Új Néplap, 1997. április (8. évfolyam, 75-100. szám)

1997-04-22 / 93. szám

ÚJ NÉPLAP * A KUNSÁGBAN JÁRTUNK * ÚJ NÉPLAP * A KUNSÁGBAN JÁRTUNK * ÚJ NÉPLAP * A KUNSÁGBAN JÁRTUNK * ÚJ NÉPLAP * A KUNSÁGBAN JÁRTUNK * ÚJ NÉPLAP * A KUNSÁGBAN JÁRTUN ..'....................................................................................................................■..................................... A i / ■ ■ mm n jpfe m gk ■ a ■■%■■■■ u Sk B mjr KUNSÁGBAN JÁRTUNK * A KUNSÁGBAN JÁRTUNK 1 ÚJ NÉPLAP * A KUNSÁGBAN JÁRTUNK * ÚJ NÉPLAP * A KUNSÁGBAN JÁRTUNK * ÚJ NÉPLAP * A KUNSÁGBAN JÁRTUNK. * ÚJ NÉPLAP 4 A KUNSÁGBAN JÁRTUNK * ÚJ NÉPLA Tiszagyendai változások PRÍMAGÁZ Az egyik az, hogy a képen lát­ható Prímagáz-tartály „mun­kája” ebben a faluban a fűtési szezonnal együtt befejeződik. Nem másért, mint hogy Gyen- dán is ünnepélyesen meggyúj­tották a vezetékes gáz lángját, sőt már 79 lakásban így melegí­tenek, fűtenek. Amikor kezd­ték, 50 forintot kellett fizetni a csonkig, ami legújabban 85 ezer. Noha az intézményekig most még nem jutott el ez a fű­tési mód, az elképzelések sze­rint az őszi, nemszeretem hó­napokra már a közületeket (is­kolát, óvodát, gazdasági köz­pontot, polgármesteri hivatalt) is bekötik, rákötik erre a rend­szerre. Eljutott ide is a korszerű tele­fon, és már 250 gyendai lakás hívható bárhonnan, a nap bár­melyik szakában. A bekötés 15 ezerrel indult, majd 37 és fél ezerrel zárult. A vonalakat a Matáv építette ki, és jelenleg a régi rendszer oszlopait döntik le, bontják, szállítják el. Új utak is lesznek Gyendán. így a Gorkij út portalanítását folytatják, azután szilárd burko­latot kap a Béke és az Ady Endre utca is. A költségekhez az itt élők portánként 25 ezer forinttal járulnak hozzá. Focizó mentősök Az idén a mentők hagyományos megyei napját Kunhegyesen rende­zik május 3-án, szombaton. Nem máshol, mint a Dózsa iskola sport­centrumában. Délelőtt kilenckor dr. Imre Anikó, a szervezet főor­vosa megnyitója után a hét benevezett mentőállomás legfürgébb fiai, legényei a focipályákon csillogtathatják gömbérzéküket, gól­érzékenységüket. Aki esetleg másféle kikapcsolódásra vágyik, kipró­bálhatja a kun népi játékokat. Az egész napos összejövetel este hattól a Dózsa iskola sportcsarnokában vacsorával, zenével fejeződik be. Csak a rend kedvéért írom le: azért nem minden mentős kergeti a bőrt, az állomásokon mindenhol marad ügyelet ezen a napon is. Légi útra kelt a tét* . . . legalábbis annak egy része Tomajmonostorán, a reformá­tus templomon. Történt mindez április 11-én, amikor régen lá­tott, orkánszerű szélvihar zú­dult a falura, nem kímélve a há­zakat, gazdasági épületeket, gyümölcsfákat és a most hat­vanéves parányi templomot sem. Noha az elmúlt négy év­ben száztízezer forintot fordí­tottak a létesítmény tetőszerke­zetének a korszerűsítésére, a minden előzetes bejelentés nél­kül iderobogó vihar megbon­totta a fenti részeket. Azt szokták mondani, hogy az a legjobb barát, aki a nagy bajban segít. így tett a tomaji önkormányzat, hiszen ötvenezer forinttal támogatja a helyreállítást. Az egyházmegye negyvenezret ad, a biztosító is fizet majd valameny- nyit, és remélhe­tőleg érkezik még valamilyen gyorssegély. Te­szik ezt azért, hogy május 31- ére, dr. Bölcskei Gusztáv reformá­tus püspök láto­gatására nyoma se maradjon az elemek pár héttel korábbi dühöngé­sének. Éppen százhetven éve, hogy Kunhegyes néhány emberöl­tővel korábbi lakói 1827 ta­vaszán hozzákezdtek a re­formátus nagytemplom épí­téséhez. A kéttornyú óriás ma is a település, sőt a megye egyik jellegzetessége, büsz­kesége. Kívül kissé megko­pott a gúnyája, hiszen szolid személyhez illően télen-nyá- ron, ősszel-tavasszal, vasár- és hétköznap azt viseli. A versenytárgyalást hat pá­lyázó közül a szolnoki K-vonal Kit. ipari alpinistái nyerték. Mindez azt jelenti, hogy a nem minden veszély nélküli munkát állványok nélkül, kötélen csüngve végzik a szédítő ma­gasságban. A toronygombnál kezdték, le­festik őket, majd a nyolc órala­pot, a tizenhat toronyzsalugáter ablakot, pótolják a tornyokon lévő vakolathiányokat, és az ezerhatszáz négyzetméteres bá­dogtető festését is megcsinálják. A határidő május 31-e, az összes költség anyaggal együtt 1,4 millió forint. Eddig 800 ezer áll rendelkezésre, az is igaz, több helyről kaptak ígére­tet a támogatásra, de köszönet­tel, tisztelettel vesznek min­Tatarozzák a nagytemplomot Alpintechnikával, kötélen lógva végzik a nagytemplom külső tatarozását a szolnoki szakemberek denfajta további segítséget. Legyen az egyéni vagy csopor­tos, munkahelyi támogatás. Az egyik templom melletti, há­romhelyiséges épületben, a pa­rókián pedig gyülekezeti, hely­történeti állandó kiállítást ren­deznek be. Ennek a megnyitá­sát június 1-jére tervezik. „Reklámszatyornyi” siker A díjat Lódtól vehette át Azt hiszem, aputól, anyutól sok mindent örököltem — mondja a 13 éves, kossuthos Lukács Tünde Azt hiszem, nagyon sokan emlékezünk még Szabó Lő­rinc csodaszép költeményére, a Lóci óriás lesz című versre, amelyet a kisfiáról írt. Nos, a kisfiú azóta felnőtt, és a 13 éves Lukács Tünde, a kunhe- gyesi Kossuth iskola hetedi­kes tanulója abban a szeren­csében részesülhetett, hogy az egyik országos sikeréért járó díjat a nagy költő fia, Lóci adta át neki. A történeti hűséghez még annyit, hogy Tünde bizonyítványát a végtelen egyhangúság jellemzi, hiszen aki az 5-öst ismeri, akár ki is töltheti az egészet. Gondolom, a folytatás is hasonló lesz. Reklámszatyorral érkezik, tele sikerei látható díjaival, okleve­lekkel, elismerésekkel. így a Má­tyás tudósai vers- és prózamondó versenyen megyei első, matema­tikából megyei negyedik, ezért felvételi nélkül bármelyik elit- gimnáziumba mehet. Feltéve, ha év végén vagy jövőre nem bukik meg, amire a kisebbnél is kisebb az esély. Folytatva sort: az Esti Hírlap vers- és mesepályázatának különdíját is ő kapta, ezt adta át ifjabb Szabó Lőrinc. Az Abád- szalóki Vadásztársaság pályá­zatán is indult, és ha már ott volt, nyert. A Kazinczy szépki­ejtési versenyen a területi dön­tőben megint első. A TIT or­szágos matematikaversenyen tavaly 16., történelemből 20. A millecentenárium tiszteletére rendezett nagy történelmi se­regszemlén első. Kedvenc tárgyai: matema­tika, fizika, irodalom. A fiúkat is megnézi olykor fél szemmel, de nem sok idő jut rájuk, mert mindezeken kívül hetente két német- és szintén két angol­órára is jár. És akár hiszik, akár nem, nevetni ezek után is na­gyon szeret és tud. Az oldalt írta: D. Szabó Miklós Fotók: Mészáros János A kunhegyesi Kossuth Lajos Általános Iskola vezetősége és testületé ezúton mond köszöne­tét a létesítmény volt tanulójá­nak, dr. Bozsó Péter megyei főjegyzőnek azért, mert segí­tett az intéz­mény több év­százados históriáját bemutató kiadvány - amelyet Nagy Zol­tán nyugalmazott iskolaigaz­gató írt és szerkesztett - zök­kenőmentes megjelenésében. Köszönet Tenyérnyi lakóház A házigazda, Molnár György ottjártunk- kor már nagyon várta a tavaszt, amely errefelé is késik Tomajmonostora és Tiszaszent- imre között picike falu bújik meg a halmok között: Újszent- györgy. A Mártírok útja elején parányi lakóház áll. Hat éve épült, a gazdája, Molnár György Szolnokon, a Kolozs­vári úton lakik. Nyaranként a nagyváros zajától, porától megbízható Trabantjukkal ide menekülnek a feleségével. Egy szoba, konyha az egész, az épü­lethez négyszázötven négy­szögöl porta tartozik. Ebben már hetvenhét szilva-, barack-, meggy-, szóval gyümölcsfa várja a tavaszt. Jószág is lesz majd, hízó, mert a kolbász is nép­szerű ebben a csa­ládban. Nem bíz­nak mindent az égi áldásra, ezért a gazda egy kutat is fúratott. Molnárék nyugdíjasok, ket­ten együtt het­venhat évet dol­goztak, amiért negyvenezer fo­rintot hoz nekik a postás. A gyerekek már felnőttek, sőt két unokájuk is született. Jönnek, hiszen az újszent- györgyi hobbin dinnye, földi­eper, barack, borsó, répa, krumpli, mák és a jó ég tudná felsorolni, hogy még mi nem terem. Esténként pedig mesz- szire kalandozhat a tekintet, mivel errefelé tágasak a porták. A távolból időről időre harang­szó vitorlázik a szelek szár­nyán, amelyhez naplementétől tücskök húzzák a hangzásban hozzáillő muzsikát. ők így látják az elmúlt három évet Harmadik éve, hogy az itt lakók legutoljára arról szavaztak, hogy ki legyen a polgármester, ijletve kik legyenek azok, akik a kunhegyesiek érdekeit képviselik a képviselő-tes­tületben. Mivel jövőre ismét az ur­nák elé járulunk, kíváncsiak vol­tunk arra, hogy a választott tiszt­ségviselők, illetve a jegyző mikép­pen ítélik meg Kunhegyes elmúlt három évét. Természetesen mindenkit nem szólal­tathattunk meg, mert volt, aki nem vállalta a pár mondatos beszélgetést, másokat pedig többszöri keresés után sem találtunk. De ha a későbbiekben igényt tartanak a véleménynyilvání­tásra, szívesen adunk helyet gondola­taiknak. Baranya Pál jegyző:- A többpártrendszer bevezetése óta ebben a második ciklusban ütemesen törlesztjük korábban felvett hiteleinket. Ennek eredményeképpen jelentősen csökkent a város adósságállománya. Ha nagy nehézségek árán is, de aZ intézmé­nyeink nem szűntek meg, működnek. És ez a jó. Az viszont nem, hogy hihetet­lenül magas errefelé a munkanélküliség, 27,7 százalék, ami sajnos megyei szin­ten a dobogó első fokát jelenti. Nagy Kálmán tiszteletes, alpolgár­mester:- Én csak 1993-ban kerültem ide, és azt tapasztaltam, hogy az előző, nehéz évek veszteségei már akkor is érezhetők voltak az emberek mindennapjain. Nem csak az, hogy ugrásszerűen megnőtt a munkanélküliség, hanem valami olyasmi is, hogy a lelkűk keményebb lett. Egyre többen rettegnek a jövőtől, mindentől, az élet adta válaszoktól. Nem másért, mint hogy sokkal nagyobb a létbizonytalanság, és ez mindenhol ér­ződik. Az viszont jó, hogy egyetlen in­tézményt sem kellett bezárni, mert olyan vezetőink vannak, akik a jég hátán is megélnek. Csak hát itt is van egy határ, amelyen túl már lehetetlen elvonni, és ezt, azt hiszem, elértük. Juhász Lászlóné, a Kossuth iskola igazgatója:- Mindennap szeretnék megfelelni annak, hogy a képviselő-testület tagja vagyok. A munkára sok lehetőséget ke­resek, találok mint igazgató. Nem hagy­hatom szó nélkül, hogy évek óta egy ak­tívabb, lobbizó, ha kell, rámenősebb he­lyi településpolitikát szeretnék. Olyat, amelyben helye lenne a civil szervező­déseknek, egyesületeknek és az erő­södő, polgári szemléletnek. A kunhe­gyesi emberek megszólításra várnak. Remek fiatal szakemberek élnek itt úgy, hogy nincs fórumuk, talán ők sem kere­sik. Pedig ha gondolatcserére tudnánk őket ösztönözni, így lehetne szélesebb alapokon nyugvó a helyi összefogás és a mi testületi munkánk is eredményesebb. Somogyi Géza órásmester:- Jelentős tényezőnek tartom, hogy az önkormányzat nem ment tönkre, a hi­telt törlesztjük, él a város, élnek az in­tézmények. Tény, a munkahelyek ala­posan csökkentek, de tapasztalható, hogy van egy réteg, amelyik nem kap­kod a munka után. Szabó András, a Dózsa iskola igaz­gatója:- Egyik fontos eredmény, hogy a kul­turális, oktatási területen nálunk nem voltak nagy elbocsátások. Azután sze­rencsére nem hoztunk az intézmények fölé újabb intézményt, mint sokfelé tet­ték ezt. Eltűntek a képviselő-testületből a pártvillongások. Hogy a hibákról se fe­ledkezzek meg: igazán nem tudtunk munkahelyeket teremteni. Azután a vá­ros eléggé eladósodott, ami bizony lát­szik rajtunk, hiszen éppen csak va­gyunk. Kontra József képviselő:- A képviselő-testület munkáját érté­kelve én nagyon kis mértékben vagyok elégedett, hiszen végül is az intézmé­nyek maradtak, nem zártak be. De van­nak problémák, amelyeket a testület nem tudott megoldani vagy vele mit kezdeni. Elsősorban az, hogy a rendkí­vüli nagy mértékű munkanélküliség nem csökkent, sőt! Ezenkívül a kivetett helyi adókból befolyt bevételek nem nagyon érzékelhetők. Gondolok az iparűzési adóra. Az elmúlt három évben semmilyen fejlesztést nem tudtunk vég­rehajtani, pedig szükség lenne az utak lefedésére, új gázátadóra, hogy csak ket­tőt említsek. Az intézményekről az a vé­leményem, hogy nagymértékű műkö­dési, olykor minőségi romlás tapasztal­ható. A jobbító szándékot, lehetőséget összefogottabb városi programban, vá­rospolitikában látom. Bollók Emil kanonok:- Fontos, hogy megvannak, tevé­kenykednek az intézmények. Az is jó lenne, ha létesülnének új munkahe­lyek. Ügyelnünk kell arra, hogy az élet semmiféle ágazatban ne álljon le. Van­nak jó útvonalak a városban, de kívá­nom, hogy ezek ne csak a temetőkbe vigyenek, hanem a két templomba is, mert a felemelkedés és az erkölcsi taní­tás elválaszthatatlanok. Szelekovszky István polgármester:- Ez a ciklus az útkeresés éveit je­lentette, hiszen az előzőben tudtunk fejleszteni, de ebben az időszakban - szaknyelven fogalmazva - alulfinan­szírozottak vagyunk. Azért a lakosság áldozatvállalásával továbbépült a gáz- és telefonhálózat, illetve a szennyvíz- rendszer. Körzetközponti szerepet ka­pott a tűzoltóság, a szeméttározót pedig Karcaggal szeretnénk közösen létre­hozni. Vannak civil szerveződések, és az itteni emberek most is sokat dolgoz­nak. Az sem titok, hogy többféle tár­gyalást folytatunk további munkahe­lyek létesítéséért. A 60 éves református templom tetejét megbontotta a vihar

Next

/
Oldalképek
Tartalom