Új Néplap, 1997. április (8. évfolyam, 75-100. szám)

1997-04-19 / 91. szám

1997. április 19., szombat 5. oldal Körkép _______________Nézőpont V izslató tekintetek nélkül A biztonság napjainkban olyan fontos kér­déssé vált, hogy joggal követel meg bizo­nyos óvintézkedéseket az élet valamennyi területén. A bolti lopásoktól kezdve, a pénzhamisításon át a bankrablásig sajnos széles a skála, egy-egy ilyen ügy manapság már nem is számít ki­rívó esetnek. Úgy tűnik, ahogy a bajok szaporodnak, a biztonság­gal kapcsolatban egyre inkább teret hódít a megelőzés szemlélete. Evekkel ezelőtt gombamód bukkantak elő a különféle vagyonvé­delmi vállalkozások, és azóta, még ha kisebb nagyobb döccenők- kel is, de többségükben tisztességgel szolgáltatják a biztonságot. Van persze, ahova nem jut profi őr, így akadnak olyan üzletek, ahol a portékák vitathatatlanul jogos védelmére kevésbé ráter­mett, viselkedésük alapján megítélve még kevésbé képzett, ko­pottas zakót viselő urakat bíznak meg. Ők is igyekeznek lelkiis­meretesen végezni munkájukat, ám ez az odaadás esetenként in­diszkrétté, sőt tolakodóvá válhat. Becsületes emberek lévén a vá­sárlók zöme talán hátba fúródó késként érzékeli a botcsinálta de­tektív szúrós tekintetét. A legkevésbé sem esik jól, ha csak egy pillanatra is, de tolvajnak nézik az embert. A vásárlókban a po­tenciális elkövetőt látó „vadász” a polcok mögül hirtelen felbuk- kanós „szakmai” trükkjei pedig nevetségessé is tehetik az amúgy egyáltalán nem komolytalan feladatot. Vannak persze a boltoknál sokkal veszélyeztetettebb intézmé­nyek, ahol néhány perc alatt súlyos anyagi veszteséget okozhat­nak a valódi bűnözők. Hányszor előfordult már, hogy hamis papí­rokkal, lopott okiratokkal, hitelkártyákkal csaltak ki nagyobb összegeket a pénzintézetektől. Itt természetesen nem csak a ban­kok, hanem maguk az ügyfelek vagyonbiztonsága is előtérbe ke­rül. Éppen ezért egy pillanatig sem szabad elcsodálkozni azon, ha bizonyos óvintézkedésekre látszólag éppen az ügyféllel szemben, mégis az ő érdekében sor kerül. A bankokban a strázsáló „hivatá­sos”, uniformisba öltöztetett, képzett biztonság őrök a nyílt erő­szakos megnyilvánulások kezelésén túlmenően nyilván nem so­kat tehetnek. Annál több feladat és felelősség hárul a kifizetést lebonyolító és engedélyező pénzintézeti alkalmazottakra. Esetle­ges tévedésük bizony nagyon sokba kerülhet. Nagy megnyugvással nyugtáztam a minap magam is, meny­nyire nem mindegy a bankos hölgyeknek, ki veszi fel a pénzem. Néhány - az ő gyakorlatukban bizonyára rutineljárásnak számító - pár perces egyeztetést és néhány kérdést követően tisztázottnak tekintették: a megfelelő személynek adják ki a kért összeget. Hogy miért nem esett ezúttal rosszul a „bizalmatlanság”? Amel­lett, hogy tudtam, a procedúra saját biztonságomat is szolgálja, a boltból már ismert vizslató tekintetekkel sem találkoztam. Nem számításba vehető csalóként, hanem tisztességes ügyfélként ke­zeltek. És ami nem mellékes: náluk a szakértelem és az ügyinté­zés határozott, de udvarias jellege dominált. Élet- és pályatervezés Újszászon „A rám omló házamban álmokért adni életem” Csodavárás a Kisgyepen Élesek a kontrasztok a szolnoki Széchenyi-városrészen. Egyik végét a köznyelvben csak Rózsadombnak nevezett terület épülő­félben vagy már készen álló, ízléses vagy kevésbé ízléses családi házai uralják. Ezután következnek a kisvárosnyi embernek (be- ton (otthont adó lakótelep emeletes épületei, míg a másik véget, mondhatni az alvéget a Kisgyepnek nevezett terület bizony igen­csak kopottas, omladozófélben lévő házai zárják, legelésző tehe­nekkel, birkanyájjal, disznókkal. Ahogy az itt lakók ironikusan mondják: ez a XIX. század a (közelgő) XXI.-ben. Alig két hónap, és ismét bezárják áz iskolákat. A vakáció kinek a szabadság örömét, kinek a vá­lasztás gyötrelmeit hozza majd. A szülők egy része ismét szembe találja magát az évről évre visz- szaköszönő ténnyel, hogy cseme­téjét nem a valós életre készítette fel a nagy reményekkel megvá­lasztott iskola, s ebben - az ese­tek többségében - még csak nem is az iskola a hibás. Nehéz ma lépést tartani a gyorsan változó, épp ezért bi­zonytalan világgal. A legfonto­sabb ismeret, amit az iskola ad­hatna, a gyors változáshoz való alkalmazkodás. Adhatna, de nem ad. Ma még sajnos fehér holló az olyan kísérletező kedvű tanin­tézmény, mint az Újszászi Gim­názium és Szakközépiskola, melynek számítástechnikusi ötö­dik évfolyamán élet- és pályater­vezés tantárgyat vezettek be. A tananyagot együtt tanulja itt tanár és diák, nincs dolgozat és osz­tályzás, hiszen a bizonyítvány is az iskola falain kívül születik meg. Az elmélet kiegészítő gyakor­latát a megyei munkaügyi köz­pont Foglalkoztatási Információs Tanácsadójában (FIT) végzik, ahol szakmákkal, követelmé­nyekkel, kereseti lehetőségekkel, az elhelyezkedésükhöz igénybe vehető támogatásokkal, tovább­tanulással és olyan információk­kal ismerkednek meg, amely hozzásegíti őket jövőjük megter­vezéséhez. Csak másfél hónapja üzemel, de azóta is telt házzal a - Choices CT névre hallgató - képesség-, érdeklődésfeltáró, orientáló szá­mítógépes program, melynek se­gítségével önmaguk felfedezé­sére indulhatnak az arra kíván­csiak. A szakemberek azt remélik, hogy az újszászi végzősök a ma­guk képességeit alaposabban megismerve, határozottabb el­képzelésekkel lépnek ki a munka világába. A most elfogadott Nemzeti Alap Tanterv a ma még kísérleti jellegű felkészítést köve­telményként állítja a pedagógu­sok elé. Ezért a FI T - kapacitása függvényében - valamennyi me­gyei középiskola végzőseinek és pedagógusainak kínálja lehetősé­geit. -k­A Kisgyepen - melyet a Széche­nyire vezető út szel ketté - már szabadon fut a tekintet a zöldellő határ felé, nem jelentenek aka­dályt számára a lakótelep magas épületei. Itt, a Pipacs mellékköz 10. szám alatt él Simon Imréné férjével és fiával. Az utcában nincs bevezetve se a gáz, se a víz. Ez utóbbit - elmondásuk szerint - nem engedélyezték számukra. Az asszonyt - aki még az ötve- nen innen van - leszázalékolták, a férje öt év munkanélküliség után ismét dolgozik. A kis ház, amelyben immár 30 éve élnek, bizony elég ijesztő lát­ványt nyújt. Vályogból készült - az alap és a lábazat tégla -, és sok helyen már omladozik. Új kel­lene helyette. Ennek megépítése azonban akadályokba ütközik.- A legfőbb gondunk az, hogy már több mint húsz éve se kint, se bent állapotban élünk - mondja a törékenynek látszó, ám annál energikusabb asszony. Annak idején még közparkként volt meghatározva a terület jellege. Később módosították a beépítési előírást. Akkor már intézményi területként jelölték ki ezt a rész, s ez így van a mi napig. Vélemé­nyünk szerint az adott talajviszo­nyok mellett globális területren­dezést kellene végezni. A talaj ugyanis omladékos, nagy a talaj­vízmozgás: télen feljön a víz, nyáron lemegy, tenyérnyi széles repedések vannak, omlik be a föld. Volt itt vízgyűjtő árok, ám eladta a város egy cégnek az út menti területet, ahol ez feküdt. Két éve ezért nincs árok, betemet­ték, így a víznek szabad folyása lett. A házaink felvizesednek, romosodnak, életveszélyesek. Ki tudja, mikor fognak ránk dőlni? Élém tesz egy dossziét, benne iratok. Onnan írom: „Az építési övezet: intézményterület. A terü­letre építési engedély akkor ad­ható ki, ha a tervezett épület meg­felel a beépítési módnak, s a lakó­funkció mellett intézményi funk­ció is létesítésre kerül. A területen olyan intézmények építhetők, melyek a Széchenyi-lakótelep el­látását szolgálják, a meglévő la­kófunkciót nem zavatják. A tető­térben lakások is elhelyezhetők.” Simonná fórumról fórumra, hivatalból hivatalba járt, hogy miként is értelmezzék a fentieket. Merthogy ilyen szempontok sze­rint nem tudja még csak bővíteni sem az épületet. A házigazda sa­ját versét idézi, merthogy az is szaladt már ki a tolla alól, amikor - szavaival élve - a nyomor mú­Kisgyepi látkép ... zsája homlokon csókolta: ,A Kisgyepen lakom, itt van az ott- honom/Kicsi házam áll vízmosta lábakon/Jobb itt talán a soron, de nincs rá alkalom/Urak ülnek fényűző álmokon/Epítsek villát, csodás palotát?/Itt a lehetőség, rajta, nosza hát!/Drága uraim, tenném szívesen/ Ha nemcsak ez a viskó volna mindenem/így hát nincs mit tenni, várni türelme- sen/A rám omló házamban ál­mokért adni életem.”- Azt hiszem, ebben minden benne van. Világéletünkben kis­keresetűek voltunk. Nekünk mindig a két gyerek, a család volt az első. Nem voltunk soha nagy igényűek. A féljem 19.600 forin­tot kap kézhez, az én nyugdíjam 9300 forint. Én azonban nem ke­veslem. Mert aki 40 évig dolgo­zik, és kap 12 ezer forintot, az mit szóljon? Ebben a kis kertes ház­ban tudunk annyit segíteni ma­gunkon, hogy ne kelljen a város­házán kopogtatni segélyért. Az itt lakók csak azt várják el - és ezt a polgármester úrnak is említettem a múlt héten -, hogy változtassák meg az építési besorolást, és épít­hető legyen így egy sima kis ker­tes családi ház. De ha mégis fenn­tartja a város az elképzelést, ak­kor pedig vásárolja fel tőlünk a területet, az ingatlant, hogy tud­junk magunkon jobbítani. Ne­künk külső segítség csak annyi kell, hogy ezt az áldatlan állapo­tot valahogy mozdítsák el, a töb­bivel majd csak elboldogulunk. Most rá vagyunk kényszerítve arra, hogy váijuk á csodát.- Értetlenül állok a dolog előtt, mivel Simonné problémája rég­óta rendeződött - mondja érdek­lődésünkre Pataki Ferenc főépí­tész. Elmondtam neki, hogy a meglévő épületet bővíthetik, és úgy tűnt, hogy megértették. Úgy váltunk el, hogy teljes egészében elégedett volt, ezért nem értem a fentieket. Azt azért vissza kell utasítanom, hogy itt bárki is arra kényszerítene valakit, hogy élet- veszélyes házban lakjon. Ami az akadálya esetleg egy-egy építke­zésnek, az nem a mi hatáskö­rünkbe tartozó rendezési terv, hanem olyan országos rendelke­zések, melyek az építést alapfokú közművesítéshez kötik. Mi annál több rendezési tervet nem tudunk csinálni, mint ami most érvény­ben van, mert egy rendezési terv­től nem terem a földben csatorna. Mellesleg, biztos nem a főépíté­szi iroda volt az, amelyik nem engedte bevezettetni a vizet oda. A talajviszonyokról annyit, hogy a terület rendezése során az övá­rok körülbelül 30 méteres, leg­utolsó szakaszát betöltötték. Si­monné állítja, hogy emiatt maga­sabb náluk a talajvíz - én a szak­értő kollégáim megkérdezése után állítom, hogy nem amiatt. A főépítész hangsúlyozta, hogy az ominózus rendelkezés arról szól, hogy a területen ha va­laki lakást akar létesíteni, azt ne a földszinten tegye, hanem ahol több szint épült, ott az emeleten, ahol földszint plusz tetőteres la­kások építhetők, ott pedig a tető­térben. Szerinte Simonné prob­lémája még sokkal könnyebben megoldható, hiszen ők a meglévő házat akarják bővíteni. * Mikor távoztomban végigme­gyek a Pipacs köz földútján, vé­gigkísér az udvarokból kihallat­szó hangos kakasszó. Mintha csak valahol, valakiknek ébresz­tőt fújnának ... -baranyi­„Itt is omlik már a házam” FOTÓ: CS. I. Az Ötkölökből három ebben az iskolában tanult Olasz- és törökországi fellépésre készülnek Április végén Olaszországban, május vé­gén Isztambulban lépnek fel a szolnoki Tallinn Általános és Művészeti Iskola diákjai. Júliusban a németországi Ganderkeese-re utaznak egy 10 éves cserekapcsolat kereté­ben a tallinnos diákok. Ott tartózkodá­suk idején közös fellépéseket szervez­nek a vendéglátókkal. De hazai szereplésben is bővelked­nek. Az Arany Páva találkozó idei népzenei gálájára is meghívták őket, ahol rádiófelvétel is készült. Részt vesznek a fiúkórusok mai országos ta­lálkozóján is. Mint Ábelné Egyed Eleonórától, az iskola igazgatójától megtudtuk, szeptem­ber óta az önkormányzat segítségével két iskolatípus működik az intézményben: az általános és a művészeti. Azzal, hogy művészeti iskola lettek, az itt folyó mű­vészeti tevékenység államilag támogatot­tá vált. A gyerekek elsőtől kezdve népi játékokat, néptáncot tanulnak. A Bartók Béla Zeneiskola segítségével zeneoktatás is folyik. A művészeti iskolának 230 diákja van. Az alsó osztályokban a tanulók fele-fele arány­Tizenhét éves büszkeségük, a Tallinnka ban tanulnak az általános és a művészeti isko­lában. A Tallinnban nem művészképzés folyik, bár van, aki táncművészeti főiskolára jelent­kezik, és az Ötkölökből három tallinnos volt. Sokan a Tisza táncegyüttesben folytatják a táncot.Újdonság, hogy megalakították az Ap­raja népdalkört és népzenei kisegyüttest (vezetője Juhászné Antal Gabriella). El­ismertetéséért sokat küzdöttek, míg az Éneklő Ifjúság találkozóján kiemelt arany minősítést kaptak. A tapasztalatok szerint azok a gyere­kek, akik sokat szerepelnek, határozot- tabbak, magabiztosabbak, aminek hasz­nát veszik az életben. A művészeti munkát nagyon sokan segítik az iskolában. Többek között Fol­tin Jolán Kossuht-díjas koreográfus. A tánccsoport művészeti vezetője Benkiné Spech Julianna. Nagyon sok segítséget kapnak Budai Pétertől is. P. É. Akár fél évig is várni kell a megváltó operációra Műtét után megváltozik az életük A kórteremben hat beteg fekszik. Öten már túl vannak a műtéten, egy idős néni még az operáció előtti izgalmakat éli. Szinte kérdés nélkül is mesélik betegségüket, prob­lémáikat.- Az egyik térdemet már megműtötték, most a másikkal várom az operációt. A műtét előtt alig bírtam menni, pedig még fiatal vagyok. Amióta a beavatkozás történt, azóta sok­kal könnyebb a megműtött lá­bammal. így aztán rászántam magam a második operációra is.- Olyan fájdalmat éreztem a derekamban, a csípőmben, hogy már szinte teher volt az élet. Képzelje el azt a helyze­tet, hogy képtelen voltam a vé­cére rendesen leülni. Ha hama­rabb értesülök róla, hogy segí­teni tudnak rajtam, akkor ha­marabb eljövök. Az ismerő­seim biztatására fordultam or­voshoz - meséli egy másik pá­ciens. A megyei kórház ortopédiá­ján beszélgetek a betegekkel. Ágyban fekvő emberektől rit­kán hallani ennyi jót. Nagy há­lával vannak az itteni orvosok, nővérek iránt. Azt mondják, az osztályon mindenki kedves, fi­gyelmes hozzájuk, a műtétek utáni korrekciók pedig lénye­gesen megkönnyítik az életü­ket, visszaadják az életked­vüket. Az ortopédia két éve műkö­dik osztályként a kórházban. azelőtt részleg volt. Hat éve dr. Rudner Ervin a vezető főorvos. A 22 ágyas osztályon most 4 orvos, 11 nővér, egy főállású gyógytornász dolgozik. Beszélgetésünket a főorvos­sal, dr. Rudner Ervinnel azzal kezdjük, hogy az ortopédiai műtétekkel kapcsolatban na-, gyón sok előítélet van az em­berekben. Sokan húzódoznak tőle, pedig ma már nagyon jók az eredmények.- Az ortopédia nagyon sokat fejlődött az utóbbi 10 évben, - magyarázza a főorvos. - Első­sorban azzal, hogy mindenna­possá vált a csontízületi proté­zisek beültetése, ami Magyar­országon igazán csak a nyolc­vanas évek második felében kezdett tért hódítani. Az új eljárások átvételével ma már meg lehet gyógyítani a kopásos, meszesedéses, csípő-, térdízületi betegségben szen­vedőket. Ennek is köszönhető, hogy az elmúlt öt évben nőtt a betegek száma.- Azt mondják, sokat kell várni egy műtétre.- Jelenleg előjegyzéssel dolgozunk, akár három-hat hó­napot is kell várni a műtétre.- Ennek az is lehet az oka, hogy ma már azok is eljönnek, akik korábban nem?- Ma már a kistelepüléseken élők is gyakrabban eljönnek, annak ellenére, hogy félnek a műtéttől, a kórháztól. Viszont orvosuktól, ismerőseiktől hal­lanak a műtétek jó hatásáról, és így rászánják magukat.-Milyen műtéteket, beavat­kozásokat végeznek még a fent említetteken túl?- Tudjuk kezelni például a veleszületett rendellenessé­gek talaján kialakuló fiatal­kori kopásos betegeket. Saj­nálatos módon emelkedő számot mutatnak a fiatalkori combfejelhalások, ami az al­koholfogyasztásnak a követ­kezménye. Gyakran jelent­keznek páciensek lábdefor­mációval is, például bütyök, kalapácsujj.- Meg lehetne előzni a ret­tegett kopásokat?- A kopások oka általában a túlzott igénybevétel. Ha azon­ban valaki rendszeresen végez mozgást, az olyan harmonikus izomműködést ad, hogy nem indulnak el a mikrotraumák okozta kopásos folyamatok.- Mi jelenti a legnagyobb sikerélményt az osztályon?- Például az, amikor valaki tolókocsiban érkezik, és a saját lábán távozik. Sok embernek a műtét után teljesen megváltozik az élete. Addig a mozgástere beszűkült volt, sokan közülük ellátásra szorultak. Operáció után pedig el tudják látni magu­kat, és a családjuknak is tudnak segíteni. Ez teljesen megváltoz­tatja a szemléletüket,' az élet­kedvüket. Paulina Éva

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom