Új Néplap, 1997. július (8. évfolyam, 151-177. szám)

1997-07-26 / 173. szám

1997. július 26., szombat Körkép 5. oldal V Nézőpont Játszani is engedd... .Poros betonváros, szép Tisza-part, és sehol egy igazán jó játszótér” - hangzot­tak a minap egy hatévesforma kisfiú iga­zán kritikus szavai Szolnokot illetően. Aztán kicsit gondolkodott, és hozzá­fűzte: „Na, azért a Tisza-parton van egy!” A múlt héten láttam az egyik német tévéadón egy gyermekját­szóterekről szóló filmet. Például egy kisváros önkormányzata a te­lepülés határán kéthektáros parkot építtetett, telis-tele fajátékokkal. A megnyitása óta eltelt egy évben kevesebb lett a városkában a be­teg gyermek, az anyukák boldogan nyilatkoztak a riporternek, hogy mennyivel nyugodtabbak azóta, mióta a fiuk-lányuk a parkban tölti szabadideje jó részét. . Ezt a követendő példát már itt megyénkben is tanulmányozhat­juk. Martfűn az épülő városi park mintha csak az említett külföldi eset mása lenne. A cipőgyárvárosba települt egy fajátékokat gyártó cég, s a nagy, füves területet az ő játékaikkal rakják majd tele. Túl­zás nélkül állítható, gyerekparadicsom lesz ez, a parkot őrizni fog­ják, a szülők is nyugodtabbak lehetnek csemetéjüket illetően. Szolnokon tényleg kevés „tartalmas” játszótér található. A Tisza partján egy játszóteret felépítettek ugyan, de ezen kívül nem sok játszótérből választhat a mozogni vágyó rinaldó. Rossz példaként elöl jár a Széchenyi városrész. Szolnok lakosságának úgy egyne­gyede itt él, de normális játszótér a sok ezer gyermek számára nin­csen. Volt ugyan egy, de az tönkrement, az elmúlt tíz évben nem sokat javítottak rajta. Az iskolák udvarain eddig lehetett focizni, kosarazni; ma már azokat is kutyás őrök vigyázzák. Érthető az in­tézményvezetők álláspontja, hiszen mindig akadt egy-két betört ab­lak, ami ugye pénzbe kerül. Más kérdés, hogy egy őr akkor is vi­gyázhat, ha vannak bent gyerekek. A hiányt - úgy tűnik - a városházán is megelégelték, s a Hild Viktor és a Lovas István utca közötti üres placcon parkot létesítet­tek. Igaz, az ígéretek szerint foci- és kosárlabdapálya is épült volna, de elakadt a munka. Pocsék látvány, ahogyan a füves park közepén áll egy ferdén leállított kosárlabdapalánk, se gyűrű nincs rajta, se lebetonozva nincs a környéke. Egy kisfiú szomorúan állt valame­lyik nap előtte, hóna alatt a nagy labda. Azt hitte, játszhat. Pedig tényleg szép lett a fű, nyílják állandóan, csak éppenséggel amiért készült a park,' arra használhatatlan. Bevásárlóközpontokat építünk, de a legkisebbekről valahogyan mindig megfeledkezünk. Az egyik illetékes éppen lapunkban nyi­latkozta, hogy a nyárra lesz hol mozogni, megépülnek a sportpá­lyák a lakótelepi parkban. Nem így történt. Többen gondoltak már arra, hogy nekilátnak és megigazítják azt a palánkot, de hát ez is csak terv maradt, semmi több. ígérgetünk, de ha a teljesítés késik, akkor mindig van magyará­zat. Egyet azért nem kellene elfelejteni: a gyerekeket nem lenne szabad becsapni, sokkal inkább játszani engedni! Min dolgozik? Mottó: Időről időre megkér­dezünk tudósokat, művésze­ket, hogy min dolgoznak ép­pen? Szabó László a debreceni Kos­suth Lajos Tudományegyetem kinevezett egyetemi tanára, akadémiai doktor, a szolnoki Damjanich János Múzeum igazgatóhelyettese - aki a Jász­berényi Tanítóképző Főiskolán is tanít. Tíz könyv és mintegy háromszázötven egyéb publi­káció szerzője:- Két témán dolgozom pár­huzamosan. A debreceni egye­tem Gömör-kutató csoportjá­ban folytatok kutatásokat az egykori Gömör vármegye ma­gyarországi és szlovákiai terü­letein. Már korábban is érde­kelt a hegyvidék és az Alföld kapcsolata, a kölcsönhatások köre. Ez ebben a témában na­gyon lényeges elem. A csoport egy háromkötetes munkát ké­szít. Legutóbb Tornaiján, Szlovákiában dolgoztam egy stábbal, amelyben többek kö­zött egyetemisták is részt vet­tek, helybeliek is, akik Debre­cenben tanulnak. Az én témám a társadalom vizsgálata, pél­dául a nagy létszámú nemes­ség és a jobbágyság kapcso­lata, kultúrája. A tanulmányt jövőre kell leadni. A másik munkám az Alföld társadalmának kutatása a 17. század végétől, a 18. század elejétől. Ez a téma összefügg az előbbivel, de föl tudom benne használni a palóckuta­tásban szerzett tapasztalatai­mat is.- Az közös munka volt, az elkészült négykötetnyi anyag­ból egykötetnyit én írtam. Az Alföld-kutatást egyedül foly­tatom.- Egyes részek már készen vannak belőle, de a befejezése még messzebb van. B. A A lakodalmi ebédre egy kakas maradt 1944. december 13-án, Luca napján esküdött örök hűséget egymásnak Yezsenyben Farkas Sándor és Berkó Ilona. Mire a háború akkori nagy igazoltatásai közepette az anyakönyweze- tőtől és a templomból a gáton hazakutyagoltak Tiszavár- konyba, az ukrán hadsereg katonái sikeresen megszabadítot­ták a lakodalmi népet a levágott birkától, minden földi jótól. Távolabb a veremben csak egy berekedt torkú kakas vészelte át a zabrálást, így ő maradt az egybegyűlteknek a lakodalmi ebédre. Húsleves főtt belőle, meg pörkölt, és aki a sor végére került, annak pogácsa jutott.- Nem baj, felesé­gem, majd a gyereke­inknek több lesz - vi­gasztalta szipogó ne­jét az ifjú férj. így is történt, az ő lagzijuk már kerekebbre, bő­ségesebbre sikeredett, pedig több is volt, hi­szen három lány és egy fiú született a há­zasságból. A tiszavárkonyi Farkas Sándor édes­apja szorgalmas csizmadia volt, és ezt a szakmát szánta neki is. Bele is kóstolt, de valahogy az ülepe nem bírta a suszter­széket, így helyette kőműves lett. A mos­tani, mutatós házukat 1949-ben építette, családi segítséggel egyetlen esztendő alatt. Élete párját a háború idején, 1944 végén vezette az oltár elé. Van közöttük vagy tizenhárom év, és valamikor a nővérének udva­rolt. Ica, a húga akkor még kis­lányként sertepertélt körülötte, de hát időközben mutatós hölggyé cseperedett. Meg is akadt rajta a fiatalember szeme, bár azt nem lehet mondani, hogy az anyósjelölt kitörő lel­Hogy mivel? Kerékpárral, az volt akkortájt a legolcsóbb, két decivel elvolt esztendeig, leg­feljebb aki a pedálokat teperte, annak kellett több. No nem olajból. Szóval négy, négy és fél óra alatt jutott a „nagyfa­luba”. Sándor bácsi életében hej, de sok házat megépített, hi­szen nyolcvanévesen még for­gatta a malteroskanalat. Ez most már a múlté, négy éve pészméker se­gíti a szívdobbanásait, és magán látja, érzi, tapasz­talja, hogy ennyi idő után elhasználódik az ember. Sokszor felkeresik őket a gyerekek, no meg az unokák, mert belőlük is érkezett eddig kilenc. Ötvenhárom esztendő jóban-rosszban - nem kis idő. Maga nyolcvanhét­nél tart, de hát aligha lesz meg a száz, mert ilyenkor az elsuhanó napok már duplán számítanak - ál­lítja. Ahogyan vallja: a múlt elmúlt, a jelenért pedig könyörgök még egy darabig. Ica mama, a párja, olykor elballag a boltba. Jó hely az, minden hírt megtud, mi történt a fa­luban. Máskor meg, amikor a nap már vörösen búcsú­zik a távoli erdő lombjai közül, kiül a kert előtti padra. Nézi a világot, szóba elegyedik a temetőbe iparkodó vagy onnan jövő em­berekkel, mert akinek arrafelé vezet az útja, jószerével mind megáll. Szót váltani, olykor be­szélgetni, ahogyan a falubeli­eknek illik... D. Szabó Miklós Farkasné Ica néni fájós lábát húzza a pad, Sanyi bácsi inkább áll, de ehhez már jól jön a harmadik „lába”, a botja. fotó: i. cs. kesedéssel fogadta Farkas Sán­dor közeledését a kisebbik lá­nya felé. De hát a szerelem már csak olyan, ha igazi és kölcsö­nös, kevés oda a legkitartóbb anyós is, így egybekeltek. Az ifjú kőműves még Pestre is járt dolgozni Várkonyból. A támogatást a „nagyokra” szabta a kormány A legnagyobb gond: a tőkehiány A hozzá nem értés is jelentős csapás A tiszasülyi gát mellett lakik Csörögi Tibor, aki három tele­pülés: Tiszasüly, Kőtelek, Hunyadfalva gazdajegyzője. Negyvenhat éves, Szarvason végzett a főiskolán, majd a té- eszben dolgozott. Ezt követően belekóstolt a munkanélküli­ségbe, majd először falugazdának, később gazdajegyzőnek választották. Mivel életét jórészt az úgynevezett „Bermudá­ban” - ahogy az itteniek ezt a területet nevezik - élte le ed­dig, ismeri a környék sajátosságait. Tapasztalata szerint magángaz­dák legfőképpen Tiszasülyön vannak, Kőtelken kevésbé, Hu- nyadfalván pedig az előzőekhez képest is jóval kevesebben. Van vagy tizenöt személy, aki száz hektárnál nagyobb területen gazdálkodik, azután huszonkettő olyan, akinek a birtoka húsz-öt- ven hektár körüli, míg a döntő többség földtulajdona fél hektár­tól néhányig terjed. Az itt élők, gazdálkodók földjét - a Tisza közelsége mi­att - fokozottan sújtja a bel- és árvízveszély, illetve a térség elmaradottsága, ami a tőkehi­ányra, pénztelenségre vezet­hető vissza. A terület hatvan százalékán búzát termelnek, de egyre jelen­tősebb a napraforgó aránya is, ami harminc százalék körüli. Búzából 3,2 tonna volt a hektá­ronkénti termésátlag. A gazdajegyző szerint a pénztelenségen kívül akad még egy tényező, ami hátráltatja a termelést: az pedig a hozzá nem értés. Nem is egy gazda a saját bőrén, kárán tanulja a paraszti élet, a gazdálkodás szerteágazó ismereteit. Őstermelői igazolványt - noha sokan szidták és szidják még most is a kitalálóját - Ti­szasülyön 356-an, Kőtelken 126-an, Hunyadfalván pedig 14-en váltottak. A területek el­aprózottsága és a forráshiány miatt az a jellemző, hogy az er­refelé élők a megtermelt javak­nak, terményeknek csak az öt százalékát tudják tárolni, ami meglehetősen alacsony arány. Ugyanakkor a kisemberek­től, kistermelőktől az is sokszor elhangzott, hogy az állam a kü­lönböző kedvezményeit a szö­vetkezetekre, illetve a nagyobb területeken gazdálkodókra szabta, holott aligha csak erre a környékre jellemző az, hogy a mezőgazdaságban foglalkozta­tottak között többségben van­nak a kisgazdák, esetleg a tíz­húsz hektár közötti gazdálko­dók. Ha ez a réteg nem kap meg­felelő támogatást, ők is kivo­nulnak a földekről, abbahagy­ják a küszködést, ami csak a munkanélküliek számát gyara­pítaná. Márpedig belőlük így is van éppen elég. dészabó Nyaralni?! Csak helyettesítéssel- Legszívesebben a hegyek­ben és a vízparton szeretek pihenni. Utoljára erre két évvel ezelőtt volt lehetősé­gem, idén még nem biztos, el tudok-e menni majd - mondta Csató Sándor pék, aki Mezőtúr egyik üzemé­ben süti a finom vekniket. A pékek, a közhiedelemmel ellentétben, éppúgy szeretik a napot, a meleget, mint bárki más, hiába dolgoznak 40-50 fokos forróságban, a kemence mellett. Csató Sándor, a nem­rég megnyílt pékség hat éve végzett szakembere Abádsza- lókra és a hegyekbe vágyik vissza, ahol legutóbb, 1995- ben volt alkalma kipihenni magát. Idén is szüksége lenne a regenerálódásra, hiszen nap mint nap - a kenyerek mellett- több mint huszonötféle pék­sütemény elkészültéről gon­doskodik. Ez a munka sok energiát kivesz az emberből. A kis pékség előtt egy na­gyobb kenyérgyárban dolgo­zott, de ezt a munkát jobban szereti, itt nagyobb a pék szakmai kibontakozásának lehetősége. Rajta kívül még két fiatal szakember dolgozik a cégnél, ők kezdők a szak­mában. A szabadság a betanu­lási idő után jöhet csak szóba. A város másik sütőüzeme is a közelmúltban kezdte meg a munkát. Kádár Imrét kér­deztük, ő hová menne szíve­sen nyaralni?- Legszívesebben a vízpar­ton üdülnék, bár ’96-ban nem sikerült sehová elmennem. Idén remélhetőleg nyaralha­tok majd tíz napig a csalá­dommal - mondja Imre. Kulcsár Sándor öt éve van a szakmában, idáig még nem sikerült nyáron kivennie sza­badságot. Hogy miért?-A pékség nem állhat le, mivel a boltokból eltűnnének az általunk sütött kenyerek. Kevesen vagyunk, ezért ha elmegyünk, gondoskodnunk kell a helyettesítésről. Eddig nem találtam olyan péket, aki a beugrást elvállalná - mondta. scs A meliorációról A DATE Karcagi Kutatóintézet egykori igazgatójától, dr. f^urucz Gyula professzortól nemrég je­lent meg A melioráció ökonómiá­jának újabb kutatási eredményei című könyve. A szerző már több évtizede foglalkozik a talajjavítás ökonó­miai kérdéseivel. Mostani köny­vében az 1990-es évek elejének vizsgálatába enged betekintést. A professzor szerint a meliorációs ökonómiai vizsgálatok eredmé­nyei jól hasznosíthatók majd a regionális és vidékfejlesztési ku­tatásokban és tervezésekben. A kötetből kiderül, milyenek voltak a legfontosabb növények termés­átlagai jó termékenységű, elvize- sedett, komplexen meliorált és li- neár öntözéses területen. de Mérleg a ciklus utolsó évében Felére „alkudtuk” a vámbiztosíték összegét Tokár István az MSZP képviselője az Or­szággyűlésben. „Civilben” a kisújszállási Kunferr igazgatója. Arra kértük, vonja meg parlamenti tevékenységének eddigi mérlegét- Kívülről kerültem a politikába, s ez sok hát­ránnyal is járt. Nem voltak kapcsolataim, ma­gamnak kellett eligazodnom. A képviselőség szinte szakma, amelyre ugyanúgy föl kell ké­szülni, mint bármely másikra Eközben sok il­lúzióval le kellett számolnom.- Három év után azonban már biztosan el­igazodik a politika világában.- Sok mindent megtanultam. Három sí­kon igyekszem vinni a dolgaimat. Az első a választókkal való kapcsolattartás. Hat tele­pülés tartozik a kerületemhez, négy-hat he­tenként mindegyikbe elmegyek fogadóó­rákra. A másik az önkormányzatoké. Eljá­rok az üléseikre, ezeken sok személyes ta­pasztalatot lehet szerezni. Egyúttal parla­menti anyagokat is juttatok el hozzájuk, előfordul, hogy véleményt mondanak róla, s ezeket továbbítom a megfelelő helyre. A harmadik pedig a tulajdonkép­peni parlamenti munka.- Milyen kérdések állnak legkö­zelebb Önhöz?-A gazdasági bizottság tagja vagyok, ezen a területen rendelke­zem legmélyebb ismeretekkel. A vámjog és vámtörvény születése­kor a frakció vezérszónoka voltam, részt vettem az egyeztetésekben, és azt hiszem, a tevékenységem eredményes volt. Sikerült felére „alkudni” a vámbiztosíték össze­gét ’95-ben. A szövetkezeti tör­vény módosítása is többször előke­rült már, abban is aktívan részt vet­tem. Választói felkérésre „belegabalyodtam” a horgászatról és a halászatról szóló tör­vénybe is. Sikerült elérni, hogy az önkor­mányzati tulajdonban lévő holtágakon legyen önkormányzati jog a halászat és a horgászat. Fontos a gazdasági kamarákról szóló törvény módosítása, most folyik az egyeztetés ezen a területen.- Sok embert bosszant, hogy tévében rendre üres padsorok előtt beszélő szónokokat lát. Ön hogyan vesz részt az ülése­ken?- A szavazási részvételem 93 százalékos. Valóban sok­szor láthatók üres helyek az ülésteremben, de a képviselő nem csak ott dolgozik. Néha délelőttre esnek találkozók, tárgyalások, olyankor nem tudunk részt venni az ülésen. Egyébként huszonegyszer szólaltam föl a parlament­ben, de azt hiszem, nem a szám a döntő, hanem a fel­szólalás súlya és eredményessége.- Indul-e újra a választáson, ha felkérik erre?-Kijártam egy iskolát, megtanultam a képviselői munka lényegét, most tudnám job­ban hasznosítani. Ha a választókerületemben lévő három alapszervezetben (Mezőtúr, Túr- keve, Kisújszállás) jelölnek, indulok a követ­kező választáson. Bistey András Tokár István Tíz jelöltből hatnak sikerül Megyénkben tavaly 4630-an vettek át vezetői engedélyt, ezek kétharmada B kategóriás, azaz személygépkocsira szóló volt. Aki belevág, tudhatja, legalább egyhavi fizetésébe kerül a ró­zsaszín könyv. Ha mégis elkezdi, 41 képzőszerv közül választ­hat. Minden második egyszemélyes vállalkozás. Két oktatót kérdeztünk: mek­kora az érdeklődés, hányán je­lentkeznek, milyen a sikeres vizsgák aránya? Barabás László huszonhá­rom éve dolgozik szakoktató­ként. Cége öt gépkocsival nem számít kicsinek.- Nyugati autókkal dolgo­zunk. Jelentkezőkben nincs hi­ány, egy-egy oktatóra tíz jelölt jut. Igaz, ez időszakos, sok diák ugyanis a szünetben tanul meg vezetni. Az iskola hét éve működik, és biztosan állítha­tom, az utóbbi öt évben lénye­gesen csökkent a forgalom. Ami ennél is nagyobb gond, hogy a képzőszervek között hiányzik a minőségi verseny, inkább az árakat viszik lejjebb. Mi tart a pályán? Kell egy kis megszállottság, hisz a vizs­gázó sikere vagy kudarca egy kicsit az enyém is. Horváth György vállalko­zóként oktat lassan egy éve.- Másodállásban végzem az oktatást, tűzoltó vagyok. Két autósiskolával van szerződé­sem, ez havi tíz tanulót jelent. Bevallom: főállásban nem tud­nék megélni az oktatásból. Megtudtuk, a vizsgabizto­sok tíz jelöltből hatot engednek át első alkalommal a vizsgán, a többieknek tovább emelkedik a jogosítványok ára. Abban azért közel egységesek az iskolák, hogy 40 ezer forintért kínálnak helyet - a volán mögött. kisszabó

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom