Új Néplap, 1997. április (8. évfolyam, 75-100. szám)

1997-04-17 / 89. szám

ÚJ NÉPLAP * TÚRON INNEN - KÉVÉM TÉL * ÚJ NÉPLAP » TÚRON INNEN - KÉVÉN TÚL * ÉJ NÉPLAP * TÚRON INNEN - KÉVÉN TÚL * ÚJ NÉPLAP * TÓBŰN iNNEN - KÉVÉN TÚL * ÚJ NÉPLAP * TÚRON INNEN KÉVÉN TÚL * TÚRON INNEN - KÉVÉN TÚL * ÚJ NÉPLAP * TÚRON INNEN - KÉVÉN TÚL * ÚJ NÉPLAP * TÚRON INNEN - KÉVÉN TÚL * ÚJ NÉPLAP * TÚRON INNEN - KÉVÉN TÚL * ÚJ NÉPLAP « TÚRON INNEN - KÉVÉN TÚL Volt egyszer egy jól működő gyermekosztály Nem mese ez, valóság Kezdhetnénk úgy is, hogy volt egyszer egy jól működő gyermek- osztály. a mezőtúri városi kórházban. Minden olyan szép volt, mint a mesében. Egyszer csak érkezett az Óperencián túlról egy új osztályvezető főorvosnő. Akkoriban öt doktornő dolgozott a birodalomban, de - praxisféltésből, vagy ki tudja mi okból tá­madt ellentétek miatt - néhány héten belül két orvos elment sze­rencsét próbálni. Fogták a hamuban sült tudásukat az orvosi esküjükkel együtt, és elindultak... Maradt az osztályon három doktornő és az osztályvezető. Nem sokkal később még egy or­vossal szegényebbek lettek, ő több pénzt, jobb megélhetést ment keresni. Maradt két doktornő, mert időközben az osztály- vezető egy másik birodalomba kérette át magát. A maradék két orvos ügyelt és ügyelt egy álló esztendőn ke­resztül. Kértek segítséget innen is, onnan is, de egy gyermekosz­tályra - ahol évente „csupán ” ezer gyereket gyógyítanak - nem figyelt senki. Elfáradtak, és elmentek körzeti gyermekorvosnak. A birodalom ott maradt tizenkét nővérrel és a kis betegekkel. Ekkor már megpróbált segíteni a szolnoki gyermekosztály, de késő volt. Fél éven keresztül váltották egymást a jobbnál jobb orvosok, mígnem végleg itt maradt egy osztályvezetőfőor­vos. Csodákra ő sem volt képes egyedül, ezért kérte a mezőtúri gyermekorvosokat, segítsenek ügyelni és életben tartani az osz­tályt. A négy jelenlegi orvos közül a két új és egy külhoni vál­lalta az ügyeleteket. Megértették, égető szükség van a huszon­négy órás készenlétükre. Odaírhatnánk a mesénk végére, hogy minden jó, ha a vége jó. Ha tudnánk, hogy itt a vége... nk A Kilimandzsáró tetején Az átlagembernek ritkán adatik meg, hogy részese legyen olyan kalandnak, mint például Afrika - sőt a világ - egyik leg­nagyobb hegyének a meghódítása. Túrkeve szülöttének, Né­meth Valentinnak ez sikerült. A hegymenet előtt, a Kilimandzsáró lábánál A számítógépes szakember a Dél-afrikai Köztársaságban, Fokvárosban dolgozik. Gyer­mekkora óta érdeklik az idegen tájak, emberek, legkedvesebb olvasmányai mai napig is az út­leírások. Egy utazási iroda ex­pedíciót hirdetett a Kiliman­dzsáró megmászására. Az em­bert próbáló vállalkozásra hu- szonkettedmagával Valentin is jelentkezett. Hiába állt rendelkezésükre egy teherautó, tíz teherhordó bennszülött, sok nehézséget kellett leküzdeniük. Gyakran úttalan utakon haladtak, kidőlt fák vagy lerobbant járművek állták útjukat. Keskeny, csú­szós szerpentinen araszolgat- tak, nemegyszer árokba csúsz­tak. így ment ez a Dél-afrikai Köztársaságtól Namíbián, Ba- csuána-földön, Zambián, Ma- lawin, Tanzánián keresztül Ke­nyáig. Az egész kalandot meg­úszták baleset nélkül. A törzsi háborúk miatt veszé­lyes Angolát, Mozambikot si­került elkerülniük. A Kiliman­dzsáró fenséges látványa min­den nehézségért kárpótolta a kis csapatot.- Nagyon magasra kellett feljutnunk, de nem volt szüksé­günk kötelekre - emlékszik vissza Valentin.- Három-, négyezer méter fe­lett bizony szuszogtunk. Kétki­lónyi súlyt cipeltem, a vizet és a fényképezőgépet, de az utolsó ezer méteren már alig tudtam a lábamat emelni. Végre fent vol­tunk a csúcson, a kráternél, több mint ötezer méter magas­ságban, egy szinten a felkelő Nappal, a hátunk mögött a Holddal. Közel az egyenlítő­höz, egyszerre láttuk az északi és a déli félteke csillagait. Ez talán még nagyobb élmény volt, mint Fokvárosban egy­szerre látni az Atlanti- és az In­diai-óceánt. Valentin útitársai körében nem vallott szégyent a kevi módra elkészített paprikás krumplijával sem. Mezőtúr. A Petőfi úti Szín­házteremben vendégeskedett ajándékkoncert-körútja során a Brass Band Posaunenchor Flaach zenekar. A közismert Berlioz- és Weber-zenemű- vek fülnek kellemes dallamai mellett látványnak sem min­dennapi volt a különleges fú­vós hangszer bemutatkozása. Vállalkozói monológ Mezőtúrról A munkája után becsüljék az embert honnan csípjenek le néhány százezer forintot. Szeretném megemlíteni éle­tem megkeserítőit, a rend őreit. Amit ők csinálnak, az több mint felháborító. Egyszerűen mindent kitalálnak, hogy megbüntethes­sék a magánfuvarosokat. Ebben jeleskednek a Kunszentmárton környékiek és a Békés megye­iek. Ők már-már „művészi” szinten keresik meg az autókon a legkisebb hibát is. Azt hiszem, mindebből látható, hogy sem az ország, sem ez a térség nem vál­lalkozópárti. Itt senki nem segít a masze­koknak. Egyszer megpróbáltam kölcsönt felvenni, de majdnem kizavartak a bankból. Akkor kérdem én, hol, hogyan és mi­ként próbálnak nekünk segíteni? Nem könnyű az életem, bár jó­magam nyolc családfenntartó férfinak adok munkát, de ha megtehetném, még egyszer ennyi munkanélkülit is foglal­koztatnék... Erdős Sándor mezőtúri teherszállítónak tíz éve működik a vál­lalkozása. Mindennap meg kell küzdenie a munkáért. Fenn kell tartania magát és fejleszteni cégét. Nem panaszkodik, ám sok mindent nem ért. De beszéljen ő... Erdős Sándor- Tudja, sok évvel ezelőtt még azt hittem, hogy a munkája után becsülik meg az embert - mondja szomorkásán.- Ma már tudom, hogy meg­becsülik minden másért, csak ezért nem. Még a reformok előtt öt évvel kiléptem a pártból, és otthagytam akkori munkahe­lyemet, a mezőtúri Ma­gyar-Mongol Termelőszövet­kezetet. A személyautómat elad­tam, és vettem az árán egy te­herautóroncsot. Éjjel javítottam, nappal fuvaroztam. Ez három teljes éven keresztül így ment, és az addig szerzett haszonból megvettem az első igazi teherau­tómat. Akkoriban két választá­som volt: vagy adóba fizetem a hasznomat, vagy bemházom a vállalkozásba. Én az utóbbit tartottam jobb­nak. Ez azt jelentette,”Kogy min­den évben lett egy új teherau­tóm. Ma nyolc autóval fuvaro­zok, és két másik vállalkozóval összefogva dolgozunk. Együtt vettünk telephelyet és műhelyt is. Közösen munkálkodunk, így mindig van szabad autónk a megrendelésekre. Sajnálatos do­lognak tartom, hogy a mezőtúri intézmények, szervezetek, ma­gánemberek nem a helyiekkel fuvaroztatnak. A legnagyobb csapás ránk mégis a város által kiszabott súlyadó. A mezőtúri polgármesteri hivatal megyei szinten is az egyik legszigorúbb súlyadót vetette ki, és bár kértük a csökkentését, mégsem kaptuk meg. Az indoklás szerint a mi súlyadónk nagyon fontos része a városi költségvetésnek. Amennyiben ez így van, eset­leg tudnék ötleteket adni, hogy Fák, vizek, kövek - harmónia T. Kiss Eszter festőművész segítségével szembesülhetünk a világgal, rácsodálkozha­tunk életünk fény- és árny­oldalaira, ha betérünk a túr- kevei Finta Múzeumba. Számomra a festészet is költé­szet. A festő ecsetjével, színei­vel vezet bennünket a megértés útján. Hat érzelmeinkre, gondo­latainkra. Segít álmodni, vagy éppen kijózanodni az álmok ró­zsaszín világából. Segít eliga­zodni a kusza szálakon, mutatja a kivezető utat a sors bonyolult labirintusából. ... éltetőnk a bennünket kö­rülvevő fák, vizek, kövek al­kotta környezet. T. Kiss Eszter Tisza-parti mementóiban őszi­téli fákat láthatunk. A pihenő természet barnaságában, a fa­törzsek, gallyak hajlásában, a T. Kiss Eszter: Felhők a puszta felett (tűzzománc) kavicsok alakjában azonban ott duzzad a megújulás ereje. Fon­tosak számunkra ezek a fák! Nézzük csak az őstölgy robusz­tus alakját. ... benne van a vi­láguralom, az ősi erő. ... Talán el sem hinnénk, ha nem szemlélhetnénk, tapinthat­nánk meg közvetlen közelről, hogy a művésznő egy nagyon is hideg, rideg anyagból, a zo­máncból varázsolta elébünk ezt a sokszínű világot, amelyet mi is úgy tehetünk széppé, enge­dékennyé, ahogy T. Kiss Eszter tette ezt. Alázatra, engedelmes­ségre kényszerítette a kemény, merev zománcot. A festőművész ért az ecset­hez, az olajfestékhez is. Olaj­képei ugyancsak a természetet hozzák közel a szemlélőhöz... Dr. Örsi Julianna (A kiállítás megtekinthető a túrkevei Finta Múzeumban 1997. május 2-ig.) Képes hírek Fotó Minigaléria. A mező­túri Fényszöv üzlethelyisé­gében működik az a miniga­léria, ahol az 1987-ben ala­kult Impro Fotóklub tagjai mutatkoznak be kéthavonta legújabb alkotásaikkal. * Mackókiállítás. Több mint 200 mackó nevezett be a mezőtúri Móricz Zsigmond Könyvtár és Közösségi Házban megrendezett kiállí­tásra. A legöregebbek el­múltak 40 évesek. * Flúgos futás. A mezőtúri április 1-jei bolondozás egyik „nehéz” pillanata. Az oldalt szerkesztette: Simon Cs. József A fotókat készítette: Takács Antal A „fejpénzt” maga a károsult ajánlotta fel Hiába füstölög- Tudja, már kétszer vágott át a biztosító. Első alkalommal a műhelyemben keletkezett kárt felejtették el megtéríteni, majd az autóm szélvédőjének árát nem fizették ki - mondja Bíró Imre, a mezőtúri Lia butik tulajdonosa. Üzletébe a kö­zelmúltban törtek be, mintegy 600 ezer forint kárt okozva. A tulajdonost arról kérdeztük: mi történt az ominózus éjsza­kán és a betörés óta?- A betörők az összes már­kás cigarettát elvitték, az ol­csóbbakat persze itt hagyták. Az árut pótolnom kellett, mi­vel ide elsősorban a füstölni­valóért járnak az emberek. Felszereltettem egy riasztót, nem akarok több meglepe­tést...- Ha nem bízik a biztosító­ban, mi lesz a kárral? Kifizeti azt meg?- A veszteségemet magam fedezem, ami alapjaiban ren­gette meg az üzletemet. Hosz- szú idő kell, mire kigazdálko­dom a kárt, hiszen kicsi árrés­sel dolgozom. Ezen nem kí­vánok változtatni. Már régen bezártam volna, de az üzlethe­lyiség tulajdonjogáról vitám van a városgondnoksággal.- Mit tud a nyomozásról?- Semmit. A rendőröknek elmondtam, ki lehetett a tet­tes, azóta nem tudok semmi­ről. A hirdetési újságban fel­ajánlottam 10 ezer forint ju­talmat a betörő kézrekerítőjé- nek. Hárman jelentkeztek, konkrét névvel. Nem tudom, egyáltalán eljutott-e az infor­máció a rendőrségre. A mezőtúri rendőrkapitány szerint az ügy bizonyítási szakaszban van. Bővebb in­formációt nem adhatnak. A semmibe néznek a mezőtúri ovisok Ellopták a tévét, videót Több mint egy hónapja tör­tek be a mezőtúri Kiss J. úti óvodába. Az éjszakai láto­gatók videót és színes televí­ziót zsákmányoltak. Az esz­közök nem kerültek elő. Pótlásukra nincs pénz.-Ma már ezek a berendezé­sek nem tekinthetők luxus­cikknek egy gyermekintéz­ményben, hiszen a nevelő­munka fontos eszközei - mondta Nagy Irén, a mezőtúri összevont óvodák vezetője. Irányítása alá tartozik a Kiss J. úti intézmény is. A vezető elmondta: betörés ellen nem volt biztosításuk, de hiába lett volna, mivel az épület híján van biztonsági berendezés­nek. Évek óta forráshiányo­sak, erre nincs pénz.-Mikor pótolják az ello­pott eszközöket? - kérdeztük az óvodák vezetőjét.- Költségvetésünk igen fe­szes, tartalékokkal nem ren­delkezünk, így belátható időn belül nem tudunk új berende­zéseket vásárolni - válaszolta. Az önkormányzatnak a be­törést jelezték. Anyagi segít­séget nem kértek, a város nem ajánlotta fel. Amennyiben de­cember végén lesz pénze az óvodának, akkor tudnak majd az ellopott készülékek helyett újakat vásárolni. Gonda Istvánná, a Kiss J. úti óvoda vezető óvónője azt sajnálja a legjobban, hogy a kisgyermekeket megfosztot­ták sok olyan élménytől, amit például a saját farsangi felvé­teleik megtekintése jelenthe­tett volna számukra. Az eszközök előkerülésére nem sok remény van. így a kicsik a videó és a tévé helyett azok hűlt helyét nézhetik. És várják a decembert.

Next

/
Oldalképek
Tartalom