Új Néplap, 1997. április (8. évfolyam, 75-100. szám)
1997-04-17 / 89. szám
ÚJ NÉPLAP * TÚRON INNEN - KÉVÉM TÉL * ÚJ NÉPLAP » TÚRON INNEN - KÉVÉN TÚL * ÉJ NÉPLAP * TÚRON INNEN - KÉVÉN TÚL * ÚJ NÉPLAP * TÓBŰN iNNEN - KÉVÉN TÚL * ÚJ NÉPLAP * TÚRON INNEN KÉVÉN TÚL * TÚRON INNEN - KÉVÉN TÚL * ÚJ NÉPLAP * TÚRON INNEN - KÉVÉN TÚL * ÚJ NÉPLAP * TÚRON INNEN - KÉVÉN TÚL * ÚJ NÉPLAP * TÚRON INNEN - KÉVÉN TÚL * ÚJ NÉPLAP « TÚRON INNEN - KÉVÉN TÚL Volt egyszer egy jól működő gyermekosztály Nem mese ez, valóság Kezdhetnénk úgy is, hogy volt egyszer egy jól működő gyermek- osztály. a mezőtúri városi kórházban. Minden olyan szép volt, mint a mesében. Egyszer csak érkezett az Óperencián túlról egy új osztályvezető főorvosnő. Akkoriban öt doktornő dolgozott a birodalomban, de - praxisféltésből, vagy ki tudja mi okból támadt ellentétek miatt - néhány héten belül két orvos elment szerencsét próbálni. Fogták a hamuban sült tudásukat az orvosi esküjükkel együtt, és elindultak... Maradt az osztályon három doktornő és az osztályvezető. Nem sokkal később még egy orvossal szegényebbek lettek, ő több pénzt, jobb megélhetést ment keresni. Maradt két doktornő, mert időközben az osztály- vezető egy másik birodalomba kérette át magát. A maradék két orvos ügyelt és ügyelt egy álló esztendőn keresztül. Kértek segítséget innen is, onnan is, de egy gyermekosztályra - ahol évente „csupán ” ezer gyereket gyógyítanak - nem figyelt senki. Elfáradtak, és elmentek körzeti gyermekorvosnak. A birodalom ott maradt tizenkét nővérrel és a kis betegekkel. Ekkor már megpróbált segíteni a szolnoki gyermekosztály, de késő volt. Fél éven keresztül váltották egymást a jobbnál jobb orvosok, mígnem végleg itt maradt egy osztályvezetőfőorvos. Csodákra ő sem volt képes egyedül, ezért kérte a mezőtúri gyermekorvosokat, segítsenek ügyelni és életben tartani az osztályt. A négy jelenlegi orvos közül a két új és egy külhoni vállalta az ügyeleteket. Megértették, égető szükség van a huszonnégy órás készenlétükre. Odaírhatnánk a mesénk végére, hogy minden jó, ha a vége jó. Ha tudnánk, hogy itt a vége... nk A Kilimandzsáró tetején Az átlagembernek ritkán adatik meg, hogy részese legyen olyan kalandnak, mint például Afrika - sőt a világ - egyik legnagyobb hegyének a meghódítása. Túrkeve szülöttének, Németh Valentinnak ez sikerült. A hegymenet előtt, a Kilimandzsáró lábánál A számítógépes szakember a Dél-afrikai Köztársaságban, Fokvárosban dolgozik. Gyermekkora óta érdeklik az idegen tájak, emberek, legkedvesebb olvasmányai mai napig is az útleírások. Egy utazási iroda expedíciót hirdetett a Kilimandzsáró megmászására. Az embert próbáló vállalkozásra hu- szonkettedmagával Valentin is jelentkezett. Hiába állt rendelkezésükre egy teherautó, tíz teherhordó bennszülött, sok nehézséget kellett leküzdeniük. Gyakran úttalan utakon haladtak, kidőlt fák vagy lerobbant járművek állták útjukat. Keskeny, csúszós szerpentinen araszolgat- tak, nemegyszer árokba csúsztak. így ment ez a Dél-afrikai Köztársaságtól Namíbián, Ba- csuána-földön, Zambián, Ma- lawin, Tanzánián keresztül Kenyáig. Az egész kalandot megúszták baleset nélkül. A törzsi háborúk miatt veszélyes Angolát, Mozambikot sikerült elkerülniük. A Kilimandzsáró fenséges látványa minden nehézségért kárpótolta a kis csapatot.- Nagyon magasra kellett feljutnunk, de nem volt szükségünk kötelekre - emlékszik vissza Valentin.- Három-, négyezer méter felett bizony szuszogtunk. Kétkilónyi súlyt cipeltem, a vizet és a fényképezőgépet, de az utolsó ezer méteren már alig tudtam a lábamat emelni. Végre fent voltunk a csúcson, a kráternél, több mint ötezer méter magasságban, egy szinten a felkelő Nappal, a hátunk mögött a Holddal. Közel az egyenlítőhöz, egyszerre láttuk az északi és a déli félteke csillagait. Ez talán még nagyobb élmény volt, mint Fokvárosban egyszerre látni az Atlanti- és az Indiai-óceánt. Valentin útitársai körében nem vallott szégyent a kevi módra elkészített paprikás krumplijával sem. Mezőtúr. A Petőfi úti Színházteremben vendégeskedett ajándékkoncert-körútja során a Brass Band Posaunenchor Flaach zenekar. A közismert Berlioz- és Weber-zenemű- vek fülnek kellemes dallamai mellett látványnak sem mindennapi volt a különleges fúvós hangszer bemutatkozása. Vállalkozói monológ Mezőtúrról A munkája után becsüljék az embert honnan csípjenek le néhány százezer forintot. Szeretném megemlíteni életem megkeserítőit, a rend őreit. Amit ők csinálnak, az több mint felháborító. Egyszerűen mindent kitalálnak, hogy megbüntethessék a magánfuvarosokat. Ebben jeleskednek a Kunszentmárton környékiek és a Békés megyeiek. Ők már-már „művészi” szinten keresik meg az autókon a legkisebb hibát is. Azt hiszem, mindebből látható, hogy sem az ország, sem ez a térség nem vállalkozópárti. Itt senki nem segít a maszekoknak. Egyszer megpróbáltam kölcsönt felvenni, de majdnem kizavartak a bankból. Akkor kérdem én, hol, hogyan és miként próbálnak nekünk segíteni? Nem könnyű az életem, bár jómagam nyolc családfenntartó férfinak adok munkát, de ha megtehetném, még egyszer ennyi munkanélkülit is foglalkoztatnék... Erdős Sándor mezőtúri teherszállítónak tíz éve működik a vállalkozása. Mindennap meg kell küzdenie a munkáért. Fenn kell tartania magát és fejleszteni cégét. Nem panaszkodik, ám sok mindent nem ért. De beszéljen ő... Erdős Sándor- Tudja, sok évvel ezelőtt még azt hittem, hogy a munkája után becsülik meg az embert - mondja szomorkásán.- Ma már tudom, hogy megbecsülik minden másért, csak ezért nem. Még a reformok előtt öt évvel kiléptem a pártból, és otthagytam akkori munkahelyemet, a mezőtúri Magyar-Mongol Termelőszövetkezetet. A személyautómat eladtam, és vettem az árán egy teherautóroncsot. Éjjel javítottam, nappal fuvaroztam. Ez három teljes éven keresztül így ment, és az addig szerzett haszonból megvettem az első igazi teherautómat. Akkoriban két választásom volt: vagy adóba fizetem a hasznomat, vagy bemházom a vállalkozásba. Én az utóbbit tartottam jobbnak. Ez azt jelentette,”Kogy minden évben lett egy új teherautóm. Ma nyolc autóval fuvarozok, és két másik vállalkozóval összefogva dolgozunk. Együtt vettünk telephelyet és műhelyt is. Közösen munkálkodunk, így mindig van szabad autónk a megrendelésekre. Sajnálatos dolognak tartom, hogy a mezőtúri intézmények, szervezetek, magánemberek nem a helyiekkel fuvaroztatnak. A legnagyobb csapás ránk mégis a város által kiszabott súlyadó. A mezőtúri polgármesteri hivatal megyei szinten is az egyik legszigorúbb súlyadót vetette ki, és bár kértük a csökkentését, mégsem kaptuk meg. Az indoklás szerint a mi súlyadónk nagyon fontos része a városi költségvetésnek. Amennyiben ez így van, esetleg tudnék ötleteket adni, hogy Fák, vizek, kövek - harmónia T. Kiss Eszter festőművész segítségével szembesülhetünk a világgal, rácsodálkozhatunk életünk fény- és árnyoldalaira, ha betérünk a túr- kevei Finta Múzeumba. Számomra a festészet is költészet. A festő ecsetjével, színeivel vezet bennünket a megértés útján. Hat érzelmeinkre, gondolatainkra. Segít álmodni, vagy éppen kijózanodni az álmok rózsaszín világából. Segít eligazodni a kusza szálakon, mutatja a kivezető utat a sors bonyolult labirintusából. ... éltetőnk a bennünket körülvevő fák, vizek, kövek alkotta környezet. T. Kiss Eszter Tisza-parti mementóiban őszitéli fákat láthatunk. A pihenő természet barnaságában, a fatörzsek, gallyak hajlásában, a T. Kiss Eszter: Felhők a puszta felett (tűzzománc) kavicsok alakjában azonban ott duzzad a megújulás ereje. Fontosak számunkra ezek a fák! Nézzük csak az őstölgy robusztus alakját. ... benne van a világuralom, az ősi erő. ... Talán el sem hinnénk, ha nem szemlélhetnénk, tapinthatnánk meg közvetlen közelről, hogy a művésznő egy nagyon is hideg, rideg anyagból, a zománcból varázsolta elébünk ezt a sokszínű világot, amelyet mi is úgy tehetünk széppé, engedékennyé, ahogy T. Kiss Eszter tette ezt. Alázatra, engedelmességre kényszerítette a kemény, merev zománcot. A festőművész ért az ecsethez, az olajfestékhez is. Olajképei ugyancsak a természetet hozzák közel a szemlélőhöz... Dr. Örsi Julianna (A kiállítás megtekinthető a túrkevei Finta Múzeumban 1997. május 2-ig.) Képes hírek Fotó Minigaléria. A mezőtúri Fényszöv üzlethelyiségében működik az a minigaléria, ahol az 1987-ben alakult Impro Fotóklub tagjai mutatkoznak be kéthavonta legújabb alkotásaikkal. * Mackókiállítás. Több mint 200 mackó nevezett be a mezőtúri Móricz Zsigmond Könyvtár és Közösségi Házban megrendezett kiállításra. A legöregebbek elmúltak 40 évesek. * Flúgos futás. A mezőtúri április 1-jei bolondozás egyik „nehéz” pillanata. Az oldalt szerkesztette: Simon Cs. József A fotókat készítette: Takács Antal A „fejpénzt” maga a károsult ajánlotta fel Hiába füstölög- Tudja, már kétszer vágott át a biztosító. Első alkalommal a műhelyemben keletkezett kárt felejtették el megtéríteni, majd az autóm szélvédőjének árát nem fizették ki - mondja Bíró Imre, a mezőtúri Lia butik tulajdonosa. Üzletébe a közelmúltban törtek be, mintegy 600 ezer forint kárt okozva. A tulajdonost arról kérdeztük: mi történt az ominózus éjszakán és a betörés óta?- A betörők az összes márkás cigarettát elvitték, az olcsóbbakat persze itt hagyták. Az árut pótolnom kellett, mivel ide elsősorban a füstölnivalóért járnak az emberek. Felszereltettem egy riasztót, nem akarok több meglepetést...- Ha nem bízik a biztosítóban, mi lesz a kárral? Kifizeti azt meg?- A veszteségemet magam fedezem, ami alapjaiban rengette meg az üzletemet. Hosz- szú idő kell, mire kigazdálkodom a kárt, hiszen kicsi árréssel dolgozom. Ezen nem kívánok változtatni. Már régen bezártam volna, de az üzlethelyiség tulajdonjogáról vitám van a városgondnoksággal.- Mit tud a nyomozásról?- Semmit. A rendőröknek elmondtam, ki lehetett a tettes, azóta nem tudok semmiről. A hirdetési újságban felajánlottam 10 ezer forint jutalmat a betörő kézrekerítőjé- nek. Hárman jelentkeztek, konkrét névvel. Nem tudom, egyáltalán eljutott-e az információ a rendőrségre. A mezőtúri rendőrkapitány szerint az ügy bizonyítási szakaszban van. Bővebb információt nem adhatnak. A semmibe néznek a mezőtúri ovisok Ellopták a tévét, videót Több mint egy hónapja törtek be a mezőtúri Kiss J. úti óvodába. Az éjszakai látogatók videót és színes televíziót zsákmányoltak. Az eszközök nem kerültek elő. Pótlásukra nincs pénz.-Ma már ezek a berendezések nem tekinthetők luxuscikknek egy gyermekintézményben, hiszen a nevelőmunka fontos eszközei - mondta Nagy Irén, a mezőtúri összevont óvodák vezetője. Irányítása alá tartozik a Kiss J. úti intézmény is. A vezető elmondta: betörés ellen nem volt biztosításuk, de hiába lett volna, mivel az épület híján van biztonsági berendezésnek. Évek óta forráshiányosak, erre nincs pénz.-Mikor pótolják az ellopott eszközöket? - kérdeztük az óvodák vezetőjét.- Költségvetésünk igen feszes, tartalékokkal nem rendelkezünk, így belátható időn belül nem tudunk új berendezéseket vásárolni - válaszolta. Az önkormányzatnak a betörést jelezték. Anyagi segítséget nem kértek, a város nem ajánlotta fel. Amennyiben december végén lesz pénze az óvodának, akkor tudnak majd az ellopott készülékek helyett újakat vásárolni. Gonda Istvánná, a Kiss J. úti óvoda vezető óvónője azt sajnálja a legjobban, hogy a kisgyermekeket megfosztották sok olyan élménytől, amit például a saját farsangi felvételeik megtekintése jelenthetett volna számukra. Az eszközök előkerülésére nem sok remény van. így a kicsik a videó és a tévé helyett azok hűlt helyét nézhetik. És várják a decembert.
