Új Néplap, 1997. július (8. évfolyam, 151-177. szám)

1997-07-03 / 153. szám

4. oldal A Szerkesztőség Postájából 1997. július 3., csütörtök A rend állampolgári kötelesség is! Kultúrálatlan „kultúremberek” Az utóbbi hetekben többször esett szó a rend őreiről ilyen vagy olyan formában. Úgy tűnik, mindenki a ható­ságtól várja a rend fenntartását, s kevesen gondolnak arra, hogy a közrend fenntartása állam- polgári kötelességünk is, sokan szegik meg szándékosan vagy gondatlanul a jogszabályokat. Ezért van szükség a rendőr­ségre, a közterület-felügye­lőkre, esetleg városőrsége és szabálysértési hatóságokra. Egyik legfontosabb kötelessé­günk az volna, hogy betartsuk a szemét elhelyezésére vonat­kozó szabályokat. Szolnok polgárai megkötöt­ték a szerződést a szemétszállí­tásra, s az abban foglaltak sze­rint a cég elszállítja a szemetet, évente két alkalommal pedig lomtalanítási napot is tart. En­nek ellenére úton-útfélen (pél­dául az Újszászi úton, a vasút mellett, a Vércse utcában) zsá­kokban áll a szemét, de van itt rossz ruhától kezdve bútorig minden. Ezeket a zsákokat nem tali­gán vagy kerékpáron tolták oda, hanem gépkocsival szállí­tották. Úgy gondolom, hogy akinek kocsija van, az kultúr- ember - de igen kultúrálatlanul viselkedik. Ezt megérteni nem tudom, s megmagyarázni sem lehet. Szép Sándor, Szolnok A Tisza-tavi nyugdíjasfesztiválhoz Egy szép es nemes hagyo­mány születésének voltunk ta­núi június 23-án, a Tiszafüre­den megrendezett nyugdíjas­találkozón. Nagyszerű kez­deményezés, hogy mi, nyugdí­jasok és kortársak összejöhet­tünk. Mindig nagy öröm szá­munkra, ha a kultúra, a művé­szet, a közösség kedvelőivel találkozhatunk, és az idősek tehetségéről, tudásáról számot adhatunk. Nagyszerű házi­gazda volt a tiszafüredi táj, a Tisza vidéke, szép színhelye klubtörténelmünknek. Mi mindannyian hiszünk sorsunk javulásában, éppen ezért ezekben a sorsfordító években is vállalnunk kell a hűséget a klubmozgalomhoz, a kultúra értékeinek megőrzéséhez. Láthattuk, mennyi élmény, ér­zelem, szenvedély, barátság és szépség hordozói vagyunk. Feladatunk a kultúra megőr­zése és átadása - ez pedig csak az idős nemzedék összefogá­sával, gyermekeinkkel és uno­káinkkal együtt teljesedhet ki. Kívánjuk e szép és nemes hagyomány virágzását. Higy- gyünk a szeretetben és a köl­csönös megbecsülésben, a kul­túra értékeinek ápolásában és megőrzésében. Krizsán Sándor elnökhelyettes Életet az Éveknek Országos Szövetsége A Nyíregyházi Kamilliánus Kolostor meghívá­sára utazott a nyírségi városba a szolnoki Jézus Szíve Plé­bánia énekkara és adott elő gregorián énekeket azon a szentmisén, amelyet a „Nyitott kapuk napjá”-n Anton Gots atya celebrált. A világi hívek és érdeklődők ezen a napon megismerkedhettek a kolostor mindennapi életével. (BEKÜLDÖTT FOTÓ) Kiszolgáltatottan Az évek múlásával az ember egyre jobban kiszolgáltatottá vá­lik. Először önmagának lesz az áldozata: csökken a látása, a hallása, gyengül a mozgása, lassabban forog az észkerék. Az­tán kiszolgáltatottjává válik gyermekeinek, közeli, távoli roko­nainak, na és nem utolsósorban eltartóinak - lehet az rokon vagy idegen. A baj ott kezdődik, ha kiderül, az eltartó nem is al­kalmas vállalt feladatára. Ehhez sajnos még a jog is asszisztál, mivel olyan semmitmondó „alibiszerződések” köttetnek, ami , biztosít sgi/\t# semmit-qz eltartottnak. Éppert ezért jó lenne, ha a nyugdíjas-érdekképviseletek odafigyelnének az ilyen szer- >ZŐdésekre, <még mielőtt megköttetnek. A támaszra"síbtutd Ót'í- gek talán nem lennének olyan magukra hagyatottak a döntése­ikben. A probléma ma is, holnap is aktuális, tehát jó lenne ko­molyanfoglalkozni vele. M. F.