Új Néplap, 1997. június (8. évfolyam, 126-150. szám)
1997-06-02 / 126. szám
6. oldal Hazai Tükör 1997. június 2., hétfő Sikeres magyarok Horn Gyula: Egészséges önbizalomra van szükség A Parlamentben május 30-31-én második alkalommal rendezték meg a külföldön és az anyaországban élő neves magyar személyiségek találkozóját. A Magyarország- 2000 tanácskozás központi témája volt Magyarország képe és annak javítási lehetősége a nagyvilágban. A plenáris üléseken, valamint a szekciókban számos vélemény és javaslat elhangzott, s a mintegy 280 résztvevő zárónyilatkozatot fogadott el. Mellékletünk a konferencia fő beszédeit és legfontosabb dokumentumait tartalmazza. Horn Gyula, miniszterelnök vitaindító beszéde: Kedves honfitársaim! Azt hiszem, 1996 februárjában hagyományt teremtettünk. Olyan hagyományt, amelynek az a lényege, hogy létrejött a folyamatos kapcsolattartás a határokon belül és kívül élő magyarság jeles képviselői között. Ezt a hagyományt az elkövetkező években is folytatni kívánjuk. Túl vagyunk a nehezén ’96-ban elsősorban arról szóltunk, hogy melyek a kormányzat és az ország legfontosabb gondjai, feladatai és főképpen arról, hogy milyen súlyos nehézségekkel kell megküzdenie Magyarországnak a három nagy ügy sikerre vitele érdekében. Ez pedig: az átalakulás - beleértve a gazdasági, politikai, társadalmi átalakulást -, a felzárkózás a fejlettekhez és a csatlakozás a fejlett államok közösségeihez. Most, 1997 májusában elmondhatom, hogy a nagyon kemény áldozatok, a nagyon kemény küzdelmek nem voltak hiábavalók - túljutottunk a nehezén. Túljutottunk és ma már elsősorban azzal foglalkozhatunk kormányzati és minden más területen, hogy 1997 rendkívül fontos, kiemelkedő esztendeje Magyarország további fejlődésének. Hiszen az idén reményeink szerint megkezdődnek a NATO-hoz való csatlakozási tárgyalások és megalapozásra kerül az Európai Unióhoz való csatlakozás tárgyalásának jövő évi elkezdése. Rendkívül fontos mindannyiunk számára, hogy ma már sem a NATO, sem az Európai Unió esetében nem vitás Magyar- ország részvétele a bővítés első körében. A vita arról folyik mindkét szervezetben, hogy még mely országokra terjedjen ki a bővítés. Hangsúlyozni szeretném, hogy ennek elérése nem véletlen, ezért nagyon sokat kellett mindannyiunknak tenni. A nemzetek közössége ma úgy ítéli meg, hogy Magyarországnak nincs deficitje a demokrácia terén. Sőt hozzáteszem: az Európa Tanács úgy értékeli Strasbourgban, hogy Magyarország az emberi jogok, a demokratikus belső viszonyok, a jogállamiság terén donorállammá lett az átalakuló kelet-közép-eu- rópai térség számára. A másik, ami ugyancsak rendkívül fontos, hogy az átalakulás menetében sikerült számottevő, a demokratikus nemzetek közössége számára is imponáló teljesítményt fölmutatni. Hazánk a reformok éllovasa Az az út, amelyen járunk, nem egy kitaposott út. Magunknak kellett kikínlódni a válaszokat az átalakulás során felvetődött kérdésekre. De most már nyugodtan bejelenthetem, hogy ’97-ben befejezzük a privatizáció döntő szakaszát, hogy 1997-re gyakorlatilag befejeződik a piacgazdaság intézményrendszerének építése - hozzáteszem persze rögtön, hogy tökéletes soha nem lesz, megállni soha nem lehet, de kétségkívül létrejöttek az új alapintézmények és ami ugyancsak fontos, hogy gyakorlatilag végbement az iparszerkezet átalakítása Magyarországon. Ha úgy tetszik, a külföldi megítélés szerint Magyarország ismét az átalakulás és a reformok éllovasa lett a kelet-közép-európai térségben. Ennek a véleménynek a megalapozói: mindenekelőtt a működő piacgazdaság eredményei, a külföldi tőke többi országot messze meghaladó részvétele Magyarországon és azok a reformok, amelyeket beindítottunk az oktatás, az egészségügy, a nyugdíj- és a szociális ellátás terén. Szó sincs arról, hogy a kormánynak valamiféle reformdühe lenne. Szó sincs arról, hogy élvezettel csináljuk és fogunk bele a reformokba. Ezek mind az ország helyzetéből, objektív követelményeiből erednek. És aki tájékozott a világ dolgaiban, nagyon jól tudja, hogy ez a kihívás ott áll szinte kivétel nélkül valamennyi ország előtt, erre a kihívásra válaszolni kell. Hangsúlyozni szeretném mindezzel kapcsolatban: esélyünk és reményünk van arra, hogy az ezredfordulóig nem kell valamiféle nagy, radikális változtatásokba belefogni. A parlament és a kormányzat nem kényszerül újabb, ha úgy tetszik, rendkívüli intézkedésekre. A döntő az, hogy haladjunk tovább ezen az úton, amelyre ráléptünk. És végül a harmadik tényező, ami kiváltotta a nemzetek közösségének elismerését: Magyar- ország szomszédsági politikája. Rendkívül fontos ügy, amely mindannyiunkat érint, mindannyiunkat, hiszen Magyarország különleges helyzetben van: eltérően a térség államainak többségétől, többmilliós magyarság él a szomszédságban. A szomszédsági politikában ezért kiemelkedő esemény volt a magyar-román alapszerződés megkötése. Ezt nem csupán mi mondjuk, hanem ezt mondják külföldi partnereink is. 1996 augusztusá- ban-szeptemberében, ha úgy tetszik, történelmi esély kínálkozott számunkra nem csupán az alapszerződés megkötésére, hanem a magyarság, a romániai magyarság helyzetének javítására. S ezzel a lehetőséggel élni tudtunk. Élni tudott mindenekelőtt a kormány, amely fölvállalta az ellenállás legyűrését, és megkötötte az alapszerződést. Példamutató fordulat Legutóbb az egyik csúcstalálkozón úgy értékelték, hogy ez a térség szempontjából is rendkívül nagy jelentőségű fordulat volt, példamutató még a NATO-n belüli országok közötti ellentétek megoldásához is. Engedjék meg, hogy köszönetét mondjak az RMDSZ itt ülő képviselőinek azért a nagy súlyú támogatásért, amelyet az alapszerződés, a magyar-román kapcsolatok új szakaszának megkezdéséhez nyújtottak. Tudom, hogy nekik sem volt könnyű, ahogy nekünk sem, de végigvittük. Nincs arról szó, hogy a folyamat befejezett lenne. Az alapszerződés feltételt teremt. Az abban foglaltak megvalósítása pedig mindennapi harcot, nagyon kemény, nagyon szívós munkát jelent. Végre eljutottunk oda, hogy nem csupán jószomszédi viszonyunk van Romániával - ha úgy tetszik, ez egyfajta belépő is az Európai Unióba és a NATO-ba -, hanem megnyílt a lehetőség arra is, hogy a romániai magyarság egyenjogú állampolgárként élhessen és boldogulhasson Romániában. Azt hiszem, erre az elmúlt évtizedek során nem volt példa, nem volt lehetőség. Bebizonyosodott annak a politikának a helyessége, hogy a kétoldalú kapcsolatokban történő előrelépés ugyanúgy szolgálja a Magyar Köztársaság érdekeit, mint a határon túl élő magyarság boldogulását is. Stabilizálni a társadalmat Szó sincs arról, hogy a kormány most valamiféle sikerpropagandát kívánna folytatni. A gazdaságot stabilizáltuk, de a társadalmat még nem. Ezért rendkívül fontos számunkra, hogy,meg tudjuk magyarázni az embereknek, mit miért tettünk és mit miért kívánunk tenni az elkövetkező időszakban. Mert nyilvánvaló, hogy céljaink elérése társadalmi támogatottság nélkül nem képzelhető el. A nemzetnek tudnia kell a történések okait, hátterét, indítékait és egyáltalán, hogy A kormányfő tartott vitaindítót mindezek kapcsán Magyarország mire számíthat a demokratikus nemzetek közösségében, milyen helyet foglalhat el, merre tartunk és mit kívánunk elérni. Figyelembe kell venni azt is a hazai helyzet megítélésében, hogy a politikában vagy - a gazdaságot tekintve - a makro szintű változások csak nagy fáziskéséssel jutnak el az emberekhez. Az emberek elsősorban annak alapján ítélnek, hogy aj ő konkrét helyzetük javul-e vagy sem. Tehát arról van szó, hogy akkor lesz igazi stabilitás Magyarországon, ha ezt az emberek is érzik. Ezért nagyon fontosnak tartom azt, hogy működjünk együtt az ország céljainak, törekvéseinek, a megtett útnak a megismertetésében, megmagyarázásában. Azt is rendkívül fontosnak tartom, hogy figyelembe vegyük: egy ország nagysága attól függ, hogy mennyiben járul hozzá a közös emberi értékekhez. Ezt Szerttgyörgyi Albert fogalmazta meg. És ez azt jelenti, hogy Magyarország szerepét, helyét nemcsak a belső fejlődése vagy például a magyar-román alapszerződés tető alá hozása kapcsán ítélik meg: az is hozzájárul az értékítéletünkhöz, hogy miként járultunk hozzá a térség stabilizálásához. Nos, mindabban, ami az elmúlt három év alatt történt, nagyon sok olyan esemény, lépés van, amelyről nyugodtan elmondhatjuk, hogy hozzájárult az ország, a térség stabilitásához. Kölcsönös előnyök az Unióban Most - mint említettem - a felzárkózás és a csatlakozás kérdései vannak napirenden. Ezzel összefüggésben hadd hangsúlyozzam a következőket. Magyarországnak mind a NATO-val, mind az Európai Unióval kapcsolatban határozottan kell képviselni nemzeti érdekeit és nemzeti sajátosságait. Magyarország joggal igényelheti mindkét integrációs szervezettől, hogy a döntések az országok teljesítménye alapján szülessenek. Tehát mi amellett szállunk síkra - és ehhez kérem az önök támogatását hogy valóban a teljesítmény alapján kerüljön sor a differenciálásra, nem pedig valamiféle szubjektív alapon nyugvó politikai szándék alapján. Hadd jegyezzem meg ezzel kapcsolatban, hogy a számunkra legnagyobb kihívásokat, megválaszolandó kérdéseket olyan területek jelentik, mint a mezőgazdaság, a vidéki Magyar- ország, a magyar falu sorsa, a környezetvédelem, a munkaerő-áramlás lehetősége, a területi egyenlőtlenségek csökkentése és több más. Amelyek ugyan nem kifejezetten magyar sajátosságok, de nagy, megoldandó problémát jelentenek. Természetesen politikai téren ide tartozik a magyarországi nemzeti kisebbségek helyzetének javítása is. Tisztelettel kérek mindenkit: segítsen nekünk abban, hogy bemutassuk mind az Európai Unió tagállamai, mind pedig a NATO tagállamai közvéleményének, hogy milyen előnyökhöz jutnak ezek az integrációs szervezetek Magyarország csatlakozásával. Mert az előnyök kölcsönösek. Nemcsak arról van szó, hogy a mi számunkra előnyös, hanem ezeknek a közösségeknek a számára is rendkívül fontos a tagságunk. Úgy ítéljük meg, hogy ennek a térségnek és benne Magyarországnak a csatlakozása, illetve annak előnyei messze meghaladják a csatlakozás költségeit. Ezt tudatosítanunk kell. Tudatosítanunk kell abban az értelemben is, hogy Európa további sorsa a nagy világversenyben attól függ, hogy sikerül-e dinamizálni ezt a földrészt. Márpedig dinamizmust mi vihetünk elsősorban az Európai Unió működésébe. Új biztonsági övezet A NATO-val kapcsolatban külön föl szeretném hívni az önök figyelmét: Magyarország csatlakozása a NATO-hoz egyebek között azt is jelenti, hogy itt, a térségben a mi részvételünkkel létrejön egy új biztonsági zóna, egy új biztonsági övezet. Be kell mutatnunk a hazai, az itt élő és a határon túl élő magyarságnak azt, hogy igenis, a közös védelem sokkal hatékonyabb, mint ha erről csak nemzeti keretekben kellene gondoskodni. Be kell mutatnunk azt is, hogy igen, a NATO- beli tagság, a közös védelem költségei jóval kisebbek, mint ha magunknak kellene biztonságunkról katonai eszközökkel gondoskodni. Egyébként minden esély megvan arra, hogy az előre kitűzött menetrend szerint ez a csatlakozás végbemenjen. Vagyis, ha Madridban pozitív döntés születik, szeptemberben megkezdődnek a csatlakozási tárgyalások, decemberig tartanak, s azt követően a NATO-tagállamok parlamentjei ratifikálják a bővítést. Meggyőződésem szerint mindezzel kapcsolatban egy hitelesebb Magyaror- szág-képre, ha úgy tetszik, egy új magyarságképre van szükség. Az egyik fontos célja a mostani tanácskozásnak, hogy megtaláljuk ennek a lehetőségét. Meggyőződésem szerint nem csupán el kell gondolkodni, hanem cselekedni is kellene annak érdekében, hogy a magyarság történelme során sokszor vesztek el jó ügyek, vallottak kudarcot a jó törekvések. Be kell mutatnunk azt, hogy a társadalom sikerre orientált, eredményt szeretne érzékelni. De be kell mutatnunk azt is, hogy a magyarság már eddig is fölmutatott nagyon jelentős, a nemzetek közösségét gazdagító eredményeket. Miért kell ezt hangsúlyozni? Azért is kell, mert mi nem koldusként állunk az Európai Unió vagy a NATO küszöbén, hanem a magyar szellemi tőke, a magyarság tehetsége, hozzájárulása a műszaki-tudományos fejlődéshez gazdagítja a fejlett országok közösségét is. Nincs okunk arra, hogy lehajtott fejjel vagy netán kéregetve jelenjünk meg az új tagok között. Nagyon fontosnak tartom azt, ami múlt évi tanácskozásunk során is hangsúlyt kapott, hogy valahogy úrrá kell lennünk a hungaro-pesszimiz- muson; ezt több kedves felszólaló is szóvá tette tavaly februárban. Nem tudunk előrelépni egészséges önbizalom nélkül. Ne a kudarcokat, a csalódásokat, a botrányokat sugalljuk, hanem azt, hogy igenis, ez a társadalom alapvetően egészséges vagy egészségessé akar válni, és azt támogassuk, ami az egész országnak jó. Nagyon szeretném a szíves figyelmüket fölhívni arra is, hogy természetesen az országkép alakítása kormányzati feladat is. De a civil szervezetek, a társadalmi szervezetek, a parlamenti pártok és képviselőik nélkül hiteles országképet kialakítani nem lehet. Tehát összességében, ha úgy tetszik, társadalmi együttműködésre van szükség ezen a téren is. Az országkép kialakítására van program és ehhez pénzügyi keret. Legalábbis megteremtettük a legalapvetőbb pénzügyi feltételeket. Van, létezik egyfajta szakmai háttér is. Léteznek megfelelő szervezeti formák, de ezek még kezdetlegesek, ezek erősítése rendkívül fontos lenne. Meggyőződésem szerint az országkép kialakítása elválaszthatatlan az egész magyarság képétől, a magyarság arculatának formálásától és bemutatásától. Szeretnék köszönetét mondani mindazoknak, akik az elmúlt egy esztendő során is segítettek az ország hírnevének erősítésében, egy hiteles országkép kialakításában. A jövőben is arra kell törekedni, hogy bármiféle jelzésük, javaslatuk, kezdeményezésük van, azok ne legyenek visszhang nélküliek, ezeket a javaslatokat meg kell fontolni és meg kell válaszolni. Ugyanakkor azt is figyelembe kell vennünk, hogy a külső megítélés és a hazai közérzet nem mindig esik egybe, sőt gyakran nem esik egybe. Segítsenek abban is, hogy ezt a különbséget mihamarabb le tudjuk küzdeni! Tisztelt jelenlévők! Javasolom a tanácskozásnak, hogy közösen kezdjük meg, vitassuk meg gondjainknak megoldását. Egyetértve a Magyar Tudományos Akadémia elnökével, nekem is az a véleményem, hogy a magyar széthúzás helyett a magyar összetartást próbáljuk megteremteni. Hiszen a széthúzásnak már nagyon súlyos ára volt. Én azt szeretném, azt kívánom mindannyiunknak, hogy a 21. század a tizenöt milliós magyarság sikeres évszázada legyen. Azt szeretném, hogy valóban a víg esztendők jöjjenek el a magyarság, mindannyiunk számára. Jó tanácskozást és kellemes itt- tartózkodást kívánok! Karcag: Széchenyi sugárút 43. (Új Néplap-iroda) Kisújszállás: Fóling iroda, Kurucz u. 4/1. Kunhegyes: V. Terjesztési ügynökség, Kossuth u. 40. Mezőtúr: Benedek Lajosné, Kossuth út 53. Nagykörű: Kiss Lajosné, Polgármesteri Hivatal Törökszentmiklós: Tóth Ferencné, Berzsenyi út 43. Terjesztési ügynökség: Táncsics út 1. Abony: Mádi Istvánná, Hunyadi J. út 12/a. Tószeg: Bíró Ferenc, Dobó Katica u. 22. Tiszajenő: Kerti Imre, Arany J. út 109. Besenyszög:Túróczi Lászlóné, Petőfi út 6. Tiszasüly: Katona Józsefné, Dózsa Gy. út 29. Kőtelek: Fekete Istvánná, Kossuth út 51. Rákóczifalva: Szekeres Béláné, Petőfi út 4/c.
