Új Néplap, 1997. február (8. évfolyam, 27-50. szám)

1997-02-27 / 49. szám

4. oldal A Szerkesztőség Postájából 1997. február 27., csütörtök Mátyás tudósai Az idén is nagy érdeklődés övezte a szolnoki Mátyás Ki­rály Általános Iskola évenként megrendezett vetélkedőjét. A megye és a város negyvenkét általános iskolájából kétszázöt­ven tanuló nevezett be vers- és prózamondásra és matemati­kára, hogy bizonyítsa tehetsé­gét, felkészültségét. A versenyt M. Román Béla, a város okta­tási és kulturális bizottságának elnöke nyitotta meg, Deme Gá­bor színművész verssel köszön­tötte a jelenlévőket, és a Cor- vinka táncegyüttes is bemuta­tott egy fergeteges tánccsokrot. Szakavatott zsűri értékelte a produkciókat. A különböző ka­tegóriákban az első három he­lyezettek értékes könyvjutalmat kaptak a Solamil és a szolnoki polgármesteri hivatal jóvoltá­ból. A korosztályonkénti érté­kelésben vers és prózamondás­ban elért első helyezések: pró- .zamondásban a 3. osztályból Jakab Krisztina (szolnoki Bel­városi), 4. osztályból Szalai J. Domonkos (Belvárosi). Vers­mondásban, a 3-4. osztályból Hargitai Ditta (Belvárosi). Az 5-6. osztályból Gulyás Vera (Mátyás). 5-6. osztályból, pró­zában: első Balajthy Bernadett (karcagi Győrffy). 7-8. osztály, vers: Ballók Olga (túrkevei Kossuth), 7-8. osztály, próza: Lukács Tünde (kunhegyesi Kossuth). Matematikából: a 3. osztályosok között első Her- czegh Péter és Nagy Gergő (Mátyás), a 4. osztályban Ma­gyar Zsuzsanna (Eötvös). A támogatóknak és a közre­működőknek ezúton mond kö­szönetét az iskola tantestülete és diákjai. Farsang után A rákócziújfalui általános is­kolában idén a 7. osztályos ta­nulók szervezték és rendezték meg az iskola farsangját. Ter­mészetesen a mulatozáshoz ki­adások is társulnak, éppen ezért nagyon örültek és szívesen fo­gadták .a .vÁUa.lkozókés, magán-, személyek felajánlásait. Har­mincnégy szponzortól kaptak támogatást. Á gyermekek, az osztályfőnök és a szülők kö­szönik valamennyi támogató­nak a segítséget. * A szolnoki Zengő Óvoda neve­lőtestülete szülőknek rendezett hagyományos farsangi bált. A jótékony célú rendezvény bevé­telét az óvoda udvarának rend­betételére és játékok beszerzé­sére fordítják. Köszönik a szü­lők segítőkészségét és a városi rendőrkapitányság közreműkö­dését. * A Mozgássérültek Megyei Egyesülete a Pelikán Szállóban tartotta farsangját. Negyvenki­lenc támogatót találtak a bál megrendezésének sikeréhez. Köszönik szponzoraiknak a támogatást és a tombolatárgya­kat, hiszen velük együttmű­ködve színes, élményteli és szórakoztató farsang részesei lehettek az egyesület tagjai és a vendégek. Mit jövedelmez a mezőgazdaság a kisüzemi termelőknek? A terhek tovább nem növelhetők Ádáz vita folyik a kisüzemi magángazdaság pa­rasztsága és a kormányzat között a legújabb adó- és társadalombiztosítási törvények miatt. A kormányzat szerint mindenkinek ki kell ven­nie a részét a közteherviselésből, még a pa­rasztságnak is. A kormány különböző százalé­kos engedményekről beszél, a termelők pedig a tavalyi törvények visszaállítását követelik. Saj­nálatos módon szakszerűen kimunkált jövede­lemszámítással a megnövekedett terhelések jo­gosságát nem támasztják alá. Hiánypótlásként három különböző nagyságú gazdaság jövede­lemszámítását mutatom be a tényszámok tük­rében. Feltételezésem szerint a termelőnek ta­nyája vagy telepe van, rendelkezik a legszüksé­gesebb munkaeszközökkel, de nincsenek speci­ális (pl. cukorrépa vetésére alkalmas) eszközei és betakarítógépei. A termelő szakszerűen gaz­dálkodik, esetenként bérmunkát, családi, meg nem térített segítséget és szolgáltatásokat vesz igénybe. A gépeit csak 12 évenként, s nem az előírásos 6 év alatt futtatja nullára, cseréli ki újakra. Bevételnél az átlagot meghaladó ter­mést tételeztem fel, nehogy elfogultsággal vá­doljanak, gabonára és kapás növényekre. Az 1997-es bruttó árakkal számoltam, forintban. Kistermelő Vállalkozó 20 ha 40 ha 50 ha Gép- és épületamortizáció: 1 000 000 1 500 000 2 000 000 Művelési és betakarítási költségek: 1 902 000 3 230 000 4 845 000 Kisegítő bére közterhekkel: 250 000 300 000 350 000 Ha családtag is segít: (100 000) (100 000) (100 000) Személygépkocsi-használat: 60 000 90 000 120 000 Nyilvántartások anyagköltsége 10 000 15 000 15 000 Könyvelő: 50 000 90 000 120 000 Éves termelési költség összesen: 3 272 000 5 144 000 7 450 000 (3122 000) (4 944 000) (7 200 000) Termelői munkaóra: 1000-1500 2000-2500 2800-3300 Kisegítő munkaóra: 400-450 500-600 650-750 Eredmény:-697 000 6 000 275 000 (-547 000) (206 000) (525 000) Megállapítások: 20 hek­tárnál kisebb területen a nö­vénytermesztés mindig ráfize­téses, csak nagy munkaigé­nyes kultúrákkal lehet ered­ményt elérni. Ahol erős csa­ládi háttér'nincsen, vagy nem megfelelő a talaj, ott a termelő csak vegetál, feléli tartalékait. Valódi jövedelem csak 60 hektár felett keletkezik, de csak családi segítséggel. A megnövekedett tb-járulékokat a gépbeszerzési alapból kell fedezni, így csökken a terme­lés hatékonysága, nem tudja a 25-30 százalékos vételár- és kamattámogatásokat igénybe venni. A megnövelt terhek ha­tására a kistermelők java része tönkremegy és a munkanélkü­liek táborát gyarapítja, hiszen az új tulajdonos csökkentett létszámmal dolgozik. A magyar mezőgazdaság terhei tovább nem növelhetők. Öt év alatt az erő- és munka­gépek árai 3,5-4-szeresükre emelkedtek, az üzemanyag ára ötszörös lett, s ezalatt a mező- gazdasági termények ára mindössze 50-80 százalékkal haladta meg a korábbi felvá­sárlási árakat. Csak melléke­sen kérdezem: ugyan mekkora a téeszparasztok nyugdíja, mi­lyen a vidék infrastruktúrája? Bogdán Béla kistermelő Szolnok Vajon miért tiltakoznak a gazdák? Emlékeimben sorakoznak a képek: az■,’50-es. évekből: alig pirkad a hajnal, szekerek in­dulnak ki a földekre, este, sö­tétben haza; 1959-60: félelem, rettegés, megfélemlítés, téesz- agitálás; ’60-80-as évek: meg­roggyant górék, düledező lóis­tállók, lebontott dohánypajták, a tanyavilág felszámolása, el­hagyott, kipusztult szőlők, rozsdásodó ekék, vetőgépek, szétesett szekerek; 1989-90: rendszerváltoztatás, kárpótlás, remények; 1993-94: gépvá­sárlási támogatás (kevesek­nek); 1994-es választás: gaz­dák körében várakozás, egy helyben topogás, piaci zava­rok; 1996: mezőgazdaságimi- niszter-váltás, adóváltoztatá­sok, tébéjárulék-fizetési köte­lezettség, egészségügyi hozzá­járulás, egészségbiztosítási já­rulék, őstermelői igazolvány, életidegen határozat a kezdet­leges, egyszerű, feldolgozott termékekről, ingyenes va­gyonjuttatás a szövetkezetek­nek s egyben földvásárlási le­hetőség stb. Miért is kellene tiltakoz­niuk? Sokuknak földjük már van, de felszerelésük, pénzük vetőmagra, műtrágyára, nö­vényvédő szerekre, megmun­kálásra nincs. Legtöbbjük földjét a téesz használja mi­nimális haszonbérért. Á sem­miből kellene gazdaságot te­remteni, s most jönnek a drasztikus fizetési kötelezett­ségek. Igen elszomorító, hogy ilyen körülmények között kell használni a „gazda” szót. Igaz, volt már itt tatár-, török-, la­bancadó, dézsma és még mi minden, de most, amikor de­mokráciát, rendszerváltást, a tulajdonjog sérthetetlenségét, a termelők megsegítését hirde­tik, mindez hogyan áll össz­hangban a fentiekkel? Mi a cél? Milyen jövőt szánnak a fa­lunak? Az új miniszter szerint „birtokkoncentráció”. Gondol­junk bele, mit jelent ez! Föld- tulajdonosokból így nem lesz­nek gazdák, az elszegényedés miatt a földjüket eladják, árát felélik. A téeszek, a külföl­diek, az újgazdagok fölvásá­rolják a földet, s kialakul újra a nagybirtokrendszer. A fal­vakban tovább nő a munka- nélküliség, a szegénység, a nyomor, egyre romlik a köz- biztonság, amiből egyenesen következik: nincstelen, nyo­morgó embernek nincs vesz­tenivalója. Kimagyarázni, érvekkel alátámasztani, jogilag meg­fontolttá tenni lehet a legnehe­zebb munkát végző embereket sújtó rendelkezéseket, de mi lesz, ha hazánk életét biztosító termelés a minimálisra csök­ken? A drasztikus intézkedéseket akkor is ki lehet majd magya­rázni, ha a tiltakozás végigsö­pör az országon? A termelők igazságát nem lehet félremagyarázni. A Szolnok-Szajol közötti 4-es úton lezajlott demonstráción a lassan araszoló gépkocsikból hallottuk: „Veletek vagyunk, meg ne álljatok a Parlamen­tig!” Fekete Ferenc, Szolnok Diszkó a város közepén Mivé lettél, Árkád presszó? Hová lettél, Irodalmi Színpad? - helyette játékterem van és diszkó. Ä játékterem a maga nemében elviselhető lenne, de a 41 de­cibellel dühöngő diszkó nem. A mi házunk békés, nyugodt la­kóház volt, amit az elviselhetetlen zaj tönkretett. A fiatalok szórakozni akarnak, a diszkó tehát kell, de csak ott, ahol a tomboló zene békés állampolgárok nyugalmát nem zavarja. Zárt lakótérben, a város központjában nincs helye. A zajos rendezvények sorozata figyelmen kívül hagyja a la­kók jelenlétét. Nekünk csak az álmatlanság és az idegfeszültség jut. Kérjük vissza a nyugalmunkat! A szolnoki Kossuth tér 6-7-8. számú ház lakóközössége Egy malom maradt Berényben Ötven évvel ezelőtt Jászbe­rénynek három malma volt. Volt mire épülniük, hiszen a Jászság lakossága földműve­lésből élt, nagy hagyománya volt a gabonatermelésnek. Vámőrlés is szolgálta a gazdá­kat. A háború után az egyik ma­lom leégett, egyet pedig lesze­reltek. Azóta a városnak egy malma van. Egykori tulajdono­sáról ma is sokan Fecske-féle malomnak mondják, ami igen modemnek számított a maga idejében hengerszékes, villa- mosenergia-meghajtásával. 1945-ben államosították, és in­nen kezdve vámőrléssel nem foglalkozott. A privatizálással új tulajdonosa lett a létesít­ménynek - a Fecske család időközben kihalt -, és bevezet­ték újra vámőrlést. Sajnos csak ez év januárjának végéig. A döntés nem túl szerencsés, mert a vámőrlésre nagy szükség van, hiszen a magánosítással sok kis- és középtulajdonos gazda lett. Most csak 500 kilogramm feletti tételekkel foglalkoznak. Az egykori molnárnak a kistu­lajdonos ugyanolyan fontos volt, mint a gazdag, éppúgy megőrölte a száz kilót is, mint a sokat. Szűcs Kálmán, Jászberény (A Szatmári Kft. kereskedelmi igazgatójától, Erdó'di Sándor­tól megtudtuk, hogy a vámőr­lést csak szüneteltetik. A malom Fürdő utcára nyíló egyik helyi­ségét alakítják át lisztértékesítő üzletté, amelyben a vámőrléssel is foglalkoznak majd. A hely ki­alakítása folyamatban van, várhatóan az új termésű búza betakarítása előtt készen áll a gazdák fogadására.) A Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetségének közleménye Félelem nélkül élni Hazánk gazdasági gondjait a maguk javára kihasználó, az el­keseredésre és megfélemlítésre építő, erőszakra törekvő szélső­séges, demagóg erők fellépése miatt kötelezettséget vállalunk arra, hogy elősegítjük a haza belső békéjét, a társadalom nyugalmát, a biztonságos életet szolgáló összefogást, a demok­ratikus fejlődést, az emberi jo­gok, a nemzetiségi, vallási és lelkiismereti szabadság érvé­nyesülését, a szociális gondok jelentős enyhítését is szolgáló gazdasági stabilizációt. Vissza­utasítunk minden olyan törek­vést, mely idegengyűlöletet, fajgyűlöletet szít, erőszakra uszít és félelmet kelt. Felhívunk minden társa­dalmi, vallási, nemzetiségi szervezetet, csatlakozzék-ezak- hez az alapelvekhez! A szándéknyilatkozatokat a, MEASZ iász-Nagykun-Szol- nok Megyei Szervezetének cí­mére várjuk (Szolnok, Ady E. u. 22.). MEASZ megyei elnöksége Jó lenne egy gyalogút Szolnoknak a Vosztok úttól a Malomszöget érintő Zagyva­gátja egyre népszerűbb. Idősek, fiatalok, sportolni, horgászni vágyók szabadidejükben szíve­sen felkeresik ezt a részt. Azonban amikor beáll az esős időszak, szinte megközelíthe- tetlenné válik. Szeretnék - írja olvasónk -, ha találna az önkormányzat va­lamilyen megoldást egy egy­szerű gyalogút megépítésére.- Sajnos még ma is van a vá­rosnak olyan utcája, amely csa­padékos időben nehezen jár­ható. Az út- és járdaépítésre tervezett összegből mindenek­előtt ezeket az utakat, utcákat kell rendbe hozni. Annak nincs nincs akadálya, hogy önerőből, összefogással elkészüljön egy gyalogjárda - tudtuk meg Ihász Tibortól, a vá­rosgazdálkodási főosztály osz­tályvezetőjétől. A levelekből válogatunk. Az írásokat rövidítve közöljük, tisztelet­ben tartva a levélíró mondanivalóját. A témának akkor is nyilvá­nosságot adunk, ha nekünk arról esetleg más a véleményünk. Név­telen vagy címhiányos leveleket nem közlünk. Az oldalt szerkeszti: Kácsor Katalin Bántó a nemzetség ősi neve? Az Új Néplapban már többször foglalkoztam a cigányság prob­lémakörével. Megdöbbenve hallottam legutóbb, hogy kiemel­kedett vezetőik közül akadnak, akik ellenzik a „cigány” szó- használatot. Egyes vélemények szerint csúfnév, megalázó az elnevezés. Kik ellenzik nemzetségük ősi nevét? Úgy tűnik, leg­inkább a gyér számú, kiművelődött egyedeket sérti a kifejezés, megtagadva ezzel népüket. Nem névváltoztatás, tettek kellené­nek! Ez a népcsoport sem tett egyebet, mint a magyarok ősei, a hunok és magorok az ókori népvándorlás idején. Nekik is van múltjuk - és sajnos szomorú jelenük is. Pedig e múlt nem is volt oly dicstelen. Ä cigány etnikum sokat fejlődött a 20. században. Volt Dankó Pistájuk, és ma is vannak Európa-hírű prímásaik, száztagú zenekaruk stb. Remek, értelmes hölgyek vezetik a tévé kisebbségi műsorait - jóval gyengébbek a saját politiku­saik, pedig éppen nekik kellene harcolniuk a felemelkedésért. Ez az etnikum rétegződött: híres zenei műveltségű, jogos igé­nyű rétegre; élelmes, spekulatív, egyre gazdagodó seftelőkre és a legalacsonyabb szinten élő, műveletlen szegényekre (amely önhibáján kívül lett munkakerülő). Ez utóbbi okozza a néhány „kiművelt” vezető szégyenkezését? Nos, a cigánypróféták ne a névváltoztatásért harcoljanak, hanem a szegény, tudatlan réteg iskolázásáért, a munkáért, a jogos igények kiérdemléséért - és legfőképpen: legyenek többet közöttük! S egyben emlékezetbe idézem az Országgyűlés 1996. III. 27-ei ígéretét, amiért éppen a művelt emberfőknek kellene harcolniuk. Szabó Béla, Szolnok A méhészek és az őstermelői igazolvány Az Új Néplapban február 19-én megjelent cikk szerint igen. Ezzel szemben az új, ide­vonatkozó törvények negatív hatással van­nak azokra a nem klasszikusan paraszti, mezőgazdasági kistermelői ágazatokra is, amelyek hajdan az áfészek szakcsoportjai­ban működtek hobbi vagy jövedelemkiegé­szítési céllal. Ezen nagyüzemek által fel nem vállalható tevékenységek létjogosult­sága több évtizede vitathatatlan. Tagjaik között egyénenként, néhol már érdekvédő egyesületben, a társadalom minden rétege jelen van. Az elmúlt években ez a saját va­gyonkáját kockáztató, napi munkaidején túl dolgozó kistermelői kör is a számára meg­felelő, egyszerű módon viselhette a közter­heket. Az idei új helyzetben az adómentesség éves egymillió forintos árbevételi határa az inflációt követő emelés helyett radikálisan 250 ezer forintra csökkent. Ez átalányadó esetén növénytermelésnél 50 ezer, állattar­tásnál 20 ezer forint vélt éves jövedelmet jelent, ami fölött kötelező a kamarai tagság is. A méhészeket is magában foglaló fenti kistermelő kör átalányadózást választva a cikkben szereplő példával szemben, állat­tartásnál 2 millió 500 ezer forintos, növény- termelésnél egymillió forintos árbevételhez tartozó 200 ezer forint éves (a minimálbér szintjén lévő) vélt jövedelemig 12.5 száza­lék (25 ezer forint), 200.001 forintot elérve pedig 25 százalék (50 ezer) jövedelemadót köteles évente fizetni. Ez büntető, vissza­tartó. Ezenkívül számolni kell kamarai tag­díjjal, helyenként helyi adóval, tb-járulék- kal is. Az őstermelői igazolványrendszer több okból eredő, totális kiterjesztésének akarata vitathatatlan, bár az önkéntesség elve hang­súlyozott. Kiváltása nem kötelező, ám nél­küle például a felvásárló minden esetben köteles adóelőleget levonni a termék árá­ból. Ez növénytermelésnél a vélt 20 száza­lék éves jövedelem 60 százaléka: 12 száza­lék, állattartásnál pedig a vélt 8 százalék éves jövedelem 50 százaléka: 4 százalék, miközben az egymillió-egyszázezer forint feletti éves jövedelemhez tartozó legmaga­sabb adókulcs 42 százalék. Az igazolvány ki nem váltása is büntetéssel jár tehát. Le­gális értékesítés már egy forinttól gyakorla­tilag csak őstermelői igazolvánnyal történ­het. így nincs adóelőleg-levonás, de a fel­vásárlónak be kell vezetnie az igazolvány betétlapjára, hogy mit, mennyiért vásárolt, ami a következő felvásárlót üzleti titokba engedi betekinteni. Talán ennyiből is érzékelhető, hogy a csődben lévő kistermelőket sújtó törvények születtek az erősödésüket szolgálók helyett. Milyen hatásuk lehet ezeknek? A helyzet elfogadása az új költségek beépítésével ár­emelkedést okoz. A gazdálkodást abbaha- gyókkal bővül a szociális ellátottak köre, romlik az ellátás. Jelentősén növekszik és - az éves árbevételt 250 ezer forint alatti ré­szekre szétírva - megsokszorozódik az ál­lami bürokrácia és annak költsége. Éssze­rűbb megoldást kereső tiltakozást váltanak ki (mint a kiskőrösi mozgalom), elindítva az érdekvédelem szerveződését. Talán még nem késő. (Az adatok a február 19-én érvényben lévő állapotot tükrözik.) Stork Sándor elnök Magyar Méhész Egyesületek Országos Szövetsége

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom