Új Néplap, 1997. május (8. évfolyam, 101-125. szám)
1997-05-28 / 122. szám
6. oldal Fotó-összeállítás 1997. május 28., szerda De sok keresztelőre, esküvőre, istentiszteletre, temetésre hívták már az itt élőket ezek a harangok! sókká. Az elöljáróságnak a járvány vonultával ismét el kell szekereznie, fát vásárolni Máramarosszigetre. 1839-ben a helybeli elöljáróság a létesítmény „két toronyra való vételét” gondolta. A terveket Hild József készítette, és 1841-ben hozzákezdtek a tornyok építéséhez. 1842. június 6-án a templom „fedél alá ment”, de hát a nép ereje, magyarul anyagi lehetősége nem volt elég arra, hogy gyorsan befejezzék a nagy munkát. 1844 szeptemberében a tornyokra gombok, vitorlák^, csillagok kerültek, és 1847-ben megvan a négy új harang is. A legelső istentisztelet ideje 1848. november 26-a, de a teljes befejezés Kötelek, hevederek biztosítják több emelet magasban a zavartalan munkavégzést 1859-ben következik be, amikor a régi templom anyagából az új köré magas kőkerítést húznak. Ahogy hallottam, annyiba került a templom, hogy akinek négy lova volt, kettő maradt, akinek kettő - egy, akinek egy - egy sem. Csodálatosak a méretei is: az ülőhelyek száma ezerkétszáz, a teljes befogadóképessége négyezer. A csillag negyvenhét és fél méter magasan ragyog, a tornyok negyvenkét méteresek. Az épület hossza ötvenhárom, szélessége huszonnégy méter. Közbevetőleg jegyzem meg: cikkemhez nagy segítséget nyújtottak az ottani öregek, illetve dr. Szabó Lajos templomépítésről szóló krónikája. Napjainkban új köntöst, színes ruhát húznak magas vállaira, átfestették óráit, csinosítgatják a nagy idők tanúját. A jeles évforduló tiszteletére június 1-jén, vasárnap a helyi református egyházközség és presbitérium délelőtt 9-től hálaadó istentiszteletet szervez. Igét hirdet dr. Bölcskei Gusztáv, a magyar reformátusok első embere, a zsinat lelkész-elnöke, a Tiszántúli Egyházkerület püspöke, illetve Nagy Kálmán, a Nagykunsági Egyházmegye esperese. Ezután nyitja meg a lelkészlakban kialakított gyülekezettörténeti kiállítást dr. Tenke Sándor dékán. Én pedig, mint Kunhegyes szülötte, ezen szerény írással tisztelgek a kéttornyú óriás előtt, aki hazafelé tartva, engem is először lát meg és üdvözöl, bárhonnan, bármerről érkezem. D. Szabó Miklós Fotók: Mészáros János A kéttornyú óriás alulnézetben, a földről „ ... hogy kivált a jelentősebb ünnepnapokon több ízben olyan nagy számmal jelentek meg az Isten házában ezen Ekklézsiának vallások eránt buzgó és az Istentiszteletben gyönyörködő hívei, hogy befogadásukra a mostani templom elégtelen lett, és e szorongások miá gyakran botránkozások és az istentiszteletben való buzgóságnak is megzavarodásai történtek ...” - írta a nemes ta, nács.pgyjl^ ránk maradt, sárga jegyzőkönyve 1826 végén. Tolj dásról, a régi bővítéséről — annak állapota miatt - szó sem lehetett, ezért közadót vetettek ki az itt élők tehetségéhez mérten. A fizetség alól senki nem kapott mentességet: adózott a három kocsma, a mészárszék, a két bolt, idekerült a vásárok helypénze, a kirótt bírságok, közmunkák, a malmok vámja, az eklézsia bevétele. A nagy nap 1827. július 1-jén kezdődött, a templom helyét zsinórral húzták ki, deszkával kirakták, és megkezdték a fundamentum ásását. Húszezer tégla kellett volna sürgősén, de ennyit csak késéssel tudtak kiégetni. 1828-ban megvan az alap, a földszintig húzzák a falakat. Jó évekre rosszak érkeznek, aszály, marhavész, éhínség kopogtat hívatlanul. 1831 tavaszán hiába vigyázzák gyalogos, lovas katonák a környéket, Hegyest is elérte a rettegett vész, a kolera. Mégpedig június 3-án, és sajnos négyszáz lelket ragadott el a halál. Elegendő koporsó nem akadván, a már meglévő állványokat bontják le és alakítják kopor: A templom belsejében akár négyezer ember is elfér A kunhegyesi kéttornyú óriás A templomból volt már élő rádióközvetítés is Ég és föld között, 22 méter magasan a sétálón: irány a mélység, festik a tornyokat ... ........ ....M is-