Új Néplap, 1997. február (8. évfolyam, 27-50. szám)

1997-02-12 / 36. szám

4. oldal Gazdasági Tükör 1997. február 12., szerda Nemzeti agrárprogram készül A hamarosan a kormány elé kerülő nemzeti agrárprogram­tervezet szerint a mezőgazdasági termelés évi 3-3,5 százalékos növekedését tartja kívánatosnak a Földművelésügyi Miniszté­rium az elkövetkező öt-tíz évben. A szaktárca szerint a mező- gazdaság így kielégíthetné az ezredforduló után 1-1,5 száza­lékkal, később 2-2,5 százalékkal növekvő hazai fogyasztási igényeket. A javaslat készítői reális esélyt látnak arra is, hogy az agrárgazdaság évente 7-8 százalékkal növelje exportját. Az őstermelők kötelezettségei A tárca elképzelései szerint a kö­vetkező néhány évben a GDP 3 százalékát kéne agrártámogatásra fordítani. A tervezet megállapítja, hogy a komplex agrárágazat a GDP 20%-át adja, és 25%-kal ré­szesedik a pénzintézeti szektor éves hitelkihelyezéséből. Ugyan­akkor az ide tartozó vállalkozások betétállománya az átlagosnak csupán a felét teszi ki, ami jól mu­tatja, hogy az ágazat súlyos forrás- és tőkehiánnyal küszködik. A tárca azt szorgalmazza, hogy a hazai élelmiszer-fogyasztás leg­alább a nyolcvanas évek szintjét étje el, döntően hazai termékek­ből. Az agrárkivitel tíz esztendő alatt 6-7 milliárd dolláros bevételt termeljen. Ez a tárca szerint a fel­dolgozottsági szint növelésével, a minőség és a piaci munka javítá­sával elérhető. A tervezet készítői követendő­nek tartják a holland vagy a dán típusú mezőgazdaság megterem­tését, s ezáltal gazdasági fejlődé­sünk súlyponti kérdésévé válhatna az agrárium. A hatékonyabb áru-előállítás­hoz az egyes termékpályákat nem egyformán fejlesztené a miniszté­rium. A gabonatermesztést to­vábbra is ígéretes ágazatként tartja számon, amelyre versenyképes sertés- és baromfiexport épülhet. Kiemelten ösztönözné a juhágaza­tot, valamint a munkaigényes, nagy hozzáadott értéket képviselő növényi kultúrákat: a kertészetet, a gyümölcs-, a szőlő- és a zöldség- termesztést. Ezzel szemben - a várható sző­kébb belföldi kereslet figyelem- bevételével - csak körültekintően és visszafogottan fejlesztenék a tej- és cukorágazatot. Már a közel­jövőben el kell készíteni e termé­kekből a hazai fogyasztást fedező kvótát. A kitűzött célok megvalósítása érdekében mielőbb rendezni kell a tulajdonviszonyokat és pótolni az elmaradt telekkönyvi bejegyzése­ket - olvasható az előteijesztés- ben. A szakemberek szerint szük­ség van egy olyan birtokpolitikai törvény kidolgozására, amely egyfelől elősegíti a kis parcellák összevonását, másfelől megakadá­lyozza az óriás birtokok kialakulá­sát. Az előterjesztők továbbra is fenntartanák a földtulajdonszerzés korlátozását. Szabályoznák a földbérleti rendszert is, amely a többi között kiterjedne a bérlet idejére - legalább 5, de legfeljebb 25 év -, díjára és a földvédelemre. A nemzeti agrárprogram terve­zete az üzemi struktúrák elemzé­sekor különbséget tesz a nem áru­termelő - kisegítő, szociális, kör­nyezetfenntartó - gazdálkodás, valamint a versenyszférában, az itthoni és a nemzetközi piacokon helytállni kényszerülő mezőgaz­daság között. Adóztatásukat, ál­lami támogatásukat különböző el­vek alapján kívánja megoldani. Figyelemreméltó, hogy a javas­lat szerint az üzemi formák között a családi magángazdaságok, a gazdasági társaságok, a termelők által létrehozott - beszerző, érté­kesítő, raktározó, feldolgozó, hitel és biztosító - szövetkezetek mel­lett a jövőben is fennmaradna ke­let-európai sajátosságként a ter­melő típusú szövetkezet A tárca a támogatások nagyobb részét közvetlenül a termelőknek, illetve az azokat integráló szerve­zeteknek juttatná. A javaslat megállapítja: a jövő agrárgazdaságának a piaci és az állami koordináció egyensúlyán kell alapulnia. U. G. Képviselői kérdésre válaszolva Nagy Frigyes földművelésügyi miniszter ismertette a parla­mentben a mezőgazdasági ős­termelők társadalombiztosítási, fizetési kötelezettségeit. A miniszter szerint az őster­melők kötelezettségei két rész­ből állnak. Egyrészt az adóköte­les jövedelmük, de legalább a mindenkori minimális bér 11,5 százalékának megfelelő ösz- szegű egészségbiztosítási járu­lékot kell befizetniük a tárgy­hónapot követő hónap 10. nap­jáig a lakóhely szerint illetékes megyei egészségügyi pénztár számlájára. Másrészt minden mezőgazdasági őstermelő köte­les havi 1800 forint egészség- ügyi hozzájárulást fizetni. Kivételek is vannak. Sem járulékot, sem hozzájárulást nem kell fizetnie annak az ős­termelőnek, aki nyugdíjas, vagy akinek más, úgynevezett foglalkoztatási jogviszonya is van, és így utána a munkálta­tója, foglalkoztatója állja a társadalombiztosítási terhe­ket, közölte a földművelési tárca vezetője. S. A. / Évek A gabonatermelés alakulása (1971—19 Vetésterület (1000 ha) Termésátlag (t/ha) 196) Összes gabonaterm. (mill, t) búza kukorica összes búza kukorica 1971-75 1292 1410 3185 3,3 4,2 11,3 1986-90 1272 1106 2810 4,9 5,6 14.0 1993 986 1121 2659 3,1 3,5 8,3 1994 1059 1204 2830 4,6 3,9 11,4 1995 1102 1037 2662 4.2 4,4 10,9 1996 1194 1074 2706 3,3 5,6 11,3 Alig drágul. Idén januárban 3,7 százalékkal emelkedtek a fogyasztói árak a KSH számítá­sai szerint. Ezen belül a köz­ponti árintézkedések 1,9 száza­lékos drágulást okoztak. Figye­lembe vették az üzemanyag- árak, a szeszes italok és a do­hányáruk fogyasztási adójának emelését, és a telefon- illetve postadíjak, a közlekedési tari­fák növekményét is. Szakképzés. Az idei évre várható mintegy 3,1 milliárd fo­rintos szakképzési alaprészből egyes feladatok elvégzésére mintegy 761 millió forintos központi keret elkülönítését ja­vasolta a Munkaügyi Miniszté­rium az Országos Szakképzési Tanács tegnapi ülésén. Aggódni kár. A külföldről származó és 1995 végén az or­szágba került biztonsági papír nem veszélyezteti a hazai kész­pénzforgalom zavartalanságát. 1996-ban csökkent a hamis fo­rintbankjegyek száma - közölte Pataki Tibor, a Magyar Nem­zeti Bank osztályvezetője. A mezőgazdasági tevékenységből származó jövedelmek utáni adózásról A mezőgazdasági jöve­delmek 1997. évi adóztatása jelentős mértékben eltér a ko­rábbi évekétől. A változtatás azonban nem az adóbevéte­lek növelését célozza, hanem a jövedelemtulajdonosok és a jövedelmek számbavételének igénye (ezt biztosítja az ős­termelői igazolvány beveze­tése), továbbá az, hogy a be­vételekre vonatkozó adat­szolgáltatás és a költségel­számolás általánossá tételé­vel a feketegazdaság is csök­kenjen. Mindez annak érde­kében történik, hogy az ará­nyos közteherviselés elve érvényesüljön, ezen túlme­nően pedig, hogy a mezőgaz­dasági termeléshez kapcso­lódó jelentős kedvezmények célozottan a termelőkhöz jus­sanak. A jelentős változtatások szükségessé tették az érintett lakosság megfelelő tájékozta­tását, amelyet a pénzügyi és a földművelésügyi tárca szak­emberei a személyi jövede­lemadó törvény módosítását követően a Magyar Agrár­kamarával együttesen folya­matosan végeztek és végez­nek. Ennek keretében' az ős­termelői igazolvány kiadásá­val foglalkozó gazdajegyzők táj értekezleteken kaptak rész­letes tájékoztatást, emellett számos lakossági fórumon az érintett gazdák közvetlenül is megismerhették az új adó­szabályokat. Ezen túlmenően számos napilapban, szakfo­lyóiratban, külön kiadvány­ban, valamint adójogszabá­lyokat ismertető könyvben jelent meg ismertetés az adó­változásokról. A köztudatban elterjedt tévhitekre, félremagyarázá­sokra is tekintettel az őster­melői tevékenység, valamint a bor értékesítéséből szár­mazó jövedelem adóössze­függéséről a következőket szükséges kiemelni. 1. A mezőgazdasági ős­termelői igazolvány bármi­kor kiváltható, a felvásárlók pedig 1997. július 1-je előtt akkor sem vonnak le adóelő­leget, ha az őstermelői ter­méket eladó nem rendelkezik őstermelői igazolvánnyal. Ezt követően - ha az eladó nem rendelkezik őstermelői igazolvánnyal - állat, állati termék értékesítésének ellen­értékéből 4 %, más termék esetében 12 % adóelőleget kell a kifizetéskor levonni. Az őstermelői igazolvány bemutatása esetében nincs adóelőleg levonás, az értéke­sítés adatait a felvásárló be­jegyzi az igazolvány részét képező értékesítési betét­lapra. Az őstermelői igazol­ványt a lakóhely szerinti gazdajegyzőnél lehet kivál­tani, a kiváltás 1999. év vé­géig ingyenes. Az őstermelői igazolvány kiváltása termé­szetesen nem kötelező, de számos adózási előnnyel jár, ezért az érintettek számára ajánlatos, mivel az ősterme­lői kedvezmények ezen iga­zolvány tulajdonosait illetik meg. Az őstermelői igazolvány­ban lévő értékesítési betét­lapra a kifizetők jegyzik be a vásárolt termék ellenértékét. A betétlapok száma nincs korlátozva, így, ha valaki egyidejűleg több felvásárló felé is értékesít és nem akarja, hogy ezek egymásról tudomást szerezzenek, nincs akadálya a külön-külön veze­tett betétlapok rendszeresíté­sének sem. 2. A mezőgazdasági ős­termelő fontosabb kedvez­ményei a személyi jövede­lemadóban a következők.- Ha az őstermelői tevé­kenységből származó évi bevétele nem haladja meg a 250 ezer forintot, akkor a bevétel jövedelemtartalma után nem kell adóznia.- A tételes költségelszámo­lást alkalmazó őstermelő (akinek az éves bevétele meghaladta a 250 ezer fo­rintot) az őstermelői igazol­vány kiváltásának évében költségként elszámolhatja az 1994., 1995. és 1996. években beszerzett termelő- eszközei, anyagai (pl. mű­trágya, növényvédő szer) értékét, ha korábban még költségként nem érvényesí­tette.- A tárgyi eszközök (traktor, mezőgazdasági épület stb.) beszerzési árat értékcsök­kenési leírás formájában az egyéni vállalkozókkal azo­nos módon elszámolhatja.- A tárgyévi bevételét meg­haladó költséget a követ­kező 5 év bevételével szemben is - veszteségelha­tárolás formájában - elszá­molhatja.- Az őstermelői tevékeny­ségből származó jövedelme után legfeljebb 100 ezer fo­rint adókedvezmény illeti meg. Az a mezőgazdasági ős­termelő, akinek évi bevétele nem haladja meg a 3 millió forintot, mezőgazdasági kis­termelőnek minősül, a kis­termelő az előzőeken túlme­nően a következő kedvezmé­nyekben részesül.- A bevételének 40 %-át igazolás (számla stb.) nél­kül is költségként elszámol­hatja (ez az ún. átállási költ­séghányad), de ez az elszá­molás nem eredményezhet veszteséget.- Választhatja a kistermelői átalányt (ennek nem felté­tele a főállású tevékenység, tehát munkaviszony mellett is lehet átalányt alkal­mazni). Átalányadózás ese­tén állat, állati termék bevé­telének 8 %-át, más őster­melői terméknél pedig a be­vétel 20 %-át kell jövede­lemnek tekinteni. Átalány- adózás alkalmazása esetén viszont a 100 ezer forintig terjedő adókedvezmény nem vehető igénybe. 3. A saját fogyasztás „megadóztatása” - számos félreértés tárgya. A szabályo­zás lényege az, hogy a saját előállítású termék, termény saját célra történő felhaszná­lása (fogyasztás) nem számít bevételnek akkor, ha az eh­hez kapcsolódó előállítási költségeket nem számolják el az adóköteles jövedelem megállapítása során. Ehhez képest a szemé­lyenkénti 50 ezer forintos összeghatár egy könnyítő rendelkezés, amely szerint, ha az önfogyasztás ennél nem több, elégséges a költsé­gek egyszerű arányosítása, ha ennél több, az erre eső költ­ségeket tételesen kell kimu­tatni. Szó sincs tehát a saját fo­gyasztás megadóztatásáról, ennek megfelelően, ha valaki csak saját szükségletre termel (azaz értékesítésből nincs bevétele) az adóval nem is ta­lálkozik. 4. A mezőgazdasági ős­termelő az általános forgalmi adó (áfa) kötelezettség szem­pontjából egy sajátosan egy­szerűsített eljárás (áfa-rend­szerbeli kompenzációs felár) alá tartozik. Ennek lényege az, hogy - ha nem választja az áfa szerinti általános adó­zást - mentesül az áfa beval­lási, befizetési, a számlaadási és más - ehhez kapcsolódó - kötelezettségek alól. A kom­penzációs felár szerinti eljá­rás során a mezőgazdasági tevékenység folytatásához beszerzett termékek és szol­gáltatások árában megfizetett áfa nem igényelhető vissza, viszont ehelyett a termények, termékek felvásárlását végző kifizető kompenzációs felárat (is) fizet a saját előállítású termény, termék eladójának. A kompenzációs felár mér­téke növénytermelési termék esetén 12 %, állat, állati ter­mék esetén 7 %. 5. A társadalombiztosítási törvény általános hatálya 1997. január 1-jétől nem ter­jed ki a mezőgazdasági ős­termelést, illetőleg a mező- gazdasági tevékenységet folytató személyekre. Egész­ségügyi szolgáltatásra azon­ban azok a mezőgazdasági tevékenységet folytató sze­mélyek is jogosultak, akik­nek egyidejűleg fennálló és biztosítással járó egyéb tevé­kenységük van, nyugdíjban, vagy járadékban részesülnek vagy eltartott hozzátartozók. Eltartott hozzátartozónak azt a házastársat, szülőt, nagykorú gyermeket, unokát és testvért kell tekinteni, aki az eltartójával közös háztar­tásban él és havi jövedelme nem haladja meg a naptári év első napján érvényes mini­málbér összegét. Mindebből következően nekik tehát nem kell járulékot és egészség- ügyi hozzájárulást fizetniük. Akiknek a mezőgazdasági tevékenység folytatása mel­lett más biztosítással járó jogviszonyuk nincs, nem mi­nősülnek eltartott hozzátarto­zónak, illetőleg nem része­sülnek nyugdíjban, vagy já­radékban, 1997. január 1-jé­től egészségbiztosítási járu­lékot és egészségbiztosítási hozzájárulást kell fizetniük. Ez vonatkozik a bort terme­lőkre is, ha nincs egyéb biz­tosítási jogviszonyuk. Az egészségbiztosítási já­rulékot a mezőgazdasági te­vékenységből származó és a személyi jövedelemadó-elő­leg alapján képező jövedelem után, de legalább a tárgyhó­napot megelőző hónap első napján érvényes minimálbér 11.5 %-ának megfelelő ösz- szegben kell fizetni (1997. januárban az egészségbiztosí­tási járulék legkisebb összege 14.500 Ft 11.5 %-a azaz 1.668 Ft). Az egészségbiztosítási já­rulék fizetése biztosítja a fő­állású mezőgazdasági tevé­kenységet folytató személy és eltartott hozzátartozói egészségügyi szolgáltatásra való jogosultságát. Az egész­ségügyi hozzájárulás havi 1.800 Ft (napi 60 Ft). Az egészségbiztosítási já­rulék és egészségügyi hozzá­járulás fizetési kötelezettség teljesítése érdekében szemé­lyesen vagy posta útján fel kell keresni a lakóhely sze­rint illetékes egészségbiztosí­tási pénztárt vagy kirendelt­séget és a rendelkezésre bo­csátott „Bejelentő lap”-ot kell kitölteni. A járulékfize­tést pedig a pénztár által adott csekken az egészségbiztosí­tási hozzájárulással együtt kell befizetni a tárgyhónapot követő 10. napjáig. Akik e tevékenységük alapján nyugdíjra jogosító szolgálati időt is kívánnak szerezni, a lakóhelyük szerint illetékes egészségbiztosítási pénztárnál erre külön megál­lapodást köthetnek. . 6. A bor értékesítéséből származó jövedelem 1997. évtől nem tartozik a mező- gazdasági őstermelői körbe. Abban az esetben azonban, ha a mezőgazdasági kister­melő a saját gazdaságában termelt szőlőjét borkészítési céllal saját maga használja fel - vagyis nem értékesíti - akkor a bor (amely nem ős­termelői termék) előállítási költségeként ennek a szőlő­nek az értékét is figyelembe veheti a következők szerint: Dönthet úgy (az általános költségelszámolási szabályok helyett), hogy a borkészítés­hez felhasznált saját szőlő ér­tékét - árát és mennyiségét ­őstermelői igazolványában - mint értékesítést feltünteti és ezt az értéket minden külön bizonylat nélkül a bor értéke­sítéséből származó adott évi bevételével szemben költ­ségként veheti figyelembe. Ez utóbbi megoldás melletti döntésre ösztönöz az a meg­fontolás, hogy ebben az eset­ben az őstermelői termékként figyelembe vett szőlő „bevé­telével” szemben érvénye­síthető a mezőgazdasági kis­termelés adókedvezménye, miközben a bortermelés költ­ségei között a szőlő teljes ér­téke költségként vehető fi­gyelembe. Fontos, hogy nem azt a szőlőt lehet (kell) figye­lembe venni, amelyből a bor készült, hanem azt, amelyet a bor eladásának évében ter­melt meg a kistermelő. Az őstermelői igazol­ványba bejegyzett, a saját gazdaságban megtermelt és borkészítésre felhasznált szőlő becsült értékeként a hegyközség által megállapí­tott és a helyi közigazgatási önkormányzat hirdetőtáblá­ján meghirdetett termőhelyi védőárat kell figyelembe venni. Azokon a helyeken, ahol hegyközség nem működik, ott a kistermelőnek a föld­művelésügyi miniszter által közzétett kistermelői elszá­moló árat kell alkalmaznia. Ez az elszámoló ár a közeljö­vőben a Magyar Közlönyben jelenik meg. A bor értékesítés az általá­nos szabályok szerinti áfa kö­telezettség (25 %) alá tarto­zik, tehát a kompenzációs felár szerinti elszámolást ez esetben nem lehet alkal­mazni. Az ilyen termék érté­kesítése előtt az értékesítő­nek adószámot kell kérnie (ami nem azonos az adóazo­nosító jellel) és az értékesíté­séről számlát kell adnia a vevő felé. Az adószám kiváltásakor a bor értékesítője választ­hatja az alanyi adómentes­séget is, feltéve, hogy az abból származó várható éves bevétele nem haladja meg a 2 millió Ft-ot. Ebben az esetben áfa-kapcsolata nincs, kötelezettsége kizáró­lag a számlaadásra korláto­zódik. Pénzügyminisztérium

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom