Új Néplap, 1997. július (8. évfolyam, 151-177. szám)

1997-07-17 / 165. szám

\ 4. oldal A Szerkesztőség Postájából 1997. július 17., csütörtök Búcsú Nem hal meg az, ki milli­ókra költi dús élte kincsét... Halász István tanár úr és fe­lesége személyében olyan emberek távoztak közülünk, akiknek élete ebből a pa­zarló költekezésből állt. A gyászhír hallatán mély fáj­dalom és keserűség tölti el a szíveket. Ezt érzem én is, akinek úgy tűnik, mintha tegnap lett volna, hogy ked­ves tanárom útnak indított. Még ma is elevenen élnek bennem intő szavai, jő taná­csai, az együtt töltött évek szép emlékei. Még most is fülembe cseng a sok-sok dal, kórusmű, amit tőle tanul­tam, őt hallom egy-egy számtani feladat „megfejté­sekor”, az ő hangján szólal­nak meg bennem a fizika törvényei, őt érzem egy-egy gyermekszínm ű bűvöletében is. Meghatottsággal gondo­lok azokra a meghitt órákra, napokra, melyeket a család körében tölthettem; még a falakból is a szeretet áradt. Most, több mint negyven év távlatából látom, érzem és már tudom, hogy ajándé­kozó szenvedéllyel osztotta szét önmagát közöttünk, s olyan többletet sugárzott egyéniségéből, amivel for­mált, nevelt, tanított. Ez a muníció, amit tőle, tőlük kaptunk, a mai napig is tart, nem csak a hivatásban őket követőkben, hanem a tanít­ványok ezreiben. Az életben ritkán köszöntük ezt meg. Mi, akik összeszorult szívvel búcsúzunk, erőt merítünk a példából, hogy legyen hi­tünk tovább munkálkodni azon, amiért ők fáradtak. A csépai öregdiákok nevében egy tisztelő tanítvány, ma már kolléga A depresszió ellen Nem is lehet elképzelni, hogy mai a korban mi mindenen megy át az ember. Mindennapi életünk kellemetlen hatásai, stressz, megpróbáltatás, gon­dok, mind-mind erősen megvi­selnek gyermeket, felnőttet egyaránt. Valaki azt mondta nekem, nem látja mosolyogni az embereket. Nem lehet cso­dálkozni, hogy sok a hirtelen halál, a szervi és idegrendszeri betegség. A kórházak, a rende­lőintézet, a család- vagy körzeti orvosi rendelők zsúfolásig tele emberekkel. Az alkohol, a kábí­tószer nem megoldás. Sőt. A sok lehetőség közül most csak két dolgot ajánlok: az egyik egy olyan csekélység vásárlása, ami örömet szerez, a másik a zene- hallgatás - kinek-kinek ízlése szerint a népszerű vagy a klasz- szikus. Segít idegrendszerünk megnyugtatásában. Nem vélet­len, hogy itt-ott - fogorvosi rendelőkben, műtőben, áruhá­zakban - halk zene szól. Jupá A Tisza-parti sétány díszburkolata a tervező szemével A spórolás és a kapkodás nyomait viseli Az Új Néplap július 9-ei számá­nak utolsó oldalán „gyönyör­ködhettünk” egy fényképben (a Fekete lyuk cikkben), amely a szolnoki Tisza-parti sétány Ti­sza Szálló mögötti szakaszának leromlott állapotát mutatta meg az átadást követő tizenkettedik évben. Valószínűnek tartom, sok embert elszomorít a látvány, közöttük talán legjobban en­gem, aki tervezője voltam. An­nak idején ugyanis nekem jutott az a megtiszteltetés, hogy me­gyeszékhelyünk frekventált pontján elkészíthettem a sétány kiviteli és engedélyezési terveit. A kiviteli terv egy példányát megőriztem, amelynek műszaki leírásából idézek most: „A ter­vezési távlat tekintetében tulaj­donképpen nem a szokványos, 15-20 éves tervezési időszakot vettük figyelembe, hanem en­nek a többszörösét, lévén (a hely) Szolnok város pihenőöve­zetében. A díszburkolat kialakí­tása nem tartozik a hagyomá­nyos kivitelezési munkák kö­rébe; a forgalom várható össze­tétele tekintetében a sétányoknál kizárólag gyalogos-, a Tisza Szálló mögötti útszakaszon pe­dig tehergépkocsik forgalmával is számoltunk. A Tisza Szálló mögötti útburkolatnál a 10 cm vastagságú soványbeton-útalap helyett 20 centiméteres alapot terveztünk a várható teherforga­lom miatt.” Ez a nagyobb teher­bírású burkolat a Tisza Szálló falsíkjától a sétány város felőli széléig terjedt volna, figyelembe véve a tehergépkocsik megfor­dulásához szükséges területet is. A tervek elkészülte után követ­kezett az ún. „takarékosági ja­vaslatok megtétele”; a város ak­kori főépítésze és a kivitelező li­citáltak. Végeredményként megszületett a döntés: a so­ványbeton-alap helyett osztá- lyozatlan, homokos kavics ke­rült a Viacolor burkolat alá. Ez valóban olcsóbb volt. Tehát így alap nélkül építették meg a sé­tányt, amelynek „nem szabadott sokba kerülnie”, és készen kel­lett lennie augusztus 20-ára. Nem kis bosszúságra - a fenti szempontokat követve - át kel­lett dolgozni a terveket. A fenti elvárásnak megfelelően készült el a sétány, amelyet 1985. au­gusztus 20-ára a kivitelező át­adott. Azóta valamennyien fejcsó­válva szemlélhetjük a Tisza Szálló mögötti szakaszt, és ta­lálgatjuk a lehetséges okokat: vajon miért? A hiba helyreho­zása ma sem késő. A Tisza Szálló mögötti szakasz felsze­dése után az eredetileg tervezett 20 centiméteres betonalapra és 5 centiméteres fektető ágyazati homokra rakva a Viacolor kö­vek a sétányt valóban méltó módon díszíthetnék. Szőts László úttervező közlekedésépítő üzemmérnök Megidéztük a régi táborok hangulatát A kunhegyesi Dózsa György Úti Általános Iskola alsós ta­nulói Parádfürdőn töltöttek egy hetet, hogy megismerked­jenek a Mátra-vidék változa­tos élővilágával, természeti adottságaival, történelmi sze­repével. A gazdag programban a siroki vár, a parádfürdői Cifra istálló, a parádi Palóc­ház, a gyöngyösi Mátra Mú­zeum, Asztalos Johák fafaragó kiállításának megtekintése is szerepelt. A túrákon, akadály- versenyen, „rókavadászaton” a negyven gyerek nagy lelke­sedéssel vett részt. A régi tá­borok hangulatát próbáltuk visszaidézni a reggeli torná­val, a sok dalolással, a tábor­tűzzel. Oly jól sikerült, hogy szeretnénk rendszeressé tenni a nyári táborozásokat. Köszönjük városunk segí­tőkész vállalkozóinak az anyagi támogatást, mert ezzel lehetőség nyílt arra, hogy gye­rekeinket jutalmazhattuk is a különféle versenyeken elért eredményeikért. A pedagógusok Az ügyfél is ember, fóleg ha beteg Január 1-jétől a beteg ember orvosi kezeléssel összefüggő útiköltségét nem a munkahelyi kifizetőhelyek, hanem a me­gyei egészségbiztosítási pénz­tárak fizetik. Ezzel az újítással kezdetét vette egy olyan álla­pot, ami mind a beteg, mind az ügyintéző idegeit erősen pró­bára teszi. Azóta naponta több százan fordulnak meg az egészségbiztosító pénztárá­ban, s napirenden vannak a vi­ták. Annál is inkább, mert a váróhelyiség nem felel meg a célnak - ugyanis nincsenek ülőhelyek (ami van, arról a biztonsági személyzet minden magyarázat nélkül felállítja a beteg embert). Ez megtörtént velünk is. Az ügyintézés ideje általában egy-két óra. A vára­kozó betegek ilyen hosszú ideig állni nem tudnak. E tűr­hetetlen állapot miatt felszó­laltunk az irodavezetőnél is, aki elismerte panaszunk jo­gosságát. Az a véleményünk, ez az újítás nagyon rosszul sült el. Jó lenne, ha az illetéke­sek átgondolnák még egyszer a döntést, és visszatérnének a jól bevált gyakorlatra, hogy a még talpon lévő munkáltatók kifizetőhelyei térítsék vissza az útiköltséget - lényegesen csökkentve ezzel a pénztárak egyébként is nagy ügyfélfor­galmát. Az egyre nehezebb életvi­szonyok között a beteg amúgy is alig tudja megelőlegezni a több ezer forintot is elérő ki­adást, mint például amit egy a reumatikus kezeléssorozat alatt ki kell fizetnie. Fekete Mihályné és Tóth Istvánná, Cibakháza Az oldalt szerkesztette: Kácsor Katalin A Royal nem adja fel A csomagküldő szolgálatok - tisztelet a kivételnek - állandó harcot folytatnak értékítéletünk és józan eszünk ellen. Sokszor sikerrel. Mezőtúri olvasónk azért keresett meg bennünket, hogy elmondja, milyen felháborító hangvételű levelet kapott. A Royal Ambasador céget — amely sorozatos bírósági tiltá­sok miatt már több néven mű­ködött - a vásárlók megtévesz­tése miatt a közelmúltban ma­gas összegű pénzbírság megfi­zetésére és tevékenységének beszüntetésére kötelezte a bíró­ság. Ezután kapta olvasónk a küldeményt, amelynek szöve­gén igencsak meglepődött és felháborodott.- Mint egy kisiskolást, úgy oktatott ki a levél írója, hogy még mindig nem rendeltem a cég termékei közül, holott az ötmilliós fődíj csak rám vár, a cég pedig a megrendelésre. A küldemény megfogalmazója igazgatótanácsi határozatot em­lítve ad még egy esélyt, hogy mint leendő vásárlójuk „kikö­szörüljem a csorbát” és rendel­jek végre valamit. Ellenkező esetben „mérget vehetek rá, hogy a fődíjat más nyeri meg!”. A küldemény borítékjának bel­sejében - ahová természetesen a címzett a legritkábban néz -, elhelyezett szabályzatban egé­szen más szerepel. Itt már szó sincs azonnali nyerési lehető­ségről. Azt említenem sem kell, hogy nem ez volt az egyetlen levél a Royaltól. Két héttel előbb már küldtek egyet. A do­lognak az a pikantériája, hogy a két küldeményen három igaz­gató neve szerepel. A prospek­tusban megadott telefonszámon pedig hiába kerestük a csomag­küldő képviselőjét. Ki tudja, mi okból, a telefon egyfolytában foglalt volt... S. Cs. J. Köszönjük a telefonkártyákat A jászapáti István Király Általános Iskola nevelőtestülete ezúton köszöni a Jásztel Részvénytársaságnak, hogy táborozó gyermeke­ink gondtalan nyaralását telefonkártyákkal segítette. Boldoggá tette gyermekeinket a napi kapcsolat a szülői házzal. Az iskola nevelőtestülete Támogatták az önvédelmi versenyt A Törökszentmiklóson megrendezett önvédelmi versenyen száz- huszonnégy sportolót fogadtunk az ország különböző tájairól. Kö­szönjük a támogatást a tiszatenyői önkormányzatnak, a török­szentmiklósi Szem-Ma Kft.-nek, a Zalahús Depónak, a Kölcsey Ferenc Általános Iskola vezetésének és mindenkinek, aki valami­lyen módon segítette versenyünket és hozzájárult annak sikeréhez. Dikó Mihály, a tiszatenyői szakosztály elnöke Háziorvosomnak Hálás köszönetét mondok dr. Korpás László rákóczifalvi házior­vosnak, akit minden túlzás nélkül megilletne a jelző: „ő az az or­vos, aki hívás nélkül is házhoz megy.” Embersége és törődése át­segített a nehéz napokon, mindent megtett gyógyulásomért. Kívánok neki jó egészséget és sok hálás beteget. Szarvas Miklósné, Rákóczifalva A szeretet hozta vissza őket Ötvenöt éve ballagtak a szol­noki Mátyás Király Állami Polgári Leányiskola tanulói. Az egymás iránti szeretet hozta őket vissza egy találkozóra. Jöt­tek az Egyesült Államokból, Győrből, Herendről, Pécsről, Debrecenből, Budapestről - harmincötén. A Jézus Szíve­templomban szentmisén imád­koztak elhunyt tanáraikért, tár­saikért. Elérzékenyülten hall­gatták Gounod Ave Mariáját Sándor Sándor előadásában. A Tisza Szállóban ebéddel egy­bekötött beszélgetésen döntöt­tek: 2002-ben találkoznak - ugyanitt. V. L.-né, Szolnok A szabályozható távfűtési rendszerről A július 2-ai reklámanyag szerint bevált a mérhető és szabályozható távfűtési rendszer. Kinek - kérdezzük -, mert a Szolnok ispán krt. 7. számú házban la­kók többségének nem (beleértve azokat is, akik visszakapnak a befizetett díjból). Lakótelepünkön tizenegy átalánydíjas lakótömb van. Az átalányt eddig min­denki egyformán fizette (légköbméte­renként differenciálva). A mérés ered­ményeképpen a Szolnok ispán krt. 7.-ben negyvenhat lakónak az átalány­díjra rá kell fizetnie. Ezért a pluszpénzért azonban semmiféle pluszszolgáltatást nem kaptak, sőt a szelepek elzárása, azaz a radiátorok szakaszos üzemeltetése mi­att a lakások átlaghőmérséklete csök­kent. Hol van az ésszerűség, ha a régi rendszerhez képest még többet kell fi­zetnünk? Általában a védettebb kislaká­sok lakóinak jár vissza a befizetett ösz- szegből; ebből az következtethető, hogy az elmúlt 23 évben ezekben a lakásokban alacsonyabb átalánydíjat kellett volna megállapítani, hiszen a minden oldalról fűtött lakás nem fogyaszt annyit, mint a szélsők. A kislakások ilyenformán éve­ken át megtakarítást eredményeztek - a méréstől függetlenül is. Viszont ez az összeg a lakóközösségnél nem jelentke­zik. Arra is szeretnénk választ kapni, napjainkban regisztrálták-e, milyen hő­fokú vizet szolgáltattak az átalánydíjas és a mért lakásoknak, mert ebből következ­tetni lehetne a felhasznált energiára. Fi­gyelembe vették-e, hogy az ablak alatt elhelyezett mérő fűtés nélkül is fogyasz­tást mutat („napcsapda”)? Az új mód­szerrel hátrányosabb helyzetbe kerül­tünk. Ezt elfogadni nem tudjuk, s a mé­résnek ezt a formáját senkinek sem ajánl­juk mindaddig, amíg azt nem tökéletesí­tik. Ha melegebb lesz a lakásunk, szíve­sen fizetünk többet, de amíg a szelepek elzárásával csökken a hőmérséklet, nem beszélhetünk ésszerű változásról. Több­letszolgáltatás nélkül a jogrend sem ír elő magasabb fizetési díjat. Várjuk magya­rázatukat, de még jobban örülnénk egy tökéletesebb mérési megoldásnak. Ha ez nem történik meg, akkor a többletköltség fizetésétől határozottan elzárkózunk - olvasható az érintett ház lakóinak nevé­ben írott levélben. * Az Alfa-Nova Kft. - az idevonatkozó önkormányzati rendeletnek megfelelően - a fűtési hőfogyasztás elszámolására há­romféle módot kínál: 1. átalánydíjas el­számolás (melynél az alkalmazott díj a város összes távfűtött lakótömbje valós fajlagos fűtési költségeinek átlaga); 2. közösségi (lakótömbönkénti) mérés sze­rinti elszámolás (melynél a valós, mért hőfogyasztás költsége fizetendő légtér­fogat szerint, megosztva a közösségen belül); 3. közösségi mérés szerinti el­számolás helyiségenkénti szabályozha- tósággal és költségosztással kiegészítve (keretprogram), melynél már a fo­gyasztók által befolyásolt fűtési hőfo­gyasztás költsége fizetendő, az úgyne­vezett költségosztó eszközök szerint megosztva. Minden távfűtött lakótömb fűtési hőigénye más és más. Míg átalánydí­jas elszámolásnál vannak „támogató” és „támogatott” (átlagosnál akár 15-23 százalékkal kisebb, illetve nagyobb hőigénnyel jellemezhető) lakótömbök, addig az utóbbi két - közösségi mé­résre épülő - elszámolási módnál min­den közösség a saját fűtési költségével szembesül. A mért közösségi hőfo­gyasztás előnyét, illetve többletterhét vagy egyenlően (lakáslégtérfogat alap­ján) vagy differenciáltan (radiátorokra felszerelt költségosztók szerint) visel­hetik a közösség tagjai. A Szolnok is­pán krt. 7. szám alatt lakók 1996-ban keretprogramra jelentkeztek, s az 1996/97-es fűtési idényben megismer­hették saját, valós fűtési költségeiket. Közösségi szinten a költségek 386 229 forinttal mérséklődtek (lakásokra egyenlően visszaosztva a megtakarítás 3017 forint), és kérték differenciált megosztást a felszerelt költségosztók szerint. Az alkalmazott rendszer (amely az Alfa-Nova Kft. által nem tökéletesíthető s közel 30 éve, folya­matos fejlesztés mellett alkalmazzák Európa számos országában) által biz­tosított korrekciókat az elszámolásnál a közösség kérésére nem alkalmaztuk, azonban a „napcsapda” hatását figye­lembe vettük. Fentiek szerint valóban nincs szó többletszolgáltatásról, illetve szolgáltatásiszint-csokkenésről, csak egyszerűen hiteles mérőeszközökkel mért, valós fűtési hőfogyasztásról, il­letve a költségek differenciált (fo­gyasztással arányos) elosztásáról. A fogyasztók a belső hőmérsékletet igé­nyeiknek megfelelően (16-24 Celsius- fok között) szabályozhatták. Nem felel meg a valóságnak az az állítás, hogy csak a védettebb kislakások tudtak ta­karékoskodni. A döntő (amit a mérési eredmények is igazoltak) a beépített termosztatikus szelepek használata volt. Erre befolyással nem a lakások elhelyezkedése, sokkal inkább a nyí­lászárók állapota van. A rendszer „tö­kéletességét” azok vitatják, akiknek fizetniük kell. Indokolt lenne tehát vé­giggondolni a beépített szabályozók használatával kapcsolatos javaslato­kat, illetve elvégezni a nyílászárók szigetelését. Az Alfa-Nova Kft. egyik elszámolási módot sem kívánja a fo­gyasztókra erőltetni. A közösségeknek lehetőségük van - egyéves ciklusokra - az ideitől eltérő módszert is válasz­tani. Mind az említett reklámanyag (melyre társaságunk megbízást nem adott, talán a megelégedettség ered­ménye), mind az Alfa-Nova Kft. tájé­koztatója kizárólag a hiteles tájékozta­tást szolgálta. A kérdésre, hogy kinek vált be a módszer, a válasz: a tények alapján (az éves fűtési költségeket nézve) a közös­ségnek, illetve a közösségen belül a többségnek: 128 lakóból kilencven­négynek. Az éves elszámolást minden érintett fogyasztónak megküldtük, il­letve intézkedtünk - a ki nem számlá­zott pótfűtést is figyelembe vevő - visszafizetésekről (439 708 forint) és a pótlólagos befizetésekről (222 158 Ft). A többletköltségek megfizetésétől tár­saságunk eltekinteni nem kíván. Indo­kolt esetben azonban lehetőséget adunk a részletfizetésre. Alfa-Nova Kft.

Next

/
Oldalképek
Tartalom