Új Néplap, 1997. július (8. évfolyam, 151-177. szám)
1997-07-29 / 175. szám
1997. július 29., kedd 3. oldal Megyei Körkép Az ártereken aligha lehet megúszni „vérveszteség” nélkül Meddig vakarózunk a Tisza-tónál? Szúnyog mindig is volt, és mindig is lesz. Egyáltalán nem mindegy persze, hogy mennyire keseríti meg a nyaralók életét a vérszomjas rovar. A Tisza-tónál ez örökös probléma, különösen a lakott területeken kívül, ahol különféle okok miatt gyakorlatilag megoldhatatlan a csípő szúnyogok egyedszámának elviselhető szintre való csökkentése. Közérzetünk Parkolópályán Idén érettségizett ismerősöm mondja: - Kóválygunk vagy százan pályakezdőként a városban. Egymást kerülgetjük úton-útfé- len, a munkaügyi központba munkaerőigényt leadott cégek állásajánlataival más-más munkahelyen szembesülve. Majd így folytatja: - Az a baj, az ajánlatok nagy része nem korrekt. Titkárnőt kerestek, ám egyéb szakképzettséget kívánó dolgokat is rám akartak sózni. Máshol azzal fogadtak, a minimumbérért túlmunkát kell végezni, amit úgy csomagoltak be: „Nálunk mindenki addig dolgozhat, ameddig csak akar.” Megint máshol tesztoldalak sorát kellett kitölteni, s azzal engedtek el, majd kiértesítenek, de ne nagyon bizakodjak. A legbosszantóbb az volt, amikor pályakezdőt kértek, majd azzal az indokkal utasítottak el, sajnálják, de nincs elég tapasztalatom. Felvillan a múlt: amikor én maturáltam a ’70-es évek elején, első munkahelyemen engem is csőbe húztak. A szakképzettségemnek megfelelő, kvalifikált munkakörből két nap után le- pottyantottak egy betanított írnoki állásba. Két hónap elteltével továbbálltam. Akkor még volt hová. Önkéntes pályakorrekció után tettem tanult szakmám szerint társadalmilag hasznossá magam - ami a pályakezdők legfontosabb célja (lenne) ma is -, egyúttal saját kezűleg gondoskodtam létfenntartásomról, megtapasztalva a munkahelyen a felelősség és fontosság érzését. Az eltartotti státusból kilépve, készülhettem a szülőktől való elszakadásra, a felnőttség tudatos vállalására. A fiatalok nagy része ma kudarcként éli át a munka világába való belépési kísérletet. Egy adatsor szerint ’96 őszén 2200 pályakezdő munkanélkülit tartottak nyilván megyénkben. Ennél több csak négy megyében volt. Az iskolai végzettség szerinti megoszlás azt mutatja, hogy a technikumi oklevéllel feleslegessé váltak számát tekintve mindössze Borsodban rosszabb a tavalyi mutató. A szakmunkás pályakezdő munkanélküliek negatív rangsorában is csupán három megye előzte meg a miénket. Mi a mostani helyzet? Még tart az idén végzettek nagy beáramlása a regisztrált munkanélküliek közé. Az ifjúsági munkanélküliség húsz év óta probléma az Európai Unió tagállamaiban, ahol a lakosság 11 százalékának, 20 millió embernek nincs munkája. Közülük minden negyedik, vagyis 5 millió, 24 év alatti fiatal. Kétszer akkora ez az arány, mint a többi korosztály esetében. Az ifjúsági munkanélküliség Magyarországon is súlyos társadalmi gondot jelent. A munka- nélküliség szintjének stabilizálása a pályakezdők rétegénél nem megoldás, hiszen az EU-s csatlakozást követően éppen az aktív fiatalok „működhetnek” húzóerőként a gazdaságban. Feltéve, ha addig megfelelő munkatapasztalatokkal tudnak felvérte- ződni. Ehhez pedig munkahelyek kellenének. Egyetértek azokkal a kutatókkal, akik a munkanélküliségből fakadó nyílt társadalmi konfliktus elmaradását nem csak a különböző segélyprogramok bevezetésében látják, hanem abban a paradox helyzetben is, hogy miközben nő a munkanélküliség, módosult a munkanélküliek szociális állapota, vagyis a képzetlenebb, idősebb csoportok mellé beléptek a tanultabb, fiatalabb városi rétegek. Akik a parkolópályára állítást a mielőbbi start reményében ideig-óráig viszonylag türelmesen elfogadják. Simon Cs. József xoJro'.io. i ■o slab Min dolgozik? Új áruház nyűik Mezőtúron A Mezőtúri ÁFÉSZ tízéves lejáratú szerződést kötött egy budapesti részvénytársasággal, mely szerint bérbe adja az Ifjúsági Áruházként ismert ingatlanja egy részét. Az üzlethelyiségekben vegyes- iparcikk-áruház és gyorsétterem kap helyet. Takács István áfész-elnök:- Hosszú távú szerződés keretében veszi bérbe a cég az ingatlant. Nem eladtuk az épület, a tulajdonos továbbra is az áfész. Ä feltételek előnyösek a szövetkezet számára. Belátható időn belül ugyanis nem lett volna anyagi forrásunk az üzlet újraindításához. A pesti cég az épületet felújította. Az áfész-tagok a megnyíló áruházban is használhatják tagi kártyáikat, árengedménnyel vásárolhatnak. - A szerződéssel az áfész csak nyert - nyilatkozta Takács. Maros Tamás, a pesti cég elnöke elmondta:- A hamarosan megnyíló áruház első üzleti próbálkozásunk lesz a kiskereskedelem területén. Távlati terveinkben az áruház fejlesztése is szóba kerülhet, s nem zárjuk ki az ingatlan megvásárlását sem. Szándékaink szerint az áruház bevásárlóközpontként működik majd, ahol élelmiszereken kívül mindent lehet kapni, scs Üjra szaporodik a szemét Félidőben a tájrehabilitáció- A nádas egy részét nem irtjuk ki a rendezés során, azonban ősszel az elöregedett nádat levágjuk, hogy az megújulhasson - mondta a mezőtúri bányatón végzett munkálatok szemléjén Pusztai András, a tórehabilitáció generálkivitelezőjének képviselője. Jelenleg a partrendezés munkálatainak utolsó 150 méterén dolgoznak a munkások. A tó körüljárhatóságához még mintegy 50 méteres partszakasz feltöltése szükséges. Az utóbbi időben az időjárás jelentősen hátráltatta a munkákat. Azonban így is mintegy tíz százalékkal előbbre tartanak az időarányosan tervezettnél. A pénzügyi ütemtervet tartani tudják, mint ahogy az átadás tervezett időpontja is változatlan. A mérések szerint a vízminőség jelentősen javult az utóbbi hónapokban. Jelenleg öntözővíz minőségű hullámok mossák a tó partját. Kacskó László műszaki ellenőr sajnálattal említette, bár többször tíz köbméternyi szemetet elhordták, a polgárok újabb szemeteszsákokat helyeztek el a tó partján, illetve dobtak a vízbe. SCSJ Magyarországon 44 csípőszúnyog-faj él, ebből tizenhárom a Tisza-tónál módfelett jól érzi magát. A kémiai védekezések ellenére mostanság gyakran csapkodhatnak rájuk a nyaralók, az utóbbi napok esőzései ugyanis kedvezően befolyásolták életfeltételeiket. Andrási Ló'rinc, a megyei növény-egészségügyi és talaj(Folytatás az L oldalról) Amott is „meglékeltek” egy kamiont. Kérdezi valaki, nem vették észre a mozgást a gépkocsi- vezetők? Nem, mert ezeket a hatalmas monstrumokat a szél még állóhelyzetben is meg-megmoz- dítja. Igen ám, de a tolvajok az egyik őrt vagy figyelőt, aki pár méterre lehetett tőlük, meglátták. Ezzel kezdődött az akció, mert felkötötték a nyúlcipőt. A gépkocsijuk árokba csúszott, ezért a sötét éjszakában gyalog menekültek tovább. Egyet rögtön elfogtak, a többiek a tarlón át, a kukoricásba vetették magukat. Pásztáztak a zseblámpák, segítettek a kutyák is, és fél óra sem telt el, mire a banda felének a csuklóját mutatós bilincsek dekorálták. A másik felét szálláshelyükön, a Hajnóczy utcában találták, ott laktak majd egy éve. Mit ad az ég, a lakás tele volt televíziókkal, cipőkkel, italféleségekkel, műszaki cikkekkel, amelyek eredetére csak egy feleletet lehetett adni. Hebegtek, hápogvédelmi állomás növényvédelmi felügyelője, a téma szakértője szerint akkor lenne elviselhetetlen a szúnyoginvázió, ha igazi kánikulai meleg lenne. Gondot okoznak viszont a pangóvizek, amelyek a legideálisabb körülményeket biztosítják a kelő lárváknak. Egyetlen kis tócsából, keréknyomból akár százezer lárva is kikelhet, az tak, és mindahányan magyarul válaszoltak. Egyetlen, a 29 éves temesvári születésű Pacurar Márton kivételével, akinek sikerült ugyan ellógnia, de ott felejtette a személyi igazolványát, amely alapján országos körözést adtak ki ellene. Mint Takács András őrnagytól, a városi kapitányság megbízott bűnügyi osztályvezetőjétől megtudtuk, mindannyian ártatlannak vallották magukat. Bár a sarokba hajított, saras cipők valami egészen másról tanúskodtak. Heten előzetes letartóztatásba kerültek, és eddig 13 kamionfeltörésük derült ki, az okozott kár ötmillió körüli. Érdekes, hogy a kihallgatásuk során mindenki elfelejtette a nyelvünket, ott tolmács segítségével, románul folyt a csevej. Most már leírhatjuk, a megfigyelés és a razzia még jó néhány éjszakán át folyt, eredmény nélkül. Úgy tűnik, a nagyhalak, az elkövetők horogra kerültek. A történeti hűséghez hozzátarüdülők legnagyobb bosszúságára. A szúnyogokat jól ismerő szakember szerint hagyományos kémiai védekezést a vízfelszín felett nem lehet végezni, az eredményes biológiai harcot pedig az ártéri dzsungel, a dús vegetáció akadályozza, de a biológiai, azaz a baktériumos védekezés feltételei sem igazán adottak. Andrási Lőrinc úgy véli, lakott területeken belül még elviselhető a szúnyogsűrűség, az ártereken azonban aligha lehet megúszni „vérveszteség” nélkül. L. Z. tozik, hogy akadt, aki nekiment a zsaruknak. A kemény fickót másodpercek alatt meggyőzték: ezt nagyon nagy kár volt megtennie. Belátta aztán ő is. Ami az elismerést illeti, a zsaruk anyagi helyzetét beszámítva, nem volt ott se nagy pénz, de még kicsi sem; az akciócsoport sikeres tagjainak baráti kézfogás járt a főnöktől, meg egy szabadnap. Mostanság csend honol a szolnoki kamionparkolóban, hiszen rács mögött vannak a román „vendégek”. De hát az illetékesek nem kergetnek ábrándokat, hiszen tudják, egy ekkora pihenőhely mindig nagyon csábító az éjszaka vámszedőinek. Ezek a „turisták” csak havonta egyszer utaztak haza, egy-másfél órára. Annyira, hogy az első romániai határállomáson ismételten beleüssék okmányaikba, hogy visszatérve további 30 napig kis hazánkban tartózkodhatnak. Gyanítom, ebből az időből most több, sokkal több lesz ... D. Szabó Miklós Mottó: Időről időre megkérdezünk tudósokat, művészeket, hogy min dolgoznak éppen. Gyó'rfi Sándor szobrászművészt karcagi műtermében munka közben találtam.- A Magyar Huszáralapítvány emlékművet állít a második világháborúban harcolt huszároknak, ezen dolgozom most. Kevesen élnek már közülük, de figyelemmel kísérik a munkámat. Ez azt is jelenti, hogy sok kötöttséggel kellett megbirkóznom, azt szerették volna, ha minél élethűbb az emlékmű, én viszont szobrot akartam csinálni belőle. Nagy vita azért nem volt, végül ők javasolták bizonyos dolgok elhagyását, rájöttek, hogy a kevesebb néha többet fejez ki. A mészkő alapon álló bronzszobrot október 4-én avatják föl Nyíregyházán. Az öntés is rám vár, így még sok munka van hátra. Vannak azért már újabb terveim is. Régóta vajúdik a nagykőrösi huszáremlékmű sorsa. Ha összejönne a pénz, azt is elkez- hetném, sőt pályázatot hirdettek egy Szent László-lovasszoborra is, amelynél nincs semmi megkötés. Persze nemigen történhet meg, hogy „zsinórban” három lovasszobrot készítsek, attól is boldog lennék, ha egynek a készítése megadatna, hiszen ez a legnagyszerűbb feladat egy szobrász számára. Foglalkoztat a karcagi Kun emlékhely gyarapítása is, ez különleges feladat, a művészi munka mellett történettudományi tájékozódást is igényel. A halotti kultusz részét képező úgynevezett kunbabák, a régi kun szobrászat hagyományainak folytatása, felújítása a Kun emlékhelyen szintén nagyon vonzó feladat számomra. B. A. Éjszakai üldözés a kukoricaföldön Nemere István: Szabadok szerelme . Ösztöne lefelé vitte, parancsolta. Tina követte. Ä víz furcsa dörrenő hangokat közvetített, rövid csattanást talán. Az azt követő különös surrogó hangot Paul még sohasem tapasztalta. Fejét forgatva nézett körül a víz alatt. A csattanás ismétlődött, és látta: Tina teste mellett rézsűt szalad egy fehéres vonal, majd elenyészik. Mi ez . ..? Csak a harmadik csattanást követő ugyanilyen jelenség után értette meg: ezek lövedékek! Az ellenség észrevette őket és lőnek a lány után! Tina maga is észlelhette, mit történt, mert mélyebbre úszott. Már szerencsére jól eltávolodtak a parttól. A lövések nem ismétlődtek. Most felmerülni öngyilkosság lenne, pedig még fél perc, és nem lesz más választásuk . . .! Az ellenfelek most ugor- hattak be a motorosba, legalábbis Paul hallott néhány ilyesféle zajt. Aztán felhorkant a motor. Egy rövid dörrenést közvetített fülébe a tó vize. A motor indult, és azonnal lefulladt. Fém súrlódott fémhez, szinte kiáltva, élesen. És újra csönd lett. Most...! Paul intett a lánynak, fel! Ki kell használni azt az első tíz másodpercet, amikor az idegenek azzal foglalkoznak, vajon miért nem indul a motoros? Csak az orrát dugta ki, levegőt cserélt, és lemerült. Nem volt most kíváncsi többre. Tina is így tett, és úsztak tovább, el a szigettől, az egyik part felé. Még egyszer vettek így levegőt, és akkor Paul úgy hitte, elég messze vannak már ... Felmerült. A motorost messziről látta. A férfiak kétségbeesetten emelték ki a vízből a Mer- curyt. Mindhárman azzal foglalkoztak. Aztán eltakarta őket a kis sziget egyik kiszö- gellése. Most már a felszínen úsztak a legközelebbi part felé. Méghozzá olyan gyorsan, ahogyan csak erejükből tellett. Most már Paul is érezte, hogy fázik. A tó vize mély volt ahhoz, hogy ne túlságosan melegedjen fel, még ilyenkor nyáron sem. A motoros nem indulhatott. De Paul sejtette, hamarosan leszedik a láncot. Hacsak le nem nyíródott egy vagy két lapát, utánuk indulhatnak bármikor. Szólt Tinának is: amint meghallják a neszt, azonnal lemerülni! Közben szemük előtt nőtt a part, már látták az egyik házat, a pázsi- tos udvart, végében a kis stéget. Lepedők, színes törülközők száradtak kötélen. Egy asszony akasztgatta éppen a következőket. . .- Maradj itt - súgta a férfi. és kimászott a stégre. Teljesen meztelen volt, de nem szégyellte magát, és különben sem tehetett mást. Végigment a stégen, egyenesen az asz- szonyhoz. Kövérkés volt, középkorú, döbbent arcú.- De . . . uram! - dadogta a meztelen férfi láttán. Nem ébresztett vágyakat Paulban, így drasztikusabb jelenettől nem tartott. Persze érthetően így is nagy hatást tett a nőre.- Elnézést kérek, asszonyom - mondta fesztelenül - Balesetet szenvedtünk kint a tavon. Itt a feleségem is - mutatott hátra. Míg a nő a stég felé nézett, Paul leakasztott egy nagyobb törölközőt, a dereka köré tekerte, egy még nagyobbat pedig elegánsan behajlított félkarjára terített: - Ugye megengedi . ..? Kiment a stégre, „felöltöztette” a didergő lányt és a fülébe súgta:- Azt mondtam, a feleségem vagy. Tina válaszolni sem tudott, akkor már egész testében reszketett.- Elégett a motorosunk - mondta a férfi.- Az volt... az a nagy füst? - az asszony kezdett magához térni.- Igen. A ruhánk is ott égett el. Napoztunk, és csak annyi időnk maradt, hogy beugor- junk a vízbe. Tina csak bólogatott, mintegy megerősítve „férje” állításait. Az asszonyban ekkor felülkerekedett a szánalom:- Jöjjön, kedves, hiszen maga nagyon fázik . .. Csinálok egy forró teát!- Azt. . . megköszönném - dideregte Tina. Paul követte őket. A ház ajtajából még egyszer kinézett a tóra - a motorost nem látta. A lánccal tehát sikerült végleg mozgás- képtelenné tenni a motorost, úgy látszik. Míg a házasszony a teát csinálta, engedélyével Paul telefonált. A lány benn volt a szobában, nem hallotta, kivel és mit beszélt. Paul ezúttal két telefont is lebonyolított. Egyik esetben sem mutatkozott be - az első számon már jól ismerték a hangját, a másikon pedig ugyan sohasem hallották, de itt óvakodott megnevezni magát. Ő volt a névtelen állampolgár, aki bejelentést tesz a rendőrségnek. Még nem itták meg a teát, amikor egy rendőrmotorost láttak siklani a tavon. A kis sziget felé tartott. Tina is úgy ült, hogy az ablakon át látta. Kérdően nézett Paulra, aki azonban úgy tett, mintha semmiről sem tudna. A teát dicsérte a háziasszonynak. Amikor végeztek, megkérdezte, hívhat-e egy taxit? (Folytatjuk) „Szétverték” a szolnoki Tiszaparti Gimnáziumot és Humán Szakközépiskolát. Kihasználva a nyári szünidőt, az iskolában most folynak a felújítási munkálatok. Többek között új burkolatot kap a több nemzetközi versenynek is helyet adó aula, valamint az intézmény bejárati része (képünkön). fotó: mészáros
