Új Néplap, 1997. március (8. évfolyam, 51-74. szám)
1997-03-20 / 66. szám
1997. március 20., csütörtök A Szerkesztőség Postájából 5. oldal Versenyben a Portelki Pávakör A Portelki Pávakör tavaly ünnepelte huszonöt éves fennállását. Az idei év is hasonlóan mozgalmasnak ígérkezik, mint a tavalyi, hiszen januárban felléptünk a Néprajzi Múzeumban a KÓTA által rendezett találkozón, nőnap alkalmából a jászberényi Vakok és Gyengénlátók Klubjában adtuk rövid műsort, és áprilisban két szereplés is vár bennünket: egyik a IV. jász dalostalálkozón Jászárokszálláson - ahol az esedékes minősítésre is benevezünk a másik állomás Jászapáti lesz, a helyi pávakör 25 éves évfordulója. Abasárra is készülünk, a Katonadalok harmadik fesztiváljára, ahová az ország minden részéből várnak csoportokat és szólóénekeseket. Dalainkat nagy gondossággal válogatjuk, és szorgalmasan próbálunk. Bízunk a sikerben. Máties Béláné, Portelek Köszöntötték a nőket a Munkáspárt férfi tagjai A nőtagozatot, a párt nő tagjait és szimpatizánsait kedves műsorral, virággal és vendéglátással várták a nőnapon a Munkáspárt férfi tagjai a szolnoki, Városmajor úti székházban. Több mint száz nőtársam nevében ezúton is köszönjük valamennyiüknek a kellemes délutánt. Szarvas Gézáné, a nőtagozat vezetője Tavaszköszöntő a tomaj monostori iskolában Nagy siker övezte a jelmezbe öltözött diákok télűző-tavaszköszöntő bálját a tomajmonostori általános iskolában. A harmadikosok néptánccal, rigmusokkal érdemelték ki a tapsot, az ötödikesek cirkuszba invitálták a közönséget, a hatodikosok Afrika lányaiként tamtam-zenére táncoltak, a hetedikesek Pöttöm családja önfeledt nevetést varázsolt az arcokra. A mulatság a keleti hölgyek bevonulásával folytatódott, akik jöttek és győztek. A sort az Aprajafalva lakóinak öltözött negyedikesek zárták - zenével kísért jelenetük fergeteges sikert aratott, különösen azért, mert a gonosz Hókuszpóktól - álarcba öltözött osztályfőnöküktől - sikerült visszaszerezni Törpillát. A vidámsághoz hozzájárult a gazdag vendéglátás is. Szerencsére van miért örülniük a monostori gyerekeknek: az önkormányzat mindent megtesz az iskola segítéséért: kedvezményes étkeztetést nyújt a rászorulóknak, tervezi, hogy a tankönyvek vásárlásához is hozzájárul. Persze a tanulók is szereznek örömet az iskolának, a szülőknek: az alig több mint száz gyerekeket befogadó iskola alsó és felső tagozatos diákjai - a hagyományt ápolva - szép eredményt értek el a megyei tomaversenyeken. A felsős fiúk másodikok, az alsósok harmadikok lettek. A mindennapos edzés jutalma ez a szép siker. S. J., Tomajmonostora Alapítványi bál a Holnapért A megyei Szakképző Iskola és Gyermekotthon alapítványi bálja az idén nem volt egészen hagyományos, mivel a végzős hallgatók szalagavatóját is ekkor tartottuk. Elsőként a varró szakmát tanuló leányok divatbemutatóját néztük meg, a maguk készítette, szebbnél szebb ruhákat, majd vacsora után a Molnár Péter tánctanár koreográfiájára készült nyitótáncot. A zenét a Blue Sky zenekar, a diszkót Baráth Szilárd szolgáltatta, és fellépett a Kaiser Pelikán Tánccsoport is. Az est vendégeként köszönthettük Miskó Istvánnét, a munkaügyi központ igazgatóját, Jakab Jánost, a művelődési és közoktatási minisztérium osztályvezetőjét, Kiss Jánost, a jászapáti Ipari, Kereskedelmi Vendéglátó-ipari Szakképző Iskola igazgatóját és Csilléi Bélát, a Roma Esély Alapítványi Alternatív Szakiskola igazgatóját. A bál bevételét az iskolarádió kiépítésére szánjuk. Köszönjük szponzorainknak a segítő támogatást. Kiss Istvánná iskolavezető Tombola és ajándék a Kiskegyedtől A szolnoki II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola alapítványi báljának vendégeit az Integrál együttes szórakoztatta, de volt szellemi árverés, totó, táncverseny és nőnapi meglepetés is. A közeljövőben ötéves születésnapját ünneplő Kiskegyed című hetilap ajándékokkal és tombolatárgyakkal lepte meg a bálozókat. A bevételt a magyar és matematika tantárgyak támogatására és taneszközök vásárlására fordítja az iskola. Pintér János igazgató Március 15-e emlékeit „fürkésztük” A Magyar Úttörők Szövetsége az idén Pákozdon rendezte meg a ’48-as forradalom és szabadságharc 149. évfordulója tiszteletére meghirdetett emléktúrát. Az emlékműnél megtartott ünnepi műsorral és koszorúzással vette kezdetét az esemény, majd egy tizenkét kilométeres túrával folytatódott, ahol tízfős csapatok adhattak számot tudásukról. A szervezők rendkívül részletes, olykor a felnőttek ismereteit is próbára tévő akadályok elé állították a gyerekeket, akik nagy-nagy lelkesedéssel kutatták a múlt titkait. Éppen ezért nagy volt az öröm az eredményhirdetésnél, amikor kiderült, hogy a szolnoki Abonyi Úti Általános Iskola ötödikes fürkészei a harmadik, a hatodikosai a negyedik helyen végeztek az ötven csapatból. Ezúton is köszönjük dr. Sütő István képviselőnek és Szabó Istvánnak, a Volán Rt. vezérigazgatójának, hogy anyagi támogatásukkal lehetővé vált pákozdi utazásunk. Vargáné Vígh Judit, a Fürkészek vezetője A levelekből válogatunk. Az írásokat rövidítve közöljük, tiszteletben tartva a levélíró mondanivalóját. A témángk akkor is nyilvánosságot adunk, ha nekünk arról esetleg más a véleményünk. Névtelen vagy címhiányos leveleket nem közlünk. Az oldalt szerkeszti: Kácsor Katalin A vonatomra vártam. Két rokkantnyugdíjas férfi - lehettek ötvenesek - beszélgetett mellettem. Az egyik mondja: 350 forint a paradicsom kilója, ezért csak ötöt vett, mert nagyon szereti az unokája. Vett még 300-ért egy műanyag virágfüzért is... Elmerengtem a KSH nemrég közzétett adatain: az egy főre jutó élelmiszer-fogyasztás 1995-ben a legalacsonyabb jövedelműeknél: hús 37 kg, tej 58 liter, kenyér 82, zöldség 32, gyümölcs 22 kilogramm; a legmagasabb jövedelműeknél: hús 80 kg, tej 83 liter, kenyér 80, zöldség 91, gyümölcs 95 kilogramm. Komor képek kavarogtak gondolataimban: az iskolás gyermek kiszédül a pádból, mert éhes, ellopja a társától a tízórait... Az iskolai étkeztetés térítési díja az utóbbi három évben 110 százalékkal emelkedett. 1992-höz képest 1996-ban az általános iskolásoknak csupán a fele fizet be a szervezett étkeztetésbe (egy kisváros általános iskolájában). Letettem a kezemben szorongatott újságot. Körülnéztem a váróteremben. Nem messze tőlem egy apa ült nyolc év körüli fiacskájával. Mindketten rosszul öltözöttek. Az apa valamit - talán egy szórólapot - olvasott, a fiú ült mellette, mint a cövek, ügyet sem vetve a körülötte jövő-menő emberekre. Az apa felállt, elindult, a fiú is. A gyerek valamit kérdezett - a kérdést nem hallottam, de a választ igen: - Fogd be a szád, mert nyakon váglak! Negyven perc alatt mindössze ezt az egy kérdést intézte az édesapjához a gyerek. ők elmentek, s egy fiatal pár telepedett helyükre. Kettejük mellett a pádon nem jutott hely a fiuknak, Józsinak, aki 6 éves és még nem iskolás. Mindezt ő, E. Józsi mondta el nekem, aki mellettem húzta meg magát. A szülők, nem zavartatva magukat, viselkedésükkel ország-világnak itt adták tudtára, hogy szeretik egymást. A puszilózás szünetében Józsi - nem tudni mért - kapott egy nyaklevest. Hogy azután mi történt, nem tudom, indult a vonatom. Az ablak mellé ültem, de a tavaszodó határ sem terelte el gondolataimat. - A gyermeknek joga van a családi környezetben való nevelkedéshez. A család biztosítja számára az értelmi, érzelmi, testi, erkölcsi fejlődést... Ahhoz is joga van, hogy a saját családjában történő nevelkedéshez segítséget kapjon... Vajon Józsi kitől kap segítséget? S a többi,Józsi”? A művelődési és közoktatási minisztérium statisztikai tájékoztatója szerint az általános iskolai tanulók 6, míg az enyhén és középsúlyosán fogyatékosok 29,2 százaléka veszélyeztetett. 1970- ben anyagi okok miatt veszélyeztetett volt 14 486 kiskorú, 1991-ben 167 657. A készülő gyermekvédelmi törvény sarokpontja, hogy anyagi okok miatt egyetlen kiskorút se kelljen elszakítani a családjától... A társadalmi rétegződés legalsó fokán ott van a lakosság 5 százaléka a mélyszegénység állapotában. Ez azt jelenti, hogy ez a lakossághányad éhezik. Egy politikus azt fejtegette, meg kell akadályozni, hogy kettészakadjon a társadalom. Kettészakadt az már. Hittük volna, hogy Petőfinek ,,Az apostol”ban 149 évvel ezelőtt megénekelt, kicsi, éhes Szilvesztere 1997-ben újra éhezik? Cs. F.-né tanár, Türke ve Kicsi Szilveszterek Küldjön egy képet! Az első magyar földrajzi név a környéken Ez a negyedszázados felvétel egy olyan régi hidat őriz, amit sajnos néhány évvel később elbontottak. Jászjákóhalma és Jászberény határán állt e kőhíd a régi országúton már vagy kétszáz év óta. A hajdan alatta folyó Nagyér - alias Horgasér - volt az első magyar földrajzi név a környéken, melyet megörökítettek 1357-ben, amikor éppen emiatt keletkezett határvita a két szomszédos település között. A műút később elkerülte, s az 1970-es években átereszt építettek helyébe. A képen Terjéki Évikét láthatjuk, aki azóta a helyi iskola tanára. Fodor István, Jászjákóhalma Ifjúkorom életrajzaiban az szerepel, hogy édesapám szabósegéd (tehát munkás), édesanyám téesztag (tehát paraszt), magam pedig egy főiskolával értelmiségi lettem. Az elmúlt évek családfa-kutatási lázában sokan, de igen sokan, hetedíziglen fatörzseket találtak, nemesi okleveleket tettek a falra, s kiderült, mily sok kiváltságos él nálunk. Egy nyílt színi fellépésen az előadó azt is fontosnak találta hangsúlyozni, hogy ő bizony polgári családból származik. Ekkor mélyült el bennem a kérdés: no és én honnan származom? Megszületett a válasz is. Árva családból. Tudom, ilyennel nemigen találkoztak még, mégis állítom, hogy így van. Anyai nagyapám az első' világháborúban halt meg, nagyanyám pedig 4-5 év múlva követte férjét. Anyám kisgyermek volt ekkor. Apai nagyszüleiül is igen hamar itt hagyták gyermeküket, négyévesen Családfa édesanyja, ötévesen édesapja. Anyám, apám tehát árva volt, s nekem sohasem voltak nagyszüleim. Ilyen gyökerekből tört rám az 1945-ös változás, amikor a város széléhez közeli utcában a mi nádtetó's, földes, vályog, eró'sen dúlófélben lévő, kis házunkból testvéremet és engem az iskola elvégzése után nem cselédnek adtak, hanem gimnáziumba. Mindketten értelmiséggé nőttük ki magunkat; első generációs értelmiséggé. Kinyílt előttünk a világ. Nem mi voltunk az egyetlenek. Osztálytársaink többsége hasonló utat járt meg. A villany, a rádió hozzánk csak 1960-ban jutott el, s nem panaszkodtunk, hogy a nyári szünet nagy részét mezőgazdasági munkával töltöttük. Mások a nemesi levélre büszkék, mi az általunk megélt változásokra. Es most egyáltalán nem biztos, hogy a mi gyermekeink főiskolára, egyetemre járhatnak majd, annak ellenére, hogy nekik nem kell megküzdeniük azokkal az akadályokkal, amiket mi megéltünk neveltetésünknek hátrányaiból fakadóan. Tudom, sok, hasonlóan árva családból származó felnőtt él ma az országban, akik sohasem soroltatnak be a polgári származás kereteibe, nem számít rájuk ez a mai rendszer, mintha nem is lennének. Pedig belőlünk él és gazdagodik a polgárosodó réteg, mint ahogyan nagy szüléink életét is megrövidítették akkoron, és szüléink élete is végérvényesen megnyomorodott volna még jobban, ha nem történik meg ez a nagy horderejű változás, amelynek élvezője volt több millió munkás és paraszt ember. H. K., Szolnok Az „én üstökösöm” Olvasom az újságban, hogy ebben a hónapban az égbolt gazdag lesz látványosságokban: március 22-én látható majd szabad szemmel egy üstökös, 24-én meg a teljes holdfogyatkozás, s a Mars, a Merkur és a Jupiter is mutatni fogja magát. Ez eddig rendben is van, de az már nincs, hogy egy szó sem esik arról, ami most látható. Hogy mi az? Van annak lassan másfél hete is, hogy korán kellett kelnem, hajnali 4-kor. Első dolgom évtizedek óta, hogy végigpásztázom az eget. Aznap szép tiszta volt az ég, repülők húztak Ferihegy felé. Néha percekig elbámészkodom. Nos, ahogy kelet felé tekingetek, nem akarok hinni a szememnek: egy fényességet látok. Gondoltam, káprázik a szemem, ezért bementen a távcsövemért, hogy jobban szemügyre vegyem. Távcsövem közelebb hozta a képet: egy szép „üstököst” láttam, csaknem háromméteres csóvával. Másnap már hajnali fél 4-kor fenn voltam, hogy újra találkozhassam vele. Az „én üstökösöm” még mindig ott volt az égen, körülbelül 30 fokos szögben. Fél 5-kor újra megnéztem, megvan-e még. Megvolt, helyzete 40 fokos lehetett, a csóvája pedig fordult egy kicsit balra. Családom nem akarta hinni, hogy láttam valamit, ezért a következő napon őket is ébresztettem. Csodálkoztak is, főleg azon, hogy miért nem tudunk erről többet, miért nem foglalkozik vele a rádió, a tévé vagy az újságok? Amikor meghallottam, hogy Martfű közelében lezuhant és tüzet okozott valami, aggódtam, hogy talán az én „üstökösöm” esett le. Hál’ istennek, nem az volt (még ma reggel is ott állt az égbolton). Mindenesetre szorgalmasan gyűjtögetem az értékesebb holmijaimat egy zsákba, hogyha közeledne a veszély, fogjam a batyumat és menjek. Hogy hová? Hát le a Földről! De mielőtt elindulnék, kíváncsi lennék egy szakember okfejtésére! Cs. I., Túrkeve Jól jönne a maradék A napokban egy levelet találtam a postaládámban: „Tisztelt Uram! Láttam, hogy Ön egy állatszerető. Ne haragudjon, hogy a két kiskutyát itt hagytam magánál, de nem volt szívem elpusztítani őket. Sajnos tovább nem tudom etetni szegényeket. Köszönöm.” Ezzel a két kiskutyával most már húsz állatról gondoskodom. Ebből csupán kettőt mondhatok a sajátomnak, a többiek gazdátlanul kóboroltak az utcán vagy a határban, s nem vitt rá a lélek, hogy otthagyjam őket. Ennyi állatot már nem tudok saját zsebből etetni. Ezért arra gondoltam, talán lesz egy olyan étkeztetési intézmény, amely szívesen felajánlja az ételmaradékot befogadott állataimnak addig is, amíg elkészül Szolnok kutyamenhelye. Köszönettel várom, a 429-211-és telefonszámon azok jelentkezését, akik segíteni tudnak. Baráth István, Szolnok A Magyar Pedagógusszövetség Tanácsának állásfoglalása A program kidolgozásához hiányoznak a feltételek Az iskolák tantestületeiben megkezdték a helyi pedagógiai programok kidolgozását. Kollégáink a legnagyobb gondot a tanterv kiválasztásában és elkészítésében jelezték. Nem állnak rendelkezésre ugyanis kellő számban választható mintatantervek. Nem készültek el az alapvizsga és az érettségi vizsga követelményei, holott jogszabály írja elő ezek figyelembe,vételét a helyi tanterv kidolgozásánál. Nem ismeretesek a 11-12. osztály tantervi követelményei sem. Gondot okoz az is, hogy már az ötödik osztályba járnak azok a gyerekek, akik a törvény értelmében 1998 szeptemberében a helyi tanterv szerint tanulnának. Á NAT készítői „átmeneti tantervet” javasolnak ezeknek a tanulóknak, de kollégáink még nem találkoztak sehol ilyennel. A pedagógiai szolgáltató intézmények számos NAT-felkészítő tanfolyamot tartanak, ezek azonban kevés pedagógus számára biztosítanak részvételt, színvonaluk sem minden esetben kielégítő. Sok kolléga számolt be arról, hogy a helyi tanterv elkészítéséhez szükséges konkrét, gyakorlati ismereteket nem tudják megszerezni. Hiányzik még a NAT-hoz kapcsolódó tankönyv- és taneszközjegyzék is. A NAT-követelményekben megjelenő új ismerettartalmak (például néptánc, néprajz, emberismeret, háztartástan stb.) oktatásához a pedagógusok átképzésére és a tárgyi feltételek biztosítására is szükség van. Nem indult még be a szervezett továbbképzés. A meglévők megfizethetetlenül drágák a pedagógusok (iskolák és a fenntartók) számára. Az iskolafenntartók szabta időkeretek nem elégségesek a pedagógiai program elkészítésére a fent jelzett gondok miatt. A jelenlegi tantervi anarchia megszűnése érdekében nem javasoljuk a nemzeti tanterv bevezetésének elhalasztását, de a felsorolt gondok miatt az lenne célszerű, ha 1998. szeptember 1-jén csak az első osztályokban kezdődne el a helyi tanterv bevezetése felmenő rendszerben. Álljon rendelkezésre minél előbb elegendő mintatanterv. Amennyiben ezek késnek, a helyi tantervet csak az l^f. osztályra célszerű elkészíteni ebben a tanévben.. Fontosnak tartjuk, hogy az iskolák ne legyenek kiszolgáltatva az iskolafenntartók anyagi gondjainak, ezért központilag biztosítsák számukra a nemzeti tanterv bevezetéséhez szükséges anyagi és tárgyi feltételeket. Például:- a helyi tanterv kidolgozóinak, adaptálóinak díjazását,- a készülő mintatervek egy-egy példányának ingyenes megküldését minden iskolának,- a szervezett és koordinált tovább- és átképzést,- a NAT-ra épülő tankönyv- és taneszközlista mielőbbi megjelentetését. Amióta Berekfürdő nagykorú és független Gyarapodunk és szépülünk Sokan emlékszünk még arra, milyen lassan csordogált szülővárosunk, Karcag anyateje Berekfürdőnek. Az egy pártrendszer utolsó évtizedének végén meg teljesen el is apadt. Ismerjük el, csak hasznunkra vált, sürgetett bennünket a függetlenségre. 1992. augusztus 21- én megszületett az önálló Berekfürdő. A falu lakossága addig is sokat akart tenni a fejlődésért, egyetlen elképzelésre is százával születtek az írásbeli felajánlások és - hiába nem kértük - a pénzadományok. Önállóságunk néhány évének változásairól oldalakat lehetne írni. Annyit azonban mégis megjegyzek, hogy a belterület összes utcáját szilárd burkolat fedi, az országalapítás 1100. évfordulójára a Berek téren négy méter magas kopjafát állítottunk, évente telepítünk díszfacsemetéket, tiszták az utcák és a belvízelvezető csatornák, s a temető gondozásáról sem feledkeztünk meg. Nem kis eredmény, hogy végre - újabb anyagi felajánlással - ezen a tavaszon megindulhat a porták előtti sávok és a közterek virágosítása. Megeshet persze, hogy 1997-ben még nem tudunk benevezni a Virágos község címért pályázók országos versenyébe, de ez nem veszi kedvünket. Az általános iskola száznegyven tanulójával és tizennégy pedagógusával - élükön Kovács Andrásné igazgatónővel - és a hallgatók szüleivel a szomszédokkal közösen olyan sokan dolgozunk a célért, hogy talán mégsem leszünk esélytelenek. Id. Kanta Gyula, Berekfürdő
