Új Néplap, 1997. február (8. évfolyam, 27-50. szám)

1997-02-20 / 43. szám

4. oldal A Szerkesztőség Postájából 1997. február 20., csütörti Szelektált hadiárvák A takarmányárak eleve veszteségessé teszik az állattartást A kistermelő csak társulva boldogulhat A hadiárvákról, hadigondozot­takról érvényben lévő kor­mányrendelet lehetőséget ad egyösszegű térítésre. Mint ha­diárva, én is beadtam kérelmem az illetékes hivatalhoz, s csatol­tam a szükséges okiratokat is, amiből kiderül, hogy 1948. szeptember 2-től 1954. szep­tember 31-ig hadiárva-ellátás- ban részesültem. 1954-ben von­ták meg tőlem a támogatást anélkül, hogy tudatták volna, mi okból. A beadott kérelemre meg is kaptam a határozatot, amelyből megtudtam, hogy an­nak idején azért szüntették meg az árvaellátást, mert betöltöt­tem aló. életévemet - és nem politikai okból. Miután a jog­szabályban előírt 16. életév be­töltése nem minősül politikai oknak, ezért kérelmemet eluta­Nem lehet szó nélkül hagyni és valós vagy valótlan megállapí­tásként kezelni azt, amit nagyja­ink napjainkban elhintenek a terhek alatt nyögő, lecsúszó tár­sadalmi rétegeknek. A honvé­delmi miniszter katonai vezetők előtt felvázolt ez évi feladatairól beszélek. A témával az Új Nép­lap is foglalkozott „Seregnyi re­form a seregben” címen. Keleti György igen részletesen taglalta, hogy a „legutóbbi felmérés alap­ján a magyar társadalom 52 szá­zaléka egyértelműen helyesli csatlakozásunkat a NATO-hoz. Az ellenzők aránya 20-21 száza­lék, akik nem foglaltak állást, 25-30 százalék.” Vajon honnan származik ez - a miniszter sze­rint - majdnem pontos adat? Volt valami országos felmérés? Ugyanis még mielőtt a NATO megtelepedett hazánkban, a Munkáspárt népszavazást java­solt és ehhez minden feltételt megteremtett. A 386-ok elvetet­ték a javaslatot azzal, hogy még nem érkezett eJ, az ideje. A la­kosságnak (szavazó állampolgá­roknak) azt is pl kellene mon­dani, hogy a NATO egy agresz- szív katonai tömb, amely világ­uralmi tevékenységre rendezke­dik be, hogy a tőkés rendszer védelmében időben fel tudjon lépni, nem kímélve sem istent, sem embert. De erről a honvé­delmi miniszternek is konkrét Harmadszor rendezte meg a kisújszállási Petőfi óvoda a „Szülők a Gyermekekért Ala­pítvány” farsangi bálját. Kecze István megnyitó szavait az óvoda nagycsoportosainak népi játékokból összeállított műsora követte. A fiúk „parasztgú­nyája”, a lányok „pártája” le­nyűgözte a népes közönséget. Nemcsak a műsort, de az est további részét is siker koro­názta. Vállalkozók, szponzorok nyújtottak támogatást tombola­tárgyakkal, nyersanyagokkal és az alapítvány számlájára befi­zetett összegekkel. Jó néhány szülő is segítette a különböző sították. A döntés nagyon elke­serített. Az ügy feltépte a régi sebeket. Nem volt elég, hogy gyermekként a legdrágábbat, az édesapámat vesztettem el - édesanyám pedig a szerető fér­jét (nem is ment férjhez soha, mert mindig bízott abban, hogy egyszer hazatér), nem volt elég, hogy elvették, lerombolták a kis tanyánkat, hogy tagosították kis földünket, édesanyámtól is elvették az özvegyi támogatást azzal, hogy fiatal és menjen dolgozni? Ügy látszik, hogy az elhunytak és azok hozzátarto­zói is kategorizálva vannak. Mert akitől nem politikai ok miatt vonták meg az árvaellá­tást, az már meg sem érdemli az egyösszegű támogatást. A ti­zenhat éves már nem hadiárva? F. S.-né, Szolnok ismeretei lehetnek, hiszen va­laha ő is tanulta és megtapasz­talta. Gondolom, hogy a hon­védség leépítésének (vagy szét­verésének?) egyik kiemelt oka is ez lehet. Talán azért hagyták ki a haza szolgálatával kapcsolatos kötelezettségeket is az alkot­mánytervezetből? Az igazat kel­lene elmondani a választóknak, mert valamikor még a gyerme­keinket is arra tanítottuk, hogy „csúnya dolog a hazugság”! De nézzük tovább: az Álba Kör le­velet intézett a külügyminiszer- hez, amelyben követeli, hogy a kormány jelentse ki: soha nem fogad nukleáris fegyvereket az ország területére, s ezt az Or­szággyűlés foglalja bele az új alkotmányba. Kovács László külügyminiszter válasza: „Erre nincs mód, mivel a NATO nuk­leáris doktrínája nem teszi lehe­tővé olyan államok felvételét, melyek eleve deklarálják a nuk­leáris fegyverektől való tartóz­kodásukat.” (Népszava, február 7-ei szám.). Hát így állunk. Kí­vülről és innen lentről ismét úgy néz ki, hogy. a mi bőrünket vi­szik a vágóhídra, mint ahogy már annyiszor. Én javaslom, hogy ezeken a veszélyes jelzé­seken gondolkozzunk el, és sze­rezzünk érvényt a kormány által hangoztatott (de lábbal tiport) demokráciának. Tolnai Antal, Rákóczifalva saláták, hidegtálak, sültek elké­szítését az alapanyagok beszer­zésével. A finom ízeket Hor­váth Ferencnek és Márta Ist­vánnak köszönhetjük. A tombo­latárgyak gyarapításában nagy részt vállaltak a szülők is, hi­szen az általuk összeállított csomagokkal csaknem kétszáz ajándék talált gazdára. Az est jó hangulatához a békésszentand- rási Szinkron együttes is hozzá­járult. Köszönjük szponzorainknak, a vállalkozóknak, a szülőknek mindazt, amit a bál sikeréért tettek. A szülői munkaközösség A mezőgazdaságból élők élet- színvonalának javulására a kö­zeli jövőben remény sincs. Az elmúlt hét évben az ágazat fel- emelkedésére több politikai párt is tett hangzatos ígéretet, de mint látható, nem sok siker­rel. A politikusoknak végre rá kellene ébredniük, hogy a vidék fejlesztése nélkül nincs fejlett mezőgazdaság sem. A privati­zációval nagy különbségek ala­kultak ki. Egy szűk rétegnél a tőke megerősödött, az 5-6 hek­táros, elaprózott földtulajdono­soknak pedig gondot okoz a földjük időben való megműve­lése is, hiszen nem tudnak gé­pet vásárolni. Csak társulva, összefogva boldogulnának. Jó­val erősebben sújtja a kisterme­lőket az igen alacsony felvásár­lási ár is. Csak egy példát: az ál­lattartás önköltségének 70-75 százalékát a takarmány teszi ki. Ez az arány a sertésnél még rosszabb, mert teljes mértékben abraktakarmányra van szükség. A hízott sertés ára 150-170 fo­rint között mozog, ami 80-100 forint ráfizetés a termelőnek a mai takarmányárak mellett. Ugyanezért a húsért a vásárló már 500-600 forintot fizet kilo­grammonként. Ennek ellenére a mezőgazdasági termékek 60-80 százalékát a kistermelők viszik piacra, ráadásul ők olcsóbban is dolgoznak, mint a nagyüzemek, mert nem használnak felesleges munkaerőt. Ahhoz, hogy jól működő értékesítés legyen, szervezett érdekképviseletre, értékesítési és gépszövetkeze­tekre, hosszú lejáratú hitelre lett volna szükség a magánosítás megindításakor. A válságban lévő mezőgaz­daság problémái csak hosszú távon oldhatók meg: kedvező hitelekkel és összefogással - ha el nem sodródik a politikai vi­harokban. Szűcs Kálmán, Jászberény Ha nincs olcsó holmi Akár be is zárhatják Befellegzett a szabadpiacé nak? - tette fel a kérdést újságíró a február 6-ai la számban. Befellegzett. M a szegény embernek is. Három gyermeket nevel munkanélküliségben. Sok vagyunk ilyenek a városbe Ugyan miből tudnék áruhi cipőt venni akár csak égj gyerekemnek is 5-7 ezer 1 rintért, amikor a rezsit is zetni kell valamiből és m enni is csak kell! Hónap óta egy kiló húst nem tudté a család asztalára tenni. Nekem ne mondja sen hogy a lengyel piacon vac áruk voltak (van persze ily is)! Arra jó volt, hogy a S2 gény ember tudott egy 1 göncöt vásárolni magám nem volt kinn a feneke nem járt mezítláb. Ha megszűnnek a külföi árusok, akár be is zárhatj; Hát senki nincs, aki a S 2 gény emberért kiállna? Cs. K.-né, Szóin Hálásak vagyunl orvosainknak E hónap 5-én a kora reggeli órí ban egyik családtagom súlyos lapotba került, sürgősen men kellett hívnom. A szolgálatot t jesítő orvosnő és a vezető men tiszt gyors és lelkiismeretes mi kájának köszönhetően hozzát tozóm időben orvosi ellátásb részesült. Az egészségügy és a men szolgálat nehéz helyzetében cs dálatra méltó az az emberség hivatástudat, ahogyan ők vég« ték munkájukat. Betegem a í- tényi Géza Kórház pszichiátr osztályára került, ahol Agc doktornő és az ápolószemély: nyújtott segítséget. Mindann uknak hálás vagyok és kös2 nőm, hogy segítettek neküi Kívánok munkájukhoz erőt egészséget. K. J.-né, Szólni * Súlyos és lassan gyógyuló t tegségemben csaknem elves tettem a hitemet. S hogy i mégis munkaképes vagyok kiegyensúlyozott, köszönheti dr. Sonkoly Lajos tiszaföldv, háziorvosnak, a doktor úr leli ismeretes munkájának és 1 asszisztensének, Zsij Györgynének és Gombár J rencnének. Köszönöm a hoss hónapokig tartó gondoskodá a biztatást és a türelmet. Szokolai István Tiszaföldv Köszönet a rendőrségnek A mezőgazdasági vállalko zók és kistermelők köszönd a megyei rendőr-főkapi tányságnak a termelőke sújtó hátrányos rendelkezé sek miatt szervezett februá 14-ei forgalomlassító de monstráción tanúsított kor rekt együttműködést. A nyugdíjtörvényen töprengőknek ajánlva Időben szóljanak, ha mászni kell! Munkavégzés közben súlyos baleset ért, munka­képtelenné váltam. Túléltem a táppénz körüli hu­zavonát, sőt a a rokkantnyugdíjazás hercehurcá­ját is. Ötvenhárom évesen több mint negyvenéves munkaviszonyom van. Egész életemben tettem a dolgom, és csak néha gondoltam az ezredfordu­lóra, hogy majd akkortájt nyugdíjba megyek; annyira távol állt tőlem a gondolat, hogy ezzel csak mint érdekességgel foglalkoztam. Arany Já­nos góndolatai végigkísérték életemet: Úgy dol­gozz, mintha örökké élnél és úgy élj, mintha hol­nap meghalnál! Most, hogy napirenden az új nyugdíjrendszer, nem tudok szabadulni egy korábbi élményemtől. A különböző társadalmak valamilyen módon mindig próbáltak gondoskodni polgáraikról. Ol­vastam valaha arról, hogy egy afrikai törzsben az volt a szokás - vagy mondjuk úgy, társadalombiz­tosítási törvény -, hogy az öregeknek és betegek­nek fel kellett mászniuk egy fára (ha nem tudtak egyedül, felsegítették őket). A fiatal harcosok ke­ményen megrázták a fát; aki leesett, annak ez volt a vég (mert jó magasra kellett mászniuk), akik meg tudtak kapaszkodni, tovább élhettek. Követ­kezésképpen: aki elég erős volt a kapaszkodás­hoz, el is tudta látni magát, nem szorult a törzs támogatására, aki nem bírta ki a próbát, nem volt életre való. Akkor persze nagyon felháborodtam a módszeren, ma azonban másként látom az egé­szet. Kényszer szülte ezt a törvényt, és tisztessé­ges volt, mert a kis fekete gyerek időben meg­tudta, hogy neki egyszer fel kell másznia a fára. Emiatt nyilván úgy élt, hogy jól tudjon majd ka­paszkodni. Naponta hallom, hogy nálunk sok a beteg és az öreg, ha nem tesz a kormány valamit, összeomlik a társadalombiztosítási rendszer. Kiszámoltam, amennyit én dolgoztam, abból elélhetnék akár 120-130 évig is, mégis teher vagyok. Ha úgy döntenének, hogy nálunk is bevezetik a fára mászást, ígérem, mindent megteszek, hogy onnan le is jöjjek. Csak azért, hogy kezet rázhas­sak azokkal, akik oda felküldték. Es előre sajná­lom, hogy nem tudok oly erősen kezet fogni majd, mint Toldi tette a cseh vitézzel. O. J., Szolnok Még nem étkezett el az ideje! Alapítványi bál kicsiknek Pártában és parasztgúnyában Munkanélküliség, infláció, bűnözés Nincs létbiztonság, de közbiztonság sem. A mindenre rátelepülő szerve­zett bűnözés a fehérgallérosoknak a gyors felemelkedést ígéri, a vele járó piszkos munkát meg a létbi­zonytalanságba taszítottaknak ajánlja. Ez utóbbiaknak szociális védőhálóként ezt nyújtja a kapita­lizmus. Hiszen az állandósult mun­kanélküliség viszonyai között a jö­vedelempótló segély nagysága nem elég az életben maradáshoz. A vé­dőháló ára az, hogy általában a pisz­kos munkát végzők viszik el a balhét is. De bármilyen nagy is az elköve­tett bűn, nem jár érte halál. Követ­kezésképpen becsületesen hajlékta­lannak lenni sokkal nagyobb kocká­zat, mint a bűnözés, mert ha a szere­tetszolgálatoknál nem jut menedék, akkor az utcán vár a fagyhalál. Különben J. K. Galbrait, az USA vezető közgazdásza (Népszabadság 1990. 302. sz.) a rendszerváltókat előre figyelmeztette: „... a kapita­lizmus sehol nem nyújt megfelelő védelmet az alacsonyabb jövedel­műek számára. Ez a rendszer termé­szete.” 1990 előtt nyolcszázezren éltek a létminimum közelében. Ma számuk meghaladja a hárommilliót. A sze­gények kiszorulnak a piacosított ok­tatási, művelődési, sportolási lehe­tőségekből is. Tízezrek alultáplál­tak. Megjelent a régen elfelejtett népbetegség, a tüdőbaj. A Kádár-rendszer sok szempont­ból elmarasztalható, de létezése ide­jén gyakorlatilag hajléktalan és éhező nem volt. Akkor évente négy- szer-ötször több lakás épült, mint most. A munkaviszony pedig általá­ban a munkásszállás és az üzemi ét­kezés lehetőségeit is biztosította. A közveszélyes munkakerülők a bün­tetés-végrehajtó intézetekben ven­dégeskedhettek. Ma a munkanélküliség és az inf­láció kegyetlen kettős diktatúrája városon és falun megalázottá, ki­szolgáltatottá, anyagilag kifosztottá teszi a munkavállalók és nyugdíja­sok millióit. Sokak puszta életben maradását veszélyezteti, ezért lét­fenntartó bűnözésre kényszerít, ami a szervezett bűnözés vitorláit da­gasztja. A kettős diktatúrából így lesz (lett?) hármas. A parlament minden pártja a nyomort alapvetően az örökölt húsz és fél milliárd dollár külső bruttó államadóssággal ma­gyarázza. Kétségtelen, az adósság nagy teher. Ám az öröklött és hitel­lel terhelt gazdaság a zavarai elle­nére is sokkal jobban működött, mint a mai. Az 1990-1992 közötti években az akkor még közös tulaj­donú gazdaság a KGST szétverése következtében jelentkező exportki­esést (KSH-adatok) teljes egészében és nyereségtartalommal ellensú­lyozta az igényes nyugati piacokon. Az OECD vizsgálata szerint hazánk összes külső államadóssága 1990- ben az 1990. évi bruttó össztermé­kének (GDP) 82 százalékát tette ki. Ennek megfelelője Olaszország és Belgium esetében 102, illetve 130 százalék volt. A kedvezőbb hitelter- heink ellenére nálunk miért növeke­dett nagyobb mértékben a nyomor, mint az említett nyugati országok­ban? Az Állami Számvevőszék álla­pította meg és nem a Munkáspárt ta­lálta ki, hogy a magánosítást a köz- gazdasági megfontolások mellőzé­sével oldották meg, melynek sok, de egyik lényeges negatív következ­ménye az, hogy a vállalkozói va­gyon értékvesztése ez ideig (a fo­lyamat tovább tart) körülbelül 13 milliárd dollár, ami az 1990. évi nettó államadósság körülbelül 90 százalékának felel meg. A másik lé­nyeges negatív következmény az hogy a bruttó nemzeti össztermél visszaesett, és 7 év után még ma i: 20 százalékkal kevesebb, min amennyi volt a rendszerváltás előtt A rendszerváltók előidézték a zu hanást, de sem az előző, sem a mos tani kormány nem kereste, keresi ; külső adósságterhek mérséklésének felfüggesztésének lehetőségeit. Pe dig erre több eredményes példa i: van Közép-Európában. Ugyanakko nem mulasztották el törvényesíteni; munka nélkül való meggazdagodá: gyors lehetőségeit. Az eredmény (KSH-adatok) a; egyik oldalon: a társadalom 10 szá zaléka a nyugati mércével is gazdag a másik oldalon több mint három millió a nyomorgó. Nem egyform; mértékben, de a parlament mindéi pártja felelős a társadalmi szakádé kot előidéző jövedelemkülönbségei kialakulásáért. Szurcsik Istvái Túrkevi A növendékek előadása A szolnoki Jósika úti óvodá­ban kiemelten foglalkozunk a gyermekek művészeti nevelé­sével, régóta jó kapcsolatunk van a Kodály Zoltán Ének- Zene Tagozatos Általános Is­kola diákjaival. A legutóbbi találkozás alkalmával a nö­vendékek ének- és hangszeres bemutatót tartottak. Sok ked­ves ismerőst fedeztünk fel, akik pár évvel ezelőtt a mi óvodánkba jártak. Köszönjük a lenyűgöző előadást Juhászné Zsákai Ka­talin tanárnőnek és a gyerme­keknek. Dr. Lambert Istvánné intézményvezető A közönség egy csoportja

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom