Új Néplap, 1997. július (8. évfolyam, 151-177. szám)

1997-07-19 / 167. szám

1997. július 19., szombat Körkép 5. oldal Szakmai elismerés a kisúji tűzoltóknak A kisújszállási városi önkén­tes önkormányzati tűzoltóság • köztestületét január 31-én alakította meg Ecsegfalva, Kenderes, Bánhalma, Fegy­vernek, Kisújszállás. A szer­vezet elnöke dr. Ducza Lajos kisúji, alelnöke Huber Ferenc fegyverneki polgármester. A parancsnoki feladatokat Gulyás László látja el. A köztestület a fenti települése­ken mint körzetközpont ellátja a tűzoltási és műszaki mentési fel­adatokat. A kisúji lánglovagok közül kilencen végezték el idén a hathetes tűzoltóiskolát, s egy­szerre a három szerre 15 tűzoltót tudnak riasztani, akik az eltelt évek alatt már többször bizonyí­tották rátermettségüket erre az általuk önként vállalt munkára. Most a Belügyminisztérium által kiírt standardoknak - ame­lyek megegyeznek az önkor­mányzati hivatásos tűzoltóságok részére szükséges előírással fel­szerelés, jármű, képzettség te­kintetében - első körben a 26 körzetközpont közül csak Kisúj­szállás és Hajdúszoboszló felelt meg. így az év végéig a kisújiak tűzoltási és kárelhárítási felada­tai költségének bizonyos részét az állam megtéríti. Ez a támoga­tás azonban személyi kiadásokra nem, csak fejlesztésre és beru­házásra fordítható. Mint Gulyás Lászlótól megtudtuk, a támoga­tásból sikerült vásárolniuk egy Toyota vegyes használatú jár­művet, mely személyek és ki­sebb felszerelések szállítására is alkalmas. így az egyik vonuló­szert mentesíteni tudják, hiszen fakidőléshez, vízszivattyúzás­hoz mostantól ezzel a gépjár­művel tudnak a helyszínre menni. A támogatásból még Ifex habbal oltókat, Honda vízszi­vattyút, motoros láncfűrészhez láncokat és üzemanyagot is tud­nak majd vásárolni. -de­A beavatkozó alosztályok VI. országos versenye - melyet Szolnokon rendeztek meg - tegnap befejeződött. Az utolsó nap összetett versenyszámát, a járőrözést nagyban megne­hezítette a folyamatos esőzés. A 9 kilométeres távon volt rönkvivés, kézigránátdobás, lövé­szet, sebesültszállítás, kötélmászás és evezés is. Felvételünk a házigazdák csapatát, a Peli­kán kommandót örökítette meg, akik versenyen kívül indultak. fotó: mészáros János __________________Nézőpont N yugat felé - háromnegyed úton Egy hét leforgása alatt két nagyvárosba volt szerencsém ellátogatni. A véletlen úgy hozta, hogy két szélső esetnek - mondhatni végletnek is - lehettem szemtanúja, a kifejezés földrajzi és át­vitt értelmében is. Az egyik hétvégén ugyanis Bécsben, az egykori császárváros­ban, míg a rákövetkező szombaton Munkácson, a hajdani keres­kedővárosban jártam. Gondolom, mondani sem kell, ég és föld kettő között a különbség. Bécs felé autózva megelőlegezett elégedettséggel utazik az ember. Tudja, nem „vár rá” maffia, nyomorúság, bolhát rázó kó­bor kutyák hada. A határon csak bekukkantanak a kocsi ablakán, és már mehetünk is. Kényelmes autópályán - amihez hasonló ná­lunk is van már - suhanhatunk Bécsig, de ha úgy akarnánk, akár az Atlanti-óceán partjáig tehetnénk. Bécs maga a kellem. Szerintem különlegesebb, mint Budapest. Tágas terek, szép utcák, csodálatos kirakatok. Hatalmas, hival­kodó épületek. A császárváros palotái gyönyörűen karbantartva. Ahogyan mondani szokás, itt talán még a fű is zöldebb, mint ná­lunk. Az emberek? Elegánsak, könnyedek, látszik rajtuk, nem kö­tik le őket teljesen a megélhetés gondjai. Az üzletek árukínálatá­ról meg ne is beszéljünk, azt látni kell. Munkács felé autózva viszont megelőlegezett idegességgel utazik az ember. Már előre sejti, maffia, nyomorúság, bolhát rázó kóbor kutyák hada várja. A határon - ahol szúrósan nézik át az út­levelét - bizonytalan a belépés, és még bizonytalanabb a kilépés. Merthogy az ember úgy véli, bármikor „kivehetik alóla” akár az egész buszt is „valakik”. Azt a néhány elegáns gépkocsit és házat sem ildomos nagy „bőszen” fotografálni, mert nem tudni, mikor jelennek meg tar fejű, marcona legények. Kényelmes autópályán sem suhanha­tunk, örülünk, ha járművünknek nem esik ki mind a négy kereke az útnak alig nevezhető „sávon”. A házak állapota siralmas, egy­kori palotaszerű épületek kitört ablakain ki- s bejár a szél. Akinek van kocsija, nem tudom, gondol-e arra, útközben me­lyik percben esik szét alatta? Mint az őskorban, úgy kell minden­kinek napi megélhetéséről gondoskodnia, szintúgy az életéről is, mivel kórházba csak úgy menjen itt az ember, ha van gyógy- és kötszere, netalán operációs eszköze. Ehhez képest - életünk üdülés idehaza. Sírunk-rívunk, pedig egészen jól megy - a munkácsiakéhoz képest. Audik, Mercede­sek, BMW-k, Volkswagenek, Fordok, Fiatok, Opelek, Hondák, Mitsubishi és Toyota terepjárók tucatjai szaladgálnak az utakon. Persze, vannak Trabantok is, no meg kukázók. Munkács után itthon döbben rá igazán az ember: mi már Eu­rópa része vagyunk. Ha a hátunk mögött, keleten szinte már fel is szedték az utat, szerencsére a sztrádák nyugatra már kiépültek ... A pályázat ugrott, de a feszültségek nem nőttek A szimfonikusok a megyére hangolnak Elesett egy többmilliós pályázati lehetőségtől a Szolnoki Szimfonikus Zenekar. A hivatásos szimfonikus zenekarok ugyanis támogatást kaphatnak pályázati úton. Ám a szolnoki zenekar nem felelt meg a feltételeknek, mert költségvetésük a színházon keresztül vezetődik át. A hivatásos zenekarokat támo­gató pályázaton csak azok in­dulhattak eséllyel, akiknek ön­állóan kezelt a költségvetése. Mint Báli József vezető kar­mester is megerősíti, az elmúlt évad gyökeres változást hozott a zenekar életében. Egy önkor­mányzati döntés értelmében hi­vatásos együttes lettek. Kéteze­rig éri el a zenekar végleges lét­számát, ami 70 tagot jelent (je­lenleg ötvenen vannak, tizen­négyen főállásúak). Az önkor­mányzat ugyanakkor évi 16 millió forintra (illetve ennek az infláció mértékével megemelt változatára) tett ígéretet, amely kiegészül a zenekar saját bevé­teleivel.- Jövőre szeretnénk, ha telje­sen önállóan tevékenykedhet­nénk, és a költségvetésünket közvetlenül kapnánk meg - nyi­latkozza a tervekről Báli József. - Jó évadot zártunk, több hang­versennyel, mint azelőtt, a meghívásaink szaporodnak, külföldi kapcsolataink bővül­nek. Emellett a megyében is szeretnénk mélyíteni a gyökere­inket, több város rendelt tőlünk - Kunszentmárton, Martfű, Tö- rökszentmiklós, Kunhegyes - évi két-három hangversenyt.- Nem jelent feszültséget, hogy a színházi zenészek fize­tése jobb, mint a szimfonikus zenekarban?- Már nem jelent akkora fe­szültséget, mint kezdetben. Örülök, hogy ott jól megfizetik a zenészeket, és mi is arra tö­rekszünk, hogy elérjük azt a szintet. -paulina­Házasságépítő tábor a berekfürdői Megbékélés Házában Legyőzni a szikladarabokat A Bibliai Házassággondozó Szolgálat immár ötödik alkalom­mal rendezte meg az elmúlt héten a házasságépítő napokat a berekfürdői Megbékélés Házában. Most harminchét házaspár érkezett ide az ország minden részéből, hogy megoldást kapjon házassági konfliktusaira, megtanulja, hogyan kell meghallgat­nia a másikat, mi is a családban az apa és az anya szerepköre. Volt, akiknek már mély gödörből kellett kiemelnie házasságát, s voltak, akik még a küszöb előtt tartottak. Közülük beszélget­tünk néhánnyal terveikről, házasságukról.- Honnan érkeztek a házaspá­rok? - kérdeztük a tábor vezető­jét, dr. Pálhegyi Ferencet, a Bárczi Gusztáv Főiskola taná­rát.- Pápától Debrecenen, Nyír­egyházán át Kakasdig érkeztek párok házasságuk megerősíté­sére. A többség református, de baptista, katolikus párjaink is vannak, hisz felekezeti identitá­sát mindenkinek tiszteletben tartjuk.-A foglalkozások mellett a párok napi két órát csak egy­mással beszélgetnek.- Igen. Ez azért fontos, mert otthon erre egyre kevesebb idő jut. Itt újból megtanítjuk őket arra, hogyan kell meghallgatni a másikat, s hogyan tegyék szóvá, ha valamit rossznak lát­nak a társ életében, s arra is, hogyan kerüljék el a házassági törpésítéshez - hiszen minden rossz megjegyzés egy centivel kisebbíti a férjet, feleséget - vezető utat. Türelem, tisztelet Ildikó és Péter Fejér megyéből érkeztek, négy éve házasok, há­rom gyermekük van. A férj egy drogambulancián dolgozik, a feleség főállású anya. Mint megfogalmazták, az eltelt évek alatt jó néhány szikladarabot gurított eléjük az élet, így fo­lyamatosan csiszolódniuk kel­lett egymáshoz.-Mennyire van válságban a házasságuk?- Úgy érzem, a váláshoz messze vagyunk - mondja a feleség. Még mindig nagyon szeretjük egymást, gondunk ta­lán csak az idővel van, hiszen a három gyerek mellett néha kevésnek bizonyul a nap hu­szonnégy órája. Itt azonban megtanultuk, hogyan legyünk türelmesebbek, s hogyan fo­galmazzuk meg egymásnak problémáinkat.-A közös beszélgetés jó al­kalom volt arra is, hogy meg­ismerjék a társ véleményét olyan kérdésekben is, amelyek­kel eddig még nem foglalkoz­tak.- Igen. A Biblia igéjén át több olyan dologra rávezettük egymást, amiről eddig nem is beszélgettünk. így átértékeltük a házassági felelősségünket egymás és gyermekeink iránt, s megbeszéltük gyengeségeinket, hibáinkat, melyeken változta­tunk kell azért, hogy ne süllyed­jen gödörbe a házasságunk. Át kellett gondolnom azt is - mondta a félj -, mi az, amivel magamra haragítom Ildikót, s azt is, mennyire vagyok meg­bocsátó vele szemben.- Hazautazásuk után mit csi­nálnak majd másképp?- Sokkal jobban tisztelem majd társamat - mondja Ildikó -, türelmesebb leszek vele, minden kérdésben előre kikérem ezentúl a véleményét, és nem kész té­nyek elé állítom, hogy kell egy fűnyíró, beépített szekrény és a többi. Régi énem a tenger mélyén... Benő'és Ancsa Tolna megyéből érkeztek. Róluk igazán el­mondható, hogy mély gödör­ben voltak, hiszen a férj súlyos alkoholista volt, mígnem egy nap megérintette Isten igéje, s rászánta magát egy elvonókú­rára. Innentől más ember lett, s 18 év után tavaly házasságuk újraindult.- Vállalja-e régi önmagát? - kérdeztük a férjtől.- Vállalnom kell, hiszen az is én voltam, de szerencsére az az énem már a tenger mélyén van. S hogy letettem a poharat, azt egy református lelkésznek köszönhetem, aki révén meg­érintett az Űr. Többen imádkoz­tak értem a gyülekezetből is, hogy végig tudjam csinálni az elvonót.-A gyerekek hogyan fogad­ták elhatározását?- Nagyon örültek neki, s úgy érzem, ma már ismét tisztelnek, felnéznek rám.- Hogyan élte ezt meg a fele­ség?-Igyekeztem nagyon türel­mes lenni - mondja Ancsa -, sok szeretettel vettem körül a férjem, hogy végig tudja csi­nálni az elvonót. Ennek kö­szönhetően azóta átformálódott a családi életünk, békesség, szeretet jellemzi a mindennap­jainkat is. Azóta minden alkal­mat megragadok, hogy elmond­jam, mire volt képes Isten igéje. Ide is azért jöttünk, hogy újabb bibliai megerősítést kapjunk. Segítette őket a hit Ági és István Budapestről érkez­tek, s életkorukat tekintve már túl vannak az ötvenen. 24 éves házasok, gyermekeik 21 és 22 évesek. Mint megtudtuk, Isten igéjé­vel rokonaik ismertették meg őket, s azóta hitük többször át­segítette őket a megpróbáltatá­sokon az eltelt évek alatt, pedig nekik is kijutott az élet rossz oldalából. Ä férj jelenleg gond­nokként dolgozik, a feleséget leszázalékolták. Ennek ellenére nem kesere­dett el. Az emberekbe és Is­tenbe vetett bizalmának is kö­szönheti, hogy egyszer csak megkeresték az egyik kórház­ból: szükség volna a munká­jára, s azóta a lisztérzékeny gyerekekkel foglalkozik. Mint megfogalmazta, házasságukat is úgy igyekszik ápolni, mint egy csecsemőt, akit tisztába kell tenni, etetni kell, hogy szé­pen fejlődjön. Daróczi Erzsébet Képviselői mérleg a ciklus utolsó évében Nagyobb hatékonysággal a munkanélküliség ellen Szabó Rudolfnédr. az SZDSZ képviselője az Országgyűlésben. Arra kértem, vonja meg több mint hároméves parlamenti tevékenységének mérlegét.- Foglalkoztatáspolitikus vagyok - kezdte a beszélgetést -, képviselővé választásom előtti utolsó munkahelyem a Humán Szolgál­tató Központ volt. így természetes, hogy az Országgyűlésben is elsősorban a szociális kérdések állnak közel hozzám.- Milyen elképzelésekkel kezdett dolgozni 1994-ben?- Úgy gondoltam, hogy jelentősen lehet segíteni a munkanélküliek gondjain. Nem azt vártam, hogy gyorsan csökkenhet a szá­muk, inkább azt, hogy javulhat a helyzetük, elsősorban csökkenhet egy-egy ember munka nélkül eltöltött ideje. Azért akartam dolgozni, hogy a passzív eszközöktől, azaz a segélyezéstől az aktívak felé, a munkába he­lyezés irányába tolódjon el a segítség.- Elégedett-e az eredményekkel?- Sajnos nem lehetek elégedett. Nincs lé­nyeges változás ezen a területen. Növekedett a tartósan munka nélküliek aránya, kialakult egy réteg, amely akár év­tizedekre is kívül kerülhet a munka világán, életformájává válhat a munkanélküliség. Ezt nagyon ve­szélyes dolognak tartom. A mun­kanélküliek számának némi csök­kenése nem nyugtat meg, nem be­szélve arról, hogy ezek a számok sem mindig pontosak, vannak, akik már kikerültek a nyilvántartásból is.- Véleménye szerint mit kellene másképp csinálni?- Sok kezdeményezés született, de nem tu­dok olyan átfogó koncepcióról, amely ezeket közös mederbe terelné. A tárcák együttműkö­dése is akadozik, a rendelkezésre álló eszkö­zök felhasználása nem gazdaságos. Talán nem is több pénzre volna szükség, hanem a meglévőt kellene hatékonyabban használni.- Mondana valamit arról, hogy konkrétan milyen munkát végzett?- Részt vettem ezeknek a kérdéseknek a vi­tájában, módosító indítványok benyújtásában, s ezzel sikerült is többször változtatást elérni a benyúj­tott előterjesztésekben. Leg­utóbb például ezek nyomán csökkent az alkalmi munka- vállalói könyvekbe ragasz­tandó úgynevezett közteher- bélyeg értéke. Az SZDSZ ve­zérszónoklatát én mondtam bizonyos, a szakmámhoz tar­tozó kérdésekben, nyűt na­pokon vettem részt, közre­működtem szakértők meghívásában, előse­gítve ezzel, hogy a választók első kézből kap­janak tájékoztatást készülő jogszabályokról, és menet közben elmondhassák a véleményü­ket.- Készül-e indulni a következő' választá­son?- Ha a párt helyi szervei és a megyei egyez­tető testület, valamint az országos pártvezetés egyetért vele, szeretnék indulni. Ügy érzem, megtanultam valamit, megszereztem bizo­nyos tapasztalatokat, ezeket most nagyobb haszonnal tudnám kamatoztatni. B. A. Ma már a legtöbb főiskolás, egyetemista dolgozik is „Egészséges” diákmunka Az allergia Magyarországon is igen elterjedt. Mint arról la­punkban is írtunk a közelmúltban, veszélyes betegség is, hi­szen hosszabb távon tönkreteszi az ember szervezetét. Sokféle kísérlet történt arra, hogy ellene gyógyszerekkel, gyógyhatású készítményekkel küzdjenek. Nemrégen került Szolnokra egy japán készít­mény, az ózonizátor, amely ózont fejleszt, megtisztítja a szoba levegőjét, és ott optimá­lisabb oxigénszintet lehet el­érni a segítségével. A készü­lékkel Gombkötő' Csabánál, a kereskedelmi főiskola diákjá­nál találkoztam.- Tulajdonképpen diák­munka közben jutottam el a készülékhez - meséli Csaba. - A főiskolások, egyetemisták nagy része ma már vállal va­lamilyen munkát a tanulás mellett, hiszen a továbbtanu­lás komoly pénzbe kerül. Vannak olyanok, akiknek a szülei nem tudják kifizetni a tanulmányi költségeket, de vannak olyan diákok is, akik azért néznek valamilyen munka után, mert nem akar­ják, hogy teljesen a szülők tartsák el. Én magam is több­féle munkával próbálkoztam, de végül az vált be, hogy gyógykozmetikumokkal fog­lalkozom. így ismertem meg számtalan gyógykozmetikai terméket és az ózonizátort is. Az is tetszik ebben a munká­ban, hogy így tudok embere­ken segíteni. Nincs annál jobb dolog, mint ha azt mondják az embernek: „Csaba, nagyon köszönöm, mert használj, amit adtál”. P. É.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom