Új Néplap, 1997. március (8. évfolyam, 51-74. szám)
1997-03-04 / 53. szám
* LÁTOGATÓBAN A TISZAZUGBAN * ÚJ NÉPLAP * LÁTOGATÓBAN A TISZAZUGBAN * ÚJ NÉPLAP * LÁTOGATÓBAN A TISZAZUGBAN * ÚJ NÉPLAP * LÁTOGATÓBAN A TISZAZUGBAN * ÚJ NÉPLAP * LÁTOGA Tiszafóldváron bevált... Létszükséglet az ügyelet A Tiszazug kunszentmártoni központi ügyelete körül sok vita volt mostanában, lapunk is foglalkozott már a megszűnésről szóló hírekkel. Van azonban a térségben olyan település is, ahol nem kérdőjelezik meg az összevont ügyelet létjogosultságát. Tiszaföldvár ugyan nem tartozik az előbb említett ügyeleti körbe, ám egyedülállóan nagy kiterjedése indíthatna hasonló vitákat, mint az Kunszentmárton esetében történt. Négy esztendeje alakult meg Tiszaföldváron a hét végi orvosi ügyelet, azelőtt az orvosok otthoni készenlétben dolgoztak. Ez nem volt a legjobb megoldás a polgárok számára, hiszen a nagy távolságok miatt nehéz volt egy betegnek elmennie orvosához. Többmilliós beruházással hozott rendbe az önkormányzat egy épületet, s itt kapott helyet a központi orvosi ügyelet. Az eltelt négy év bizonyította, hogy ez jó döntés volt.- Nekem sok segítséget jelent, hogy van egy állandó, mindennap működő ügyelet - mondta egy idős úr. - Sokat betegeskedem, egyedülálló vagyok, biztonságot ad, hogy mindig elérhetek egy orvost, legyen bármilyen késő. Az ügyelet tulajdonképpen a nap minden órájában él, napközben a körzeti rendelőket kereshetik fel a betegek, déltől pedig este hatig az ügyeletes nővér bármikor elérheti rádión az orvost, aki 18 órától már a rendelőben található. Terepjáróval is felszerelték az ügyeletet, így bárhova eljuthat a segítség. Mint azt földvári polgárok elmondták, kezdetben fölöslegesnek ítélték az egészet, ám mára kétség sem merül fel bennük a hasznosságot illetően, hiszen ahogyan azt az egyik fiatalember megfogalmazta: az embernek csak egy élete van, tehát a huszonnégy órás ügyelet létszükséglet. A munkája két embernek is elég lenne Az iskolai farsangra készül a torta, az intézmény vezetőnője figyeli a gyakorlott embereket Tizennyolc tagja van a tiszaföldvári Idősek Klubjának, közülük kilencen járnak rendszeresen a klub „főhadiszállására”. A többiek csak az ebédért jönnek el úgy dél körül. Ennek ellenére bőven van feladata a klub vezetőjének. Baloghné Vereb Erika a klubnak és a házigondozói szolgálatnak is az irányítója egyben, elmondása szerint mindkettő külön-külön embert igényelne.- A klub irányítása inkább népművelői feladat, míg a szociális étkeztetés felügyelete másfajta irányultságot igényel. Munkámnak mégis hetven százalékát teszi ki a gondozói szolgálat irányítása. A vezetőnő munkáját többen segítik, tizenhatan hordják ki a rászoruló idős embereknek az ebédet, nehezebb feladatuk van azonban a gondozónőknek. Ők a bevásárlástól kezdve a gyógyszerkiváltáson át a takarításig mindenben segítenek a betegeknek. Ez utóbbi egyébként nagy pozitívuma a klubhelyiségnek, egészen pontosan a klubháznak. Itt mosni is tudnak a tagok, amit sajnos a másik három, Tiszaföldváron működő klubban nem lehet megtenni. A Baloghné Vereb Erika által vezetett „társulat” bővülhetne ugyan, ám itt is figyelnie kell. Nagy dilemmát okoz, hogy felvegye-e a társadalom perifériáján élőket, akik elriaszthatják a többieket a tagságtól. Szíve szerint persze mindenki előtt kinyitná a kaput, csakhogy gondolni kell másokra is. „Szántom az utcám...” Bense István, Tündér nevű lova és a boronáit út Nem mindennapi látvány, ha valaki egy település utcáján járatja lovát, pláne nem úgy, hogy eközben boronálja is a közutat.- Nincs jobb dolgom - mondja Bense János, cibakházi gazda -, az út amúgy is mély a sártól, legalább ha végigsétálunk rajta a boronával, akkor hamarabb szikkad meg. Tapasztalata van már a földdel kapcsolatban elegendő, hiszen mindig is belőle élt, aktív éveiben is gazdálkodott, most is ezt teszi, ahogyan azt elmondta, ez az élete.- 14 éves korom óta kaszálok, amikor a bátyáim a fronton harcoltak, akkor minden munka rám maradt, mert szüleim betegek voltak, és nem bírták a kemény munkát Megszerettem, meg is éltem belőle, igaz, sokat kellett gürcölnöm a hosszú esztendők során. De legalább mindkét gyermekemnek házat vettem itt Cibakházán, van három unokám is. Mit akarhatnék még? Például még vagy tíz esztendeig kijárni a szőlőbe, a földjére, s hogy két lovával még szánthasson legalább egy évtizednyit - árulta el titkos vágyát a gazda. Az oldalt írta: Pókász Endre A fotókat Mészáros János készítette Reményteljes esztendő előtt a község Júniustól idősek otthona Csépán A bevétele és a kiadása egyaránt 82 millió forint a csépai önkormányzatnak, hitelfelvételre nem szorul a település - mondta lapunknak a polgármester. Ennek a pénznek a kilencven százaléka állami támogatás, a többi saját bevétel.- Az 1996-os év kemény, megszorító és következetes intézkedéseinek következtében (15 közalkalmazott, illetve köztisztviselő elbocsátása, csoportösszevonások, intézményi-szervezeti átalakítások) hasonló intézkedésekre nem volt szükség az 1997-es költségvetés kialakításakor - folytatta dr. Botka János, Csépa polgármestere. Az intézmények megfelelő szinten működni tudnak. Ebben az évben az óvoda és az önkormányzati konyha fűtését korszerűsítik, s gáz segítségével teremtenek meleget. A legnagyobb volumenű fejlesztés az idősek otthonának a kialakítása, a testület tervei szerint a tizenkét fős létesítmény júniusban nyitja meg kapuit. A sár is gondot okoz a falu több utcáján. A Szent Jakab apostol úton lakók számára azonban ez a gond hamarosan megszűnik, ugyanis idén szilárd burkolat kerül a mostani földútra. Ráfér a csinosítás az önkormányzat épületére is, a községház és a művelődési otthon egyaránt új „köntöst” kap még ebben az évben. A gázhálózat és, a telefonrendszer kiépítése után a siralmas útviszonyokon is javítani szándékszik a testület. Kelendők a faiskola „növendékei” melengető napfényben fürdő növényekre igaz. A megye több településéről, sőt, az ország különböző területeiről érkeznek vásárlók, akik a kertjüket szeretnék szebbé tenni vagy a gyümölcsösüket akarják felfrissíteni az itt vásárolt új facsemetékkel. Most éppen ez utóbbit kezdték árulni a faiskola munkatársai, bár ők ezeket nem nevelik. A cég fő profilja továbbra is a dísznövények nevelése és árusítása, de a megrendelők kívánságára díszkerteket is építenek. Sziklákat, örökzöldeket ültetnek a kívánt helyre, hogy aztán a kert akár örök életre szebbé tegye „gazdája” portáját. Február és a tél elköszöntével kóczifalva határában lévő Abies újra megpezsdült az élet a Rá- Díszfaiskolában, s ez nemcsak a Bizony elkél a munka, beindult a szezon Regionális iparfejlesztés Az Ipari, Kereskedelmi és Idegenforgalmi Minisztérium és a Szász Gazdasági és Munkaügyi Minisztérium által szervezett tanfolyamon a Szolnok Térségi Szövetség tizenegy polgármestere vett részt, köztük volt Kozma Imre, Martfű polgármestere is. Mint azt a polgármester lapunknak elmondta, azért volt különösen hasznos a németországi szeminárium Martfű számára, mert sok előadást hallhattak az ipari parkok létrehozásáról, s a cipészvárosban éppen idén alakítanak ki a város északi és déli részén egyegy iparterületet. Drezda városában az önkormányzat például teljes közművet biztosított az ipari területen a befektetni szándékozó vállalkozók számára, s sikeresen teremtett vonzó környezetet ezáltal az üzletembereknek. Az egykori NDK területén lévő város helyzete annyiban hasonlítható Martfűéhez, hogy ott is a fejlesztés, az ország fejlettebb régióihoz való felzárkózás volt cél az ipari parkkal. Éppen emiatt a gazdag németországi tapasztalatok kisebb változtatásokkal mindenképpen hasznosíthatóak a nemsokára elkezdődő építési és szervezési munkálatok során. Mint arról már korábban írtunk, a Kunszentmártoni Helytörténeti Múzeumban a csángó magyarok életét bemutató kiállítás nyílt, amely még néhány napig látható. Alapítvány a templomért Korábban lapunk hasábjain már hírt adtunk a községi templom építésére vonatkozó tervekről. Az elmúlt héten a település önkormányzatának testületi ülésén 220 ezer forint alaptőkével megalakult a Rákócziújfalu Templomáért Alapítvány. Egy-két évtizeddel ezelőtt még csak eperfák álltak Kunszentmártonban a mai Epreskert helyén - innen is kapta egyébként a nevét a tér -, aztán tizenöt éve lerakták az első hintát, és innen már nem volt „viszszaút”, menthetetlenül park lett az egykori „selyemhernyótelep”. Azután az évek és néhány időt, fáradságot és nem utolsósorban pénzt nem kímélő helybéli jóvoltából a kisváros egyik kulturális központjává vált. Első ránézésre játszótérnek tűnik, azután az ember szeme megakad a színpadon, és már sejti, hogy nem a megszokott pihenőhelyek egyikén jár.- Nem is az - erősíti meg a „felfedezést” Nálhi Pál, aki nélkül talán nem lenne itt más, csak néhány hinta. - Ezt a környékbeliek közösen csinálták meg, volt aki munkáját adta, volt aki az alapanyagok szállításában segédkezett. Művelődési ház a szabad ég alatt- Három évvel ezelőtt gyermeknapot szerveztünk itt a téren - szólt közbe Veres István önkormányzati képviselő, a terület „gazdája” -, amire öt-hatszázan jöttek el. Akkor egy mozgatható színpadot hozattunk ide, így született meg az ötlet, hogy kellene egy állandó, a parkhoz tartozó színpadot építenünk. Az utóbbi pár évben körülbelül egymillió forintot öltünk bele, s tettük mindezt önerőből, valamint szponzorok segítségével.- Természetesen voltak ellenzői is a terveknek, de az itt lakók mondhatni mindegyike örült az erőfeszítéseinknek - folytatta a képviselő -, s az itt töltött dolgos napoknak meglátszik az eredménye.- Tavaly például háromnégyezer embert mozgattunk meg, ennyien voltak kíváncsiak Veres István képviselő és Nálhi Pál büszkén szemléli a színpad korlátját a rendezvényeinkre - kezdi a felsorolást Nálhi Pál. - Volt itt nyugdíjasnap, tinidiszkó, hagyományteremtő szándékkal szilveszteri futást szerveztünk, augusztus 19-én például 1200-, an jöttek el az Epreskertbe. Itt igazán kulturált körülmények várják őket, csináltattunk vízöblítéses WC-t, bevezettettük az áramot a színpadunkhoz, tehát koncerteket is tudnak itt tartani. Azaz minden adott a jó hangulathoz, a békés együttéléshez. A környéken nagy számban élnek idős emberek, de szívesen segítenek megrendezni egy koncertet, süteményt sütnek, amit aztán eladnak, s a befolyt összegből újra szerveznek valami programot. Az értelmét az a boldogság adja, hogy szebbé tehetik mások napját.- Nem pénzért csináljuk - magyarázta Nálhi Pál -, nekem az ad örömet, vagyis az a fizetség, ha látom a sok ember arcát. Akkor tudom, nem tettem semmit sem hiába.
