Új Néplap, 1997. július (8. évfolyam, 151-177. szám)
1997-07-17 / 165. szám
1997. július 17., csütörtök Körkép 9. oldal Folytatták az évekkel ezelőtt megkezdett megfigyeléseket Ifjú természetvédők a Hortobágyon Huszonharmadik alkalommal gyűltek össze a fiatal természet- és környezetvédők a Hortobágyon július 6. és 12. között, hogy ismerkedjenek a tájegység természeti és kulturális értékeivel. A tábort sok éve már dr. Tóth Albert szervezi, aki 1975-ben indította útjára ezt a maga nemében páratlan közösségi ismeretterjesztő, értékmentő programsorozatot, akkor még mint a kisújszállási gimnázium tanára. A természet- és tájvédelem azóta is szívügye, s rendszeresen szervezi az újabb csoportokat. Az idei táborban részt vevők megismerkedtek a terepmunka alapvető módszereivel, folytatták az évekkel ezelőtt megkezdett ökológiai kutatásokat. A részvétel ingyenes volt, szállását mindenki a saját sátrában oldotta meg. Az étkezésért sem kellett fizetni, mivel szponzorok adták az alapanyagokra való pénzt. Főzni azonban a tábo- rozóknak kellett. A kutatóterületen a közlekedés - természetvédőkhöz illően - kerékpárral történt. A fiatalok három részlegben végezték megfigyeléseiket: ökológiai, madártani, illetve hidrológiai és halfaunisztikai csoportban. Kunhalomkutatást, csillagászati megfigyeléseket, néprajzi adatgyűjtést is végeztek. A közép- és főiskolai hallgatók egy élményekkel fűszerezett táborozás emlékével térhettek haza. scs Gombavizsgálat a táborhelyen FOTÓK: TAKÁCS Készül a slambuc Repülés közben leállt a hajtómű Kiképzési repülést hajtott végre a kecskeméti Szentgyörgyi Dezső harcászati repülőezred június 24-én. A repülési tervtáblán szerepelt az egységnél rendszeresített MiG-29 és az L-39 típusú repülőgép. A felkészülés a szokásos napirend szerint történt, s a megadott időben -10 órakor - megkezdődött a kiképzési repülés. Guti István őrnagy az L-39-es gép előtt fotó: szilágyi Réka A repülés ideje alatt a 120-as oldalszámú, L-39 Albatros típusú kétkormányos oktatógép sugárhajtóműve 950-1000 méter magasságon leállt. A gép fedélzetén Guti István őrnagy rajparancsnok, oktatópilóta és Peszeki Zoltán százados rajparancsnok, oktató tartózkodott. A feladatot az első kabinban Guti őrnagy hajtotta végre, a hátsó kabinban utasként tartózkodott Peszeki százados. A kivizsgálást követően beszélgettünk Guti őrnaggyal a hajtóműleállásról s a leszállás körülményeiről.- A repülés során a műszerfalat figyelve észrevettem, hogy kigyulladt az olaj nyomásjelzőlámpa, jelezve, hogy leesett a nyomás - kezdte a beszélgetést Guti István. A hiba okát megpróbáltám kideríteni. Láttam, hogy csökken a hajtómű fordulatszáma, majd leállt a hajtómű. Pilótatársammal állandó rádiókapcsolatban voltam. Már felmerült a gondolatunkban a kényszerleszállás is. Ezért kiválasztottunk egy erre a célra alkalmas terepet. Mivel még mindig volt magasságunk, ezért megpróbáltam újraindítani a gép hajtóművét. Ezalatt a gép 650 métert süly- lyedt, s beindult a hajtómű. Az utolsó 50 méter magasságon tudtuk kivenni a repülőgépet a süllyedésből. így sikerült a technikát megmenteni a lezuhanástól. A leszállást követő gurulás során ismét leállt a hajtómű. A gépet ezután az állóhelyre vontatták, majd a mérnöki állomány megkezdte az eset kivizsgálását.- Milyen érzés egy pilótának, ha nem működik a hajtómű?-Repülés közben az ember nem figyel másra, csak a feladatra. Amikor észleltük a hibát, akkor is a technikára koncentráltunk.- Ereztek-e félelmet?- Az érzésre nem volt idő. Nagyon gyorsan kellett rögtönözni és cselekedni. A leszállást követően és másnap tudtunk csak ezzel foglalkozni. Különösebben nem viselt meg az eset, hiszen szerencsésen leszálltunk - fejezte be nyilatkozatát a pilóta. A leszállást követően a típust azonnal leállították a repülésekről, és megkezdték a hajtóműleállás okát kivizsgálni. A mérnökök és technikusok átnézték az összes gépet, és megállapították, hogy a hajtómű leállásának oka, hogy a hajtóműrögzítő kar egyik csavarja tólazult és elkopott. A gépek közül háromnál előfordult még ez a hiba. Kijavították, s június 25-én délután feloldották a típusra vonatkozó repülési tilalmat. Az L-39-es típusú repülőgépeket Németország adta 1993 őszén a Magyar Honvédségnek. A húsz gépet összeszerelték, majd berepülték, s 1994 tavaszán állították hadrendbe a Szolnoki Repülőtiszti Főiskola állományában. A gépeket pedig Kecskemétre telepítették. Közülük egy gép 1995 nyarán lezuhant. Ezzel a típussal végzik a Szolnoki Repülőtiszti Főiskola repülőszakos hallgatóinak gyakorlati oktatását, évfolyamonként egy- egy hónap időtartamban. A gépekkel az eltelt három év alatt különösebb probléma az említett eseteken kívül nem merült fel az üzemeltetés során. Alkalmas az oktató- és pilótaállomány repülési feladatai végrehajtására, illetve a Szolnoki Repülő- tiszti Főiskola repülőszakos hallgatóinak gyakorlati repülőoktatására. A pilóták szakmai hozzáértésükkel nagy értékű harci technikát mentettek meg. Kenyeres Dénes Szeptemberben nyitja kapuit a tószegi falumúzeum. A létesítmény már tető alá került. A ma még félkész épületben ősztől Szegváry Károly festőművész tárlata, valamint a környéken feltárt és jelenleg a szolnoki Damjanich Múzeumban őrzött bronzkori emlékek tekinthetők meg. fotó: Illyés csaba Etelka néni, Tiszabura legidősebbje „Úgy elrohant ez a majdnem kilenc és fél évtized, mint a gondolat. Most voltam pende- lyes apróság Tiszaderzsen, s már a kilenc gyerekünk közül csak öt él, de született tizenegy unoka, tizenöt dédunoka és három ükunoka is.” Aki ezt mondja, özvegy Parázsó Lajosné született Nagy Etelka, aki jelenleg Tiszabura legidősebb lakója. Etelka néni ma is szemüveg nélkül olvassa a lapunkat, naponta főz, jobban mondva főznek Lajos fiával, aki siketnéma, és egy háztartásban élnek. Pedig ez a temérdek évtized talán soha nem volt könnyű, de hát a szomorúságra, borúra azért mindig következett a jobb, a derű. Alig van munka, amit ne csinált volna: aratott, kapált, a zsidónál mosott, szóval mikor mit kellett. Lakott Derzsen, Gyócson, majd megismerkedett a tiszabői Parázsó Lajossal. Nagy tanyasi lagzit csaptak, vigadtak, mert tudták: ez egyszer adódik az életben, ami után jönnek a dolgos, szorgos hétköznapok. Nem dúskáltak a földi javakban, még napraforgókunyhóban is laktak, de azután végtére lett mutatós, szép házuk is. Ötvenkilenc évet húztak le együtt, s Etelka néni tizenöt esztendeje már özvegy. Az étvágya hála Istennek kifogástalan, az a kedvence, ami jön, magyarul ami a tányérjára kerül. Ritkán egy-egy pohár bort is lehörpint, főleg zsírosabb, húsosabb ebéd után. Talán még az álom is jobban fogja, mert nem mindig bír aludni. Ilyenkor gondolatban bebarangolja a régi tájakat, feltűnnek az egykori kedves arcok-. Július 5-én betöltötte a kilencvennégyet, és azóta a kilencvenötödiket tapossa. Ebből az alkalomból mint Tiszabura legidősebb lakóját köszöntötte Gál Zsigmond polgármester, de a megemlékezésen a családtagokon kívül jelen volt az alpolgármester és a szociális bizottság elnöke is. Átadták az ön- kormányzat ajándékait, és azt kívánták az özvegynek, hogy legyen még meg ez a nem egészen hat kerek esztendő. Merthogy már csak ennyi hibádzik a százból. Csak annyit a leírtakhoz, hogy a felvetéssel Etelka néni, az ünnepelt teljesen egyetértett. D. Sz. M. Ezt az ajándékkosarat kapta az önkormányzattól özvegy Parázsó Lajosné, Tiszabura legidősebb lakója Otthon érzik magukat a közösségben A karcagi Családsegítő és Gondozási Központ idősek klubjába szívesen járnak a nyugdíjasok. Ottjártunkkor a nagy hőség elől a hűvös szobába húzódtak be a klub tagjai, akik közül né- hánnyal életükről beszélgettünk. napjukon felköszöntik egymást, mely szintén jó. Özv. Szívós Gyuláné a fiáék- kal lakik együtt, ám miután ők pékek, keveset vannak otthon. Kállai Julianna 65 éves, s három éve jár be a klubba. Mint mondta, egyedül él, nincs családja, s itt társai és a gondozók körében biztonságban érzi magát. Hét végén főz, a klubban pedig kézimunkázik, kártyázik. Kurucz Imré- nének nem régen halt meg a férje, ő január óta klubtag. Itt ismét értelmét látta az életének, hiszen közösségben köny- nyebb elviselni a magányosságot. Ha elszomorodik, asszonytársai megvigasztalják, s elterelik figyelmét bánatáról. Czakó Istvánná néhány évvel ezelőtt már járt ide, most egy hónapja ismét látogatja a klubot. Jól érzi itt magát, hamar eltelik a nap a hasonló korúak társaságában. Neki 14 unokája és 3 dédunokája van. Legidősebb fia 50 éves, legkisebb lánya 30. Lajos fiáékkal lakik A nagy hőségben jó egy kicsit pihenni a hűvös szobában FOTÓ: CS. I. együtt. Miután gyermekei dolgoznak, csak ritkán tudják meglátogatni. Van, hogy ő keresi fel biciklivel őket. Mátyus Istvánná 75 éves, s 15 éve klubtag. Otthon csak a négy fal között telnének a napjai, itt a közösségben jól érzi magát. Ő a kártyapartik lelkes szervezője, kedvence a színre szín. Legszívesebben húslevest és piskótát ebédelne. Itt névLelkileg megviselte az a sok megrázkódtatás, mely az utóbbi időben érte, itt azonban biztonságban érzi magát. A Kisföldek közül jár be naponta, így bízik abban, hogy egyszer ott is lesz egy kihelyezett klub. A nagy meleget beteg szívével nehezen viseli, éppen ezért nem megy a strandra sem, pedig a klubból autóval kivinnék őket. D. E.
