Új Néplap, 1997. július (8. évfolyam, 151-177. szám)
1997-07-24 / 171. szám
4. oldal A Szerkesztőség Postájából 1997. július 24., csütörtök „Vízközeiben” Hallottam, hogy a szolnoki önkormányzat egymillió forintot szavazott meg az egyik közkedvelt strand üzemeltetésére. Örvendetes a hír már csak azért is, mert a környékbelieknek jó kikapcsolódást nyújt. Tavaly nyáron kint jártam a cukorgyári strandon. Siralmas, elhanyagolt állapotban volt, birkák legelésztek a gyepen. Emlékszem, milyen tiszta, jól felszerelt és karbantartott, családias strand volt ez régen. A Damjanich uszoda - a város központjában - sportolóknak épült, s ma is használják legendás csapatunk utódai: tisztasága sok kívánnivalót hagy maga után, időnként rettentően zsúfolt is. A tisza- ligeti csodálatos környezetben fekszik, de nehezen közelíthető meg, s nem is mindenki akarja az egész napot ott tölteni. A Tisza városi szakaszán sincs használható part. Szomorúan vettem tudomásul a Tisza Szálló gyógyfürdőjének ideiglenes bezárását. Már csak azért sem érthetek vele egyet, mert Szolnokon és vonzáskörzetében sok mozgásszervi beteg van. Úgy hallottam, hogy az egészségügyi önkormányzat ebből is ki akar vonulni. J. P. Alulnézetből Aki nyitott szemmel jár, láthatja, szaporodnak a bajok. Az emberek többsége a létminimumon él. Hogy kik tartoznak ebbe a nagy többségbe? A kisnyugdíjasok, a kis fizetésű munkások és alkalmazottak, a mezőgazdaságból élők, a munkanélküliek. Ők a saját bőrükön tapasztalják, hogy életkörülményeik nem javulnak, sokkal inkább rosszabbodnak. No de miért is foglalkoznának a kisember gondjával azok, akiknek ez lenne a dolguk? Úgy gondolják, mi csak foglaljuk el magunkat a munkával, alaposan fáradjunk el, este pedig essünk ágyba. „Fent” majd minden megoldódik. Következnek az újabb nadrág- szíjmeghúzások: energia-, gyógyszeráremelések és ki tudja, még mi minden. Közben arról értesülünk az újságokból, hogy a honatyák fizetése 1990 óta ötszörösére nőtt. Erre szokták mondani: a demokrácia nem egyenlősdi, ki-ki tehetsége szerint élvezi a javakat. Újabbnál újabb altatódalok, ígéretek hangzanak el különböző pártoktól. Közben osztódnak, hogy minél több haszonélvezője legyen a hatalomnak. Némelyiknél a diktatórikus eszközök sem ismeretlenek. Vajon hová visz ez a szekér? Szűcs Kálmán Jászberény Az első balatoni nyaralás A Magyar Honvédség szolnoki óvodájának nagycsoportosai az idén először nyaralhattak a Balatonnál. A lellei gyermeküdülőben töltött, élménydús öt napra ma is szívesen gondolnak a gyermekek és a pedagógusok. Az MH. 89. Szolnok Vegyes Szállítórepülő Dandár parancsnoka, Járomi Barnabás alezredes módot talált arra, hogy kényelmes autóbusz vigye és hozza a kis csapatot. Segítségét ezúton is hálásan köszönjük. Auksz Árpádné, Szolnok Több tízmillió adatot kellett feldolgozni A Titász új számlázási rendjével és a téves felszólításokkal az Új Néplap már eddig is foglalkozott. Társasházunk is kapott egy felszólítást, hogy meghatározott időn belül rendezze számláját, pedig mi a fizetési határidő előtt kifizettük tartozásunkat, feltüntetve azon a referenciaszámot és aló számjegyből és betűből álló számlasorszámot. Pénzünket egyszámláról továbbítottuk, csakhogy a Titásznál nem tudtak róla. A részvénytársaság illetékesének június 5-ei nyilatkozatát nem tudom elfogadni. Helyesebb lenne, ha a Titász megvizsgálná, mi lehet a hiba oka. Miért mindig annak kell bizonyítania, aki nem hibás? Csúcsidőben telefonálgatunk, hogy tisztázzuk magunkat: Szolnok átirányít Debrecenbe, elmondjuk bajunkat ott is - egy csomó pénzért -, ahol azt tanácsolják, csináltassak másolatot az átutalási megbízásról, a banki egyenlegközlőmről, küldjem (vigyem) ajánlott levélben, hívjam az ügyfél- szolgálatot. Ez jelentős többlet- költséget jelent nekem, nekünk, akik tényleg nem vagyunk hibásak. Társasházunk esetére alapozva úgy gondolom, hogy a Titásznak igenis nehézséget okoz az új számlázási rendszer, illetve a számlák alapján beérkező pénzforgalom feldolgozása. Aki havonta 1-2 milliót fizet, az vagy már nem is fizet (olvasom a különböző újságokból), vagy ha igen, ekkora többlet már a Titásznál is feltűnő, és keresi, honnan jött a pénz és miért, míg két-háromezer forintért nem keres, hanem a tisztességesen fizetővel bizonyíttat - írja egy szolnoki társasház közös képviselője. * Olvasónk panaszát Józsa István kereskedelmi igazgatónak továbbítottuk.- A felhasznált villamos energiáért mi is fizetünk - mondotta ezért arra kényszerülünk, hogy napi számlázást alkalmazzunk. A Titász Rt.-nél megbízhatóan működő, de körülbelül harmincéves számlázási rendszerrel e kötelezettségünknek nem tudnánk eleget tenni. Az új rendszerre történő átálláskor több tízmillió adatot kellett átkonvertálni, emellett havonta közel hétszázezer, azaz évi 8.4 millió számlát kell kiállí•5 tanÍQ<ci jcm^lszenuű Nevfj^ehéy .fi'' ____ _______Jf .1" 'fij be látni, hogy ennyi számlát és adatot kezelő rendszert elindítani - ami nem rövid időre szól - nem könnyű feladat. A telepítés első fázisa után ilyen új rendszer esetében felül kell vizsgálni a benne lévő adatok állományát. Ezt csak úgy lehet megoldani, ha fogyasztóink segítségét, közreműködését kérve, ellenőrizzük adatainkat. Ez történt a levélíró által említett esetben is. Az új számlázási rendszertől - a stabilizálási folyamat után - az előzőhöz hasonló működési biztonságot várunk. Fogyasztóink indulatos reagálásának jogosságát teljes mértékben el kell ismernünk. Sajnos egy ekkora rendszernél nem lehet mellőzni az ellenőrzést - amely nem a „két-három ezer forint"-ra vagy az „egykét millió”-ra vonatkozik, hanem magára a rendszerre. El kell ismernünk, hogy az említett társasház mindig időben fizeti a számlákat. A kellemetlenségért elnézést kérünk. Meg kell azonban említeni, hogy legjobb igyekezetünk és akaratunk mellett is fordulnak elő hibák, amelyek kijavításáig fogyasztóink pKgértéséhés türelmét kéq/ük. \ Vezetőképző tábor a Balaton mellett Fórum a gyermek- és diákjogokról A Magyar Üttörőszövetség Szolnok Megyei Fóruma a városi Gyermek- és Ifjúsági Alapítvány balatonszepezdi üdülőjében a csapattanácstagoknak és a diákönkormányzatok Vezetőinek vezetőképző tábort szervezett. A foglalkozások témái között a gyermek- és diákjogokról is szó esett, beszélgettek a diákönkormányzatok szerepéről és a személyiségfejlesztő játékok mellett sok-sok vetélkedőre és szórakozásra is volt alkalom. Keszthelyen megnéztük a Feste- tics-kastélyt, Tihanyban az apátságot és a babamúzeumot, voltunk hajókiránduláson, és fürödtünk a Balaton jéghideg vizében. Kitűnő volt az ellátás. Köszönjük a Magyar Úttörőszövetség, valamint a Gyermek- és Ifjúsági Alapprogram támogatását, amelyek jelentősen csökkentették a részvételi költségeket. Vargáné Vígh Judit ügyvivő A levelekből válogatunk. Az írásokat rövidítve közöljük, tiszteletben tartva a levélíró mondanivalóját. A témának akkor is nyilvánosságot adunk, ha nekünk arról esetleg más a véleményünk. Névtelen vagy címhiányos leveleket nem közlünk. Az oldalt szerkeszti: Kácsor Katalin Egy hét Szarvason Pályázaton nyert táborozás A „150 éves a Pest-Szolnok vasút” című pályázat nyerteseként nagy örömmel készültem Szarvasra, a szolnoki MÁV Csomóponti Művelődési Ház által szervezett „Igric” táborba. Tizenöt tagú csapatunk Szarvason kényelmes, négyágyas faházakban kapott elhelyezést. A sok érdekes programból számomra az egyik legizgalmasabbnak a Kaláka együttesből Huzella Péter zenei foglalkozásai ígérkeztek. Voltak persze művészeti foglalkozások is - körmönfonás, makramé -, ahol megtanulhattuk a kézimunka apró részleteit •is. Ellátogattunk a szarvasi múzeumba, az arborétumba, a hal- gazdasági kutatóközpontba, ahol sok érdekességet láthattunk és hallhattunk, s természetesen a sétahajókázás sem maradt el. Köszönjük Fügedi Andrásné- nak, a művelődési ház igazgatójának (egyben táborvezetőnek) és Huzella Péter művészeti vezetőnek az itt töltött, felejthetetlen napokat. Oláh Fruzsina, Szolnok A természettel ismerkedtek A karcagi Györffy István Általános Iskola természetbarátai kilenc napot tölthettek a püspökladányi Farkasszigeten és Ágotapusztán - segítőkész támogatók révén. A gyerekek növény- és állattani megfigyeléseket végeztek, horgásztak, egynapos túrát tettek a biharugrai halastavakhoz, és nem maradhatott el a kerékpártúra sem. A sátortáborban vidáman és gyorsan teltek a napok. Molnár Zoltán szaktanár, táborvezető Idén alakult a Tiszavárkonyi Általános Iskola tánccsoportja. A közelmúltban tartott vizsgaelőadáson tizenöten adtak számot tehetségükről, köztük egy fiatalember is. Első nyüvános fellépésük még a majálishoz kötődik, ahol mazsorettet mutattak be. A Bablina Gabriella vezette csoport záróvizsgáján az Arabesque Táncstúdió és a Tiszajenői Általános Iskola balettcsoportja is bemutatkozott. Köszönetét mondanak Véradó napot tartottak Besenyszögön július 18-án a helyi Vöröskereszt szervezésében. A rendhagyó nyári véradáson hatvanketten jelentek meg, hogy segítsenek a rászorulókon. A szervezők ezúton is köszönik a donorok áldozatkészségét. Szűcs Jenőné, titkár * A Jászberény K. C. néven indult leány-kézilabdacsapat sikerrel vett részt a XXV. Coppa Interamnián. Valamennyi támogatójának köszöni a segítséget. A koltói Petőfi-Szendrey emlékszoborról - másként A kispénzű emberek, közösségek az ország minden részéből - de még Kanadából, az Egyesült Államokból is - küldik adományaikat, és elragadtatással üdvözlik az elgondolást, hogy méltó emléket kapjon a fiatal pár tragikusan szép, rövid szerelme. Elképzelésünkkel természetesen sok közösséget, magánszemélyt, vállala„Szeptember végén” Többször megírták a napilapok - és más módon is hírül adtuk hogy a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Nyugdíjasok Egyesülete alapítványi gyűjtésből szobrot szeretne állíttatni Költőn Petőfi Sándor és Szendrey Júlia házasságkötésének 150. évfordulójára. Tesszük ezt azért, mert Petőfi a magyar - de talán a világ- - irodalom egyik legnagyobb óriása. A szobor - a Költőn született vers emlékére - a „Szeptember végén” nevet kapja, Pogány Gábor Benő szolnoki szobrász- művész tervezte és készíti. tot, vállalkozót megkerestünk, és kértük, segítsék a terv megvalósítását. Eljuttattuk a szobormakettről készült képeslapot is. Sajnos nem sok eredménnyel. Úgy tűnik, a pénz bűvöletével, az anyagi javak hajszolásával eltűnnek az érzelmi motivációk. Pedig milyen nagyszerű lenne, ha a szolnoki, Szolnok megyei vállalkozók segítségével még inkább erősödhetne Nagybánya, Kohó, Szolnok, illetve a két megye kapcsolata. Nem értjük például, hogyan történhetett meg, hogy egy szolnoki gazdasági küldöttség tagja így nyilatkozzék a helyi vezetőknek: „Ne erőlködjenek, úgysem lesz a szoborállításból semmi!” Más vállalatvezető úgy vélekedett, sokan keresik őket támogatásért. Szeretném hangsúlyozni: ez nem támogatás, ez anyagi hozzájárulás a csodálatos pár emlékének köszöntéséhez. Vannak persze segítőink is: a Tisza Nyomda a makettről ötezer képeslapot készített, a Víz- és Csatornaművek Rt. jelentős összeget utalt át az alapítvány számlájára. Felkarolta és támogatja tervünket Szolnok és a megye önkormányzata. A város polgármestere írásban kereste meg a vállalatvezetőket ajánlásával. Bizakodunk, hogy nem eredménytelenül. A határon túli magyarok nagyon várják a szobor megvalósulását. Készülnek az ünnepre: tatarozzák a koltói kastélyt, épül a talapzat, s az engedélyezés is folyamatban van. Mi hiszünk abban, hogy számíthatunk azokra is - köztük közéleti személyiségekre —, akik eddig nem akarták vagy nem tudták e nemes szándékot támogatni. A gyűjtést egészen addig folytatjuk, míg tervünk megvalósul - bár nem egy alkalommal jutott el hozzánk a megjegyzés: „Ez csak egy nyugdíjas-egyesületnek juthatott eszébe”. A hozzájárulást a szolnoki, Baross Gábor utca 18. szám alatti OTP körzeti fiókban nyitott „Petőfi Sándor és Szendrey Júlia Al.” 11745011-2040228 számú számlára lehet befizetni (adószám: 18827594-1-16.) Előre is köszönöm Ferenc Tiborné a kuratórium elnöke A Tabán A napokban kisétáltam a szolnoki Tabánba, hogy megörökítsem fényképen is a város egy jellegzetes „darabkáját". Szomorúan láttam, egyetlen régi házacska árválkodik csupán. Nincs hely máshol az építkezésre? Gondoljunk csak Hollókőre! Megőrizte értékeit, mert csak így lehet modern megoldásokat alkalmazni. A világörökség kincse megmaradt. Vagy gondoljunk Egerre! Mi lenne, ha a kapualjakat átépítenék, az ősi pincesor helyére hivalkodó épületeket emelnének? No és a Tabán? Szolnok kicsiny, jellegzetes öröksége volt. Szerencsére a Művésztelep alkotóit gyakran megihlette; csak az a baj, hogy mára csupán képek által közvetítve foghatjuk fel hangulatát, a keserves halászéletet, a romantikát, idillt. Jupá
