Új Néplap, 1997. április (8. évfolyam, 75-100. szám)

1997-04-10 / 83. szám

4. oldal A Szerkesztőség Postájából 1997. április 10., csütörtök Az archív fotó megtévesztő A kunhegyesi Kossuth iskola önkéntesei Zöldszíves környezetvédők A március 25-ei lap első olda­lán megjelent egy kép a „Be­lőtt” fiatalok a sorozáson című anyaggal. Sajnos az utóbbi na­pokban emiatt családomat több kellemetlenség érte. Bár jelezte a cikk írója, hogy a kép archív felvétel, a képszöveg mégis szóbeszédre adott alkalmat, azonosítást a szövegben szerep­lőkkel. A képen látható fiatalok februárban bevonult katonák és nem sorozáson részt vevő fiata­lok. A cikkben leírtakkal ellen­Telt ház várta a törökszentmik­lósi művelődési ház Pódium­termében az előadókat a moz­gássérülteknek rendezett dél­utánon. Karcagi Nagy Zoltán, Andy, Barkóczi Zoltán és Fe- renczi Béla előadóművészek őszinte szeretettel és művészi alázattal nótáztak közel két órán keresztül. Hallottuk Vár­nai Zseni egy versét is Kácsor Józsefnek, a Bethlen Gábor Úti Református Iskola ének-zene tagozatos tanulójának előadá­sában. Az előadók buzdítottak minket, nótázzunk együtt - ül­jünk bár tolókocsiban vagy támbot legyen segítőtársunk, vagy csak sántítsunk -, a szép magyar nóta közös összejövete­A szolnoki II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola harmincegy tanulója ellátogatott a Tiszai Vízirendészeti Rendőrkapi­tányságra, hogy megismerked­jen a vízi rendőrök munkájával, beszélgessen a helyes, bizton­ságos közlekedésről - hiszen a szülők előbb-utóbb elengedik a gyermekek kezét, s a tanulók­nak meg kell ismerkedniük az őket körülvevő világgal, ottho­tétben ők rendben és tisztes­ségben vonultak be és katona­idejüket töltik. Hangsúlyozom: a szóban forgó felvétel február 12-én készült egy bevonuláson - és ellentétben a cikk állításá­val - nem sorozáson. Tukarcs Miklós, Fegyvernek (Megerősítjük: a képen látható fiatalok nem azonosak a cikkben szereplőkkel. A fotó és a szöveg között nincs összefüggés. A közölt kép archív felvétel, nem az emlí­tett helyszínen készült. A szerk.) leinken feledteti sérültségün- ket. Együtt énekelve, igen jó hangulatban telt az idő. A távo­záskor valamennyi nőtársunk virágot kapott. A fellépő művé­szek a sérült emberek iránt ér­zett tiszteletből ajándékként ad­ták műsorukat (nem ez az első jótékony cselekedetük, hisz például Berekfürdőn, a rehabili­tációhoz szükséges eszközök­höz ők teremtették meg az anyagiakat), a művelődési ház pedig a Pódiumtermet térítés- mentesen adta a műsorhoz (szintén nem először). Művész­vendégeinknek köszönjük az élményt, és visszavárjuk őket. Ladányi Istvánná MEOSZ csoportvezető nosan kell mozogniuk benne. Ahhoz, hogy így legyen, bátor­ságra és biztonságérzetre van szükségük. Ehhez nyújtottak segítségek a rendőrök. Köszönjük Hemek János és Krämer Zoltán rendőr százado­soknak és munkatársaiknak - akik motorcsónakkal egy utat is tettek a gyerekekkel a Tiszán - a szíves vendéglátást. Molnár Margit, osztályfőnök A fásítási pályázaton nyert harmincezer forintnak vala­mennyien megörültünk, mert ebből az összegből környeze­tünket szépítésére, fák, bokrok vásárlására nyílt alkalmunk. A munka megtervezésében, ab­ban, hogy a talajnak és környe­zetnek legmegfelelőbb fajokat Jogszabály rendelkezik arról, hogy a fogyasztásra szánt húst meg kell vizsgálni s ezt a vizsgá­latot vég2;ő állatorvosnak iga­zolnia kell. A 30/1981. (XII.30.) MÉM-EüM együttes rendelet melléklete - az állati eredetű élelmiszerek élelmiszer-higiénia vizsgálatának és ellenőrzésének szabályzata III. fejezte - tartal­mazza a húshigiéniai rendelke­zéseket. A 8. paragrafus (1) be­kezdése szerint „a fogyasztás válasszuk ki, nagy segítséget kaptunk a polgármesteri hivatal kertészeitől, Göblyös Gábomé­tól és Hodosi Istvántól. A be­szerzett kis fák ültetését is megszerveztük segítségükkel. A márciusi hóhullás sem szegte kedvünket, közös összefogással indult a munka. Kertész irányi­céljából levágásra kerülő min­den állat hatósági állatorvosi húsvizsgálata kötelező”. A 9. paragrafus (1) bekezdése 4. pontja kimondja: „vágóállatot vágóhídra csak az előírt állator­vosi igazolással szabad szállí­tani”. A beszerzési bizonylatok mellett ezeket az igazolásokat is meg kell őrizniük az értékesítő helyeknek. Az úgynevezett hús­szállítási igazolványokat az ál­latorvos kézjegyével látja el és a tásával az iskola zöldszívesei, a Plussz-vetélkedő résztvevői, a tanárok és közmunkások szor­goskodtak 455 fa és cserje elül­tetésében. Bízunk benne, hogy a gyerekek vigyáznak majd a növényekre, gondozzák azokat, és nem is oly sokára a hűs, ár­nyat adó fák alatt és bokrok kö­rül játszadozhatnak. Ä zöldszívesek megkapták igazolványukat: most már hiva­talosan is igazi környezetvédők lettek. Fél évig tartott az előze­tes környezetvédő munka, hogy kiérdemeljék ezt a megtisztelte­tést. Növényeket, madarakat fi­gyeltek meg (télen etették a kis szárnyasokat), szedték a szeme­tet a parkban, az iskola környé­kén és az utcában, ahol laknak. A frissen ültetett fákat ők gon­dozzák majd. ígéretet kaptunk arra, hogy megőrzik a környezet termé­szeti értékeit, és betartják a zöldszívesek tíz pontját, példát mutatva társaiknak. Daragó Istvánná tanár Kunhegyes tőkehús minősítését is igazolja ezáltal. A szigorú orvosi ellenőrzés ellenére is előfordulhat azon­ban, hogy szakszerűtlenül ivar- talanított állatot vágnak le. Ha a frissen felhasított állat húsán bármilyen rendellenességet ész­lelnek a vágóhelyen, nem en­gedik kereskedelmi forga­lomba. A kereskedelmi egységekben a tőkehús átvételekor mennyi­ségi és minőségi áruátvételt kell alkalmazni. Az áruátvétel­nek nem része a főzéspróba, erre a kiskereskedelmi boltok nem is alkalmasak. A tőkehúst árusító helyeken előre elkészí­tett darált húst nem szabad ér­tékesíteni, de a vásárló kíván­ságára a húst megdarálják. Az élelmiszert értékesítő he­lyeken kötelesek megvizsgálni a minőségileg kifogásolt élel­miszert és amennyiben jogos a vásárló panasza, a vevőt kárta­lanítani kell. / Ar-bér stop - együtt Örömmel olvastam lapjuk március 22-ei számában Su- rányi Györgynek, a jegy­bank elnökének nyilatkoza­tát, miszerint tovább mér­séklődik az infláció. Amit az elnök úr mondott, az igaz, de sokat elárul a cikk­hez tartozó grafikon is a fo­gyasztói árindex alakulásá­ról. Surányi úr az infláció mérséklése egyik legfőbb feltételének az ár-bér stop­megállapodást tartaná. Ezt már 6-8 évvel korábban is elfogadtuk volna sok tízez­ren. Nem akarom most fel­sorolni, mi, mennyibe került 1989-ben, 1991-ben és most, aki bérből, fizetésből éldegél, jól tudja, de még inkább a nyugdíjasok, akik régóta nem tudják megvenni azt, amit 8-10 évvel ezelőtt még megvásároltak: sajt, hús, gyümölcs. Növekszik azoknak a száma is, akik nem képesek kifizetni a la­kásrezsi egyik vagy másik tételét, vagy segélyért kö­nyörögnek - aminek admi­nisztrációjára tetemes ösz- szeget fordít az állam és a helyi önkormányzat. A ma­gasabb bért követelők tá­bora évről évre duzzad. En­nek rendezésére rengeteg időt fecsérelnek el a veze­tők; megadják a több bért - és másnap emelik az árakat, de úgy, hogy lehetőleg ke­vesebbet érjen a pénzünk, mint tegnap. Van ennek ér­telme? Talán az ár-bér stop segít! Sz. J.-né, Rákóczifalva A Gyermekvilág Alapítvány javára A 12. számú Óvodai Intéz­mény szandaszőlősi óvodá­inak szülői munkaközös­sége ötödik alkalommal rendezte meg hagyomány- őrző ovisbálját. A bevételt a munkaközösség a Gyer­mekvilág Alapítvány javára ajánlotta fel, amit a játékfel­tételek javítására fordít majd. A gyermekek, a kura­tórium, az óvoda dolgozói és a szülői munkaközösség köszöni a szponzoroknak, hogy hozzájárultak a vidám, hangulatos rendezvény sike­réhez. Mihályi Istvánná intézményvezető Koszorúztak Az MSZMP Szolnok Városi Bizottsága kérésére közöljük: „Hazánk felszabadulásának 52. évfordulója alkalmából április 4-én, 16.30 órakor, a Körösi úti temetőben a Magyar Szocia­lista Munkáspárt városi és me­gyei szervezete nevében Ho- monnai András és Nagy Sándor megkoszorúzta a szovjet hősök emlékművét. Lerótták kegyele­tüket a második világháború magyar áldozatainak emlék­műve előtt is.” Az oldalt szerkesztette: Kácsor Katalin A szolnoki Z. M. mondandójához nem a megszokott levélformát választotta, versírásra ih­lette környezete érintetlen „szépsége”. A mi uccánk Ez egy európai város uccája vóna Fél száz év óta vagyok lakója Megállt itt az idő kereke Nem változik itt semmi se. Tanácselnökök, főépítészek, polgármesterek Jönnek-mennek, helyet cserélnek Közben azért az idő halad De a rezervátum marad. E rezervátum majdnem őslakója Marad tisztelettel A Kisgyepen egy telekkel S nem komázik miszterekkel. Ajándékba kapott nap A jászjákóhalmi könyvtárban a helyi általános is­kola tanulóiból megalakult a Tarka-barka színjátszó kör. A játékban a könyvtárosok és Nagy Genovéva, a jászberényi tanítóképző hallgatója is részt vesz. Első sikeres szereplé­sük a nyugdíjasklub összejöveteléhez kötődik, a felvétel is ott készült. Nyárra egy hosszabb színdarab bemutatására készülnek. A kis színjátszók még várják az érdeklődőket. Sipos Erika, Jászjákóbalma Szárazon és vízen a rendőrökkel A pólójukon a szív elárulja, kik ők Mit veszünk, mit eszünk? Háziasszonyokat érintő, meglehetősen prózai témát említek, és ta­lán lesz valaki, aki válaszol a kérdéseimre. Nemcsak bosszantó, de nagyon költséges is, amikor nagy for­galmú áruházakban nyugodtan megvásároljuk a sertéshúst, és csak főzés közben derül ki, hogy a hús - az összes hozzáadott anyaggal együtt is - ehetetlen, mindenestől ki lehet dobni, mert vi- zeletszagú és -ízű. Az utóbbi hónapokban kétszer jártam így. Isme­reteimből rémlik valami a sertés fejlődési rendellenességéről, az ivartalanítás során ejtett hibáról (de nem bontás során történt „balesetről”, hisz ebben az esetben a sertés mindenporcikája sza­gos lenne). Kérdésem: Ellenőrzi-e minden esetben állatorvos a le­vágott a sertést, illetve erre a problémára figyel-e? A kereskedelem kéri-e, kérnie kell-e az állatorvosi igazolást? És egyáltalán: figyel­nek-e valahol arra, hogy mit veszünk, mit eszünk meg? Ötvenkét évvel ezelőtt történt Valahol Nemesmedves kör­nyékén 1945. április elején a fasiszta németek és a velük szövetséges magyar haderő Ausztria felé visszavonult. A második világháború - Euró­pában legalábbis - a vége felé közeledett. Egy kicsi ország a Kárpát­medencében felszabadult, megszabadult egy idegen hata­lom elnyomása alól. Egy olyan elnyomás szűnt meg, amely létében fenyegette a nemzetet, nyíltan hirdette ve­resége esetére a nemzethalált. Szálasiék Hitler őrült eszméit vallották magukénak, sőt igyekeztek a németek által el­követett borzalmakat túlszár­nyalni, egyes népcsoportok megsemmisítését, a koncent­rációs táborok foglyainak le­mészárlását, a csüggedők fel- koncolását napi gyakorlattá tenni. Mindeközben tudták, hogy idejük lejárt. Az országunkra ráköszön- tött a béke. A harcoló csapatok nyugat felé távolodtak, a fegyverek zaja elült. Követke­zett a pusztítások, a károk felmérése, kezdetét vehette az ország újjáépítése. Egy bilin­cseitől megszabadult nép előtt nyílt meg a lehetőség egy jobb, demokratikusabb és sza­badabb világ felépítésére. A lelkesedés, a tenni akarás ha­talmas erőket mozgósított. Téglánként, cserepenként épí­tették fel elődeink a lerombolt épületeket, gyárakat. Hidakat emeltek a felrobbantottak he­lyébe, újjáépítették a vasutat, országutakat. Ezért az alkotó munkáért, a napi apró sikere­kért, az egyre inkább látszó eredményekért, a jobb jövőbe vetett hitükért kicsit irigylem őket. Szerettem volna közöt­tük lenni, fáradozni, verejté­kezni és lelkesedni. Felejthe­tetlen élmény lehetett és tiszte­letreméltó emberi teljesít­mény. Egy ország felszabadult öt­venkét évvel ezelőtt. Már nem a pusztítás túlélése volt az emberek egyetlen vágya. Fel kellett építeniük a jövőt. Újjá­építették az országot. Tisztelet illeti őket. Kár, hogy elfelejtettük az ország felszabadulásának megünneplését, április 4-e üzenetét. E napon halál helyett az élet lehetősége adatott meg a nemzetnek. A fasizmus felett aratott győzelmet az elnyomás alól felszabadult nemzetek a vilá­gon mindenütt megünneplik, nemre, vallásra, ,józan” poli­tikai meggyőződésre való te­kintet nélkül... Rupa Mihály, Martfű Szászberek legidősebb asszonya Leánya társaságában a közös otthon udvarán A Szászberken élő özv. Tamási Jánosné a község legidősebb polgára, 1908-ban született. Ti­zenhármán voltak testvérek. A hét lány és öt fiú közül már csak öten vannak. A sanyarú gyer­mekkorban előbbre való volt a munka, mint az iskola. Még az elemit sem járhatta ki, kénytelen volt beállni a Kohner-urada- lomba. Nyaranta idénymunkát vállaltak a határban. Édesapja kocsis volt; amikor eljött az ideje, nagyobbacska gyermekei marokszedők lettek mellette, hogy a napi kenyérre való meg­legyen. Az első világháború má­sodik évében édesapját besoroz­ták katonának, ahonnan sebesül­ten, rokkantán tért haza. Még több nehézséggel kellett szembenéznie a család­nak. 1926-ban házasságot kötött újszászi szüle­tésű fétjével, aki Szászberken szolgált cseléd­ként. Itt lakáshoz is jutottak. Öt gyermekük - há­rom lány és két fiú - közül sajnos fiai már nem élnek. 1974-ben ő is özvegy lett. Ekkortájt lépett be a téeszbe, innen is ment nyugdíjba. Nyolcadik éve, hogy legidősebb leányával és vejével él kö­zös háztartásban. Jól érzi köztük magát, minde­nért kárpótolja őt a család, a tizenkét unoka és ti­zennégy dédunoka szeretete. Földes Barnabás

Next

/
Oldalképek
Tartalom