Új Néplap, 1997. március (8. évfolyam, 51-74. szám)
1997-03-08 / 57. szám
1997. március 8., szombat Nőnapi Köszöntő 5. oldal Társat, barátot, szerelmet... Miből fakad az a belső kényszer, hogy az anyákat, feleségeket, nagymamákat, húgokat és nővéreket 1910 óta minden évben március fián egy csokor hóvirággal, egy apró kedvességgel felköszöntsük mi, férfiak? Koppenhágából a szocialista nők nemzetközi konferenciájáról származik a kezdeményezés, de hogy elterjedt szinte az egész világon, annak mélyebb okai vannak. Rendszerek jöttek, rendszerek mentek, kétszer felégettük világunkat. Néhány milliószor megtoroltuk sérelmeinket. Március nyolcadika azonban a nők nemzetközi ünnepe maradt. Minden nőé! Legyen az fekete, sárga, fehér, fáradozzon az Akadémián életünk jobbá tételéért, vagy turkáljon egy kukában reggelit keresve gyermekének. Azt hiszem, március elején az eredeti 1910-es deklaráció szellemén túl, már nem a nők nemzetközi szolidaritásának ünnepét tartjuk. Ma már valóban a NŐT, a kinek-kinek más formában megjelenő, társat, barátot, szerelmet ünnepeljük. Két, közhellyé degradált szó jut eszembe: tisztelet és szeretet. Ha megállunk egy pillanatra, és nem szokássá vált kötelességből vásároljuk meg az ajándéknak szánt virágokat, talán megsejthetjük azt az erőt, mely életben tartotta, és életben tartja a mai napig is ezt a szép szokást. Ki nem fejezett érzéseink, el nem mondott köszönetünk, félreértések után maradt lelkiismeret-furdalásunk is benne lehet abban a csokor virágban. Persze uraim, nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy ezen kívül még 364 nap van egy évben! A legutóbbi adatok tanúsága szerint a megyénkben majdnem ezer válás jutott az alig több mint kétezer esküvőre. Talán sok zátonyra futott házasságot lehetett volna megmenteni, ha egy kis figyelemmel, tisztelettel és szeretettel a veszekedők átsegítik egymást a nehéz időkön. Naiv gondolat? Első hallásra talán igen, de számtalan példa igazolja, van rá lehetőség. Banka Csaba Férfiak a nők napjáról Az emberiségnek több mint a felét alkotják. Lehetnek ezüstös hajú nagymamák, agyonhajszolt anyák, dolgozó kismamák, üde, viruló szépségek, copfos csitrik, totyogó, öntudatos aligévesek: ők nők. Ez a nap az övék, de mi ünnepeljük őket, ezért férfiakat is faggattuk március 8-áról. Kerezsi János kertész, Kisújszállás.- Nálunk 2:1-re vezet a szebbik nem, feleségem meg a kislányom is virágot kap. Egy biztos: csodálatos virágaink lesznek, Hollandiából érkeznek, és különös ismertetőjelük, hogy kétszer virítanak. Errefelé qetp,.divat,{elv^rüi az árakat, mert a jó kertész nem egy napbap gondolkozik. Matók István polgármester, Jászboldogháza.- Ez a családunkban ünnep, mert a fiamat is köszönteni kell, ugyanis Zoltán. Azután a nejemet is egy szál virággal. Ez akkor is úgy volt, amikor még Zoltán nem született meg. A községházán meg az intézményekben szolid az ünnepség: egy szál virág, esetleg egy üveg pezsgő mellé sok-sok jókívánság. Molnár Ferenc nyugdíjas, Széchenyi-lakótelep.- Tisztelem, becsülöm a szebbik nemet, mert rengeteg apró munkát elvégeznek körülöttünk. Jószerivel meg sem állnak, egyik következik a másik után. Ahol tudok, segítek nekik, noha anyagilag nem bírom ekkora nyugdíj mellett. Ráadásul a virágok ára itt, Szolnokon az égbe szökik. Én apró csokikat veszek minden hölgynek a családban, és szétrakom kis tasakokba. Szerintem ez is szép megemlékezés, főleg azért, mert nálunk a csoki minden korosztálynak nagyon ízlik. Szigeti Sándor 21 éves főiskolai hallgató.- Nekem a nőnapról először a barátnőm jut eszembe, akivel két éve járunk együtt, és nagyon szeretem. Bár a pénzem kevés, azért valamit adni szeretnék neki. Azután édesanyámnak, a húgomnak, nagymamámnak, meg a barátnőm édesanyjának is veszek valamit. Bán László 23 éves főiskolás, két hónapos ifjú házas.- Ez lesz az első olyan nőnap, amelyet férjként, feleségként töltünk el. A párom kozmetikus, és természetesen veszek neki valamit. Szerintem nem az a lényeg, hogy mi lesz, hanem a gesztus, az, hogy örömet szerzek, neki, Nagy Sándor Kunszentmártonban, közel a nyolcvanhoz. Neki más a véleménye.- Nálunk nem volt divat megemlékezni erről a napról, mert minden nap nőnapnak számított. Sajnos a párom novemberben meghalt, azóta egyedül élek. jól bírom magam, nem húzódok egyik gyerekhez se, de nagyon hiányzik. Szombaton kinézek hozzá, mert a hóvirágot szerette. Nyílik sokféle itt a kerítés mellett, viszek neki egy csokorral. Elmondhatom, ez lesz az első nőnapi virágom neki... Szóval ilyenek vagyunk mi férfiak: figyelmesek és feledékenyek, rohanók és szórakozottak, gyarlók, akik valamelyik kedves nő halála után jövünk rá az eltávozott hiányára. Ezért, amíg élnek szeretteink, ne arra gondoljuk, hogy egy szál virágot, apró figyelmességet megérdemelnek azok, akik a szebbik nemhez tartoznak, és értünk, gyerekeinkért, unokáinkért élnek. Mert a nők döntő többsége ilyen. D. Szabó Miklós A z ezerarcú nő Nők. Nagyon szépek és csak szépek, idősek és fiatalok, háztartásbeliek és munkahelyen dolgozók, gyermekünk, testvérünk, társunk, anyánk, nagyanyánk, munkatársnőnk, akik az év minden napján ott vannak körülöttünk, s akiknek a jelenléte olyan természetes, hogy néha már-már tudomást sem veszünk róla. Nők. Csábítók és elcsábulók, biztatók és hidegen visszautasítok. Kényelemhez szokott, jólétet követelő cicababák, és a család boldogulásáért, gyermekeik jövőjéért mindenre kész családanyák. A görög mitológia szerint az aranykorban az ember egyesítette magában a nőt és a férfit, így alkotott egészet, ám az istenek kettévágták, s megszületett a férfi- és a női nem. Az ókori görögök azt mondták, hogy ez büntetésből történt, ám mi férfiak biztosak lehetünk benne, hogy sokkal inkább az istenek jótéteménye volt. A nők többsége várja március 8-át Ha nem volna, bizony hiányozna! Várják-e a hölgyek a nőnapot? Mit jelent a gyengébb nem tagjainak az, hogy március 8-án köszöntik őket? Hiányozna-e az életükből, ha valami oknál fogva megszűnne? - Ezekről kérdeztük meg néhány ünnepelt véleményét. Bede Ferencné, Juhász Miklósné és Mihály Andrásné a szolnoki IBUSZ-irodában dolgozik. Bede Ferencné: - Várjuk a nőnapot, és jólesik, hogy megemlékeznek róla. Nem a virág miatt elsősorban. Én például egyébként is elég sokszor kapok virágot a férjemtől. A nőnapi köszöntés azért más, mint a többi, mert ez a női mivoltunknak szól. Ilyenkor még idegenek is köszöntik az embert. Például ha bejön egy-egy törzsutas az irodába, felköszönt bennünket. Mihály Albertné:- Igen, én várom ezt a napot, mert úgy érzem, ilyenkor a nőkre jobban odafigyelnek. Az irodánkban mindig megemlékeznek róla. Ez az ünnepség jó alkalom egy kötetlen beszélgetésre a munkatársak között. Nem szeretném, ha annyira megváltozna a világ, hogy a nőnap elmaradna. Juhász Miklósné: - Szerintem szükség van a nőnapra, bár én nem várom kimondottan, de ha megemlékeznek róla, jó érzéssel veszem. Nem szoktam hazavinni a virágot, amit a munkahelyemen kapok, hanem magam elé teszem az irodában, hogy egész nap lássam. * * * Bohács Györgyné Magyar Piroska és Bársony Sándorné Erika a tiszapüspöki polgármesteri hivatal előadói. Bohács Györgyné: - Otthon virággal köszöntenek ezen a napon. Nem tartom kiemeltnek ezt az ünnepet, mert egész évben szeret, becsül a családom. Nemcsak én kapok virágot, hanem a lányom is, a nagymama is. Nekem nem jelentene nagy űrt, ha nem volna nőnap, mert számtalan olyan alkalom van, amikor köszönthetnek, ünnepelhetnek bennünket. Szerintem a férfi nő iránti tiszteletét nem ezen az egy napon kell kifejezni, hanem egész évben figyelmesnek lenni irántunk. Bársony Sándorné: - Természetesen várom március 8-át. A fiam és a férjem nem szoktak megfeledkezni róla. Ráadásul a fiam Zoltán, az ő névnapját is ilyenkor ünnepeljük otthon, és előrehozzuk a Sándorok köszöntését is. Hiányozna a nőnap, ha nem volna, mert megszoktuk. A munkahelyen is köszöntének bennünket, régebben nagyobb ünnepségek voltak, de most is megemlékeznek rólunk virággal, ajándékkal. * * * Papp Sándorné eladó a törökszentmiklósi Csillag Divatházban:- Jólesik egy kis figyelmesség, hiszen a mai világban egyébként nem nagyon kap az ember. A munkahelyen a férfikollégák köszöntenek bennünket virágg'T, ajándékkal, otthon pedig a férjem. A munkahelyi ünnepség remek alkalom arra is, hogy beszélgessünk egy jót. A nőnap megemlékezést jelent számunkra, tiszteletadást, odafigyelést. Paulina Éva „Olykor csak a jó Isten vigyázott ránk” avagy Angyal Mária regényes élete Nagy Lászlóné Angyal Mária rubindiplomás pedagógus A Cinkotára telepített pozsonyi Magyar Királyi Állami Tanítóképző Intézet kapuit Angyal Mária 1921-ben nyitotta meg először, és 1926. június 26-án kapta meg tanítói diplomáját. Utána a század világégései másfelé sodorták, és a véletlen hetven év után, 1996 őszén jutalmazta meg, hogy ugyanabban a teremben, ahol ifjú hölgyként vizsgázott, képesítőzött, átvehette rubindiplomáját. Igaz, haját hófehérre meszelték a tovatűnt telek, hiszen időközben kilencvenéves lett. Az ereje fogytán, a szeme sem a régi, de a szelleme eleven, és jószerével mindenre emlékszik, ami fontos. Kolozs megye egyik kis falujában jegyezték be a nevét 1906. szeptember 26-án Angyal Máriaként. Mindkét szülője pedagógus volt, és 1916- ig éltek ott. 1918-ban Nyitra vármegyében Csejte község következett, majd visszaköltöztek Kolozsvárra. 1918. december 24-én oda is bevonultak a románok, de az új hafalom mellett nem kívántak hitet tenni, ezért úgy határoztak, tovább járják az élet útját. Ráadásul az édesapának és az édesanyának nehéz volt egy helyen állást kapni, hiszen az egyikük református, a másikuk katolikus volt. Hajdúszoboszlón kezdtek, majd 1922-től Pécs következett egy jó évtizedig. Közben Angyal Mária is befejezte a tanítóképzőt, és Fejér megyébe helyezték. Innen az újabb állomás, Tiszaföldvár következett, egészen 1944-ig. A fiatal tanítónőnek négy évig udvarolt egy délceg katonatiszt, miután elvehette. Két fiuk, egy lányuk született. 1944-ben az apa a csapatával, a fiatal édesanya. Nagy Lászlóné a három aprósággal indult el nyugat felé. Parasztszekérre tették kevés motyójukat, és el is jutottak Szentgothárdig. Mária néni, elmondása szerint ott, mintha Isten hangját hallotta volna: minek mégy te Nyugatra? Nem az a te hazád! így azután visszafordultak. Nem kevés viszontagság után Jászfény szaru, majd megint Tiszaföidvár következett. A párjának elvették a rangját, a nyugdíját, ezért napszámos lett. Igen ám, de sok volt az éhes száj, így Mária néninek is dolgoznia kellett. 1953-tól ismét elővette az oklevelét: napközis nevelőként került nyugdíjba Szolnokról, az Áchim úti iskolából. Azóta eltemette a párját, és az egyik fiát, viszont öt unokával gyarapodott a család. Olykor elmereng azon: hogyan bírta ki azt a temérdek viszontagságot. Vallásos révén így magyarázza: biztos az Isten vigyázott ránk. Régi vágya, hogy jó lenne erdőben élni! Pesti házát feladva, ma Újszászon a kastélyotthonban lakik, másodmagával egy kis szobában. Az ablakuk alatt évszázados fák szunnyadnak, várják a kikeletet. Nyaranta falig lopakodik a virágszőnyeg. Elégedett lenne, de betegségek kínozzák. A látása hűtlen lett hozzá, lassanlassan 91 évesen már járni sem tud. Pedig szeretne kibaktatni, érezni a szél simogatását, virágot szedni. Helyette emlékei virágaiból szedett össze egy csokorra valót. D. Szabó Miklós
