Új Néplap, 1997. május (8. évfolyam, 101-125. szám)

1997-05-31 / 125. szám

Előtérben az érdekvédelem A mezőtúri városi nyugdíjasklub meghívásának eleget téve, a kö­zelmúlt napokban a városban ta­nácskoztak a megye nyugdíjas­klubjainak vezetői. A résztvevő­ket a Móricz Zsigmond Könyvtár és Közösségi Házban Tokár Ist­ván országgyűlési képviselő kö­szöntötte. Adámné dr. Bagdán Piroska, Mezőtúr polgármestere a település rövid ismertetése mel­lett hangsúlyozta, hogy minden önkormányzati vezetőnek köte­lessége az idősek segítése. A tanácskozáson a klubok éle­tének bemutatása mellett sok mindenről volt szó, de leginkább az érdekvédelemről. Ezt hangsú­lyozta dr. Sebők György, a me­gyei egyesület elnökhelyettese, majd erről szólt a tervezett nyug­díjreform ürügyén dr. Pankotai István, az országos szövetség el­nökhelyettese is. Ferencz Tibomé, a Nyugdíja­sok Érdekvédelmi és Kulturális Egyesületének megyei elnöke - többek között - a nyugdíjasklu­bok tagságának növelését szor­galmazta, mert csak így lehet eredményeket elérni, érdekeket védeni és egymáson segíteni. Gyalog Lajosné, a házigazda azt mondta, jobban készültek erre rendezvényre, mint egy lakoda­lomra. A népes rendezvény si­kere bizonyára szárnyakat ad ne­kik a további munkához. Pártoló tagok is vannak A kenderesi nyugdíjasklub asz­­szonyai - bizonyára nem min­den célzás nélkül - Ivó-napi buli jelszóval, férfinapot ren­deztek a közelmúltban. Csak kenderesiek vettek részt ezen a rendezvényen, mégis százhet­venen voltak. A nők kiszolgál­ták a férfiakat - bár azok is be­segítettek. Bármilyen sikeres és ismét­lést sürgető utóhangokkal páro­sult azonban egy ilyen rendez­vény, az idős emberek több­nyire csendre, nyugalomra vágynak. Ezért a klub vezetői most kirándulást terveznek va­lamelyik meleg vizű strandra. Jót tesz az az öreg csontoknak. Van egy, csupán nőkből álló énekkaruk, melynek mostani programjában egy szlovákiai fellépés szerepel. Az önkormányzatra nem pa­naszkodnak. Minden rendezvé­nyükhöz támogatást kapnak. S nemcsak az önkormányzattól. A nyugdíjasklubnak ugyanis pártoló tagjai is vannak. Megta­lálható köztük az iskolásoktól kezdve a középkorú házastár­sakig sokféle ember. A családi múlt emlékének őrzése tiszteletre méltó. Ez a felvétel 1914-ben, Pusztagyendán, a mai Tiszagyendán készült. A képen látható apa, anya és a fiú már meghalt, a középen álló kislány, a ma már 86 éves, Tiszagyendán lakó özv. Rátái Béláné él még. Kérjük a nyugdíjasokat, a régi és a közelmúltban készült családi fotóikat - nevek és lakóhely meg­jelölésével - küldjék be szerkesztó'ségünkbe, Simon Bélának. (Leveleiket ugyanerre a címre kérjük.) Tanyai iskolák emlékezete Vándorúton katedráról katedrára A jászboldogházi könyvtár munkájába is besegít A jánoshida-tótkéri volt tanyai iskola Bizony elrepült az idő a Jászboldogházán élő Juhász Sándor tanár úr felett. A hol itt fáj, hol ott fáj állapot mellett jelzi ezt az is, hogy a napokban Nagykőrösre invitálták oklevél-át­adási ünnepségre. Az ottani református tanítóképzőben vette át ugyanis hatvanöt évvel ezelőtt a tanítói diplomát. Nevelői pályafutása az állásta­lan diplomások élete, a biharke­­resztesi községházán a marhale­vél-kezelő helyettesítése után kezdődött. Tanított Bojton, Gá­­boijánban, Esztárban, Kunhe­gyesen. A kunhegyesi iskolai­gazgatói széket járási gazdasági felügyelő poszttal cserélte fel. Onnan került nyugdíjba. Idő­közben az egri főiskolán több diplomát szerzett. így aztán taní­tott matematikát, kémiát, fizikát, oroszt és történelmet. Az akkori szakmai értékítéletre és köve­telményrendszerre jellemző, hogy Juhász Sándornak azzal a megfellebbezhetetlen döntéssel kellett tanítania az orosz nyel­vet, hogy aki öt évig hadifogoly volt a Szovjetunióban, annak legalább alapfokon ismernie kell az orosz nyelvet. Máskép­pen hogyan lehetne pedagógus? Ma már mással tölti napjait. Hetenként kétszer a boldogházi könyvtárban segít. Ezért a ju­talma: elsőként juthat a kiadvá­nyokhoz. A .Jászság a magyar kultúráért” Alapítvány a meg­szűnt tanyai iskolák történetét szeretné megörökíteni. Juhász tanár úr ebben a munkában is közreműködik, hiszen jól is­meri a volt jászberényi járást. Érdekességként megemlítette, hogy a jánoshida-tótkéri tanyai iskolában az elsők között indí­tották meg az általános iskola 8. osztályát. 1953-ban négy fiú és négy lány végzett ott. Két nevelő - Menyhárt János és Rusvai László foglalkozott ve­lük. Juhász tanár úr hobbija a bélyeggyűjtés. Az apjáé is az volt, de soha nem említette neki. Az elmúlásra készü­lődve, egy nagy borítékba rakta gyűjteményét, s csak annyit írt rá: „Sanyinak”. A szegények gazdagabbak? Érdekes ellentmondás: a szegények gazdagabbak, mint a nagypénzűek - leg­alábbis a magyar kultúra emlékeinek megbecsülésé­ben kézzelfoghatóan kinyil­vánított érzelmekben. Ez derül ki Ferencz Tiborné, a nyugdíjasok megyei érdekvé­delmi és kulturális egyesülete elnökének szavaiból:- Petőfi és Szendrey Júlia házasságkötésének 150. év­fordulójára szeretnénk felállí­tani egy páros szobrot Költőn. Ezt a tervet mindenki támoga­tásra méltónak találta. Meg­nyíltak a szívek - de a pénz­tárcák kevésbé. Nyugdíjaskö­zösségek, kispénzű emberek adományából gyarapszik fő­leg az alapítvány. Ezért kértem Szolnok pol­gármesterének segítségét. Negyven olyan vállalkozás címét kaptam tőle, ahonnan támogatást várhat az alapít­vány. Több-kevesebb sikerrel ötnél ha jártam a negyven kö­zül. Az egyik vállalkozó pél­dául azt mondta: ha Magyar­­országon állítanák fel a szob­rot, akkor adományozna, de így ■ ■ • Azt hittem, Petőfi nevének hallatára megnyílnak a szí­vek. Sajnos tévedtem. A szép makett ugyan megvan, gyűlik a pénz, de az elmondottak mi­att nem biztos, hogy szeptem­berben meglesz Kohón a szo­boravatás. Az oldalt írta: Simon Béta Iskolát patronálnak Zsíroskenyér-parti A törökszentmiklósi Almásy János nyugdíjasklub tagjai tevékenyen kiveszik részüket a városi rendezvényekből. A klub például alapító tagja a Szentmiklósi Szövetségnek. Sokkal humánusabb tevé­kenységük viszont az, hogy támogatnak egy kisegítő isko­lát. Gyermeknapon is főznek az ottani tanulóknak. Még ru­hát is varrnak nekik. Akinek nincs unokája, vagy távol van, az így kiélheti gyermek­szeretetét. Évente négy alkalommal „összevont” névnapokat tar­tanak. Tavaly kaptak 20 ezer forint támogatást az önkor­mányzattól. Az idén nem kér­tek pénzt, mert - a klubvezető szavaival élve - megalázónak tartják a kérést. Inkább saját pénzükön boldogulnak. Ma­guk készítenek kézimunkákat, azzal ajándékozzák meg egymást és az őket vendégül látó klubokat. Egymás szóra­koztatására vidám jeleneteket tanulnak be. A mezőtúriakat zsíroske­­nyér-partin látták vendégül. A jó hangulat bizonyította, hogy nem csak lakomával lehet fe­ledhetetlen perceket szerezni. A klub tagjai szeretnek ki­rándulni. Most is Pusztaszerre készülnek. Sok segítséget kapnak a művelődési ház ve­zetőjétől. A rendezvények je­gyeinek árából is kapnak pél­dául kedvezményt. A városi képviselők, magánszemélyek is támogatják a nyugdíjasklu­bot. Az egyik vállalkozó pél­dául a zsíroskenyér-partihoz 25 kiló kenyeret adott. Az idősekről való gondos­kodást a klub vezetői nem­csak saját támogatásukon mé­rik. Tudják, hogy a város há­rom idősek napközijét is fenn­tartja. Emelt szintű szociális otthon Kétszázezer forint a „beugró” Újszászon, a kastélyparkban - a pszichiátria és a szenve­délybetegek elhelyezése mellett - található a hajdani or­vos-nővér szálló. Annak épületében alakították ki az emelt szintű szociális otthont. A gondozottak kétágyas szobákban laknak. így ha bármi előadódik, akkor sincsenek egyedül. Ebbe az emelt szintű szociális otthonba kerülésnek meglehe­tősen magas az anyagi von­­zata. Beköltözéskor minden­kinek készpénzben kell befi­zetni kétszázezer forintot, az­után pedig havonta tizenhatez­ret. Kézenfekvő tehát, hogy nem a kispénzű nyugdíjasok menedékhelye ez. Aki viszont fizetni tud, az a normál szociá­lis otthonokhoz képest minden tekintetben magasabb szintű ellátásban részesül. Kiállítások megtekintésére, kirándulásokra ingyen viszik például a gondozottakat. Ha valamelyikük igényli, a kerté­szetben vagy a varrodában foglalkoztatják - bár ezek a részlegek elsősorban a pszi­chiátriai és szenvedélybetegek gyógyítását szolgálják. Mivel az épületkomplexu­mon belül több kórházi részleg is található, orvos mindig van kéznél. Csak az igazán súlyos betegek kerülnek kórházba. Ez a szociális otthon negy­venszemélyes. Általában telt ház van. Pillanatnyilag két sza­bad helyük van. Elsősorban olyanokat vesznek fel, akik el tudják látni magukat. A nővéri tevékenység ezért inkább csak a felügyeletre, az étkeztetésre, a gyógyszerelosztásra teljed ki. Érdekeinket sérti Levél az országgyűlési képviselőkhöz A Nyugdíjasok Országos Képviselete és a Magyar Nyugdíjasok Egyesületeinek Országos Szövetsége a kö­vetkező levelet intézte az or­szággyűlési képviselőkhöz: „Tisztelt Képviselő Úr/ Asszony! A nyugdíjasok Országos Képviselete és a Magyar Nyugdíjasok Egyesületeinek Országos Szövetsége nevében elutasítjuk a nyugdíjreform törvénytervezetben szereplő, évenkénti nyugdíjemelésre vonatkozó javaslatot. A nyugdíjemelések rend­szerének tervezett változta­tása nem felel meg az 1048/1996. (V. 22.) kor­mányhatározat 3.1. pontjá­ban előírtaknak, ugyanis ez a fajta indexálás rontani fogja a már nyugdíjban lévők hely­zetét. A jelenleg érvényben lévő törvény alapján a nyugdí­jakat az előző évi tényleges nettó keresetek növekedésének megfelelően emelik. 1995. év végéig a nyugdíjak emelése a tervezett nettó keresetnöveke­dés, illetve ha a várható ettől eltért, úgy annak figyelembevé­telével történt. Évről évre vita tárgyát ké­pezte a várható keresetnöveke­dés mértékének meghatáro­zása. Ezért tértek át 1996. ja­nuár 1-jétől az előző évi tény­leges adatok figyelembevéte­lére. A nyugdíjak emelését azért kapcsolták a keresetekhez, mi­vel ezzel teremtettek összefüg­gést a járulékfizetés és a nyug­díjak forrása között. Az éveken keresztül meglévő magas inflá­ciós hatást a nyugdíjasok ugyanúgy elszenvedték és ér­zékeliki mint az aktívak, az ak­tívakkal történő azonos teher­viselés elvét a nyugdíjasok el­fogadták. Amíg az utóbbi két évben a reálbérek 17 százalék­kal csökkentek, addig a nyugdí­jaknál ez 22 százalékot lett ki. A nyugdíjak reálértéke pedig 1990 óta több mint a felére csökkent. Most, amikor az vár­ható, hogy az infláció az előző évekhez képest jelentősen mér­séklődik, áttérni olyan rend­szerre, amely az infláció hatá­sát veszi figyelembe, etikátlan. Etikátlan azért, mert a nyugdíjasokat az aktívakkal szemben hátrányos helyzetbe hozza, feladja a sokat hangoz­tatott „együtt sírunk, együtt nevetünk" elvet. A nyugdíjeme­lés módszerének évenkénti vál­toztatása a nyugdíjasokat rendkívüli mértékben elbizony­talanítja és kedvezőtlen hely­zetbe hozza. A nyugdíjasok tiltakoznak a javasolt törvénymódosítás be­vezetése ellen, és azt kérik, hogy a nyugdíjakat továbbra is a jelenlegi törvényeknek meg­felelően, az előző évi tényleges nettó keresetek alakulása sze­rint emeljék, ugyanis a jelenleg hatályos nyugdíjemelési rend­szer összhangban van a min­denkori bevételekkel, így a nyugdíjak évi emelésének fede­zete biztosított, valamint a kor­határ emelése bővíti a rendel­kezésre álló forrást. Az özvegyi nyugdíjak rende­zésének törvénytervezetben szereplő változatával sem ért­hetünk egyet. Az özvegyi nyug­dijak módosítása nem kellően megalapozott, mivel szerzett jogokat csorbít, és nem terjed ki mindazokra, akiknek elhunyt hozzátartozója nyugdíjjogot szerzett. Alacsonynak ítéljük az állandó özvegyi nyugdíj 20 százalékos mértékét, ezért a törvényben rögzíteni kellene, hogy mikorra lehetne elérni a korábban ígért 30 százalékot. Elfogadhatatlannak tartjuk, hogy az intézkedés az éves nyugdíjemelések terhére való­suljon meg, és ennek forrása az évenkénti nyugdíjindexálás tervezett módosítása legyen. Az özvegyi nyugdíjak rende­zésére a költségvetés biztosít­son fedezetet a privatizációs bevételekből, hiszen azt a va­gyont, amelyet privatizáltak, a jelenlegi nyugdíjasok hozták létre. Kérjük a Képviselő Urat/ Asszonyt, hogy a törvényterve­zet megvitatása során, illetve szavazatával, az országot többszörösen újjáépítő idős­korú generáció érdekeit figye­lembe venni és támogatni szí­veskedjék. Budapest, 1997. május 21. ” A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Nyugdíjasok Ér­dekvédelmi és Kulturális Egyesülete egyetért a kép­viselőkhöz írt levél tartal­mával, és arra kéri a nyug­díjasklubok tagjait, hogy az azzal egyetértő tiltakozásu­kat - névvel és lakcímmel együtt - küldjék be az egye­sülethez, hogy az továbbí­tani tudja az országos el­nökséghez. Hiszen minden nyugdíjas tudvalévő érde­keiről van szó.

Next

/
Oldalképek
Tartalom