Új Néplap, 1997. június (8. évfolyam, 126-150. szám)

1997-06-14 / 137. szám

1997. június 14., szombat Körkép 5. oldal Nézőpont Győzzön a jobb? Nyilván furcsa, ha például az építő­ipari cégnél 30 irodai alkalmazott, menedzser, vezető, adminisztrátor van, és négyen-öten dolgoznak fizi­kai állományban. Az a furcsa, hogy a dolog így is működhet. A naivabbak persze azt hiszik, hogy a négy dolgozó teljesítménye tartja el az adminisztratív létszámot. A valóság azonban az, hogy a cég másokkal dolgoztat. Sorra nyeri a pá­lyázatokat - és ebben annyira biztos, hogy ilyen hatalmas létszámú adminisztrációt tart fenn -, az­tán kiadja alvállalkozónak, vagyis mással végezteti el a műm kát. Nem egyszer, nem kétszer, hanem sorozatosan. Erre ren­dezkedett be. Annyira biztos benne, hogy a pályázatokon a munka elnyerésénél ő a befutó, és nem például az alvállal­kozó, akivel egyébként valóságosan elvégezteti a munkát. A korrupció annyira elterjedt már, hogy bizton lehet rá számítani. Sokkal inkább, mint a jó tudásra. Aki manapság vállalkozik, naponta találkozik e jelenségekkel. Egy vállalko­zás vezetője építkezéshez keresett kivitelezőt. A vállalkozás családi tulajdon volt, erről azonban a kivitelezői nem tudtak. Több céget megkeresett, árajánlatot kérve. Az egyik rögtön azzal kezdte a tárgyalást, hogy ha ő nyer, tíz százalékot a ve­zető zsebébe fizet vissza. Nyilván fogalma sem volt arról, hogy itt a vezető zsebe azonos a vállalkozás „zsebével”. Az­zal viszont tisztában volt, hogy érdemes így elkezdeni a tár­gyalást. Az említett esetben nem volt ugyan sikere ennek az aján­latnak, de nyilván ez a cég már megszokta, hogy így kell tár­gyalni. Hogy nem azt terjeszti elő, milyen kiváló munkát vé­gez, hogy milyen jó szakemberekkel, technológiával stb. dol­gozik, hanem azt, hogy hány százalékig korrumpálható. Ezekben az akciókban teljesen elvész a minőség és a tudás, így maradhatnak a felszínen szakmailag kifogásolható cégek és szakemberek, és küszködnek a megélhetéssel jó minőséget nyújtani tudó vállalkozások és szakemberek. A szabad verseny, a piac törvényei valahogy a normálistól eltérően kezdtek működni. Nem olyan szisztéma szerint, hogy aki nem tud színvonalat biztosítani, az nem él meg. Szó sincs arról, hogy győzzön a jobb. Az győz, aki jobban tud ügyeskedni. Ingyenes koleszterinszint-mérés lesz Szolnokon vasárnap Stop! Gondoljon a szívére! Júniusban a Táplálkozási Fórum laborautóbusza országos körútra indul. Ennek során a hónap egy-egy napján ingyenes koleszterinszűréssel, vérnyomásméréssel és orvosi tanácsadás­sal áll az érdeklődők rendelkezésére. A megyeszékhelyeken va­sárnap lehet igénybe venni a szolgáltatásait. A Táplálkozási Fórum 1993-ben alakult. Tagjai azért fogtak ösz- sze, hogy segítsenek a magyar lakosság helyes táplálkozási szokásainak kialakításában és az egészségtelen táplálkozással összefüggő betegségek megelő­zésében. A Táplálkozási Fórum tagjai azt vallják, hogy koleszterin­szintünk ,kordában tartásával” elkerülhetők a szív- és érrend­szeri betegségek. E betegségek sajnos az elmúlt évtizedekben jelentősen elterjed­tek Magyarországon, ma már halálozási okként is vezető he­lyen szerepelnek. E betegségek szempontjából a magas vérkoleszterinszint az egyik legjelentősebb rizikóté­nyező. Ez a tényező is szerepet ját­szott abban, hogy a Táplálkozási Fórum útnak indítja ingyenes laborautóbuszát. Akciójukkal szeretnék elősegíteni, hogy a la­kosság több figyelmet fordítson az egészséges életmód és a he­lyes táplálkozási szokások köve­tésére. A laborautóbusz Szolnokon június 15-én, vasárnap 10 órától 18-ig a Pelikán Szálló parkoló­jában várja az érdeklődőket. A helyszínen nemcsak a ko­leszterinszintet mérik meg, ha­nem személyre szabott tanácsot is adnak az érdeklődőknek az életvitellel, az egészséges táp­lálkozással kapcsolatban. A koleszterinszint-mérő au­tóbusz „ könnyen felismerhető, hiszen oldalán hatalmas felirat hirdeti: Stop! Gondoljon a szí­vére! P. É. Pénz nélkül is programok Rossz idő jár a civil szerveze­tekre, kevés pénzből gazdálkod­nak, pályázati pénzekből pró­bálják céljaikat megvalósítani. Nincs ez másképp a Kézenfogva Értelmi Fogyatékosok Érdekvé­delmi Egyesületénél sem. Az egyesület a költségvetésből nagyon kevés támogatást kapott, havonta negyvenezer forinttal gazdálkodhat. Egyetlen esélye tehát a pályázatok készítése, szponzorok keresése. Az anyagi nehézségek ellenére az egyesület nem mondott le terveiről. Az idén is támogatja, hogy az értelmi fo­gyatékost nevelő családok eljus­sanak pihenni, kikapcsolódni. Továbbra is hozzájárul ahhoz, hogy tagjai színházba járhassa­nak. Folytatják az annak idején az országban elsőként elindult prog­ramot, a fogyatékos és egészsé­ges gyerekek közös nyári táborát, amelynek az idén is a dolgozók általános iskolája ad helyet, ahol az ép és a sérült gyermekek meg­ismerkednek egymás világával, életével. Ági Szolnokra készül Szűcs Ági a tizenötödiket ta­possa, Abonyban a Somogyi is­kola oszlopos tagja, végzőse. Ámbár ez az oszlopos jelző na­gyon jelképesen értendő, hiszen eddig 164 centiig nőtt, és a kilói száma 47 körül alakul. Ami esetében számít az, hogy igen jó sportoló. A kéziscsapat tagja, csapatkapitány, irányító. Hatodikos korában országos elő­döntőig jutottak, ahol harmadik helyen végeztek. Nyolcadikban eggyel feljebb léptek. Mellesleg többszörös megyei bajnokok, az­után távolból is 460-at tud, a kis- labdát pedig 62 méterig repíti, és tagja a megyei második helyezett 4x100-as váltónak is. Ez a sportszeretet az egyik jel­lemzője. A másik a tanulás: ál­mosítóan unalmas a bizonyítvá­nya mert nincsen abban semmi változatosság. Ötös az eleje meg a vége, és ugyanaz a közepe. Ágit két helyre is felvették Szolnokra, a Verseghybe és a Vargába. A nővére a Verseghybe jár, ő a Vargát választotta: a matematika és emelt szintű angol szakot. Az abonyi suliban Ági kapta a Jő tanuló, jó sportoló” címet. D. Sz. M. - Fotó: M. J. A művészet nekem elsősorban humanizmust jelent Szabó László szobrászművész hetvenéves Június 11-én Szabó László szobrászművész, a Szolnoki Művésztelep legrégibb tagjainak egyike betöltötte hetve­nedik életévét. A művésszel ebből az alkalomból beszél­gettünk, és abból az alkalomból is, hogy holnap délelőtt 11 órakor nyílik meg gyűjteményes kiállítása a szolnoki Technika Házában.- Milyen útravalóval lépett ki a főiskoláról?- Mikor megkaptuk a dip­lomát, kimentünk Pilisboros- jenőre, ott volt egyikünknek lakása. Poharazgatva leül­tünk az árokpartra, és arról beszélgettünk, hogy most megtanultuk az ábécét, mi legyen tovább. Én akkor arra gondoltam, hogy a szenvedő, elesett, szegény emberek művésze leszek. Alkatilag is talán erre vagyok leginkább alkalmas, az ő életükbe tu­dom legjobban beleélni ma­gam. *- Tartotta magát ehhez az elhatározáshoz?- Sok vargabetűt tettem, amelyeket el lehetett volna kerülni, de ezen utólag már nem segíthetek. Egyébként a szobrászok általában későn érnek, 60 éves korunkban értjük meg igazán, hogy mit kellene csinálni. Ahogy öregszem, egyre inkább él bennem a meggyőződés, hogy az igazi művészet egy­szerű, sallangmentes. Ami pedig a fiatalkori elhatározá­somat illeti, azt hiszem, amennyire tudtam, tartottam magam hozzá. Amit el kel­lett mondanom, azt elmond­tam. Bár talán túl gyakran kötöttem kompromisszumo­kat, nem mindig álltam ki elég határozottan az elképze­léseim mellett. Makrisz Agamemnon mondta nekem egyszer, hogy túl finom va­gyok. Ezt nem a munkáimra értette, hanem arra, hogy nem vagyok eléggé agresz- szív. De az embert néha a megélhetés kényszere is kompromisszumra kénysze­ríti. Az Olajbányász-emlék­művemet például krómacél­ból szerettem volna megcsi­nálni, úgy lett volna igazi, de csak bronzból lehetett. Talán hiba volt, hogy belementem. Ilyen kompromisszumokra gondolok.- Művei alapján realistá­nak tartják. Egyetért ezzel?- Mi az, hogy realizmus? Mondtak már szimbolistának is. Realizmus, szimboliz­mus, absztrakt, ezeknek a fogalmaknak csak nagyon körülhatárolt értelmük van, hiszen a művészet önmagá­ban absztrakció. Kiválasztok valamit a valóságból, egyes elemeit elhagyom, másokat hangsúlyozok, hogy a lényeg kidomborodjék. Mi ez, ha nem absztrakció? Egyébként nem szabok magamnak ren­det, nem stílusokban gon­dolkodom, hanem művek­ben. A világ gyorsan fejlő­dik, nem lehet egyetlen stí­lusba zárkózni.- Egy pályatársa azt mondta, hogy a legjobb öt magyar portrészobrász közé tartozik, és tudjuk, hogy a szakmabeliek dicsérete min­dig duplán számít. Milyen helyet foglal el a portrékészí­tés a művészetében?- A portrékészítés sajátos viszonyt tételez a valóság­hoz. Ä fantáziának nincs szabad útja, a szoborban mégis benne kell lennie a művésznek. Az a jó portré, amelyik a lelket mutatja meg elsősorban, nem a vonáso­kat. Az arccal többet lehet elmondani, mint a testtel. Talán csak a kéz képes még annyit kifejezni. Élég ha csak a balettre gondolunk. Tartalmas, szép emberi ar­cokról szeretek portrékat ké­szíteni. Ezért is fával dolgo­zom legszívesebben. A fa élő anyag, lelke van.- Másfél évtizede rendsze­resen és sikeresen részt vesz a ravennai Dante Biennálén. Mi vonzza Daniéhoz?- Az, hogy a rendezők nem a dantei valóságot kérik számon, hanem a mai ember dantei élményét, a dantei vi­lág modern újrateremtését. És teljes szabadságot adnak.- Tudjuk, hogy nagy mun­kában van, egyházi megren­delésre készül a Vigyázó Madonnának nevezett szobra. Mondhatjuk, hogy ez lesz ed­digi munkásságának sum­mája? Vagy ez így túl nagy te­her lenne? — E nélkül is nagy teher, éppen a szabadság miatt, amit kaptam az elkészítésé­hez. Nincs előírás, követel­mény, még határidő sincs. Akkor lesz kész, amikor én azt mondom, hogy készen van, olyan lesz, amilyenre én formálom. Szeretném vele megközelíteni a végletes egyszerűséget, sallangmen­tességet, hogy a legegysze­rűbb, de legmélyebb érzel­meket fejezze ki. Lassan ha­ladok vele, nem sürgetem magam, csak akkor dolgo­zom rajta, ha a szobor „hív”. Bistey András A z Országos Cigány Kisebbségi Önkormányzat hátrá­nyos helyzetben élő első lakáshoz jutók segítésére meg­alkotta a Szociális Lakásépítési Programot, amely kormányzati szinten is támogatásra talált. A kisújszállási Ci­gány Kisebbségi Önkormányzat az elsők között csatlakozott a programhoz. A városatyák legutóbbi ülésükön zöld utat adtak az építkezésnek, így idén hat család költözhet új otthonba. Kö­zülük hármat kerestünk fel, akiknek, mint megfogalmazták, egy álmuk valósul meg az új lakással. Végre saját otthont építhetünk... Indul a kisúji lakásépítési program-Milyen feltételekkel épülnek meg a lakások? - kérdeztük Kovács Józsefiétől, a cigány kisebbségi önkormányzat elnö­kétől.- A program az alacsony jövedelmű, legalább három- gyermekes családokat segíti, a gyermekek után járó lakás- építési kedvezmény igénybe­vételével. Feltétel volt még, hogy az önkormányzat is hoz­zájáruljon bizonyos dolgok­kal a részvételhez. A képvise­lők legutóbbi ülésükön hozzá­járultak ahhoz, hogy első ütemben a Szénáskert utcában hat telket megkapjanak az építtetők négyzetméterenként 150 forintért. A kamatmentes kölcsönt tíz év alatt kell tör­leszteniük. Az előzetes igény- felmérés után kijelölték az öt cigány és egy magyar csalá­dot. A város a segédmunka elvégzésére lakásonként 1,5 fő közhasznú munkást foglal­koztat, s ők is megkapják az első lakáshoz jutóknak járó támogatást az önkormányzat­tól. A családok közül hármat kerestünk fel. Kovács Ferenc és családja az Óváros utcában lakik. Éppen akkor ment a néhány száz méterre lévő kút­hoz vízért, amikor odaértünk, így míg várakoztunk, a nagymama megmutatta a le­lakott, toldott-foldott lakást, melyben tízen laknak hatvan négyzetméteren. A köves-föl­des folyosó végében van egy szoba, s az ajtóval szemben a konyha, ahol mindkét család főz. Innen nyílik a fiatalok szobája. Míg várjuk a család­főt, a fiúk az udvaron cse­resznyét majszolnak.-Hány gyermekük van? - kérdeztük a 29 éves Kovács Fe- renctől, aki jelenleg jövede­lempótló támogatást kap.- Az udvaron szaladgálók közül az enyém a hároméves Alexandra és a kétéves Imike, s most született Ferike, éppen ezért örülök a saját lakásunk­nak, hiszen a gyerekeknek nagyon hiányzik a fürdő­szoba, s a saját házban az em­ber is másképp gondolkodik. Ott a kicsiknek is lesz külön szobája, s a napi kétszáz liter vizet sem kell kannákkal messziről hozni. Én már akár holnap kezdeném az építke­zést. Boncz Sándor és családja önkormányzati bérlakásban lakik. A feleséget leszázalé­kolták, a férj egy helyi cégnél hegesztőként dolgozik. Há­rom gyermekük van, Sándor 10, Ildi 8 és Gergő 4 éves. Havi 40-45 ezer forintból gazdálkodnak, s velük él a férj idős édesanyja is, aki ápo­lásra szorul. Bár váratlanul érkeztünk, a lakásban nagy rend, tisztaság fogadott. Ä nagyobbik'szoba a házaspáré és a kislányé, a másikban a nagymama és a fiúk alszanak. A feleség szinte sugárzik a boldogságtól, amikor a leendő lakásukról kérdeztük, hiszen ezen az udvaron 10 családdal élnek együtt.- Úgy hallottam, hogy Önök már képzeletben be is rendezték új lakásukat.- Igen. Az új lakásunk na­gyon tágas, és fürdőszoba is lesz benne. Ez hiányzik most a legjobban, a gyerekek a sa­ját udvart is várják, ahol fo­cizhatnak, kerékpározhatnak. A lakásba egyelőre csak a meglévő bútoraink kerülnek majd, de később újakat is sze­retnénk. Ezzel a nagy álom­mal, hogy saját lakásunk le­het, hamar megbarátkoztunk, s az udvaron jószágokat ser­tést, aprólékot is tartunk majd, a konyhakertben is sok mindent meg akarunk ter­melni a családnak. S ha a sze­neskályhánkat lecserélhetjük gázfűtésre, s a telefont is be­vezethetjük, akkor tényleg mi leszünk a legboldogabbak - mondja a fiatalasszony, aki­nek a lelkesedését hallgatva biztosak lehetünk abban, hogy jó döntés volt lehetősé­get adni nekik az építkezésre. Rézműves Józseféket a Gergő utcában kerestük fel. Az ala­csony vályogház egyik kis zu­gában van az ötfős család biro­dalma, így érthető, hogy ők is boldogok, hogy saját otthont építhetnek. A fiatalasszony ölében az egyéves, szőke Ju­ditka békésen üldögél, Krisz­tián a járókát bérelte lei, onnan figyeli az idegeneket, míg a 4 éves Józsika óvodában volt ott- jártunkkor.- Hogyan férnek el ebben a kis szobában?- Szűkösen, de miután a férjem jövedelempótló támo­gatáson van, én gyesen va­gyok, nem gondolhattunk sa­ját lakásra - mondja a feleség. - így ez a 9 négyzetméteres szoba egyszerre a konyha, fürdőszoba, s a gyerekek ját­szótere is. Az ágyak mellett egy asztal és csupán az anyu­kámtól kapott szekrény fér el itt. Éppen ezért örülünk, hogy fiatal házasként bekerültünk az első családok közé, hiszen itt nem megfelelőek a körül­mények a gyermeknevelésre. A férjemmel már nagyon ter­vezgetjük az új helyen a jö­vőnket. A Szénáskert utcában barkácsműhelyt is kialakítunk a férjemnek, én a fürdőszobát várom nagyon, a gyerekek pedig a nagy udvart, hiszen itt nem nagyon lehet őket egye­dül kiengedni. S ott állatokkal is szeretnénk majd foglal­kozni. Idén hatan jutnak új lakás­hoz Kisújszálláson, de jövőre is folytatni kívánják a prog­ramot, hiszen 22 családnak volna szüksége szociális la­kásra. Daróczi Erzsébet

Next

/
Oldalképek
Tartalom