Új Néplap, 1997. május (8. évfolyam, 101-125. szám)
1997-05-22 / 117. szám
4. oldal A Szerkesztőség Postájából 1997. május 22., csütörtök A bányató - ökológusszemmel A napokban olvastunk a Néplap hasábjain a mezőtúri bányató tóvá szelídüléséről. Valóban nagyon szép tervek születtek a tájrehabilitációról, melyre pályázat útján 106 millió forintot nyert a város. A munkálatok elkezdődtek, de kérdés: hogyan? Lépj ki az önző óvodáskorból! Kedves, fiatal barátom! Hozzád intézem soraim, aki május 10-én a 11.55-kor induló 3 jelzésű autóbuszon hátizsákod mellett foglaltál helyet. Biztosan emlékszel rám! Én a Petőfi úti megállóban szálltam fel; egy pillanatra megálltam melletted, rámeredtem a zsákodra, jelezvén, hogy az talán az öledben is elférne, de te nem zavartattad magad. Később találtam magamnak egy ülőhelyet. A Szabadság téri megállóban sok, nálam is idősebb ember szállt fel - feltehetően unokáik, rokonaik ballagásáról utaztak haza —, megfáradtán. Én is átadtam hát a helyem egy hajlott korú, láthatóan nehezen mozgó úrnak. Talán emlékszel rá, hogy az előtted lévő ülésre egy nyugdíjas házaspár hölgy tagja ült le, s a nagypapa sokat megért férfiemberként hősiesen, szó nélkül viselte, hogy állnia kell, mint oly sokan másoknak. A tüdőkórháznál leszálltál. Hátizsákod hanyagul félvállra vetetted, ruganyos, sportos léptekkel mentél tovább, mint aki nem is vette észre, hogy itt most történt valami. Hosszasan gondolkodtam viselkedéseden, s nem találtam jobb magyarázatot, mint hogy húszhoz közeledő életkorod, sportos fizikai adottságaid mellett megrekedtél az önző óvodáskor szellemi szintjén (ezért is merészellek tegezni). Kedves, fiatal barátom! Fel kell nőni! Ez az élet természetes rendje. Üdvözöllek: N. K. nagypapa, Szolnok Jogsegélyszolgálat a Mezőgépnél A szolgáltatás ingyenes A harmadik hely a miénk A Debrecenben megrendezett országos közlekedésbiztonsági verseny döntőjén a szolnoki Abonyi Úti Általános Iskola diákjai is részt vettek. Tizenhat intézmény harminchat csapata két korosztályban nevezhetett. Csupán négy iskola indult egy korcsoportban. A döntőt kétfordulós levelezőverseny előzte meg, s a legjobb hat-hat csapat jutott el a végső megmérettetésig. KRESZ-tesztben, elméletben, szabályossági és ügyességi gyakorlatokban mérték össze tudásukat a versenyzők. Megyénkből a martfűi Martos Flóra Általános Iskola II. korcsoportos csapata a negyedik helyen végzett, míg a szolnoki Abonyi úti iskola az I. korcsoportban és az összetett versenyben a III. helyet nyerte el. Egyéni versenyben Vaju Zoltán 2. osztályos tanuló lett a második. Az eredményeknek, a kupának, érmeknek és a sok ajándéknak természetesen mindannyian örültünk, s emellett jól éreztük magunkat a debreceni Angyalföld Téri Általános Iskolában. Ezúton is köszönjük Rozsondai Tibornak és csapatának a kedves vendéglátást. Vargáné Vígh Judit, a Gyermekszervezet vezetője Jobbnál jobb programok A Kiskulcsosi Általános Iskola hetének Karcagon már hagyományai vannak. A rendezvénysorozat részét képezte többek között egy közel háromórás, tűzriadóval • egybekötött bemutató, ami1-' bői megtudtuk, hogyan működik az impulzusoltó és a vízágyú, s a gyermekek birtokba vehették még a tűzoltókocsikat is. Bene Sándornak, a Honfoglalás című film ifjú Árpádjának lovasbemutatóját sokan megnézték. A felcsattanó taps jelezte, elnyerte a nézők tetszését. Állatszépségversenyt, rendőrségi technikai bemutatót is láthattunk. Aki divatbemutatót akart látni, megtehette, aki diszkózni is szeretett volna, módja volt rá. Természetesen folyamatosan zajlottak a sportrendezvények is. Volt cserebere-akció is, ügyes kezek versenye és a kisebbeknek szerencsekerékvetélkedő. A számítástechnikai terembe nehéz volt bejutni a sok, játékos kedvű fiataltól. Ezúton is köszönetét mondunk azoknak, akik anyagilag és erkölcsileg támogatták az iskolai hét nagyszabású rendezvényeit. L. M., Karcag Tanítványaimmal - a jövő biológusaival - évtizedek óta látogattuk a rehabilitációra váró területet. A partrészlet őshonos fái és bokrai páratlan összetételben, faj- és színharmóniában mutatták be az Alföld tájba illő, legjellegzetesebb csodáit. S mindez itt egyedülállóan, a mi szülővárosunkban! Szorgalmaztuk is többször szerény szakköri tevékenységünk során a bányató és környékének (beleértve a ligetet is) rendbehozatalát, értékeinek tudatosítását. Anyagi okok miatt kezdeményezésünk nem járt sikerrel, így maradt az általunk kitaposott ösvény, melyen végighaladva megszámoltuk az újonnan betelepült madarakat, leltárba vettük fészkelési helyüket, s a parti tisztásról figyeltük a fiókák etetését. Igen nagy fajgazdagság jellemezte e területet. Nálunk ritkán fészkelő madarak is megjelentek, hiszen a rengeteg háborítatlan bokor és a tó nagy nádasfelülete remek A besenyszögi Ifjú Operabarátok Köre - együtt a Rózsák Egyesület tánccsoportjával - lehetőséget kapott arra, hogy az operaházi nyílt napon megismerkedjen a 111 éves épület titkaival. Idegenvezető kíséretével bepillanthattunk a kulisszák mögötti világba, hiszen egy színház egyúttal „veszélyes üzem” is, könnyen eltévedhet a kíváncsiskodó az öltözők, a színköltési lehetőség volt számukra. Az idén is kimentünk a természet tudásvárába. Kíváncsiak voltunk az elkezdett munkálatokra is. Ledöbbentünk. Legyalulták, a földdel egyenlővé tették azt a nemzeti értéket, melyet emberöltők alatt a természet önmaga produkált. Megismételhetetlenül! Köveket hordtak a helyükre, s hamarosan betonba foglalják a védett állatok vázait, hogy vígan kerékpározhassanak ott a „szelíd” biciklisek, mert itt épül számukra a széles út. Á sétány nem elég kényelmes! Az új évszázadba készülő ember kizárólag a mesterséges környezetet kedveli. Sajnos. A bányató talán valóban ,jóléti tóvá szelídül” - ahogyan az említett tudósítás írja -, ám a környéke, és így az egész élőhely, elvadult. Az eredeti tervek - melyek készítésében ökológiai szaktekintélyek is részt vettek - egészen más tartalommal bírtak. Kérdezem tanítványaim nevépad, a műhelyek labirintusában. Megtudtuk, milyen sok közreműködője van egy-egy előadásnak a színészeken, énekeseken, táncosokon kívül, s milyen pontos, precíz munkát, alapos felkészülést igényel egy színházi előadás. Komor Ágnes ügyvezető igazgató segítségével bejutottunk a fodrászműhelybe, ahol közel ötezer parókát raktároznak. A szintén több ezer darabból álló jelmeztárban ben is, milyen megfontolás alapján tértek el az eredeti, tájjellegőrző, természetvédő célkitűzésektől? Talán takarékossági szempont volt a vezérlő erő? - nos, a kár mértéke értékben ki sem fejezhető, mert az eredeti állapot helyreállítása legalább fél évszázadot igényelne - ám az evolúció törvényei már más irányba vinnék a társulás kialakítását. Vajon a műszaki tervek megszegői miért nem fordultak tanácsért a GATE Főiskolai Kar kiváló szakembereihez? Kit terhel a felelősség (ha egyáltalán sor kerül a felelősségre vonásra), s kinek osztják majd ki a nagy jutalmakat a , jó” munka végeztével? Mindenesetre a jövő nemzedékének biológusai szemtanúi lehettek a természetrombolás ritka példájának. Az újságcikkhez tartozó fényképet pedig .mely a letarolt ősnövényi társulás helyét mutatja, jól eltettem - sőt, készítettem én is néhány felvételt. Elrettentő kép ez a jelenből tanítványaim számára: ilyen áron nem szabad kultúrtájat létesíteni! Tóth Boldizsárné biológustanár és tanítványai, Mezőtúr láthattuk sok híres opera- és balettelőadás jelmezeit, így a Bánk bán, a Diótörő, a Csipkerózsika és a Hattyúk tava ruháit. Bekukkantottunk az egykori királyi, ma elnöki páholyba s gyönyörködtünk Lotz Károly és Székely Bertalan képeiben. Erősen megérintett bennünket a sok látnivaló és a színházi világ hangulata. Rózsák Egyesület Besenyszög A gazdasági egységeknek manapság nem könnyű talpon maradniuk, a piaci igények egyre magasabb követelmények elé állítják a cégeket. így van ez a Mezőgép Részvénytársaságnál is. A vezetés nem csak azon fáradozik, hogy a munkahelyek megmaradjanak, hanem azon is, hogy az ott dolgozók más módon is segítséget kapjanak. Ennek egyik formája a több mint egy évtizede működő - s a jelen körülmények között a dolgozók szempontjából igen nagy jelentőséggel bíró - jogsegélyszolgálat, amely ingye-Jászladány képviselő-testülete az idén sem feledkezett meg az idősek klubjáról, hisz harmincezer forinttal támogatja programjainkat. Nem mehetünk el szó nélkül amellett sem, hogy amikor a három szomszéd község nyugdíjasklubjának tagjait láttuk vendégül (s bizony a meglévő kis pénzünk kevésnek bizonyult), polgármesterünk olyan jóérzéssel volt hozzánk, hogy 15 ezret megelőlegezett. Hálával és köszönettel tartozunk a sütőüzemnek is, amely évek óta segít bennünket két nesen áll a dolgozók rendelkezésére. Nem mellékes ugyanis, hogy térítésmentesen készülnek el az adásvételi és más szerződések, felvilágosítást adnak családjogi, polgári peres és egyéb ügyekben, s a bíróságok és más hatóságok előtt a jogi képviseletet is ellátják. A részvénytársaság a költségeket évek óta átvállalja. A jogintézmény a dolgozók megelégedésére működik. Mindazok, akik a jogsegélyszolgálattól segítséget kaptak, köszönik azt a szakembernek és a részvénytársaságnak. alkalommal is friss péksüteménnyel, s mindezt a legmeszszebbmenő kedvességgel teszi. Mit tudunk adni érte cserébe? Őszinte tiszteletet és szívből jövő köszönetét. A klubtagok harmonikusan, szeretetben, megértésben töltik szabadidejüket. Gavaldik Mihály, a klub elnöke fáradhatatlanul dolgozik értünk. Beindult nálunk a szabadegyetem. Örömmel veszünk részt rajta, mert a tanulás, a művelődés idős korban is csak használ. Kiss Jenő Béláné, Jászladány Ünneplő ünneprontók Romló világunknak apró jelensége volt csupán az a moraj, ami a Széchenyi István Gimnázium igazgatójának diákbúcsúztató beszédét kísérte a ballagási ünnepségen. A mély, monoton zúgást senki sem hihette zümmögőkórusnak, hisz egyhangú dallamvilága ezt a feltételezést teljesen kizárta. Éppen ezért nem volt nehéz megállapítani annak okát. Az pedig nem volt más, mint a rossz időzítés. Ugyanis az iskola diáksága és szüleik a legfontosabb mondanivalóikat éppen az igazgatói beszéd időpontjában óhajtották közölni egymással. Az így keletkezett zajban persze az igazgatói beszéd alig volt érthető. Ez ugyan sok embert nem zavart, de engem és bizonyára még néhányunkat igen. Legfőképpen talán azokat nyugtalanította, akik emlékeztek a korábbi évtizedek ballagásainak ünnepi hangulatára. Ez időben ugyanis a diákok és szüleik még tudták, hogy a csend az előadó iránti tisztelet kifejezése. Talán az iskola igazgatójának kellett volna erre figyelmeztetni a hallgatóságot? Nem. Bizonyára restellte volna a dolgot, pedig szégyenkeznie csak a hallgatóság egy csoportjának kellett volna. A baj oka nyilván abban keresendő, hogy már a szülők többsége sem tanulta meg az elvárható magatartásformákat. Szélsőségesen liberalizálódó világunk vadhajtásának tekinthetjük a ballagási ünnepségen tapasztalt jelenséget. De sajnos nem egyedi esetről van szó, többségi magatartásforma ez, s az élet más területén is megtalálható. Bár az ilyesfajta jelenség még az elítélendő viselkedésformák alacsonyabb kategóriájába tartozik, azonban mindenképpen melegágya a súlyosabb erkölcsi torzulásoknak. Az eltorzult liberalizmus méregfoga ugyanis szétrág mindent, ami szép, jó és egészséges, hogy helyet csináljon a nihilbe hajló gátlástalanságnak. Nekünk pedig, szüleiknek, tanároknak és mindazoknak, akik tisztán látjuk a nemkívánatos jelenségeket, meg kell akadályoznunk a rossz irányú fejlődést. Ez magától értetődő. Ha netán valaki mégis megkérdezné, hol kezdjük, erre a válasz igen egyszerű: feltétlenül az iskolánál. Papp László, Szolnok A levelekből válogatunk. Az írásokat rövidítve közöljük, tiszteletben tartva a levélíró mondanivalóját A témának akkor is nyilvánosságot adunk, ha nekünk arról esetleg más a véleményünk. Névtelen vagy címhiányos leveleket nem közlünk. Az oldalt szerkeszti: Kácsor Katalin Barangolás - pincétől a padlásig Kormányozhatatlan a háromkerekűm Talán valaki tud segíteni Hetvennyolc éves, súlyosan mozgáskorlátozott vagyok. Minden év nehezebb. Tanyán élek egy Szolnokhoz közeli településen. Három kilométerre van a bolt, orvos, patika, minden. Családom már nincs. A környékben csak idős emberek élnek, akikre nincs panaszom, mert amiben tudnak, segítenek. De kimozdulni az otthonomból nem tudok, s ez nagyon fossz. Amíg bátran felültem a kétkerekűre, nem is volt semmi baj, de most már nem megy. Fiatalabb koromban láttam idős embereket, akik háromkerekűvel bicikliztek. Én is csináltattam egyet, de használni nem tudom, mert a kormány megy mindenfelé, csak arra nem, amerre én akarom. A környékben nem találok mesterembert. Ha volna valaki Szolnokon vagy a környékben, aki megvizsgálná és megjavítaná, nagyon megköszönném. Nem ingyen kérem. Azt is vállalom, hogy odaszállíttatom, csak végre tudnám használni. Reménykedem, hogy valaki tud rajtam segíteni. (Név és cím a szerkesztőségben) Ladányban törődnek az idősekkel A megszólított jogán... Feloszlott a képviselő-testület Rákócziújfaluban, Jogsértések és törvénytelenségek az önkormányzatnál, Nincs béke a faluban... ezek a címek bizonyára ismerősek, hiszen a községről szóló cikkek az utóbbi hetekben jelentek meg a megyei napilapok hasábjain. Öt éve dolgozom jegyzőként az önkormányzatnál. Eddig még sohasem válaszoltam egyetlen újságcikkre sem, azonban az elmúlt időszak történései arra késztetnek, hogy megszólaljak én is. Az újságokból értesültem arról, hogy a testületi tagok azért szavaztak a feloszlatás mellett, mert jogsértéseket és törvénytelenségeket tapasztaltak, amire én nem hívtam fel figyelmüket. így például a polgármester bírósági ügye, a volt iskolaigazgató törvénytelen leváltása, a művelődési ház gondnokával szembeni eljárás, hogy a polgármester számtalan intézkedéséhez a képviselő-testület utólag adta jóváhagyását. Vajon melyik jogszabály írja azt elő, hogy a jegyzőnek tudnia kell arról, ha egy polgármester ellen bírósági eljárás van folyamatban és erről tájékoztatnia kell a képviselő-testületet is? Nincs ilyen jogszabály. A jegyző csak azokról a bírósági ügyekről szerez tudomást, amelyek önkormányzati ügyekben indulnak vagy meghozott ítélet érinti a polgármester választójogát. Ez esetben nem erről van szó. A képviselő-testületnek törvényes joga volt visszavonni az iskolaigazgató vezetői megbízatását. A testületi tagoknak döntésükért vállalniuk kell a felelősséget. Egy döntés - amellett, hogy törvényes - lehet jó és rossz, ennek eldöntése azonban fiem a jegyző feladata. A művelődési ház gondnokával kapcsolatos kérdések eldöntése a munkáltató, jelen esetben a polgármester hatáskörébe tartozik, így a képviselő-testület részéről ennek törvénytelensége fel sem merülhet. Testületi ülésen ezt jeleztem a képviselőknek, amelyre az volt a válasz: ,A képviselő-testületnek mindenhez joga van”. Ez a megállapítás sem helytálló így, hiszen a testületnek a törvényben meghatározott hatáskörök gyakorlásához van joga. Az a kijelentés, hogy a képviselő-testület a polgármester intézkedéseit számtalanszor utólag hagyta jóvá, szintén nem helytálló. Sajnos többször kellett tapasztalnom, hogy a testületi tagok valamelyike alig vagy egyáltalán nem emlékezett a korábban meghozott döntésekre. Talán célszerű lett volna előkeresni a korábbi ülések jegyzőkönyveit, s azokat áttanulmányozva felkészülni az ülésekre. A képviselő-testület által létrehozott ad hoc bizottság a napokban vizsgálta az önkormányzat működését pénzügyi, gazdasági szempontból. A bizottság tagjai nem pénzügyi szakemberek. Valószínűleg ezzel magyarázható, hogy a vizsgálat eredménye nem a valóságot tükrözi. A bizottság azt állapította meg, amit meg akart állapítani, nem pedig azt, ami a rendelkezésükre bocsátott anyagokból megállapítható lett volna. Ezeket jegyzőkönyvbe rögzítették, ahhoz viszont nem járultak hozzá, hogy megtegyem a vizsgálattal kapcsolatos észrevételeimet. Nyilván ezért láthattak napvilágot a sajtóban a bizottság minden szakmai alapot nélkülöző megállapításai, amelyek alkalmasak az olvasók megtévesztésére, annak ellenére, hogy mindezeket pontról pontra megcáfoltam. A történteket követően megfogalmazódott bennem: nem akarok úgy dolgozni, hogy szakmai tudásomat, munkámat bírálják olyan személyek, akik ehhez megfelelő szakmai tudással nem rendelkeznek. Soha nem vártam köszönetét, de szerettem volna, ha nyugodtan dolgozhatok és megvalósíthatom elképzeléseimet. Ebben a légkörben, ilyen körülmények között ez szinte teljesen lehetetlen, ezért úgy döntöttem, bejelentem távozási szándékomat a képviselőtestületnek. Minden híreszteléssel szemben nem azért állok fel, mert törvénysértő döntéseket hoztam, törvénysértő intézkedéseket tettem: valamennyi döntésemért, intézkedésemért vállalom a felelősséget. Rákócziújfalunak kívánom, találja meg azt az utat, amelyen végighaladva fejlődhet, gazdagodhat, amikor végre háttérbe szorulnak az egyéni érdekek, ambíciók, és előtérbe kerül a község érdeke. Freytagné Rácz Andrea, Rákócziújfalu jegyzője Rákóczifalván Negyedszázados az Idősek Klubja Örülünk, hogy barátainkkal együtt lehettünk az Idősek Klubjának huszonötödik évfordulóján. Ma is szívesen emlékszünk vissza Pozderka János és Szabó Józsefné verseire. Számunkra nyilvánvaló lett, hogy itt a szeretet mély emberi kapcsolatokat kovácsolt. E sorok írója ezúton is köszöni a polgármester úrnak, Bodács Istvánnak és a nagyközség lakóinak, hogy megismerhette a példás hozzáállást az idősek gondozásához. így csak azok tudnak ünnepelni, akik tisztelik az időseket. Szolgáljon példaként más közösségeknek is. Dr. Vaszócsik Lászlóné II. Rákóczi Ferenc Irodalmi és Művelődési Kör elnöke, Munkács
