Új Néplap, 1997. július (8. évfolyam, 151-177. szám)

1997-07-18 / 166. szám

1997. július 18., péntek Hegyei Körkép ö. oldal Tetszik a turistáknak a Tiszazug, de van még kívánnivaló Sokan nem értik: a vendég pénzt hoz Sokak szerint a Tiszazug egyik kitörési pontja lehet nehéz helyzetéből, ha a turizmust megfelelőképpen ki tudja hasz­nálni. Az adottságok megvannak hozzá: a gyönyörű Tisza-, illetve Körös-part, valamint a cserkeszőlői termálvíz sok lá­togatót vonzott eddig is. Külföldi és magyar turistákat kérdeztünk arról, mi tetszik ne­kik a térségben, mennyire elé­gedettek a kiszolgálással. Egy Bonn melletti kisvárosból ér­kező német házaspár éppen Kunszentmárton egyik fő neve­zetességét, a Talmácsi cukrász­dát látogatta meg.- Mi Cserkeszőlőn pihenünk, a termálvízzel kúráljuk magun­kat. A környék tényleg szép, sokkal több régi épületet látunk errefelé. Valahogyan minden másabb, mint nálunk. Egy másik házaspár, Hans Becker és felesége nemcsak a táj szépségéről beszélt.- Egy nagy gond van önök­nél. Sokan nem értik meg, hogy mi, külföldi turisták bevételt ho­zunk, nem pedig bosszúságot je­lentünk. Az üzletekben például türelmetlenek az eladók, mert az idegennyelv-tudás hiánya miatt nehezen értik meg, amit kérünk. Ezzel sokakat elriasztanak, in­kább nem vásárolnak! A hazaiak, akik már meg­szokták a légkört, természetesen más szemmel néznek mindent. Egy körmendi család először lépte át a Tiszát, elmondásuk szerint nem utoljára.- Sokkal rosszabbra számítot­tunk - mondta a családapa ám a gyerekek és mi is nagyon jól érezzük magunkat. Elsősorban a kis falvakat keressük föl. Jártunk Tiszaugon, Csépán, Öcsödön, egyszóval ismerkedünk saját hazánkkal. Amit talán hiányol­hatunk, az az emberek kedvező hozzáállása a turistákhoz. Néhol durván kezelnek minket, holott az anyagiak hiányát kedvesség­gel lehet pótolni. A helyzet - a turisták véle­ménye szerint - tehát nem rossz. Nem sokcsillagos szállodákat és díszfákkal szegélyezett utakat hiányoltak, hanem olyasmit, ami csak az embereken múlik. Pókász Endre A Lufthansa szakembereit sokkolta a látvány Elszállnak a repülőtéri remények? (Folytatás az 1. oldalról) A település jelenéről, a reptér térségi összefogásról a polgár- mester, az objektum jelenlegi helyzetéről pedig Máté Lajos gondnok adott tájékoztatást. Mint utóbbi elmondta, a kö­zelmúltban voltak olyan érdek­lődők, akik feldolgozóüzemet, malmokat, vámügynökséget, kamionparkolót, gépgyártó üzemet szerettek volna ide te­lepíteni, de a rendezetlen tulaj­donviszonyok miatt erre nem volt lehetőség. A német szakemberek a többórás helyszíni bejáráson is meggyőződhettek a reptér álla­potáról. Első benyomásaikról lapunk érdeklődésére elmond­ták, hogy szabályosan sokkolta őket a látvány, pedig elég nega­tív elképzeléseik voltak a rep­térről, ám a valóság ezeket is felülmúlta. A jelenlegi állapot alapján, mivel sem a kifutópá­lya, sem a hozzá vezető utak, sem a létesítmények nem felel­nek meg semmiféle szabvány­nak, most a lehetséges elképze­léseket tekintve utolsó helyen áll a reptérkénti hasznosítás. Hogy ténylegesen mit fognak a tervben javasolni, az majd a döntési folyamatuk eredménye lesz. Őszig megvizsgálják min­den kívánság, ötlet hátterét, le­gyen az ipari park, idegenfor­galmi központ, másodlagos ki­egészítő repülőtér. Ám ez még teljesen nyitott kérdés, hiszen az itt eltöltött nap után úgy lát­ják, hogy a régióban bizonyos igény jelentkezik a repülőtéri használatra is. -de­Csak a legszükségesebb munkákra költhetnek Kevés a pénz az iskolafelújításokra Megyénk több mint hetven településén kétszáznál is több okta­tási intézmény működik. A nyári szünet derekán arról érdek­lődtünk, vajon jut-e elegendő pénz a felújításukra. Megszépül a szolnoki Varga Katalin Gimnázium fotó: cs. i. A Szolnok városi önkormány­zat éves költségvetésének meghatározásakor mindig felmérik, melyek a legszüksé­gesebb felújítási munkálatok oktatási intézményein, illetve mekkora lesz ezek várható költsége. Az idén erre a célra 179 millió forintot különítettek el. Mivel azonban ez az összeg nem elegendő, nem tudnak minden szükséges munkát el­végezni. A város egyébként csak a felújítások költségeit fedezi, a karbantartást minden intézménynek magának kell megoldania. A legjellemzőbb felújítási feladatok közé a lapostetők ja­vítása, a víz-, csatorna-, fűtési és elektromos hálózatok kor­szerűsítése tartozik. A vidéki intézmények még kevesebb pénzből gazdálkod­hatnak. Az apró településeken még az is előfordulhat, hogy társadalmi munkában végzik el a szülők a legszükségesebb karbantartási munkálatokat..' Jelentősebb átépítésnek számít a kunszentmártoni szakmunkásképző intézet te­tőfelújítása. A munka 10-15 millió forintba kerül. A jelen­legi lapostető helyére sátorte­tőt építenek. Jelentős költség ugyan, de már kisebb tételt je­lent a diákotthon fűtésének korszerűsítése, mely várha­tóan egymillió forintos kia­dással jár. Hasonló munkála­tok folynak a mezőtúri szak­munkásképzőben is, ahol szin­tén magastető építésébe fog­tak. Az egy évig is eltartó munkálatok után az új helyi­ségekben kollégiumot rendez­nek be. A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Önkormányzat finan­szírozásában Jászapáti három középfokú iskoláján, a kun­szentmártoni József Attila Gimnáziumon, továbbá három gyógypedagógiai intézményen kívül nincs más oktatási inté­zet. Mivel az iskolák költség- vetésük másfél százalékát for­díthatják felújításra, csupán apró javításra, állagmegóvásra telik. Berta Krisztina Személygépkocsik és mikrobuszok kézi magasnyomású mosását, külső és belső takarítását végzik Martfűn az összekötő út mellett a napokban megnyílt Jordán és Jordán Kft. autómosójában. A közeljövőben tervezik az épületben egy shop kialakítását is. fotó: cs. i. Fúvószenekar Vechtából A Palotásy János Zeneiskola vendégeként Jászberény testvérvárosából, Vechtából érkezett diákok ismerkednek hazánkkal. A 36 fiatal - aki­ket két felnőtt kísért el - a vechtai gimnázium fúvósze­nekarát alkotja. Látogatásu­kat összekötötték egy kis ba­latoni fürdőzéssel. A zene­kart fogadta dr. Magyar Le­vente polgármester is, majd Budapestre indult a társaság, ma pedig Eger szépségeivel ismerkednek a német diákok. Szombaton Jászberényben az együttes 10 órától a Szabad­ság téren ad hangversenyt. A csoport vasárnap indul vissza Németországba, ugyanis a német fiataloknak - 'bármilyen hihetetlen - n kö-» vetkező héten már ismét kez­dődik a tanév. -bcs­A „Kis rozmár” hat gyereket húzott ki a Tiszából Segítség, elvisz a sodrás! (Folytatás az L oldalról)- Arra lettem figyelmes, szinte egyszerre kezd mindenki kiál­tozni: - Segítség, nem tudok úszni, elvisz a sodrás! - emlé­kezik Krisztina. - Öt gyereket egymás után húztam ki a se­kély részre, közben mondtam a többinek, ne árral szemben, hanem a part felé próbáljanak úszni. A kísérőnk nyakába is többen kapaszkodtak. Az egyik fiú engem is majdnem lehúzott. Ezután vonszoltam ki Szilviát a hajánál fogva, akiért mentő jött.-A tanárok segítettek?- Kértem a partra érő gyere­keket, hívják gyorsan a tábor­ban lévőket is. Minden felnőtt, szaladt, és bekapcsolódott a mentésbe.«; A- Krisztina! Strandőr nem volt?- Mentőcsónak sem. Elő­ször azt hitték a fürdőző fel­nőttek, hogy csak hülyéske­dünk.- Mióta úszol?- Ötéves korom óta. Titok­ban kezdtem járni a strandra. Egyszer beleestem a meden­cébe, akkor mutatták meg, ho­gyan kell úszni. A többit elles­tem. A tanfolyamokat nem szeretem. Mindenféle úszás­nemet tudok.- Büszke a lányára? - kér­dezzük Krisztina édesanyját.- Talpraesett lány itthon is. A Túrtő mellett van hobbink, ott is úszik. Elneveztük „Kis rozmárnak”. Még büszkébb vagyok,Pá, amióta,ÁJ hÁjyftjteT,, lefonon és elmondta: - Kép­zeld, anyu!!HaUgyeíeketi,.kÍ7 húztam a Tiszából! Simon Cs. József Nagy árat fizettünk a stabilizációért Ismertették az MDF megyemérlegét A Magyar Demokrata Fórum minden megyében elkészíti az úgynevezett megyemérlegeket, amelyben megvizsgálják egy- egy megye helyzetét és a főbb tendenciákat. A Jász-Nagykun- Szolnokról készült mérleget tegnap ismertette a sajtóval Szol­nokon dr. Horváth József országgyűlési képviselő, az országos választmány tagja, a megyei választmány alelnöke, valamint Csala Sándor, az országos és a megyei választmány tagja. Az MDF-mérleg megállapítja, hogy a megye lakosságának az élet minden területén jelentős áldozatot kellett hoznia az úgynevezett pénzügyi stabili­záció érdekében. Az ismerte­tésben szó volt a születések számának csökkenéséről és a lakosság egészségi állapotának romlásáról, szembeállítva a kórházi ágyak számának csök­kentésével. Kevesebb külföldi tőke áramlik be, mint korábban, stagnál a munkanélküliség, ez­res nagyságrenddel kisebb az egyéni vállalkozások száma. A mezőgazdaság gépparkjának műszaki színvonala egyre rosszabb, az ágazatban nincs számottevő beruházás. Felére csökkent az önkormányzatok támogatása, feladataikat csak vagyonuk felélésével tudják teljesíteni. Ahol előrehaladás mutatko­zik, például az infrastrukturá­lis beruházásokban (gázveze­ték-építés, útépítés, csatorná­zás, telefonfejlesztés), ott a munka nagy részét 1990 és ’94 között végezték el, vagy leg­alábbis akkor indították. Azóta új utak építése helyett csak ká­tyúzás folyik, a csatornaépíté­sek megfeneklettek. Az életfeltételek romlását emelkedő bűnözési hullám kí­séri - hangsúlyozták. A Magyar Demokrata Fó­rum tisztségviselői szerint mindezt azért szükséges el­mondani, mert a pénzügyi sta­bilizáció eredményeit a kor­mány sikerpropagandára hasz­nálja föl, de hallgat arról, hogy a társadalom, a lakosság mi­lyen árat fizetett, és hosszú tá­von még fizet is, ezekért az eredményekért. B. A. Nemere István: Szabadok szerelme 11 * A férfi felvette a ..............kagylót. Közben látta az a blakon át: ma is hét ágra süt majd a nap. Egy fa zöldje na­gyon kellemesen simult a sze­mébe. Most jó lenne szabadon mászkálni mindenfelé, termé­szetesen Tinával. De hát... egy ideig erre nem lesz módja. Va­jon meddig? Mikor derül ki végre, aminek ki kell derülnie?- Tessék - mondta nyugod­tan. Alighanem meglepetést kel­tett a hangja a vonal másik vé­gén. Aztán megszólalt egy fia­tal nő:- Tina Liefess kisasszonyt kérem. Paul elgondolkozott, aztán mélyet lélegzett és így szólt:- Parancsoljon, átadom - in­tett a lánynak. Tina először magára mutatott, némajáték volt ez: engem keresnek ...? Paul bólintott. Tina értetlenül jött közelebb, átvette:- Tina Liefess vagyok, tes­sék. ő már egy férfit hallott. Úgy látszik, közben egy titkárnő át­adta a vonalat a főnökének. Paul közelebb hajolt:-Én vagyok, ismét, kisasz- szony. Ha kevésnek találja az egymilliót, beszélhetünk több­ről is. Mi nem vagyunk kicsi­nyesek. Feltéve, hogy a másik fél is betartja a szavát. Tina kétségbeesetten pillan­tott Paulra: ez őrült. ..? Mi­lyen millióról beszél? Döbben­ten látta, hogy a férfi megnyug­tatóan int. Befogták a kagylót és Paul csak ennyit mondott:- Tárgyalj vele.- De miről, az isten szerel­mére . ..?- Én sem tudom, de ha pénzt akar adni... Kérj többet, mint amennyit ajánl, és alkudozzál keményen! Tina már azt hitte, Paul is megőrült. Kik ezek, és mit akarnak? - ez a kérdés sűrűsö­dött a szemébe, amikor Paul újra kezébe nyomta a kagylót.- Én... én nem is tu­dom ... - bizonytalankodott a lány. Paul ökölbe szorított ke­zét mutatta fel: légy kemé­nyebb!- Pedig az nem kevés pénz - érvelt az ismeretlen férfi. Talán jó negyvenes vagy ötvenes le­het, taksálta magában Paul a hangja alapján. Az agya gyor­san dolgozott, vigyázott köz­ben Tinára is, hátha tud taná­csot adni közben?- Attól függ, kinek. És miért - mondta a lány, kezdett ma­gához térni. Paul elismerően mosolygott: ez az, így tovább!- Ha belegondol, csak egy papírt kellene aláírnia.- Milyen papírt?- Amelyben lemond, a cég javára.- A cég ...? - Tina ismét segélykérőén nézett a férfia. De most ő sem tudott segíteni. Ez neki is új volt. Cég ...?- Igen, kedves kisasszony, de ne tegyen úgy, mintha semmiről sem tudna. Elhiheti, nekünk elég fontos a dolog, ha már nem is először kénytele­nek vagyunk önt nyaralásában zavarni. Higgye el, nem egy emberem dolgozott kemény órákat azért, hogy most meg­adhassák nekem az ön aktuális telefonszámát.- Figyelnek? Üldöznek? Megpróbálnak elrabolni? - Tina megint erőre kapott.- Ez erős túlzás. Ha ön való­sággal menekül előlünk azzal az új lovagjával együtt, nem tehetünk mást. De ha szót ér­tünk, leülhetünk valahol sem­leges helyen és aláírhatjuk a lemondását.- Hárommillió - mondta kis gondolkodás után Tina. Paul felmutatta hüvelykujját: ez az, jól csinálod, kislány!- Az sok! Annyiért nem éri meg. Egymillió-kétszázezer, kisasszony - a férfi hangja már nem volt olyan barátságos, mint eddig. A türelem jelei is megfogyatkoztak. - Ha to­vábbra is tartja magát ehhez az irracionális összeghez, nem le­szünk jóban!- Maga most fenyeget?-Talán. Egymillió-kétszáz­ezer, ne felejtse el, ez az utolsó ajánlatom.- Hol találom meg ... ha netán meggondolnám maga­mat? - kérdezte a kislány, és büszke lehetett, mert Paul is­mét örömét fejezte ki: ezt jól kitaláltad!-Ne fáradjon. Mi mindig tudjuk, höl van, és majd jelent­kezem. De ne feledje, Liefess kisasszony, hogy nem maradt sok idő. Ha nem egyezünk meg békésen, akkor... a cég más­képpen is hozzájuthat ahhoz. Viszlát. Tina még megkérdezte, mi az az ahhoz, amit szeretnének megkapni, de az idegen ezt már nem hallotta. Egy pillanat­tal korábban kattant a készü­lék, megszakadt a vonal. Paul homlokát ráncolva nézett maga elé, aztán mosolyogva vállat vont:-Ügyes voltál - aztán el­gondolkozva, de nem ok nél­kül, hozzátette: - Kár, hogy va­lami tévedés lehet az egészben.- Úgy érted, nem igaz, hogy ennyi pénz üthetné a marko­mat? Tudod, mit lehetne venni egymillióból?- Plusz kétszázezerből, meg amennyit még kialkudnál ma­gadnak, te kis bolond! - neve­tett a férfi, de valahogy mes­terkélten. Ezt a lány is észre­vette, nem erőltette tovább a témát. Szótlanul indultak le reggelizni. Tina agyában egymást űzték a fura gondo­latok. Kik lehetnek ezek az idegenek, és mit akarnak? (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom