Új Néplap, 1997. július (8. évfolyam, 151-177. szám)

1997-07-22 / 169. szám

1997. július 22., kedd Megyei Tükör 9. oldal Szülei fotóról ismerik az unokákat A szolnoki MÁV-kórházban gyakran van alkalmuk az orvosok­nak angolnyelv-tudásuk gyakorlására. A sebészeten dolgozik ugyanis dr. Abasiute Aniekan George, aki Nigériából származik. George otthon a Cambridge egyetem egyik kihelyezett isko­lájában tanult, ahol angol nyel­ven folyt az oktatás. Gyakorla­tilag gyerekkora óta beszél an­golul. De hogyan került Ma­gyarországra?- Tizenhármán vagyunk testvérek - mesél a családjá­ról. - Édesapám is orvos. Bár sosem kényszerített bennün­ket, hogy az ő hivatását vá­lasszuk, de szerette volna, ha orvos leszek. Magyarországra ösztöndíjjal kerültem. Szinte véletlenszerűen, mert a papírján nem hazánkat jelölte meg. A debreceni or­vostudományi egyetemen ta­nult. Amikor idekerült, sem­mit nem tudott magyarul.- Hogyan tanulta meg a nyelvet?- Nehéz volt, higgye el ne­kem, borzasztó! Az egyete­men azt mondták, vagy ma­gyarul tanulok, vagy haza­megyek. Két hétig sztrájkol­tam, be sem mentem az elő­adásokra. Végül összeszed­tem magam, mert azt mond­tam, hogy nem tudok az apám szemébe nézni, ha azért futamodom meg az egyetem­ről, mert nem tudom megta­nulni a nyelvet. Ez volt a A legnehezebb a nyelvtanu­lás volt FOTÓ: MÉSZÁROS legnehezebb szakasza az éle­temnek, magyarul tanulni. Az egyetemen töltött éveknek nemcsak a diplomá­ját köszönheti, hanem ma­gyar feleségét is.- Debrecenben ismertem meg őt, a Kossuthra járt, az angol tanszékre. Végzés után ő Szolnokon talált állást, én először Szikszón, Miskolcon, majd itt, a MÁV-kórházban.- A gyerekeik milyen nyelven beszélnek otthon?- Négy gyerekünk van, két fiú, két lány. Én próbálok ango­lul beszélni velük, de tény, hogy magyarból jobbak, az an­gollal nem dicsekedhetnek.- Hogyan fogadták a szülei, hogy ilyen messzire került?- Két éve jártam otthon, az­előtt viszont 11 évig nem. Na­gyobb gond, hogy a szüleim még nem voltak itt, így az uno­káikat csak fényképről ismerik.- ízlenek-e az itteni ételek?- Eleinte nehezen szoktam meg, de aztán arra gondoltam, hogy ezt eszem életem végéig. A halat nagyon szeretem, sze­rencsére a feleségem el tudja készíteni afrikai módon. Lehet, hogy ha nem tudná, már haza­mentem volna?- Van egy afrikai étel, amit búzadarából szoktam elkészí­teni. Úgyhogy búzadarának mindig lennie kell otthon. Ha csak benézek a konyhaszek­rénybe, és látom, hogy ott van, akkor már nyugodt vagyok.- A magyar embereket barát­ságosnak tartom, ha találkozom valakivel, nem mondom el, hogy én orvos vagyok. Szeret­ném, ha engem George-ot mint embert fogadnának el. George doktor hasi sebészeti műtéteket végez osztályán. A kórházban, a kollégákkal jól érzi magát. Részt vesz az in­tézmény tudományos munkájá­ban is, előadásokat tart, ha kell, magyar, ha kell, angol nyelven. Paulina Éva Gyémántdiplomás visszaemlékezés Első fizetéséből egy pár csizmát vásárolt Varga Béla, Szolnokon lakó ta­nár nagy idők tanúja, hiszen az anyakönyvi kivonatában ez áll: született 1917. június 8-án Ko­lozsvárott, Magyarországon. Hatan voltak testvérek, három fiú és három lány. Két lánytest­vére és ő él már csak közülük. Mivel az édesapja nem eskü­dött fel az új hatalomra, Romá­niára, 1921-ben marhavagonba zsuppolták őket és néhány in­góságukat, aztán irány Szolnok. Mert a rokonság részben tó­szegi volt, így később ki is köl­töztek a faluba. Az édesapja detektívként ke­reste a kenyerét Kolozsvárott, hát ezt a hivatást folytatta Szol­nokon is. Alsóbb iskolái elvég­zése után Jászberényben tanult öt évig, ahol a tanítói diplomán kívül életre szóló üzenetet, út- ravalót kapott az intézettől. A jó tanító ismérveit, emberszere- tetet, szakmai elhivatottságot, egyszóval mindent, ami fontos ezen a pályán. Sokadmagával ő is gyarapí­totta az állástalan diplomások számát, majd két hónapig ta­nyasi tanítóként helyettesített Tószeg mellett. Egy teremben hat osztály járt hozzá, ami har­minckilenc nebulót jelentett. A legelső fizetése száz pengő volt, ami akkortájt óriási kere­setnek számított. Először is 27 pengőért vásárolt egy vado­natúj csizmát, mert ha megered­tek a felhők csatornái, a faluból keserves út vezetett a tanyasi iskoláig. Édesapja látva ezt a költekezést, kifakadt:- Megőrültél, fiam? Minek adtál annyit érte, amikor a vá­sárban 12 pengőért is lehet venni? Véget ért a helyettesítés, in­gyen munka következett a köz­ségházán, majd a leventéket ok­tatta. 1940-ben az Uzsoki-szo- ros mellé, Havasközre helyez­ték, ahol nem érezte jól magát, soha nem kedvelte az égbe nyúló hegyeket. Pitvaros kö­vetkezett, majd öt év katona­ság, amerikai fogsággal. Visz- szatérve ismét Pitvaros, majd hat gyönyörű évre Csanádpa- lota a folytatás. Életének az egyik legszebb időszaka ez. Később Szolnokra került a megyei tanácshoz, de hát a szé­ket meg az íróasztalt nem neki találták ki. Visszament a kated­rához: tanított a Kassai iskolá­ban, majd az Abonyi útiban, ahol direktor lett. Egészen 1977. február 5-ig, amikor az akkori kicsengetés neki is szólt. Közben azért még történt néhány fontos esemény. 1940- ben oltár elé vezetett egy szép tószegi hölgyet. Egy lányuk született, és egy unokával is di­csekedhetnek, aki most érettsé­gizett. A minap jeles ünnepség ré­szese volt. Többekkel együtt a város polgármesterétől vehette át gyémántdiplomáját, mivel a tanítói oklevelet hatvan éve kapta. Ami meglepetés, és csak a párja tudott róla: a lakására el­jöttek egykori csanádpalotai „gyerekei” is. Azok, akiket majd ötven éve tanított. Ki vo­nattal, ki kocsival. A történeti hűséghez hozzátartozik, hogy ezek a „diákok” is deres halán­tékot viselnek, lévén 63 körü­liek mindahányan. Mi tagadás, míg énekeltek Varga tanár úr­nak - merthogy biológia-föld­rajz szakos tanár is - sűrűn kel­lett a zsebkendőhöz nyúlnia. Azután meglátogatták majd harmincán az Abonyi úti neve­lők is: akadt, akivel még együtt tanított, mások már csak hírből ismerték Varga Bélát. Megmu­tatta nekik gyémántdiplomáját, majd így szólt: kedves kollé­gák, ezen a diplomán a gyé­mánt ti vagytok. Világéletében kántortanító­nak vallotta magát; 1987-94 között három falunak is a kán­tora volt. Már túl a nyolcvanon, nin­csenek nagy tervei. Olykor ulti­zik az ismerősökkel, és csak ennyit mond: - Én már csak élni szeretnék. És ha lehet, még esetleg egy diplomát, a vasat, szeretném megérni. Leírjuk. Hátha az óhaj meg­hallgatásra talál . . . D. Szabó Miklós Tönkrement a lapostető szigetelése, ezért csonkakontyolt tetőt kap a jászapáti Vágó Pál Általános Iskola. Első ütemben az iskola, majd jövőre az óvoda felőli rész készül el. A nagy távolságok miatt vasszerkezetű lesz az új tető, melynek kivitelezését pályázaton nyerte el a helyi városüzemeltető kft. fotó: mészáros Kertbarát szakcsoportból alakultak át Akik meghonosították a zöldspárgát- Ha valaki bejön ide, és hoz magával két szilvafalevelet, akkor meg tudjuk mondani, mi a betegsége a fának, továbbá javasla­tot is teszünk, hogyan kezelje azt a termelő - mondja Király Ist­ván, a Mezőtúri Kistermelők Szövetkezetének elnöke. Nem szokványos szövetkezet a mezőtúri. Itt ugyanis nincs osz­tatlan közös tulajdon, minden tag a sajátján gazdálkodik. A jogelődként számon tartott kertbarát szakcsoportból ala­kultak át a ’90-es évek elején. Tagjaik között éppúgy található hetven hektáron gazdálkodó vállalkozó, mint kétszáz négy­szögöles kiskerttel rendelkező őstermelő. Alaptevékenységük a szol­gáltatás, melyet térítés ellené­ben lehet igénybe venni. A dí­jak alacsonyak, csak annyi jö­vedelmet biztosítanak, amely kiadásaikat fedezi. Saját géppel különböző talajmunkákat, per­metezést tudnak elvégezni. Ne­vükhöz fűződik a zöldspárga termesztésének mezőtúri meg­szervezése is. Koordinálják a tagok által megtermelt termé­nyek eladását, és segítenek a minél kedvezőbb árubeszerzé­sekben. A termelők számára tanfolyamokat tartanak. Irodá­juk munkanaponként délelőtt az érdeklődők rendelkezésére áll. - Ez a szövetkezés egy jól működő gazdakör. Alapja az Európa fejlettebb régióiban kia­lakult szövetkezeti szellem - mondta az elnök. scs Kaktuszgyűjtemény Jászárokszálláson A kaktusz is igényli a gondoskodást Az elmúlt 17 év alatt, a kezdeti 30-40 darabról több mint tíz­ezer növényt számláló gyűjteménnyé duzzadt a jászárokszál­lási Budai László kaktuszgyűjteménye. A helyi vízműnél dolgozva, a vízóra-leolvasások, egyéb javí­tások alkalmával sok árokszál­lási kertben járt Budai László. Az első kaktuszgyűjteményt is ilyen alkalommal látta meg. El­sősorban a virágzó növények szépsége, egyszerűsége fogta meg. Ezután egyre jobban ér­deklődött a kaktuszok tartása, gyűjtése iránt. A kezdetben né­hány növényt számláló gyűjte­mény gyorsan szaporodott. Nem sok kellett, szakköny­veket szerzett be, tapasztaltabb gyűjtőkkel vette fel a kapcsola­tot, bekapcsolódott a Kaktusz­gyűjtők Országos Egyesületé­nek munkájába. Mint mondta, hobbija révén növényismereten túl, egyéb te­rülten is sok tudásra tehetett szert. Mélyebb ismereteket szerzett az éghajlati viszonyok­ról, a növényvilág összefüggé­seiről, a földrajzi környezetről. Igaz, a kaktusz igénytelen növény, de folyamatos törődés nélkül gyorsan meglátszik a növényeken a gondoskodás hi­ánya. Egy ekkora gyűjtemény már szinte mindennap ad mun­kát. No, meg ha már ennyit fog­lalkozik vele az ember, nem szeretne lemaradni egyik virág­zásról sem. Budai László el­gondolkozott már azon, hogy a hobbiját főállássá változtatja, erre azonban még várni kell. Meglátása szerint mostanában az emberek a fáradságos mun­kával megszerzett kis pénzüket először a kenyér, a ruházat vá­sárlására fordítják és nem kak­tuszra. bcs Sok ezer növény egy gyűjteményben Csalog Zsolt szolnoki évei „Csalog Zsolt, a Roma Sajtóközpont elnöke, a Roma Polgári Jogi Alapítvány kurátora, a Raoul Wallenberg Egyesület alapító tagja, író, szociológus életé­nek 62. életévében, hosszan tartó súlyos betegség után elhunyt - tájékoztatta az MTI-t pénteken este a Roma Sajtóközpont és a Roma Polgári Alapítvány”. A Magyar Nemzet e rövid hírt kiegészíti azzal, hogy Csalog Zsolt milyen szo­ciológiai munkát végzett a cigányok körében, s mit tett általában a szociális és emberi egyenlőtlenségek felszámolása érdekében. M i, szolnokiak és Jász-Nagykun- Szolnok megyeiek így, és egé­szen másként is ismertük őt. 1960-ban a mai helyére éppen beköl­tözött Damjanich Múzeum egy fiatal muzeológus házaspárral lett gazda­gabb; Csalog Zsolt régész-néprajzos­ként, míg felesége, Pócs Éva magyar­néprajzosként végzett az ELTE-n. 1965-ben váltak meg szolnoki állá­suktól, de az öt esztendő alatt modem, és ma is helytálló értelemben megte­remtették a múzeumot. Fáradságot nem sajnálva gyűjtötték a tárgyakat, leltá­rozták a régi anyagot, amelyet sokszor - adatok hiányában - újra meg kellett határozni vagy határoztatni. Kiállításo­kat rendeztek, előadásokat tartottak, s kialakítottak egy olyan raktári rendet, amely ma is meghatározza a múzeu­mot. Kaposvári Gyula, a múzeum igaz­gatója tehát jó érzékkel választotta meg első munkatársait. Ki is volt (számunkra) Csalog Zsolt? 1935-ben Szekszárdon született, ahol neves régész édesapja, Csalog József éppen dolgozott. Több évig élt és ne­velkedett Jászberényben is, amikor édesapja ott volt igazgató. 1960-ban tért vissza Szolnokra, s itt azonnal a he­lyi kulturális élet egyik erjesztője lett. Dinamikus egyénisége, szókimondása azonban sok nehézséget okozott, oly­annyira, hogy felsőbb megyei hatalmak egyenesen eltiltották attól, hogy nyil­vános, akkor sokszor kötelező előadá­sokon és „vitákon” részt vegyen. La­kása a város szellemi életének egyik központja volt. Azonnal megtalálta a partnereket, akik nála találkoztak. Sokoldalú tehetség volt. Sokan egy új Supka Gézát láttak benne. Széles szellemi érdeklődése, kitartó, de mégis ide-oda forduló érdeklődése azt sejtette, minden területen alkotó lehetett volna. Ha fest, ha filmez, ha zenében képzi magát, ha ír, ha a tudomány különböző ágait műveli, nagyot alkotott volna. Mindenütt eredeti gondolatokat szórt szét, de ezeket sohasem dolgozta ki. Már a következő, sokszor egészen más terület érdekelte. A muzeológusok tudják igazán ér­demeit: számos bejárt és feltárt régé­szeti lelőhely, néprajzi tárgyi anyag begyűjtése, kiállítások és a nyilvántar­tás fűződik a nevéhez. Kitűnően meg­írt ötletes tanulmányok (a néprajzi gyékény- és vesszőfonás tipológiája vagy a nagy port felvert írása a hon­foglaláskori sírok tájolásából levon­ható tanulságokról) maradtak utána. Nyugodtan mondhatjuk, hogy Csa­log Zsolt a szamizdat magyarországi (egyik) megteremtője volt. Egyik, fog­ságot megjárt ásatási munkása életraj­zát (M. Lajos életét) a hatvanas évek elején kézről kézre adták barátai, is­merősei. Novellák is születtek ekkor­tájt, amelyek később csiszoltabb kö­tetben is megjelentek. Kezdettől fogva izgatta a szociális elesettség, s főként a cigányság prob­lémája. Tiszaigaron tiszteletbeli cigánynak is választották. Ásatás közben rengeteg fotót készített ró­luk, magnós beszélgetéseket folytatott velük. Amikor elment Budapestre, hogy ott ne találja helyét, közöttük forgolódott legszívesebben. Magyarországon nem találta helyét. Oka volt ennek hirtelen természete is, és az, hogy lefelé leha­jolt, de „felülről” semmiféle utasítást nem fogadott el. Ezért ment ki Amerikába 1985-ben, hogy 1988-ban, a magyar politikai vál­tozások hírére hazatérjen, s részt ve­gyen egy új szociális és szellemi Ma­gyarország felépítésében: „Nem tehet­tem meg jó lelkiismerettel, hogy ebből kimaradok” - nyilatkozta. Tehetséges író, szociológus, a kisebb­ség iránt elkötelezett politikus volt. Ám számunkra többet jelentett; személyében e város és a megye egyik jeles tudósára és szellemi életének eijesztőjére is emlé­kezünk. Szabó László A legolcsóbb iskola Hunyadfalván az ott élők tá­mogatásának egy sajátos mód­ját választotta a képviselő-tes­tület. Az önkormányzat boltot tart fenn, és a beszerzett árukra minimális árrést tesz, így a ma­szek üzleteknél alacsonyabban tarthatják az áraikat. Indokolt esetben bárki kérhet kamatmen­tes szociális kölcsönt, ilyenkor az igénylő szociális helyzetétől és a kölcsön nagyságától függ a visszafizetési határidő. A segítségnyújtás egy másik módja, hogy az iskolai térítési díj háromnegyed részét az ön- kormányzat állja, így a napkö­zis gyermekek szüleinek tavaly 35 forintot kellett fizetniük, a többieknek pedig harmincat naponta. A szülők túlnyomó többsége természetesen igénybe is vette ezt a lehetőséget, szeptembertől pedig talán a füzeteket is in­gyen kapják. Azt pedig, hogy a könyvekért mennyit kell fizet­niük, az állami támogatás mér­tékétől függ. B. K.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom