Új Néplap, 1997. június (8. évfolyam, 126-150. szám)

1997-06-28 / 149. szám

Korunk egyik sokat emlegetett varázsszava a multimédia. Álló- és mozgóképek összekapcsolva az írott információval, hangokkal, mindez oda-vissza játszható, könnyen kereshető formában. A multimédia-dömping elsősorban megszámlálha­tatlan csillogó korong, - CD-ROM - formájában jelenik meg. Titkosított üzenetek „drótpostával” A biztonságos elektronikus levelezés kulcsai Amikor első elektronikus leveleinket - e-mail-jeinket - el­küldjük az Interneten keresztül, nem is gondolunk rá, hogy azok tartalma illetéktelen kezekbe kerülhet. Még ha tudunk is róla, hogy üzeneteink kódolatlan formában, a kíváncsi szemeknek kiszolgáltatottan utaznak az információs ország­úton, ez nem nagyon aggaszt bennünket mindaddig, amíg küldeményeink csak ártalmatlan csevegést tartalmaznak. Többségünk akkor kezd el töprengeni hálózaton küldött leveleinek biztonságán, ami­kor húsbavágó információkról van szó. Személyes adatait, mondjuk a banki hitelkártyája számát senki sem szívesen küldi el nyílt postai levelező­lapon, nem is beszélve egy vállalkozás üzleti terveiről. Márpedig az e-mail „titkos­sága” körülbelül a hagyomá­nyos postai levelezőlapéval ér fel. Ráadásul ha valaki erre specializálódik, az elektroni­kus levélfolyamot rendkívül hatékonyan tudja szűrni, szá­mítógéppel szétválogatva a számára „érdekeset” az érdek­telentől. Titkosítsunk! Titkosítani sokféleképpen le­het, mindannyian emlékszünk gyermekkorunk kalandfilmje­ire, ahol a rácson keresztül írt üzenetek, számokká alakított betűk állították megoldhatat­lan feladat elé a levél titkait ki­fürkészni igyekvőt. Ezeket a módszereket jobb, ha elfelejt­jük, a számítógépek korában az így kódolt üzeneteket na­gyon gyorsan meg lehet fej­teni. A korszerű titkosító eljárá­sok olyan, matematikusok ál­tal kidolgozott, speciális mű­veletsorozatokat alkalmaznak, amelyek a visszafejtéshez szükséges időt rendkívüli mér­tékben megnövelik, így még a mai leggyorsabb számítógé­peknek is évszázadokig tar­tana a megfejtésük. Egykulcsosak Minden titkosító eljárás közös eleme a kulcs használata. En­nek segítségével történik az üzenet kódolása, és ennek is­meretében lehetséges a dekó­dolása is. A hagyományos egykulcsos titkosításnál a fel­adónak és a címzettnek egy­aránt birtokában kell lennie ugyanazon, csak általuk ismert kulcsnak. Ez a módszer hátul­ütője, hiszen a kulcsot el kell juttatni valahogyan a másik félhez, méghozzá biztonságo­san, hiszen ha illetéktelen bir­tokába jut, akkor az az összes ezzel a kulccsal kódolt üzene­tet meg tudja fejteni. Ha vi­szont mód van a kulcs bizton­ságos eljuttatására, akkor az üzeneteket is lehetne ezen a megbízható csatornán át kül­deni, vagyis fölösleges a titko­sítás. Ilyen csatorna azonban leg­többször nem áll rendelkezé­sünkre, vagy használata lassú és nehézkes volna. A prob­léma megoldására dolgozták ki a nyilvános kulcsú titkosí­tást. Kétkulcsosak Ennél a módszernél két kü­lönböző kulcs létezik, az egyik titkos és csak a használója is­meri, a másik kulcs viszont nyilvános, bárki megszerez­heti. Ha valaki a kulcs birto­kosának akar levelet írni, ak­kor a címzett nyilvánosan is­mert kulcsával kódolja azt, majd elküldi. A levelet meg­érkezése után az illető titkos kulcsa segítségével tudja de­kódolni. A rendszer úgy mű­ködik, mint egy lakat, amelyet bárki bezárhat, de csak egyva­laki tud kinyitni. A „lakat” mindkét irányban működik, tehát ha valaki a saját kulcsá­val kódol egy levelet, akkor a nyilvános kulcs birtokában bárki megnézheti. Ennek ak­kor van értelme, ha biztosak akarunk lenni, hogy a levelet valóban az küldte, akinek ki­adja magát, hiszen a titkos kulccsal csak ő „írhatta alá” a levelet. A biztonságos levél­váltás úgy oldható meg, ha mind a két fél rendelkezik sa­ját titkos kulccsal, és mind­kettő ismeri a partnere nyilvá­nos kulcsát. Amikor az egyik levelet küld a másiknak, akkor a másik közkulcsát használja a levél kódolásához, a saját tit­kos kulcsát pedig az aláírás­hoz. A címzett miután meg­kapta a kódolt üzenetet, elő­ször a másik fél nyilvános kulcsával dekódolja az üzene­tet, ily módon meggyőződik annak hitelességéről, majd sa­ját titkos kulcsával dekódolva jut a levél tartalmához. így mindkét fél biztos lehet benne, hogy a levél tartalmát csak ők ketten ismerik. Cser Gábor A kétkulcsos technikát alkalmazza az Interneten elter­jedt PGP (Pretty Good Privacy) titkosítóprogram, amely természetesen Weben keresztül is elérhető. Megszületett a Backbone hálózat Kuriózumból hétköznapi tö­megcikké váltak a CD-n kiadott szótárak, szöveggyűjtemények, telefonkönyvek és más adatbá­zisok, hogy a csak ilyen formá­ban elérhető számítógépes programokról már ne is beszél­jünk. CD-ROM-olvasó E nélkül a mai korszerű számí­tógép ugyanúgy elképzelhetet­len, ahogyan a néhány évvel ezelőtti floppimeghajtó nélkül. Elterjedésével párhuzamosan olyan fejlődésen ment keresztül ez az eszköz, amely még a köz­ismerten rohanó tempójú szá­mítástechnikai iparban is rend­hagyó. Főként az adatátviteli sebesség - amellyel az egység az adatokat a lemezről leol­vasni és továbbítani képes a számítógépnek - növekedett hihetetlen iramban. Az első CD-ROM-olvasók 150 kilobáj­tot tudtak másodpercenként, ennyi szükséges a HI-FI minő­ségű sztereó hangvisszaadás­hoz, és ezt tekintjük ma egysze­res lejátszási sebességnek. Nem sokkal később megjelentek a 2- szeres, majd a 4-szeres, 8-szo- ros, 10-szeres sebességű model­lek, a jelenleg elterjedt olvasók a 8-12-szeres kategóriába tar­toznak, de már kapható 24-sze- res sebességű meghajtó is. Felpörgetve Mielőtt elszédülnénk a számok bűvöletében, meg kell említeni néhány fontos körülményt. A meghajtókban többféle techni­kát alkalmaznak: a kezdetben alkalmazott technikánál a le­mez fordulatszámát folyamato­san csökkentik, ahogy az ol­vasó fej a belső barázdákról ki­felé halad, így az adatokat hor­dozó mélyedések, a piték min­dig azonos sebességgel halad­nak el a fej előtt, ebből követ­kezően az átviteli sebesség a lemez egész területén állandó. Később a CD-lemezeket - a merevlemezekhez hasonlóan - állandó fordulatszámmal kezd­ték pörgetni, így a külső szélé­hez közelebbi adatokat jóval nagyobb sebességgel olvasta az ilyen olvasó, mint a beljebb lé­vőket. A fordulatszám további növelésével azután a jelfeldol­gozó processzorok nem tudtak lépést tartani, így a gyártók is­mét a fordulatszám változtatá­sához kényszerültek vissza­térni, persze most már jóval na­gyobb sebességen. A mai leg­gyorsabb CD-ROM-ok a két módszer kombinációját alkal­mazzák, a lemez külső széle felé haladva többször is „sebes­séget váltanak”. Másik nem elhanyagolható körülmény, hogy a prospektu­sokban leírt sebességértékek arra az esetre vonatkoznak, ha a meghajtó folyamatosan olvas, tehát az adatokat megszakítás nélkül abban a sorrendben ol­vassa le, ahogyan azokat felír­ták. Mondjuk, ha CD-re rögzí­tett filmet nézünk, akkor telje­sül ez a feltétel, ha azonban programokat futtatunk vagy egy adatbázisban keresgélünk, akkor a meghajtónak folyama­tos olvasás helyett ide-oda kell ugrálnia a lemez különböző pontjai között. Az elérési idő Ez az a paraméter amely meg­mondja, hogy átlagosan mennyi időre van szüksége az olvasó­nak, hogy végrehajtson egy ug­rást a lemez különböző pontjain elhelyezkedő adatok között. Minél kisebb ez az érték, annál gyorsabbnak fogjuk érzékelni meghajtónkat a sok keresgélést igénylő alkalmazások futtatása közben. A mai olvasók elérési ideje 80 és 200 ms között van. SCSI vagy IDE? Eleinte a CD-ROM-olvasóknak saját vezérlőkártyára volt szük­ségük, amíg a gyártók rá nem jöttek, hogy merevlemez és ah­hoz szükséges vezérlő szinte minden számítógépben van, és elkezdtek IDE illesztőfelületű CD-meghajtókat gyártani. Lé­teznek ezenkívül SCSI felületű CD-ROM-meghajtók is, ame­lyek valamivel megbízhatób­bak a folyamatos nagy sebes­ségű adatátvitelben, mint IDE-s társaik, viszont jóval drágábbak azoknál, és a leggyakoribb fel- használásoknál nem érzékel­hető különbség a kétféle illesz­tőfelület között. Ha az IDE mellett döntünk, sok múlik azon is, hogy milyen vezérlőről hajtjuk meg a CD- olvasót. A legtöbb hangkártyán található ugyan IDE/AT API vezérlő, de ezekkel a tapaszta­latok szerint csak kisebb sebes­séget lehet elérni, mint az alap­lapra integrált vezérlőkkel. Vásárlási szempontok Az egyszeres sebességű CD- ROM-olvasók ma már elavult­nak számítanak, egy sereg program - főként játékok - nem működik együtt ezekkel, de mindenképpen cammogó alkalmazásokkal fizetünk a feltűnően olcsó beszerzési árért. Ugyanakkor a leggyor­sabb modellek beszerzését csak akkor érdemes fontol­gatni, ha a gépünk is megfele­lően gyors, legalább 486-os. A 386-os PC-be a 8-szoros CD- ROM olvasó a maximum, amelynek a képességeit talán még ki tudjuk használni. Ilyenkor a gyorsabb meghajtó beszerzése mellett csak az az érv szól, hogy a gép többi ré­szének későbbi fejlesztése so­rán a CD-meghajtót majd ne kelljen újra cserélni. Fontos szempont lehet vá­sárlásnál az illesztőprogra­mokkal való ellátottság is. Cs. G. Az amerikai tudósok megelégel­ték az információs szupersztráda rohamosan növekvő forgalmát és a mind gyakrabban kialakuló közlekedési dugókat. Amióta ugyanis tömegessé vált az Inter­net számítógépes hálózat hasz­nálata, a tudományok művelői egyre nehézkesebben találnak kapcsolatot egymással. Az utóbbi időben már annyira bosz- szantotta őket a komputerrend­szer lassúsága, hogy elhatároz­ták, létrehoznak maguknak egy külön hálózatot. A terv megvalósításához 12 millió dolláros központi támo­gatást kaptak, és ma már mű­ködik is a rendkívül nagy se­bességű „Backbone” hálózat, amely jelenleg 64 egyetemet és kutatóintézetet kapcsol össze. A szolgáltatást kizárólag tudo­mányos munkatársak vehetik igénybe, akik nem csak egy­mást érhetik el villámgyorsan, hanem a nagy teljesítményű szuperkomputereket is. Ä hálózat teljes kiépítése után az Egyesült Államok 100 legjelentősebb tudományos in­tézménye között jön létre ez az új számítógépes kontaktus, amelyet nem zavarhatnak meg a laikusok milliói, ők tolongja­nak továbbra is a számítógépes szupersztrádán, ami a „Back- bone”-hoz képest persze csak poros ösvény. FEB A Nemzeti Színház épületére kiírt pályázat díjnyertes pálya­műveit bemutató kiállítást ren­deztek a Várszínházban. A győztes Bán Ferenc nyerte el a Gráphisoft által - a legjobb eredményt elérő ArchiCAD programcsomagot használó pá­lyázónak - felajánlott különdí- ját is. Színes digitális kamera, sa­ját hálózati címmel. Az Axis NetEye 200-at csak csatlakoz­tatni kell a hálózathoz, és máris közvetíti, amit „lát”. Ehhez sem PC-re, sem szoftverre nincs szükség! A kamera által vett képet a böngészőprogramunk­ból nézhetjük meg. Megjelent a Java Web Ser­ver 1.0. A szoftver egyelőre a Solaris, a Windows 95 és a Windows NT operációs rend­szereken működik, de a SUN állítása szerint minden Java Development Kit 1.1 -et támo­gató UNIX-ra átvihető lesz. A Microsoft elkészítette leg­frissebb irodai programcso­magja, az Office 97 szerényebb változatát, a Small Business Editiont - egyelőre angolul és németül. Modemmel egybeépített mobiltelefont adott ki a Nokia. A készüléket a hordozható számítógép PCMCIA bővítő­nyílásába téve, minden további eszköz nélkül, számítógépünk készen áll a vezeték nélküli modemes kapcsolatra. A kártya méretű készülék tömege 60 gramm. Szoftvertolvajlás. Tavaly vi­lágszerte 523 millió számítógé­pes programot telepítettek komputerekre. Az új szoftve­reknek csaknem a fele, 225 mil­lió engedély nélküli másolat volt. A legkevesebb szoftver­tolvajlás az Egyesült Államok­ban történik (27%), az abszolút rekorder Vietnam (99%!). PC ABC az Interneten. A számítástechnika iránt érdeklő­dők kedvelt műsora immár a vi­lághálón is elérhető. Az adások tartalmát, a riportokat és rejtvé­nyeket a http://www.mtv.hu/ pcabc címen találhatjuk. Autós oldalak a hálózaton. Audi ( http://www.audi.de ), sok infó, kicsi képek, jó történelmi áttekintés. BMW (http:// hmw.com) jól élvezhető fotó- és videóanyag, sok motorsport. Opel ( http://www.opel.com ) az egyik legjobb autós összeállítás az Interneten, tele képpel, vi­deóval, sporttal. A német Pors­che angolul kínálja magát ( http://www.porsche.com ), sok gyönyörű felvétel, gazdag tájé­koztatás, középpontban az új Boxsterral. Volkswagen ( http://www.volkswagen.de ) a rengeteg információ, kép, szol­gáltatás, klub stb. mellett már az 1998-as bogármodell is lát­ható. Vírus a Chip Magazin CD-ROM mellékletén Számítógépes vírus került a Chip Magazin júliusi számá­nak CD-ROM mellékletére. A vírus - amely szeptember 8-án lép életbe - a CD főkönyvtá­rában található CHIP.EXE file-ban rejtőzik. Erről Ivanov Péter, a Chip Magazin főszer­kesztője tájékoztatta csütörtö­kön az MTI-t. Ivanov Péter elmondta, hogy a magazin jú­liusi száma szerdán reggel - 25 ezer példányban - került az újságárusokhoz. Délután egy olvasó jelezte, hogy vírus van az újság mellékleteként kiadott CD-n. Ezt követően a magazin munkatársai felvették a kap­csolatot az ismert vírusölő programok kifejlesztőivel, és három órával később már el is készült a megfelelő program. A főszerkesztő rámutatott arra, hogy a CD-n olyan programok is voltak, amelyeket az olva­sók küldtek be, és feltehetően így jutott a vírus a mellékletre. Hasonló szándékkal már ré­gebben is találkoztak a maga­zinnál, de akkor a vírus az elő­zetes szűrőkön fennakadt. Ez a mostani vírus szeptember 8-ig terjed, azután pedig letöröl minden megfertőzött progra­mot. Mivel a HDD Cleaner 2.0 elnevezésű vírus hazai gyárt­mányú, így a külföldi víruske­reső és vírusvédő programok még nem ismerik. A Chip Ma­gazin a vírust tartalmazó CD helyett egy újat ad ki, amely június 30-tól lesz elérhető. Az új CD-n lesz két, a vírus irtá­sára szolgáló program is. A CD-t az előfizetők postán kap­ják meg, míg az újságárusok­nál vásárolt példányok helyett - a régi ellenében - újat a vá­sárlás helyén lehet beszerezni. A vírus irtására szolgáló program egyébként az Internetről is le­tölthető. A cím: www.datanet.hu/ vbuster, illetve w w w. net. hu/chip/vi- rus. Ivanov Péter el­mondta azt is, hogy a Chip Magazin isme­retlen tettes ellen fel­jelentést tesz a rend­őrségen. A vírus megalkotójának kézre kerítését meg­könnyítheti, hogy az ilyen jellegű progra­mok készítői nem akarnak tel­jesen titokban maradni, így hagynak bizonyos azonosító­kat „maguk után”. Feltehetően a szeptember 8-i dátum is kö­A „fertőző” CD-ROM tődik a vírus megalkotójához, akinek monogramját és a fej­lesztés helyszínének - Sopron - megjelölését már megtalál­ták a programban elrejtve. Philips PCA123CD 12-szeres sebességű CD-ROM-olvasó

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom