Új Néplap, 1997. március (8. évfolyam, 51-74. szám)

1997-03-19 / 65. szám

1997. március 19., szerda Megyei Körkép 3. oldal A Kunsped nem tud hosszú távra tervezni Megnégyszerezték az árbevételt A Jászkun Volán többségi tulajdonával, 1991. december 28- án alakult meg a Kunsped Szállítmányozó Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. Az indulás óta a cég megnégyszerezte árbe­vételét, mely tavaly már meghaladta a 300 millió forintot - tudtuk meg Kátai-Pál András ügyvezetőtől. A kft. belföldi és nemzetközi árufuvarozással, járműjavítás­sal foglalkozik. A nemzetközi fuvarozásuk fő iránya Olaszor­szág, Németország és a Bene­lux államok. Tizenöt saját jár­műszerelvénnyel és jelentős al­vállalkozói kapacitással dol­goznak. Belföldön 120 partner­rel állnak kapcsolatban, s a liszttől kezdve a térkőn, üdítőn át széles az áruskála, amit szál­lítanak. Indulás óta a nemzet­közi fuvarozásban részt vevő Liazokat jogszabályi korlátozá­sok miatt lízingkonstrukcióval Renault-kra cserélték. A cég végzi a Jászkun Volán Karcagi Állomásfőnökségéhez tartozó autóbuszok futójavítá­sát, műszaki vizsgára való fel­készítését és a magánfuvarozók haszongépjárműinek a javítá­sát. Ezért az utóbbi időben a műhely korszerűsítésére 2 mil­lió forintot fordítottak. Az ügyvezető az idei évről szólva elmondta, hogy a gép­kocsivezetők külföldi napidíjá­nak tb-kötelezettség alá vonása a fuvardíjban nem érvényesít­hető többletterhet jelent a társa­ságnak. Emellett idén még két járművet is ki kell cserélniük. 1997 fő témája azonban a cég privatizációja, melyről konkrét elképzeléssel még nem rendel­keznek. Ez némi bizonytalan­sággal tölti el a munkavállaló­kat is, s míg a magánosítás el nem dől, hosszú távra nem is tudnak tervezni. D. E. A hetek, ha kell, perre mennek (Folytatás az 1. oldalról) Ez a zöldkárok esetében 4 mil­lió 72 ezer forintos tartozást je­­lent, ami a hét településen 150 magánszemélyt és mezőgazda­­sági szövetkezetét érint. Az utak esetében az útfél ügyelet szakemberei mérték fel az el­maradt munkák pótlásának költségeit, melyek valóban 38 millió forintra rúgnak, ha azt külső kivitelező csinálja meg. Ez utóbbi költség azonban úgymond lefaragható, ha a munkákat maguk az önkor­mányzatok végeztetik el „saját” eszközeikkel és közhasznú munkásokkal. Beleznay Sándor polgármes­ter társaival együtt még bízik abban, hogy az általuk megsza­bott végső határidőig - március 30-ig - megtalálják a kölcsönös kompromisszumokon alapuló megoldást. Mind a zöldkárok, 'mind pedig az utak vonatkozá­sában. Ez már a Kungáz Kft. március 26-i közgyűlésén kide­rülhet. Ha marad a patthelyzet, akkor Beleznay Sándor kifejtette: a hét település, ha kell, jogi úton is rendezni kívánja az úthelyreállí­tásokat. Azért csak az utakét, mert a zöldkárok rendezése kü­­lön-külön az érintett magánsze­mélyekre, szövetkezetekre és a kivitelezőre tartozik. Annak el­lenére, hogy a kivitelezőnek ki­fizetett munkadíj tartalmazta a megtérítendő zöldkárok kalku­lált költségeit is. További érdekesség, hogy több település falugyűlésén fel­vetődött, a közös gázvagyon ér­tékesítése után a Juhász és Tsa Kft. 25 százalékos részesedésé­ből levonható lenne a tartozás. Gyanítható azonban - ismerve a felek álláspontjait, yalamint a mai magyar viszonyokat -, hogy ez a lehetőség is csak megegye­zéssel kerülheti el a jogi proce­dúrát. Ezért maradhat a jó út, a már­cius 26-i kompromisszum meg­kötése. Mindenki számára meg­felelő rendezés lehet, ha az va­lóban kölcsönös felelősséggel köttetik meg. P. M. A cibakház! önkormányzat dolgozói ezen a héten negyvenórás számítógépes tanfolyamon vesznek részt, me­lyet a nagyközségi művelődési házban tartanak. Ez alatt az idő alatt megismerkednek az alapfogalmakkal, és begyako­rolják a gépkezelést. fotó: mészáros A zagyvarékasi Damjanich János Általános Iskolában iskolanapokat tar­tanak a község fennállásának 650. évfordulója jegyében. Tegnap szavalóversenyt rendeztek az alsó tagozatosoknak (képünkön), valamint „Fölszállott a páva” címmel népdaléneklő ver­senyt a felsősöknek. fotó: mészáros Egy kórház csak 65 milliót remélhet (Folytatás az 1. oldalról) ennyit remélhet a MAV-kórház is: Ä fennmaradó pénzt a tulaj­donos - a Közlekedési, Hírköz­lési és Vízügyi Minisztérium - feladata előteremteni. Meg kell még említeni, hogy a kórház azon kevesek közé tar­tozik, amelyek az épületre vo­natkozó (ailag, alapterület stb.) előírásoknak meg tudtak felelni. A Hetényi kórházban milli­árdos nagyságrendű a kiadás, amelybe a feltételek teljesítése kerülne. Ami az idénre vonat­kozik: a gép-, műszerelmara­dottságukat 4-500 millió forint­ból tudnák behozni. Jászberényben úgy vélik, hogy az idén 100-150 millió fo­rint kellene ahhoz, hogy a gép- és műszerparkot, a berendezési tárgyakat a megfelelő szintre egészítsék ki. Karcagon most érkeznek a kórházba az árajánlatok azokra a műszerekre vonatkozóan, amelyek pótlására lenne szük­ség. A számítások szerint az idén mintegy 300 millió forint értékű műszerhez kellene jutnia az intézménynek ahhoz, hogy az előírt feltételeknek megfeleljen. A mezőtúri kórházban több mint húszmillió forintra lenne szükség. Mivel a pályázatoknál döntő az önkormányzatok által vállalt önrész, az határt szab a pályázandó összegnek. Mezőtú­ron az önkormányzat 6 milliót tud szánni erre a célra, pályázat útján ebből 15 millió lehet. PÉ Kottatartó a polgármester irodájában Az abonyi polgármester, Gajdos István irodájának a sarkában diszkréten meghú­zódik egy kottatartó. Talán ennyire szereti a muzsikát, avagy tanult mesterségének a címerét őrzi a szobájában?- Is-is, hiszen az eredeti hivatá­som zenetanár, trombitatanár, és 1979-től 1990-ig főállásban tanítottam a gyerekeket. Azóta a második ciklust töltöm a vá­rosban mint polgármester. Egyébként a feleségem is pe­dagógus.- Hány lakosa van Abony­­nak?- Tizenöt-, tizenhatezer kö­rüli, még mindig érkeznek, köl­töznek ki Szolnokról is. Azt is hozzáteszem, szegény város, hiszen sok a kisnyugdíjas, a ke­vésből élő. Sajnos korábbi üzemeink, munkahelyeink át­alakultak, magyarul: jóval ke­vesebb embert foglalkoztatnak. A települést találóan úgy jelle­mezhetem, hogy önhibáján kí­vül hátrányos helyzetű vagy forráshiányos. Azért ebbe nem nyugszunk bele, sokféle pályá­zaton részt veszünk, és remél­jük sikerrel.- Hallottuk, elbocsátások várhatóak.- Igen, olyan létszámleépí­tések, amelyek minden intéz­ményt érintenek. Tavaly mi ezt nem léptük meg, és elbocsátás csak a polgármesteri hivatalnál történt, három fő. A mostani leépítés az idén, első lépcső­ben harminc embert érint. En­nek körülbelül a fele pedagó­gus. Tulajdonképpen ugyanaz történik nálunk, ami Szolno­kon vagy máshol korábban volt. Hogy a saját házunk tájáról, a polgármesteri hivatalról is beszéljek, 1990-ben itt hatva­­nan dolgoztak, most pedig negyvennyolcán, de lehet, nem ez a végső szám.- Hírlik, adósságuk is akad.- Nagy terheket jelent, és muszáj törlesztenünk. Ugyan­akkor azt mindenképpen hang­súlyozom, hogy a létszámleépí­tések és a tartozás között nincs összefüggés.- Ez sajnos sebekkel jár. így volt a megyénkben, gyanítom Abonyban sem történik más­képp.- Nem vitatom az állítását, éppen ezért próbálunk humánus megoldásokat keresni. Akit le­het, igyekszünk korkedvezmé­nyes nyugdíjba küldeni, mások egyéb területeken igyekeznek elhelyezkedni.- Korábban többször keres­tük. Volt, amikor be sem tud­tunk jutni a kapuzár miatt, máskor meg nem találtuk.- Az utóbbival kezdem: tény, sokat talpalok, utazom, ha úgy tetszik, lobbizom a város érde­keiért. Minden lehetőséget meg kell ragadni ebben a pénzsze­gény világban. Ami az ajtót il­leti, meg a találkozást, gondo­lom telefonon bármikor, bármi­lyen témában, témáról lehet egyeztetni velünk, a titkárság­gal a találkozások idejéről, he­lyéről. D. Sz. M. Rövidesen átalakul földvári piactér Lapunk hasábjain már hírt adtunk a tiszaföldvári új vá­rosközpont tervpályázatáról. Míg ez egy távlati cél a város számára, jóval közelebbi a piactér átalakítása. A földvári kofák tere elég le­hangoló látványt nyújt mind üresen, mind pedig vásári for­gatagban. A lehetetlen állapo­tokon ügy szándékszik változ­tatni a település önkormány­zata, hogy egyrészt fedett csar­nokot építtet, másrészt pedig a leendő fedett rész melletti terü­letet eladja pavilontelkekként. Az összközműves telekre a vevőnek építkezési kötelezett­sége van, s kötött a pavilonok formája is. Természetesen be­lülről minden árus maga for­málhatja tulajdonát. Eddig öten vásároltak a hu­szonöt-harminc négyzetméteres területekből. Körülbelül két­­két és fél esztendő szükségelte­tik, amíg a csarnok és a pavilo­nok, valamint a keresztutcák­ban kialakítandó parkolók elké­szülnek. -pókász-Indonézia bemutatkozik A kiállítás egy részlete A Magyar Indonéz Kulturális Egyesület és a jászberényi Déryné Művelődési Központ közös szervezésében nyílt ki­állítás a Lehel klub nagyter­mében tegnap délután. Az izgalmas, sokszínű, változa­tos indonéz kultúrának egy kis szeletét bemutató kiállítás meg­nyitóján Sas István, a művelő­dési központ igazgatója köszön­tötte a nagyszámú érdeklődőt. A szót tőle Bézi László, az Indonéz Kulturális Egyesület elnöke vette át, és ajánlotta a közönség figyelmébe a vásárral egybekö­tött bemutatót, a Jáva, Báli, Szumátra stb. szigeteiről össze­gyűjtött egzotikus tárgyakat. Ä 17 és fél ezer szigetet ma­gában foglaló Indonéziáról Acs László tartott rövid előadást. A kiállítást március 25-ig tekint­hetik meg a DMK Lehel klub­jában. -banka-Vásárolunk, vásárolunk? Az ember azt gondolná ebben a versenyben, ami a kereskedelemben folyik, hogy min­denki mindent elkövet, hogy a vevő jól érezze magát a boltjában. Persze a valóság sokszor más... A vevő kiutálása a boltból még mindig nem ment ki a divatból. Belépve egy-egy üz­letbe, sokszor támad az az érzésünk, hogy itt teljesen fölöslegesek vagyunk. Állok az üzlet tejespultjánál. Ki akarom választani a számomra megfelelő tejfölt. A háziasszonyok tudják, nem mindegy, melyik gyártótól származik és milyen zsírtartalmú. Meg kell tehát fontolni a vételt. Pásztáznám szemeimmel a pulton glédában álló műanyag poharakat, de nem tehetem, mert nagyon za­var, hogy a lábamnál éppen akkor mossák föl a padozatot. Odébb állok. A felmosó hölgy követ. Sebaj, gondolom, akkor addig elme­gyek lekvárt venni. A koreográfia itt is ugyanaz. Ugyanis a lekvárnál sem mindegy, hogy melyik gyártó­tól veszi az ember, hogy sütésre szánja-e vagy sem. Szóval válogatnék, de nem tehe­tem, mert itt is felmos egy másik hölgy. Visszamegyek a tejtermékekhez. Ott még mindig nem férek hozzá a tejfölömhöz. Vé­gül vásárlás nélkül elmegyek. Még magamhoz sem térek e kudarc után, amikor az ismerősöm gyereke azt meséli, a boltban hogyan bántak velük. A barátnőjével nézegették az árukat, vásárlás előtt válogat­tak. Az eladó odalépett hozzájuk, és felszólí­totta őket, hogy most már fejezzék be a válo­gatást, mert neki erre nincs ideje (!), és ma még különben sem ebédelt (!). Lelkileg felvértezve lépek be a következő üzletbe. Várom a felmosórongyot, de sehol. Mielőtt azonban fellélegezhetnék, egy létra állja az utamat az eladótérben, a polcok kö­zött. Kikerülöm, ami elég nehéz, mert vásár­lókocsival vagyok. A sor végén azonban hű­tőpult nagyságú doboz zárja el az utamat. Döbbenten nézegetek: mire való ez a „bari­kád”? Netántán robbantanak itt? Egy eladó „engedélyével” nekiveselkedem és eltolom az utamból. Ezek után nem csodálkoznék, ha egyszer csak egy boltban elém toppanna egy eladó, és szigorú arccal felelősségre vonna: Vásáro­lunk, vásárolunk? Paulina Éva Az ügyvédi hivatás az elsődleges „Az elismerésnek őszintén örülök, igen ritka esemény az ember életében az, amikor az Országházban a Himnusz hangjainak kíséretében az ország három legmagasabb rangú közjogi méltósága je­lenlétében vehet át egy ilyen nagy kitüntetést.” Dr. Séllei Imre ügyvéd, a megyei ügyvédi kamara elnöke, március 15-e alkalmából szakmai mun­kája elismeréseként a Magyar Köztársasági Érdemrend Kiske­­resztjét vehette át a köztársasági elnöktől.- Még az egyetemen elhatároztam, hogy ügy­véd leszek - emlékezik pályája legelejére a ma már több évtizedes munkatapasztalattal és veze­tői gyakorlattal rendelkező szolnoki ügyvéd.-Akkoriban még az volt a gyakorlat, hogy a kezdő ne a megyeszékhelyen, hanem valamelyik másik városban dolgozzon. Rám is ez várt, csak 1983-ban kerültem Szolnokra, akkor, amikor meg­választottak a megyei ügyvédi kamara elnökévé. Azóta negyedjére is mellette voksoltak kollégái, így a közel­múltban lezajlott tisztújító értekez­leten eldőlt: az elkövetkezendő öt évre is az ő feladata lesz a megyei kamara vezetése. Dr. Séllei Imre tisztséget tölt be a kamara országos szervezeténél is, ott a 19 tagú el­nökség tagja.- Amit vállaltam, azt szeretném jó színvonalon végezni, így helyze­temből adódóan napi 10-12 órát dolgozom. Alapvetően azonban ügyvéd vagyok, főként a családjogi, polgári és gazdasági jellegű ügyek­ben teljesítek megbízásokat. A kitüntetett ügyvéd nem titkolt szándéka, hogy kamarai elnöksége által mara­dandót alkosson a megye ügyvédi társadalmát érintően.- Szeretném, ha a jövőben olyan szellemiség uralkodna el kollégáim körében, amely a mun­kánk vállalkozói jellege elé sorolná az ügyvédi hivatást. Számunkra ugyanis ennek kell elsődle­gesnek lennie. Jelenleg még vannak ezzel ellenté­tes tendenciák. -hgy-Dr. Séllei Imre

Next

/
Oldalképek
Tartalom