-né, Szolnok ' L A helyi szokás - s a szoktatás Házasulandó hozzátartozóim azzal bíztak meg, hogy a tervezett esketési ceremónia részleteit intézzem el. A kívánságok telje­síthetőségének nem volt akadálya, kivéve a legfontosabbikat, ami szokatlannak bizonyult. „Erre itt még nem volt példa” - mondotta az ügyintéző -, és a hivatalvezetéssel történő egyezte­tésig pár nap türelmet kért. Különös igényem tárgya pedig az volt (a költségtérítést vállalva), hogy az esketés idejére az épü­let homlokzatára tegyék ki nemzetiszínű lobogónkat a népha­gyományainkat követő, lovas lakodalmi menet s az országból összesereglett vendégek tiszteletére. A menyasszony szárma­zási helyén, a Tisza menti kisvárosban s a vőlegény dunántúli, csak svábok lakta szülőfalujában ugyanis ez így dukál a lagzi- kor. De így dukál ez a nagyvilágban mindenhol, mindenkor - lagziktól függetlenül - az év minden napján a közintézménye­ken s a hónukat szerető magánházakon (például a trianoni triko­lórok tömegét lengeti a szél frank hontól Romániáig, ország­szerte). A város önkormányzata „racionális” választ üzent: ké­résem nem teljesíthető, lévén az nem helyi szokás, s az anya­könyvvezető szalagja a kellő szimbólum. A választ nem fogadtuk el. A kérdést megoldottuk, önkénye­sen, „hozott anyagból”. Nos, úgy gondolom, a helyi szokással szemben egy új szokás „szoktatással” lehetséges. Ezért fogadalmat teszek, hogy társa­dalmi munkában vállalom szombatonként azt, hogy kihelyezem a hivatal zászlótartójába a nemzeti lobogót (amely az utcáról is jól kivehetően, begöngyölten, a rendezői jobb oldalon poroso­dik egy ablaknyílás szegletében), hátha így a „szokik” egyszer helyi szokássá nemesül. Benson Vilmos, Szolnok A kunhegyes! Juhász Lénárd és felesége, Forgó Róza a napokban ünnepelte az ötvenegyedik házassági év­fordulót. Az alkalomból köszöntötték az idős házaspárt gyermekei, unokái és a kis dédunoka. (beküldött fotó) MDF-álláspont a megyeszékhely köztisztaságáról A beruházások igazolják a szándékot Június 9-én tartott sajtóértekezletén Kovács Gyuláné dr„ az MDF környezetvédelmi szakértője, a párt megyei választmá­nyának tagja Szolnok környezeti gondjairól nyilatkozott. A Rethmann Recycling Szolnok Rt. ügyvezetésének álláspontja, hogy a sajtótájékoztatón több téves információ s a részvénytár­saság jó hírnevét kedvezőtlenül érintő kijelentés hangzott el. Való igaz, hogy a megtelt hulla­déklerakó helyett újat kell épí­teni, s erre tizennégy település fogott össze. Az MDF választ­mányi tagja szerint Szolnok környékén nincs igazán alkal­mas hely erre, tehát másikat kell keresni. Fontosnak tartjuk tájékoztatni a közvéleményt arról, hogy a Közép-Tisza Vidéki Környezet­védelmi Felügyelőség - mint I. fokú hatóság - volt az, amely 1995. március 6-án kelt határo­zatában Szolnok és környéke komplex szilárdhulladék-lerakó telepének a kialakítását az úgy­nevezett VI. sz. területen enge­délyezte. A határozatot Kovács Gyuláné dr. - akkori igazgató - írta alá. E határozatnak megfele­lően jelölte ki cégünk jogelődje kérelmére Szolnok közgyűlése az említett területet az új hulla­déklerakó telep helyéül. A sajtótájékoztatón elhang­zottak szerint a tisztaságért fele­lős vállalat nem érzi sajátjának a várost - s példaként említette az előadó az elmúlt telet, amikor az olvadt hólétől néhol járni sem lehetett. Már az is minősíti e kijelen­tést, hogy június 10-én a télre kellett hivatkoznia ahhoz, hogy egy kedvezőtlen példával élhes­sen. Szolnok önkormányzata meg­rendelésének a Rethmann Recycling Szolnok Rt. maradék­talanul eleget tett, amit igazol az is, hogy munkavégzésünket az önkormányzat szakemberei fo­lyamatosan ellenőrizték, és munkadíjat csak az ellenőrzés után fizetett. Minden jó szándékunk elle­nére sem tudtuk azonban ellen­súlyozni az önkormányzat pénzügyi keretei és a rendkívüli hómennyiség közötti ellentétet. (Ez a helyzet nem csak Szol­nokra, hanem más városokra is jellemző volt.) Azt, hogy meny­nyire a sajátjának érzi a várost és környékét a cég, bizonyítják a következő tételek is: szelektív hulladékgyűjtés bevezetésére Szolnokon és az érdeklődő kör­nyező településeken körülbelül hatmillió forintot fordítottunk; hulladékgyűjtő udvar létesíté­sére, a lakossági szolgáltatások bővítésére csaknem ötmilliót; Szolnoknak a Területfejlesztési Tanácshoz benyújtott pályázatát cégünk készíttette el (egymillió­kétszázezer forint értékben) s a pályázathoz szükséges saját erőt is biztosítottuk, ami 20 millió 600 ezer forint; kidolgoztuk a megyei regionális hulladéklera­kók koncepcióját (kb. 4.4 mil­lió); elkészíttettük az Alföldi Hulladékhasznosító Konzor­cium pályázatát a regionális programgazda-feladatok ellátá­sára a korszerű hulladékgazdál­kodásra. Mindezeken túl - más­fél év alatt - körülbelül 91 mil­liót fordítottunk a hulladékgyűj­tés, a -szállítás és -elhelyezés feltételeinek javítására. A Rethmann Recycling Szolnok Rt. ügyvezetése ,~r i----------------------------------­Szolnoki táborozok Kismaroson A szolnoki Abonyi Úti Általá­nos Iskola harmincöt diákja hatnapos nyári táborban vett részt. A tábor, a pályázatokkal nyert pénzből támogatva, a szü­lőknek csak háromezer forintba került. A gyermekek sok él­ménnyel gazdagodtak. Jártak az állatkertben, megnézték Vajda- hunyad várát, utaztak a Bör­zsöny kisvasúttal, kirándultak Királyrétre, a lepencei strandra, komppal keltek át a Dunán, több kilométer túrautat jártak be, és még sok más program nyújtott kikapcsolódást. Na­ponta más-más meglepetés gazdagította a gondtalan nyara­lást. A sok gondoskodásért, a maradandó és tartalmas prog­ramokért ezúton mondunk kö­szönetet Házi Ferenc buszveze­tőnek, Bodnár Andrea, Meny­hártod Dragon Katalin, Csiz­A munkarend igazodjon a buszmenetrendhez? Kérjük vissza a járatainkat! Szolnokon, a Körösi úton és annak környékén lakunk. A Vo­lán Rt. legutóbb módosított menetrendjét elfogadni nem tudjuk. Vannak, akik a város­ban dolgoznak, reggej fél 6-ra járnak, vannak, akik a Vegyi­művekhez vagy a Piroskai útra, a betongyárba, 6 órára mennek. Az új menetrend szerint lehetet­lenné vált a közlekedésünk. Aki 6 órára jár dolgozni, annak az 5 órai és az 5.20-as járatra volna szüksége, az 5.50-kor induló busszal ugyanis nem éri el a munkaidő kezdetét. Kérjük, hogy helyezzék azokat vissza „3-as” - és nem „14”-es - jel­zéssel! Aki pedig 7 órára jár dolgozni, az csak a 6.25-össel éri el a munkaidő kezdetét. Nem értjük például, miért nem állhat meg reggelenként a 34-es jelzésű busz a temetőnél, úgy, mint a Széchenyi-lakóte- lepen? Véleményünk szerint a 6.50-kor, 7.10-kor, 7.35-kor (rendkívül sűrűn induló) jára­tok nem szolgálják az utasok érdekét. A késő délutáni órák­ban is szükségünk lenne a Tal- linn-városrészből induló, volt 18.05-ös buszra, mert akik pél­dául üzletekben, áruházakban dolgoznak, ezzel jutnának idő­ben haza; akik pedig 19 óráig vannak munkahelyükön, most kénytelenek este 3/4 8-ig vára­kozni a buszra, ami - főleg té­len - többször kimarad. Szeretnénk felhívni az illeté­kesek figyelmét arra, hogy a „2”-es jelzésű busz és az áthe­lyezett 1/A egymás után közle­kedik egészen a cukorgyárig. Miért nem lehet ugyanezen a vonalon az „1-es” jelzésű busz­nak haladnia, ami a Vegyimű­vekig jár? A levélírók között vannak jó néhányan, akik kénytelenek az Erdérttől a 19.45-ös járattal el­indulni otthonról az éjszakai műszakba, mert a Vegyiművek 22 órai műszakváltásáig más busz nem áll rendelkezésükre, a temetőtől nincs csatlakozásuk. A délutáni műszakból érkezve pedig kénytelenek a papírgyári buszvárótól a Körösi úti (An- saldó) megállóig gyalogosan menni, mert az esti járat 21.50 körül van a temetőnél. Tudjuk, hogy a Volán is ne­héz gazdasági helyzetben van, de ne a peremkerületben élőket hozza még nehezebb helyzetbe, akik egyébként is ellátatlan környezetben élnek. Ezeknek a fáradt emberek­nek sajnos még 20-22 évet kell dolgozniuk a nyugdíjig, és a le­hetetlen közlekedés miatt egy­szer csak megköszönik a mun­kájukat. A változást kérő utasok közül huszonketten * Úgy gondoljuk, azt nem kell in­dokolni, hogy dz autóbuszoknak a tömeges utazási igényeket kell szolgálniuk. Az is nyilván­való, hogy nyáron ez az igény jelentősen lecsökken, és ezért rákényszerülünk a kihasználat­lan járatok korlátozására. Ez azonban nem érintheti a mun­kába járást, a vasúti csatlako­zást — az úgynevezett hivatás­forgalmat. Ezt úgy lehet megol­dani, ha legalább a kis lét­számú cégek munkarendje il­leszkedik a menetrendhez. A munkába járással kapcso­latos felvetésnek a június 30- ától módosított menetrenddel eleget tettünk. A további észrevételek pon­tosító egyeztetésére szívesen ál­lunk rendelkezésre az utasszol­gálati telefonon (373-085) vagy személyesen, a Jubileumi téri (vasútállomási) szolgálati he­lyünkön. Szabó István vezérigazgató A választott idegen nyelv Gyakran elgondolkodom a különböző megszorító in­tézkedéseken, szükségsze­rűségen - amit a nya­kunkba telepítettek a 386- ok, más dirigensek, vagy amit az újgazdagok (állító­lag a polgárok akaratából) tesznek velünk. Gondol­junk csak az idegen nyel­vek (kötelező vagy fakulta­tív) oktatására. Közismert, hogy Európában három nagy nyelvcsalád létezik: a germán, a szláv és a latin. Az elmúlt időszakban a ki­emelt idegen nyelvet, az akkori „nagy testvér” elvá­rásai szerint, az oroszt illett megtanulni. Napjainkban merőben más a helyzet. Ma az új „nagy testvér” nyel­vének (angol) elsajátítását tették „kötelezővé”, de szükség szerint lehet a „kö­zépső testvérek” (francia, német) nyelvét is tanulni. Nézzük csak kis hazánk szomszédságát: láthatjuk, hogy Románia és Ausztria kivételével mindenütt a szláv nyelvek az uralko­dók. Elgondolkodtató. Bár, a fene se tudja! Le­het, hogy a NATO-csatla- kozás után csak az új „nagy testvér” nyelvét használhat­juk. Apropó! NATO! Valami e szóval kapcsolatosan is felrémlik; az foglalkoztat erősen, hogy miért kötelező a NATO-tagság, mielőtt megkezdjük az Európai Unióhoz való csatlakozás-^ ról szóló tárgyalásokat? Vagy olyan felől érdek­lődöm, amire az Ország­házban pihengető pártok fiainak legfeljebb annyi lenne a bölcs válaszuk, hogy „csak”? Tolnai Antal Rákóczifalva Kirándulás idegenvezetővel Az idén sem maradt el a jászbe­rényi mozgáskorlátozottak kö­zös kirándulása. A mezőkö­vesdi Mezőgazdasági Gépmú­zeumban a gyermekek ki is próbálhatták a régi gazdasági eszközöket. A Szent Lászlóról elnevezett templomi pihenő után a sok száz rózsatő övezte parkban álló Matyó Múzeum kincseit nézték meg. A Bükk hegység lábánál elterülő kis fa­luban, Bogácson a 73 Celsius- fokos gyógyvizet többen ki is próbálták. Köszönjük Fehér János úr, a Jászberényi Pálma Tours ügy­vezető igazgatója kedvességét, hogy személyesen vitt el ben­nünket erre a szép kirándulásra és vállalta az idegenvezető sze­repét is. Klubtagjainkkal legközelebb július 25-én, pénteken, 15 óra­kor találkozunk a szokott he­lyen. Gerőcs József kultűrvezető A levelekből válogatunk. Az írásokat rövidítve közöljük, tiszteletben tartva a levélíró mondanivalóját. A témának akkor is nyilvánosságot adunk, ha nekünk arról eset­leg más a véleményünk. Név­telen vagy címhiányos levele­ket nem közlünk. Az oldalt szerkeszti: Kácsor Katalin madia Ilona és Vargáné Vígh Judit pedagógusoknak. A szülők nevében: Huri Ferencné

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom