanást követő ugyanilyen jelenség után értette meg: ezek lövedékek! Az ellenség észrevette őket és lőnek a lány után! Tina maga is észlelhette, mit történt, mert mélyebbre úszott. Már szerencsére jól el­távolodtak a parttól. A lövé­sek nem ismétlődtek. Most felmerülni öngyilkosság lenne, pedig még fél perc, és nem lesz más választásuk . . .! Az ellenfelek most ugor- hattak be a motorosba, leg­alábbis Paul hallott néhány ilyesféle zajt. Aztán felhor­kant a motor. Egy rövid dör­renést közvetített fülébe a tó vize. A motor indult, és azon­nal lefulladt. Fém súrlódott fémhez, szinte kiáltva, élesen. És újra csönd lett. Most...! Paul intett a lánynak, fel! Ki kell hasz­nálni azt az első tíz másod­percet, amikor az idegenek azzal foglalkoznak, vajon mi­ért nem indul a motoros? Csak az orrát dugta ki, le­vegőt cserélt, és lemerült. Nem volt most kíváncsi többre. Tina is így tett, és úsz­tak tovább, el a szigettől, az egyik part felé. Még egyszer vettek így levegőt, és akkor Paul úgy hitte, elég messze vannak már ... Felmerült. A motorost messziről látta. A férfiak kétségbeesetten emelték ki a vízből a Mer- curyt. Mindhárman azzal fog­lalkoztak. Aztán eltakarta őket a kis sziget egyik kiszö- gellése. Most már a felszínen úsztak a legközelebbi part felé. Méghozzá olyan gyor­san, ahogyan csak erejükből tellett. Most már Paul is érezte, hogy fázik. A tó vize mély volt ahhoz, hogy ne túl­ságosan melegedjen fel, még ilyenkor nyáron sem. A motoros nem indulhatott. De Paul sejtette, hamarosan leszedik a láncot. Hacsak le nem nyíródott egy vagy két lapát, utánuk indulhatnak bármikor. Szólt Tinának is: amint meghallják a neszt, azonnal lemerülni! Közben szemük előtt nőtt a part, már látták az egyik házat, a pázsi- tos udvart, végében a kis sté­get. Lepedők, színes törülkö­zők száradtak kötélen. Egy asszony akasztgatta éppen a következőket. . .- Maradj itt - súgta a férfi. és kimászott a stégre. Telje­sen meztelen volt, de nem szégyellte magát, és különben sem tehetett mást. Végigment a stégen, egyenesen az asz- szonyhoz. Kövérkés volt, kö­zépkorú, döbbent arcú.- De . . . uram! - dadogta a meztelen férfi láttán. Nem éb­resztett vágyakat Paulban, így drasztikusabb jelenettől nem tartott. Persze érthetően így is nagy hatást tett a nőre.- Elnézést kérek, asszo­nyom - mondta fesztelenül - Balesetet szenvedtünk kint a tavon. Itt a feleségem is - mu­tatott hátra. Míg a nő a stég felé nézett, Paul leakasztott egy nagyobb törölközőt, a de­reka köré tekerte, egy még nagyobbat pedig elegánsan behajlított félkarjára terített: - Ugye megengedi . ..? Kiment a stégre, „felöltöz­tette” a didergő lányt és a fü­lébe súgta:- Azt mondtam, a felesé­gem vagy. Tina válaszolni sem tudott, akkor már egész testében reszketett.- Elégett a motorosunk - mondta a férfi.- Az volt... az a nagy füst? - az asszony kezdett magához térni.- Igen. A ruhánk is ott égett el. Napoztunk, és csak annyi időnk maradt, hogy beugor- junk a vízbe. Tina csak bólogatott, mint­egy megerősítve „férje” állítá­sait. Az asszonyban ekkor fe­lülkerekedett a szánalom:- Jöjjön, kedves, hiszen maga nagyon fázik . .. Csiná­lok egy forró teát!- Azt. . . megköszönném - dideregte Tina. Paul követte őket. A ház ajtajából még egyszer kinézett a tóra - a mo­torost nem látta. A lánccal te­hát sikerült végleg mozgás- képtelenné tenni a motorost, úgy látszik. Míg a házasszony a teát csinálta, engedélyével Paul te­lefonált. A lány benn volt a szobában, nem hallotta, kivel és mit beszélt. Paul ezúttal két telefont is lebonyolított. Egyik esetben sem mutatko­zott be - az első számon már jól ismerték a hangját, a mási­kon pedig ugyan sohasem hal­lották, de itt óvakodott meg­nevezni magát. Ő volt a névte­len állampolgár, aki bejelentést tesz a rendőrségnek. Még nem itták meg a teát, amikor egy rendőrmotorost lát­tak siklani a tavon. A kis sziget felé tartott. Tina is úgy ült, hogy az ablakon át látta. Kér­dően nézett Paulra, aki azon­ban úgy tett, mintha semmiről sem tudna. A teát dicsérte a háziasszonynak. Amikor vé­geztek, megkérdezte, hívhat-e egy taxit? (Folytatjuk) „Szétverték” a szolnoki Tiszaparti Gimnáziumot és Humán Szakközépiskolát. Ki­használva a nyári szünidőt, az iskolában most folynak a felújítási munkálatok. Többek között új burkolatot kap a több nemzetközi versenynek is helyet adó aula, valamint az intézmény bejárati része (képünkön). fotó: mészáros

Next

/
Oldalképek
Tartalom