Új Néplap, 1997. május (8. évfolyam, 101-125. szám)
1997-05-01 / Ünnepi különszám
8. oldal Szatirikus Melléklet 1997. május 1., csütörtök Éljen a munkásosztály nemzetközi itala, a Gold Fassl! Szerelmes aforizmák Május a szerelem hónapja - a többiben közszolgálati televíziót néz az ember - pláne, ha kurátor. * A szerelem az emberrel egyidős - már Shakespeare is tudta, mi a szexpír. * A vén ember is megnyalja a sót - pláne, ha az peepshow! * „Úgy szeretlek, majd megeszlek!” (Drakula) * „Nem biztos, hogy az a jó bőr, aki mezítelen!” (Cicciolina) * Rossz reklám: „A Red Bull szárnyakat ad.” Jó reklám: A szerelem a mennybe repít! * Az állig gombolt hazugságnál a meztelen igazság is jobb. * A szerelem sötét verem - tartja a közmondás. Csakhogy: aki másnak vermet ás, maga esik bele. * Petőfi: „Szerelmes a Nap a Holdba.” De kedves aktorom: annak a hátsó fele mindig sötét! * „Jobb egy szűz nyak száz tyúknyaknál!” (Drakula) (donkó) Námberán Torgyánné: - Nem tudsz aludni, szívem? Torgyán: - Egy igazi kisgazda olyan, akár a friss tej: sohasem aluszik! Torgyánné: - De én látom rajtad, hogy valami nyugtalanít. Torgyán: - Bevallom neked, aggaszt, hogy nem én vagyok az első a politikusok népszerűségi listáján. Holott elöl volna a helyem. Torgyánné:- Tegyél a fejedre egy antennát, mint annak idején a Gyula. Torgyán: - Csak nem gondolod, hogy olcsó bolsevista módszerekkel fogok élni? Torgyánné: - Akkor legyél barátságosabb a többi ellenzéki párttal. Torgyán: - Annak van egy komoly előfeltétele! Torgyánné: - Micsoda? Torgyán: - Előbb be kell lépniük a Kisgazda Pártba. Torgyánné: - Sajnálom, szívem, akkor csupán egyféleképpen lehetsz első a népszerűségi listán ... Torgyán: - Éspedig? Torgyánné: - Magyarosítanod kell a nevedet. Torgyán: De hiszen a Torgyán az egy ősmagyar kisgazdanév! Torgyánné: - Nem is a Torgyánra gondoltam. Togyán: - Hanem? Togyánné: - A Józsefre. Torgyán: - Mi legyen a nevem, ha az első akarok lenni a népszerűségi listán? Torgyánné: - Árpád! (alt) Kakas-színpad Hol a határ? Riporter: - Kedves nézőim, hát itt vagyunk végre idekint, a nagy magyar határban! Határtalan lelkesedéssel jöttünk ide, hogy a saját lelki füleinkkel lássuk, mi is történik a mezőgazdaságban. (Nagybajuszú parasztember érkezik) Józsi bá’: - Hát maga itt csámborog? Nem megmondtam, hogy a lóherénél váljon?! Riporter: - Jujj, de én félek a lovaktól. Józsi bá:’ - Látszik magán, hogy nem ösmeri a paraszti munkát... Riporter: - Ösmerem. A nyári szünidőben diákkoromban . . . Józsi bá’: - Mi vót maga, fejőslány? Riporter: - Madárijesztő. Józsi bátyám, visszakapta a földjét? Józsi bá’: - Vissza, ecsém, az utolsó biogilisztáig. Riporter: - Oszt mit termel a földjében ? Józsi bá’: - Muskátlit. Mind a két cserépben. Na, falok valamit. Riporter: - Mi van a szütytyőben? Józsi bá’: - Kisgazdaszendvics. Két beszéd között egy harmadik. Riporter: - Valaki felénk billeg... Józsi bá’: - Kisjózsi az, a fiam. Riporter: - ő is itt dolgozik a határban ? Józsi bá’: - A rossebet! Csak az alternatív szolgálat idejére gyütt haza. Kisjózsi: - Pályinkás jóestét, idesapán. Riporter: - Erőt, egészséget. Milyen alegységnél szolgál? Tüzérség? Kisjózsi: - Zöldség. Méghozzá maffia! Riporter: - Mit szeretnének elérni itt a határban ? Józsi bá’: - Azt, hogy a mi alsópiszkei határunk is olyan legyen végre, mint a nyugat-európai határok. Riporter: - Miért, azok milyenek? Józsi bá’: - Jelképesek! Walter Béla Maris és Julis Maris: - Adj’ Isten, Julis! Feldobottnak látszol. Tán feldobott az urad és elfelejtett elkapni? Julis: - Máris bolondozol Maris! A fű az oka mindennek. Maris: - A fűűű? Kender, mák vagy marihuána? Julis: - Eszed tokja! Sír a morton tea. .. attól van az egész. Maris: - Én is tartok teakúrákat. Legutóbb csalánt ittam, Julis. És képzeld, kétszer élveztem! Julis: - Hogyhogy kétszer, Maris? Maris: - Csípett akkor, amikor megittam, meg akkor, amikor kijött, Julis! Julis: - Úgy látom, te is hiszel természetgyógyászatban. Maris: - Mán mért ne hinnék! Fűben-fában, de főként a szilvában az orvosság! Julis: - Szilvááában? Maris: - A kisüsti szilvában, lelkem! Két feles a kontyom alá, és az én kedves, aranyos Dömémből máris duplát látok... Julis: - Pedig józanul meg azt mondod, Maris, „egy is sok az én kutyaverő uramból”. Maris: - Hallottad, te Julis, a természetgyógyászoknak is vizsgát kell tenni? Julis: - Mibül? Maris: - Például, hogy mire jó a szamárkóró. Julis: - Aztán mire jó, Maris? Maris: - Hát az ilyen szamárnak való, mint amilyen te vagy, Julis. Julis: - No, hogy egy bukott csontkovács tegyen oda, ahova és gondolom, te Maris! Maris: - Jut eszembe, a minap vótam az Istenes Józsinál, a sámánnál. Julis: - Mit kerestél te a sámánnál? Belőled mán tíz sámán se tudja kiseprűzni a vén boszorkát, Maris! Maris: - Nem is azért vótam! Megkértem, jósolja meg, hogy mi lesz a jövendőm, meg a Döme jövője. Julis: - Azt én is megmondom, te Maris! Téged megnyúvaszt a Döme, velem meg majd vígan éli világát... Maris: - Egy parafenemén éljen veled sokáig, mondjuk, másfél óráig! (Firhang le.) Aki nem eszik, ne is dolgozzék!- Ezek kétségbevonhatatlan bizonyítékok, hogy valamikor a Csepeli Vas és Fém Művek területén is létezett élet. Aktuálpolitika. - Nekünk egymással kell összefognunk, nem pedig a nagyhatalmak kegyeit keresni! Szórakoztató műsor
