Új Néplap, 1997. február (8. évfolyam, 27-50. szám)
1997-02-03 / 28. szám
1997. február 3., hétfő Riport 7. oldal véged lesz.” Milosevicsről alkotott véleményükhöz egy újságot, a Mi anyakocánk címűt mellékelik. Az utolsó oldalon egy kép, rajta lemeztelenítve Szaddam Húszéin és Milosevics. A szöveg: „A két rossz álom”. Az egyetemista feketehumor gyöngyszemeit, a transzparenseken megjelent feliratokat már könyvben is kiadták. Ez is megvásárolható az utcán a szöveges kitűzőkhöz hasonlóan: „Az idő teremt, az idő rombol” - próbáljuk magyarosítani a szerb egysorost, de az árus megvetően néz ránk: - Maguk is csak ötleteket akarnak lopni a jelvényszövegekhez. Kereskedői ötletekben nincs hiány. A sípok, dudák a legkelendőbbek, B elgrádban áll a bál. Sípoktól, fütyülőktől, dudáktól hangos a város. Karneváli a hangulat, mint nálunk szilveszterkor. Az utcán a vattacukros mellett sültgesztenye- és szotyolaárus, a rikkancs szomszédságában zöldséges kínálja portékáját. Ének, tánc, zajongás. Csak hát körös-körül mindenhol rohamosztag, rendőrkordon. Balkáni állapot. A másfél milliós szerb fővárosban 70 napja fordult fel ismét a világ. Ennyi ideje tart ugyanis a Zajedno (Együtt) ellenzéki pártkoalíció, illetve az egyetemisták tüntetése. Elsődleges céljuk a szerbiai helyhatósági választások eredeti eredményeinek az elismertetése, valamint Milosevics elnök lemondatása. Nagyjából ennyit tudunk, amikor célba vesszük újvidéki kísérőnkkel, Kotta Gyulával Belgrádot. Az odavezető autópályán leszurkoljuk a 10 márkás autópályadíjat, pedig nem is M5-ösnek hívják. Kotta úr kifakad: 150 márkás szerbiai, havi átlagfizetés mellett van képük ennyit elkérni?! Nem csoda, ha a szerb elnök ellen fordul a kisemmizett, elszegényedett tömeg. De hát milyen sokadalomról is beszél kísérőnk? Belgrád központja kora délután nem árulkodik semmi rendkívüliről. Aztán a magyar nagykövetségen szembesülünk a tényekkel. Szent Száva napját ünnepli a szerb pravoszláv egyház, a körmenet reggel lezajlott, erről lekéstünk. Mivel körmenetről van szó, a százezres menetoszlop azon az utcán is áthaladt, ahol a diákok alkottak kordont már 178 órája a rendőrkordonnal szemben. Kénytelen-kelletlen a hatalom hajnalban visszavonta a rendőrséget, mert a hívek elől Belgrádot egyszerűen nem zárhatták le. Informátorunktól megtudjuk: bár nagy ünnepe ez a szerb ortodox egyháznak,' de tavaly ilyenkor csupán néhány száz fős csoport vonult végig a városon. A mostani százezres Hajnalban Belgrád központjából visszavonták a rohamrendőröket, de délután ismét kivezényelték őket A tüntetők fütyülnek a rendőrkordonra A helyszínen tapasztaltuk: Belgrádban áll a bál A tüntetők utánpótlása is biztosított A pravoszláv egyház képviselőjének megjelenése fokozta a hangulatot tömeget maga a 80 éves Pál pátriárka vezette, és egyértelműen üzent Milosevicsnek: az egyház az ellenzék oldalára állt. Munkanélküliségtől azért nem kell tartanunk - adják tudtunkra -, mert az Együtt koalíció a Köztársaság téren megtartja szokásos tüntetését Vük Dras- koviccsal, a Szerb Megújhodási Mozgalom elnökével, valamint Veszna Pesiccsel, a Szerbiai Polgári Mozgalom elnökével. Es Milosevicset ismerve, az elnök a rendőrkordon újbóli felállításán sem habozik, ha szükségét látja. Akkor hát séta. Egyébként is így nevezik a spontán kialakuló megmozdulásokat, melyek a város 30-40 pontjáról indulnak ki és duzzadnak fel egy-két-öt- ezresre, majd sokszor kapcsolódnak egymáshoz. Csupán egyetemista és pártpolitikai tüntetésnek nehezen nevezhetők, hiszen kisgyermektől a dédszülőkorúig széles a skála. Persze, nem is egészségügyi sétáról van szó, mindenki hozza a saját követelését. Két egyetemista lányhoz csatlakozunk. Transzparensükön a felirat: „A vörös mennyországból vörös A Köztársaság terén tízezrek gyűltek össze a legegyszerűbbek két-három dinár között (50-75 forintért) találnak gazdára. Draskovics fotójával díszített falinaptárakat, Együtt a győzelemért feliratú zászlókat is kínálnak. Nézelődésre azonban nincs idő, a forgatókönyv felborul. Mégis jönnek az egyetemisták, mégis feláll pillanatok alatt velük szemben a rendőrkordon.- Belgrádi rendőrt alig lát itt, a többséget úgy hozzák ide vidékről - ecseteli egy fiatalember. - Másfél-kétórás szolgálat után „sorokat” cserélnek, nehogy elveszítsék a rendőrök a fejüket. Mert Milosevics igyekszik azt a látszatot kelteni, hogy erőszakot nem alkalmaznak. A rendőröket jól megfizetik, nem köti őket hozzánk semmi, a hatalom bástyáit alkotják. Legalább annyi a fegyver a rendőrségnél, mint a hadseregnél, akik azonban már átálltak hozzánk. A hírt többen is megerősítik, mintegy száz katona civilben, katonakönyvet lobogtatva csatlakozott a tüntetőkhöz. Mások hozzáteszik: leszerelt, nyugdíjas katonákról van csak szó. Egy jelenleg is aktív ezredest állítólag kiszúrtak azért a tömegben, de azóta ő már biztosan nem tagja a szervezetnek - hangsúlyozzák. A rendőrkordonnal szemben állók a legkülönbözőbb módokon „ingerük” az egyenruhásokat. Egy fiatal pár például forró csókolózásba kezd. - Ha másban nem is, de a szerelemben muszáj bízni - bontakozik ki a lány öleléséből a fiú. Egy másik fiatalember „Milosevics, vége” feliratú papírral áll három órája a kordonnal szemben, és folyamatosan nyomja a szöveget az egyenruhásoknak.- Addig állok itt, amíg a papír tartalma be nem teljesedik - válaszolja kérdésünkre. Hogy „repkednek” a mínuszok? Szerinte ez csak szokás kérdése, kellemes a hőmérséklet, de valami van a levegőben... - Maguk magyarok? Büszkék vagyunk önökre, mert van egy Václav Haveljük - téved egyet. - Ez itt a diktatúra egyik utolsó bázisa Európában, de Szerbia nem nyugszik bele - teszi hozzá. - Tudja, van nálunk a történelmi négy „C” betű. Csak a megértés menti meg a szerbeket - ennek a kifejezésnek a kezdőbetűi. Mi egy betűt megváltoztattunk, és így az új kifejezés: Csak a séta menti meg a szerbeket. Közben száz méterre a kordontól, a Köztársaság terén, melyet a legtöbben már a Demokrácia tereként emlegetnek, több tízezres tömeg verődik össze, és hallgatják az ellenzéki vezetőket. Draskovics Vük Draskovics (középen) nem cenzúrázza a transzparensek szövegét, de szívesen adja hozzájuk a nevét. bejelenti: aznapi hír szerint egy illetékes belgrádi bíróság megsemmisítette a választási bizottság azon döntését, mely szerint az ellenzéki koalíció szerzett abszolút többséget a belgrádi helyhatósági választásokon. A sípok, dudák fülsiketítő üzemmódba lépnek. De még erre is rá lehet tenni egy erősebb fújással, amikor A szerelmeseket a rendőrkordon sem választhatja szét. A fiatalok a tiltakozás legváltozatosabb fajtáit vetették be csatlakoznak hozzá. Közös séta néhány száz méteren keresztül, á forgalmat megbénítva. De az autósokat ez egyáltalán nem zavarja, inkább ők is győzelmi dudaremekeket adnak elő. A rendőrök a zűrzavar hatására oda összpontosítanak, így átjuthatunk a túloldalra, ahol az Együtt koalíció egyik szervezetének, a Demokrata Pártnak a székhelye található. Slobodan Vuksanovics szóvivő állandó mozgásban van, hol az ablakhoz siet, hogy az utcai fejleményeket szemlélje, hol telefonhoz hívják. A szüneteket kihasználva arról kérdezzük, hogy meddig tarthat ez a „döntetlen” állapot.- Akár egy évig is - válaszolja. - A hatalom számára ijesztő és idegesítő, hogy naponta összejön 150 ezer ember, és kitartóan, de ugyanakkor békésen tüntetnek. Milosevics többször bebizonyította, nem érdekli a nép, ha kell, rendőri erőket vet be, akár erőszakra való felhatalmazással is. Sokakat nem is a tömegben, a nyílt terepen bántalmaznak, gumibotoznak, hanem kifigyelve, hazafelé menet, egyenként, a sötétben. Milosevics minden bizonynyal a továbbiakban is megpróbálja a figyelmet elterelni például Koszovóval vagy csalóka ígéretekkel. Ha úgy látja jónak, ellentüntetést szervez. Akadt már példa arra, hogy vidéki munkanélkülieket hozatott fel busszal, fizette, etette őket. Reméljük, hogy nem robban ki polgárháború, és teszünk is ezért. Sokszor mi állunk a nép és a rendőrség közé, hogy megakadályozzuk az incidenseket. Céljainkat azonban nem adjuk fel, itt már nem lehet visszakozni. Este fél nyolc, kezdődik az állami tévében a híradó. A sípok, fütyülök, dudák csúcsüzemben. Száz méterre a rendőrkordontól egy MacDonald’s étterem tele vendéggel, jórészt tüntetőkkel, akik békésen, mosolyogva falatoznak, beszélgetnek. Nem csak egymással, hanem a betévedő rendőrökkel is. Ha valaki csak ezt látná, el sem hinné, hogy Belgrádban áll a bál. Nyemcsok László Draskovics bejelenti: tudomása szerint a hatalom a rendőrséget utasította, hogy verje szét az ellenzéki tüntetéseket. A beszédek után, 17 óra körül a tömeg oszlana, de nem várt esemény történik. Megjelenik a pravoszláv egyház egyik vezetője, és átvág a rendőrkordonon. Több ezren FOTÓ: LEHOCZKY PÉTER
