Új Néplap, 1997. április (8. évfolyam, 75-100. szám)
1997-04-05 / 79. szám
8. oldal Szatirikus Melléklet 1997. április 5., szombat Mostantól ünnepeken a Nemzeti dal helyett a Füstbe ment tervet szavaljuk A nyilvánosság ereje Kakas hírek Borisz Jelcin kompromisszumos NATO-bővítési javaslata szerint bőven elegendő volna, ha minden jelenlegi NATO-ka- tona egy-egy számmal nagyobb bakancsot kapna. * * * Constantinescu román államfő és Ciorbea miniszterelnök kifejezett kérésére az MDF átadja saját kormányzási tapasztalatait. Lezsák első lépésként javasolta Horthy Miklós bukaresti újratemetését. * * * Julius Binder bízik a hágai szlovák sikerben, s ő személy szerint már ki is nézett magának egy remek erőműnek való helyet Rábafüzesnél. * * * Alegységünk sorsát megpecsételte a ma hajnali eset - nyilatkozta lapunknak a z.-i laktanya parancsnoka -, ugyanis a nadrágok, a zubbonyok és a lőfegyverek után mára virradóra ellopták tőlünk a haditervünket is. * * * A kiszivárgott hírek szerint Verebes József szívesen lenne a cémagyár csapatának az edzője, ám a gyár vezetői sajnálattal közölték, hogy ők ezt nem bírnák cérnával. /Walter/ Éljen április öt! Én úgy gondolom, hogy pontosan ötvenkét esztendővel ezelőtt, 1945. április 5-én jelent meg az a bizonyos Örkényi cé- dula ji. pesti Operával épp átel- lenben, egy romház kövein: .jHozqtt szalonnával egérirtást vállal doktor Varsányiné”. Azóta persze sok víz lefolyt már a Tiszán, példának okáért a félpályás útlezárások tekintetében fejlett agrárország lettünk. Nálunk a legerősebb kormánypárt tagjai titkosszolgálati módszerekkel önnönmagukat figyelik - éberség, elvtársak, vigyázó szemetek egymásra vessétek! A térség csodál bennünket, mifelénk maximális a létminimum, Európa csatlakozni szeretne hozzánk, mi kacéran kéretjük magunkat. A vállalkozók országa a miénk, amúgy pedig béke van a munka frontján, s a legfrissebb hadijelentés szerint harcoló kisnyugdíjas csapataink sorban állnak. Szalonnáért... /wébé/ 1990 ígéretes tavaszán Nimand Franci a Bóvlimpex könyvelési osztályán dolgozott. Negyven- három éves volt, erősen kopaszodott, és akkoriban kezdte el legénylakásának rejtekén fölépíteni az Országház kicsinyített mását, csupa-csupa gemkapocsból. Már a nyugati tomyocskák- nál tartott, amikor a Hoci-nesze nevezetű üzemi lapban megjelent a Ki lopja a gemkapcsokat? című cikkecske „béka” aláírással. A dolgozók összesúgtak Nimand Franci háta mögött, akit rövidesen hívatott a könyvelési osztály vezetője, csontos mutatóujjával az ominózus újságot bökdöste, és ordítozott is hozzá. Két hét múlva Nimand Francit váratlanul kinevezték marketingigazgatónak, fizetése az ötszörösére emelkedett, és a szőke Nusika egyre gyakrabban túlórázott új főnökével. Amikor a Bóvlimpexet gyanútlanul megvásárló Bletter und Letter a Figyelő című szaklapból megtudta, hogy Nimand Franci másfél esztendő alatt mily fondorlattal jutott részvé- nyi többséghez, már nem tehetett semmit. Az új tulajdonos egy elhagyott csőszkunyhóban elfogadta a Szájtáti Szövetség ajánlatát, frakcióvezető-helyettesként belépett a pártba, s egyúttal elnöke lett a Córeszbank igazgatótanácsának. Nusika hetente kétszer a bécsi Grábenen vásárolt magának csacska apróságokat, szuppé- nak hívta a krumplilevest, a Dezsőt, néma kertészüket pedig Boccacciónak. Amikor a Kacsa Magazin megszellőztette Nimand Franci adó- és nőügyeit, a Búsmagyarok Ligája egyetlen percig sem tétovázott tovább. Nimand Francit a városligeti műjégen koronázták pártelnökké, avval a feltétellel persze, hogy továbbra is keresztapja maradt az olajmaffiának. Otthon a családi vitában Nusika győzött: a minireptér a kert végében, a halastó és a golfpálya között épült fel, bejárónőnek pedig fölfogadták a Tocsik Mártát. A Népszabadság leleplező riportját, melyből fény derült arra, hogy Nimand Franci miképpen szerezte meg 99 évre a Panama-csatorna bérleti jogát, átvette a Finantial Times. II. Erzsébet személyesen köszöntötte Nusikát a neve napján, New Yorkban pedig azt beszélik, hogy a BAZ-megyeiek igen erősen lobbyznak, ugyanis az ENSZ főtitkári székében szívesen látnának valami jó nevű fickót Budapestről. rw. BJ Az öreg szög felszáll a szandasző* lősi csuklósbuszra. Egy fiatal szög máris felugrik, és átadja a helyét. Megszólal az öreg: - Fiam, derék szög vagy! Ketten dumálnak- Uram, hová, hová a traktorral? Demonstrálni?- Naná, majd felszántom a császár udvarát!- Ne marháskodjon!- Marháskodik a kergekóros brit marha, uram.- Állítsák vissza!- Mit, talán a kilencvenhatos adózási rendszert?- Ménkűt! A Lenin-szobrokat!- A Lenin-szobrokaaat?! Megőrült maga, uram?- Az Iljics legalább mutatta az utat, hogy merre nem szabad mennünk...- Merre nem szabad?- A Hom-fok felé, uram!- Csak sose vicceljen! Lesz még ennek a sok demonstrációnak böjtje.- A húsvéti böjtre gondol, uram? - Aha. Van, akinek hosszúra sikeredett nagyböjt.- Milyen hosszúra?- Háromszázhatvanöt naposra, uram.- No, nem eszik olyan forrón a kását!- Pláne, ha nincs kása, uram!- No, akkor az én Istenem áldja meg magát! Gázt adok a „szamárnak”, kiszaladok az útra egy kicsit még demonstrálni.- Aztán mondja, milyen jelszót írt fel a masinája hűtőjére?- Már mondom is: „Betegkártya, adókártya, a Gyala azt nekünk gyártja!” -donkóNőcskék - telefonon- Halló, Mondén Mókusok?- Nem, kérem. Itt a Szent Hiátus Apácakolostor. Pisztácia nővér vagyok.- Bocsásson meg, nővérem! Legszívesebben a föld alá süllyednék szégyenemben.- Ugyan, mi oka volna erre, gyermekem?- Én a Mondén Mókusokkal akartam beszélni, efen belül is Torkos Thelmától szerettem volna kérni egy kiadós... Még egyszer elnézést kérek.- Az ég szerelmére! Ne tegye le!!!- x - Ahh, ahh, ne... ne... Bocsánat, uram, de pihenjünk egy keveset!- Ahogyan parancsolja, kedves Nünüke.- Halló, itt van még? Igazán bánt a dolog, de egészen egyszerűen nem bírok lépést tartani magával.- Kegyed hízeleg nekem, Nünike.- Ellenkezőleg! Még sohasem volt dolgom ilyen Casanovába oltott Don Jüannal. Ön már hosszú órák óta egyfolytában... férfi. Mi a titka?- Pofonegyszerű. Végtelenített a telefonkártyám! /alt/ — Ha így mosolyog, mindig arról álmodik, hogy beindult a vállalkozása.- Anyuci! Nézd már meg: a TV-ben nincs semmi érdekes?- Ahogy elnézem, főnök, megint valami új külföldi maffia akar megküzdeni a területünkért. Hazamegy a férj, és így szól az asszonyhoz.- Hallod-e, te asszony! Hát lement a bútor ára!- Aztán hol?- Hát itt a torkomon! Az élet nem mindig kellemes, de lidércnyomásnak bármikor megjárja.
