Új Néplap, 1997. május (8. évfolyam, 101-125. szám)

1997-05-01 / Ünnepi különszám

1997. május 1., csütörtök 5. oldal Szakszervezetek - Önmagukról A mezőgazdasági termelés átmeneti állapotban van A Medosz Szövetség 1997. ja­nuár 23-án tartotta kongresszu­sát, így ma arra a kérdésre, hogy merre tart az ágazati szakszer­vezet, azt lehet válaszolni, hogy a kongresszusi küldöttek által meghatározott célokat kell szem előtt tartani. Mik ezek a célok? Mindenekelőtt számba kell venni, hogy hol tart ma az agrárszektor. Mit hozott a rendszerváltás, a me­zőgazdasági, erdészeti, víztársulati és az ágazathoz kapcsolódó kuta­tási oktatási intézményekben dol­gozók számára. A foglalkoztatásnak a gazdasági stabilitás az alapja. A szakszervezeti érdekvédelmi szervezetek­nek, így a Medosz számára is fontos, hogy milyen a megyei munkaadói bázis az agrárszektorban. A mezőgazdaság szerkezete megváltozott, új bir­tokformák alakultak ki. Jelen vannak a részben tar­tós állami tulajdonba tartozó mezőgazdasági rész­vénytársaságok, mezőgazdasági szövetkezetek és az egyéni gazdaságok. Ezen belül az egyéni gazdál­kodási formában jelen vannak a néhány hektáron gazdálkodók, és kezd kialakulni a nagybirtokrend­szer. Az agrárszektor szerkezete jól mutatja, hogy a mezőgazdasági termelésben napjainkig tartó átme­neti állapot van. Nagy reményeket füzünk a kormány nemzeti ag­rárprogramjához, amely jelenleg az agrárszektor szereplői között nagy vitát váltott ki. Úgy gondol­juk, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozásunk az egész ország számára fontos. Ahhoz azonban, hogy a mai mezőgazdaság versenyképes legyen, minőségi változásnak kell bekövetkezni. A gazda­sági stabilitás megvalósulása után lehet azzal szá­molni, hogy a munkaadók és a munkavállalók kö­zött ésszerű együttműködés alakuljon ki, és minden területen működjenek a munkavállalók érdekeit képviselő szakszervezetek. Ma az agrárszektorban a munkavállalók száma az 1992. évinek felére csökkent. Utóbb ugyan ez a csökkenés lelassult, de nem állt meg. A magánszfé­rában foglalkoztatottak számát nem ismeijük. Nincs szakszervezet a mezőgazdasági szövetkezetekben, az intézmények túlnyomó része önálló érdekvé­delmi feladatot lát el, hiányzik az összehangolt szakszervezeti munka. Mindezen gondok ellenére a céljaink között szerepel a szakszervezeti alapszer­vezetek számának növelése. Be kell látnunk, hogy a munkaadók igen jól szervezettek, a munkavállalók pedig nem. A kialakulóban lévő nagyobb birtoko­kon dolgozók kiszolgáltatott helyzetbe kerülnek. Ezeken a területeken a foglalkoztatás - tisztelet a kivételnek - nem mindig a szabályo­zott keretek között történik. Sok a fe­ketemunka. Újra számolni kell az idénymunkásokkal. Törvényes keretek közé kell he­lyezni ezeket - a jelenleg még megol­datlan - kérdéseket. A Medosz Szö­vetségnek - mint az ágazati munka­­vállalói érdek-képviseleti szervezeté­nek - el kell érnie, hogy minden munkavállalóra kiterjedő kollektív szerződés megkötésére kerüljön sor. A munkaadóknak is be kell látni, hogy a munkabéke érdekében ez igen fontos. A szakszervezeti tagok is gyakran teszik fel a kérdést, hogy mit tud nyújtani a szakszervezet. Ne­hezen élik meg tagjaink, hogy forintban mérhető, kézhez kapott támogatást ma már nem tud nyújtani. A segítségnyújtás ma már csak közvetett formában jelenik meg, aminek végső soron forintban is mér­hető hatásai is vannak. Törvényes keretek között kihasználva a szervezet erejét, el kell érni, hogy a jogszabályok az agráriumban dolgozók számára kedvezőbb irányban változzanak. Céljaink között szerepel a munkahelyek megőrzése. Ez fontos kér­dés, mert úgy tapasztaljuk, hogy az új tulajdonos megígéri, nem küldi el a dolgozókat, ennek ellenére néhány hónap múlva az ellenkezőjét tapasztaljuk. Az ágazatban dolgozók jövedelmi helyzetét javítani kell, el kell érni például, hogy a minimális bért más ágazathoz hasonlóan azonos időben vezessék be. Sok tennivaló van a szociális juttatások, a mun­kakörülmények, a munkaegészség és munkavéde­lem területén. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy jogi segítséget nyújtsunk a munkavállalók számára. A Medosz Szövetség vezetői, tisztségviselői, munka­társai, szakmai vezetők, jogászok minden segítséget meg tudnak adni. Ezek mind fontos érdekvédelmi eszközök. Konkrét szolgáltatásaink közé tartozik a Medosz Szövetség keretén belül már két éve működő nyug­díjpénztár. Szakszervezeti tagjaink egyre nagyobb létszámban csatlakoznak ehhez a szervezethez. Sze­retném kiemelni, hogy a szociális gondoskodás egyik fontos területe volt, hogy a bajba került csalá­dokat segítsük. Nagy megrázkódtatást jelent, ha egy tragédia bekövetkezik a családban. A gyors segítség megoldására kedvező biztosítási megállapodásunk van a Signál Biztosítóval, amelyhez a csatlakozást felkínáljuk szakszervezeti tagjaink számára. Ilyen feladataink és lehetőségeink vannak ma az agárágazatban az érdekvédelmi munka területén. Rajtunk is múlik, hogy a jövőben hogyan alakul gyermekeink sorsa. Túrái Péter Medosz megyei titkár Túrái Péter Összefogással korlátozni lehet a tőke hatalmát A Bőripari Dolgozók Szakszervezete a bőr-, cipő-, szőrme- és bőr­­konfekció-ipar munkavállalóinak érdekeit védő és képviselő, 129 éves múlttal rendelkező szervezet. A rendszerváltás ezt a nagy múltú szakszervezetet is megtépázta éppen úgy, mint ahogy az egész iparágat Az elmúlt hat-hét évre az volt jellemző, hogy a nagy állami vállalatok (MINŐ, Duna, Sabária stb.) széthullottak, egy részük megszűnt más részük átalakult Mintegy 25-26 ezer munkavál­laló dolgozik ebben a szakmában, és a „bőrös” szakszervezetnek csak 11-12 ezer tagja van. A Ti­sza Cipő Rt. azon cégek közé tar­tozik, ahol az átalakulás nem pá­nikszerűen, és remélhetőleg nem is felszámolási eljárásban, hanem tudatosan zajük le. Az rt. szak­­szervezete megpróbált felké­szülni ezekre a feladatokra. Az átalakulás 1992-ben kezdődött, és még nem fejeződött be, hiszen a két legnagyobb termelési egy­ség privatizációjára még ezután kerül sor. Négy olyan vállalkozás viszont már működik kapun be­lül, amely a Tiszából vált ki. A szakszervezetnek nagyon sajátos feladata van ebben a fo­lyamatban. Minden átalakulásnál négy szempontot helyeztünk elő­térbe, és a továbbiaknál is ezt tart­juk fontosnak. Az egyik ilyen szempont az volt, hogy informá­ciót kapjunk (szerezzünk) arról, hogy ki a vevő, mennyire tőke­erős, szakmai vagy pénzügyi be­fektető-e, netán mindkettő, mit akar gyártani, van-e piaca? A másik a foglalkoztatás kérdése, a harmadik a Tisza kollektív szer­ződésének átörökítése, a negye­dik a létrejövő új munkáltatónál a szakszervezet megalakítása. A munkavállalókat érintő leg­fontosabb kérdéseket szinte min­den esetben a tulajdonossal volt módunk tisztázni. Ebben partner volt az rt. vezetése is, összehozta ezeket a találkozókat. A foglal­koztatás kérdésénél tisztázni kell, hogy hány főt vesz át a leendő tu­lajdonos és milyen foglalkozta­tási garanciát vállal. Fontos a munkaviszony meg­szüntetésének módja és az új munkaszerződés. Ma már talán egyértelműbb, de néhány évvel ezelőtt még nem volt az, hogy az új munkáltató elismeri-e az elődmunkaviszony folyamatos­ságát. Erre nekünk nagyon oda kell figyelni. A Tisza Rt.-nél mindig volt szakszervezet és kol­lektív szerződés, tehát a munka­­vállalók szabályozott viszonyok között dolgoznak, épp ezért na­gyon fontos, hogy az új munkál­tatónál is ugyanilyen szabályo­zott viszony legyen. Ehhez nem­csak kollektív szerződés kell, ha­nem szakszervezet is, ezért tart­juk nagyon fontosnak, hogy ame­lyik napon megalakul az új mun­káltató, azon a napon megalakul­jon az új szakszervezet is. Ezt eddig mindenütt megcsináltuk, és nagy felelősséget érzek az iránt, hogy ez a jövőben is így legyen. A rendszerváltás időszakában a szakszervezetek sem - de más szervezetek sem - voltak felké­szülve az új helyzetre, amely egé­szen más munkavállalói magatar­tást követel. Érdekesen zajlik ez le a Tisza Rt. kapuján belül is. Ahol valódi tulajdonos van, egész más tudattal lépnek be a dolgozók a szakszervezetbe. Megérezték, hogy azért kell ösz­­szefogniuk, mert csak úgy lehet korlátozni a tőke hatalmát. Rájöttek arra is, hogy egyen­ként semmi esélyük arra, hogy jogaikat megvédjék és érdekeiket képviseljék. Egyszerűen azért nincs, mert a munkavállalók egy része nem is ismeri jogait (nincs birtokában a Munka Törvény-Kovács Jánosné könyve és egyéb jogszabályok­nak), de ha ismeri sincs jobb helyzetben, mert ha egyedül akaija érvényesíteni, akkor könnyen kellemetlenné válik a tulajdonosnak. Ezért kell szak­­szervezetbe tömörülni, mert így nem az egyén jelenik meg, ha­nem a szakszervezet, ahol válasz­tott képviselő (akit a jog ugyan véd, a tagság még nem eléggé) je­leníti meg a követeléseket és vé­delmezi a munkavállalói jogokat. A szakszervezet erejét ezért nem csak a tagok összessége adja, ha­nem az is, hogy átment-e már a tagság ezen a minőségi változá­son. Ahol ezen már átestek, ott biztosan nem lép ki a szakszerve­zetből valaki csak azért, mert nem kapott segélyt. Egészen másra helyezi a hangsúlyt, pél­dául arra, hogy legyen kollektív szerződés, amelyben megálla­podhat a munkavállaló és a mun­káltató a legfontosabb kérdések­ben. Tudja, hogy a kollektív szer­ződés egy pontja többet hozhat, mint kétezer forint segély. Ez tehát azt jelenti, hogy a pi­acgazdaság és a valódi tulajdonos megjelenése lassan, de biztosan megtanít bennünket arra, hogy előbb-utóbb szakszervezets ze­nien működjünk. Kovács Jánosné Tisza Cipőgyár szaksz. biz. titkára Május elseje az elmúlt évtizedekben vidám családi majá­lissá vált. Nagy baj volna, ha vidámsága eltűnne, de ahogy világunk egyre inkább emlékeztet régi idők világára, tör­vényszerűen változik május elseje ünneplése is. Alkalmat teremt például a szakszervezeteknek is, hogy szót váltsa­nak az emberekkel munkáról, munkanélküliségről és még sok más kérdésről. Ez nem ünneprontás, inkább az ünnep tartalmának gazdagítása. Az alábbiakban szakszervezeti vezetők mondják el véleményüket fontos kérdésekről. S mikor tehetnék ezt időszerűbben, mint ma? Csak felkészült tisztségviselők tudják jól képviselni a dolgozók ügyét A Kommunális Dolgozók Szakszervezete 1989-ben a HVDSZ egyik jogutód ágazati-szakmai szakszervezeteként jött létre. A te­lepülésüzemeltetés területén dolgozó - köztisztasági, parképítő, kertészeti, kéményseprő, tüzeléstechnikai, távhő- és kegyeleti szol­gáltatói tevékenységet ellátó - emberek érdekvédelmére és képvi­seletére alakult Szakszervezetünk tisztában van azzal hogy a lakosságnak az em­lített szolgáltatásokkal való ellá­tása meghatározza a települési életkörülményeket és az egész­séges környezetet, e szolgáltatá­sok minősége közhangulatot be­folyásoló tényező. A rendszerváltást követően komoly változás történt az ága­zatban, az átalakult kommunális szervezeteket a megyében is sok helyen jogutód nélkül felszámol­ták, vagy létszámukat minimá­lisra csökkentették. Az önkor­mányzatok a költségvetések szűkös lehetőségei miatt egyre kevesebbet tudnak fordítani a he­lyi kommunális feladatok ellátá­sára, ebből adódóan igen sok kri­tika éri a települési önkormány­zatokat a köztisztaság, parkfenn­tartás és egyéb szolgáltatói tevé­kenységei miatt. Az említett ne­hézségek hatására az e területen foglalkoztatottak létszáma az egynegyedére csökkent. Ágazati szakszervezetünk fő törekvése, hogy a jogszabályok adta keretek között minél haté­konyabban járjon el a munkavál­lalók védelme, érdekképviselete ügyében. Az országban az elsők között kötötte meg a Település­szolgáltatási Egyesüléssel az ágazati kollektív szerződését. Munkahelyi szinten az üzemita­­nács-választások eredményeként önálló kollektívszerződés-kötési joggal rendelkezünk, ebből adó­dóan az érdekkörünkbe tartozó munkahelyeken kollektív szer­ződésekkel van szabályozva a munkáltatók és a munkavállalók kapcsolata. Országosan, de a megyénkben is gond, hogyan foglalkozzunk a munkanélküliekkel, hogyan tö­­mörítsük őket szervezetbe. Szak­­szervezetünk 1996-ban a Mun­kanélküliek Egyesületeinek Ér­dekvédelmi Szövetségével együttműködési megállapodást út alá. Az országban először ala­kította meg a közhasznú munká­sokat és munkanélkülieket tömö­rítő alapszervezetét. Ezt példa ér­tékűnek tartom, egy szakszerve­zet és egy civil szervezet együttműködésében. A Kommunális Dolgozók Szakszervezete és munkahelyi szervezetei korrekt együttműkö­désre törekszik a partnerszerve­zetekkel. Napjainkban csak jól felkészült szakszervezeti tiszt­ségviselők tudják érdemben képviselni a dolgozók ügyét. Sok esetben a nem szakszervezetba­rát menedzsmenttel szemben kell érvényesíteni a munkaválla­lók jogos követeléseit. Éppen ezért az elkövetkező időszakban fontosnak tartjuk a tisztségvise­lők folyamatos felkészítését, hogy az érdekegyeztetésben mi­nél jobban meg tudjanak felelni a kihívásoknak. Szakszervezetünk jövőképét meghatározza az ágazat területén foglalkoztatottaknak a mozga­lomhoz való viszonya. Ezért belső szervezeti életünk jelentős részét képezi a tagszervezési munka. A képviseleti funkció mellett nagy jelentőséget nyilvá­nítunk a szakszervezeti szolgál­tatások minél szélesebb kiter­jesztésére, gondolok itt a szak­­szervezeti nyugdíjpénztár, az OTP Lakástakarék Pénztárba való bekapcsolódásra. Törekvésünk, hogy a munka­helyeken az eddig elért szociális juttatások körét megőrizzük, szorgalmazzuk annak esetleges bővítését, a lehetőségek figye­lembevételével különböző vásár­lási akciók megszervezését. A szakszervezeti egység erősí-Törőcsik János tése érdekében több országos jel­legű megállapodást is kötöttünk az elmúlt években. 1996-ban a Magyar Köztisztviselők és Köz­­alkalmazottak Szakszervezetével kötöttünk együttműködési meg­állapodást. Továbbá kezdemé­nyezői vagyunk a volt HVDSZ utódszervezetekkel az egyesülési folyamat előkészítésének és vég­rehajtásának. Szakszervezetünk töretlenül kiáll és képviseli tagságát, a ne­héz idők ellenére is sikerült mű­ködőképességünket megőrizni és igazi szakszervezetként mű­ködni. Azt a filozófiát követjük, hogy a becsületesen dolgozó szaktársaink munkahelyének, munkakörülményeinek és anyagi megbecsülésének biztosításáért a végsőkig kiállunk. Ez akkor is igaz, ha szakmai szakszerveze­tünk - hasonlóan a többi magyar szakszervezethez - munkájában nem mindig ér el látványos sike­reket. Munkamódszerünk - mi­vel tevékenységünk elsősorban alapvető lakossági szolgáltatás - nem a konfrontáció, hanem a megegyezése való törekvés. A Kommunális Dolgozók Szakszervezete ez év őszén tartja harmadik kongresszusát, melyen elemezni kell az eltelt időszak­ban végzett munkát, és meghatá­rozni a soron következő felada­tokat. Törőcsik János Kommunális Dolgozók Szakszervezete megyei képviselő A tulajdonosváltás ne sértse a munkavállalók érdekeit! A Kőolajkutató Rt. az elmúlt években jelentős változáson ment át Létszáma a valamikori 3500 főről 870-re zsugorodott A csökkenés alapvető oka a hazai kutatási és feltárási tevékenység jelentős szű­kítése. Ilyen viszonyok között kellett a szakszervezeti mozgalmat fenntartani. Mindent megtettünk annak érdekében, hogy az eltá­vozok megfelelő anyagi juttatásban részesüljenek. Ehhez a kollek­tív szerződés biztosította a törvényes hátteret Jelenleg három alapszervezetben, a dolgozóink 70 százaléka tagja a szakszervezetnek. Fontos felada­tunk, hogy megértessük az embe­rekkel, ma már a szakszervezeti mozgalom döntően megválto­zott. Megszűntek olyan népszerű érdekérvényesítési területei, mint az üdültetés, a bérek elosztásába való beleszólás. Ma a mozgal­munkban előtérbe került a mun­kaharc, a kollektív szerződés kö­tése, az érdekegyeztetés, a mun­kavállalók védelme a munkálta­tókkal szemben. Akkor lehetünk elégedettek, ha nem a segélye­ken, a juttatásokon fogják az em­berek megítélni szociális helyze­tüket, hanem azon, hogy a mun­kájukért megfelelő díjazásban ré­szesülnek. Ebben az irányban kell a szak­­szervezeti mozgalomnak fejlőd­nie. Nagyon fontosnak tartom a szolidaritás érvényesülését a szakszervezeti mozgalomban. Sajnos ezen a területen is jelentős hiányosságok tapasztalhatók. A Kőolajkutató Rt. területén a gaz­dasági vezetés anyagi támogatá­sával sikerült létrehozni egy ala­pítványt, mely biztosítja rászo­ruló nyugdíjasaink anyagi meg­segítését. Azokon a területeken is, ahol már nincsenek üzemeink, nyugdíjasklubok működnek (Éger, Orosháza). Ehhez társasá­gunk biztosítja az anyagi forrást. Nyugdíjasaink közül 250 tagja szakszervezetünknek is. A Kő­­olajkutató dolgozói körében már lassan öt éve téma a társaság pri­vatizációja. A közvéleményben ismertek azok a körülmények, amelyek miatt újra meghirdették a cég privatizációs pályázatát. Reméljük, hogy végre tisztessé­ges feltételek mellett a cég tőke­erős szakmai befektető tulajdo­nába kerül. Ugyanakkor félő, hogy a tulajdonosváltással hazai megrendeléseink csökkennek. Szakszervezetünknek mindent el kell követnie, hogy a tulajdonvál­tás a munkavállalóink érdekeit ne sértse, biztosítsa a további foglal­koztatásukat, szociális ellátásukat és a kollektív szerződés hatály­ban tartását. 1997 novemberében tartja szakszervezeti szövetségünk, a Bányaipari Dolgozók Szakszer-Lukácsi István vezeti Szövetsége XXVI. kong­resszusát. Ennek keretében társa­ságunknál is elemezni kell az el­telt időszak szakszervezeti mun­káját, meg kell határozni a jövő feladatait, meg kell választani a szakszervezeti tisztségviselőket, bizalmitól a társaság szakszerve­zeti elnökéig. Egy szakszervezet akkor tudja munkáját megfelelően végezni, ha a munkaadók elfogadják part­nernek. A Kőolajkutató Rt. veze­tése tisztában van azzal, hogy eredményes munkát csak a társa­ság céljaival azonosulni tudó munkavállalókkal lehet végezni. Ennek szellemében a kapcsolat jónak mondható. Az érdekegyez­tetés a törvényes keretek között biztosított. Lukácsi István Kőolajkutató Rt. Szakszervezet elnöke

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom