Új Néplap, 1997. január (8. évfolyam, 1-26. szám)
1997-01-02 / 1. szám
1997. január 2., csütörtök A Tisza-tó Környéke 7. oldal Szépen, sorban és „Bizalommal” Formálódik az új üzletsor Nyár végén, ősz elején még csak a látványtervét tudták bemutatni annak az üzletsornak, melyet az önkormányzattal kötött megállapodás alapján a tiszafüredi székhelyű Bizalom Kft. épít Abádszalókon. Nos, azóta jelentősen változott a helyzet. A látványterv szépen, sorban valósággá válik az abádszalóki sportpálya szomszédságában. A Bizalom Kft., hűen a nevéhez, munkájával bizalommal tölti el a községi vezetést, amely szintén bízik abban, hogy hamarosan vendéget is fogadhat a bevásárlóközpont, amely valódi látványosság lehet Abádszalók szívében. Máskülönben a szabad Termálvizet keresnek Abádszalókon Az új kút a további fejlődés záloga lehet Már több mint két hete áll az a hatalmas fúrótorony Abádszalókon, melyet azért építettek fel a Ceglédi Vízügyi Kutató Vállalat szakemberei, hogy közvetlenül a Tisza-tó szomszédságában termálvizet találjanak. Ha ez így lesz, akkor megszűnhet a kétarcúság Abádszalókon, amit elsősorban az idézett elő, hogy az idegenforgalmi főszezon jó esetben is csak nyolc hétig tartott. A termálvíz ugyanis az év többi időszakában is a községben tarthatja a hazai és a külföldi vendégeket. Mindenesetre a munka már elkezdődött azon a kilenchektáros területen, melynek termálhasznosítását tervezi az üdülőközség. Hogy ez a föld még kapósabb legyen a befektetők számára, ahhoz persze az is kell, hogy a fúrófej termálvízréteget találjon. A számítások most arról szólnak, hogy ezer-ezeregyszáz méter mélyen hatvan Celsius-fokos, úgynevezett pozitív, jódtartalmú vízkincs van! Az pedig már a községi vezetés legoptimistább számításait is kielégítené, ha a kifúrt kút ezerliteres hozamú lenne percenként. Hogy ez valóban így lesz-e? Erre választ csak február végén tudunk adni, ugyanis a Vikuv szakemberei szerint ekkorra érhető el leghamarabb a tervezett mélység. Befagyasztott információk A hivatásos toliforgatókat gyakran éri az a vád, hogy előszeretettel vájkálnak a zűrzavaros dolgokban. Az a kifizetődő, ha jó szaftos botrány közepébe tenyerei bele az ember - mondja a zsurnaliszta vénájú „fáma”, a kritika pedig így vélekedik: a jó, a nyugodt, a pozitív kicsengésű történések lassan kimennek a divatból. Szó, mi szó, mindazok mellett van a dologban valami, hogy a szociálliberálisan vadkapitalizálódó világunkat lasSan-las- san pókhálóként szövi át a negatívum, az „az a legény, aki alávág a másiknak” szindróma képében. Nem a Tocsik-bot- rányra, az olajgate-ügyre, de még nem is a véres leszámolásokra gondolok, hanem csupán arra: egyre több az olyan magyar polgártársam, aki béka- perspektívából kémleli a létminimumot, aki nemhogy máról holnapra él lassan, hanem lakásrezsijével, kölcsöneivel, a gyerek tandíjaival együtt máról tegnapra emészti vissza az európai jövőt. Ennek ismeretében bizony könnyen lesz szkeptikus még a megrögzött optimista is. Én mindenesetre megpróbáltam ez ellen tenni Tiszabu- rán, ahol kis túlzással ezer az ezer főre jutó segélyezésre szorulók száma. Ugyanis azt tanácsolták, hogy írjak a varrodáról, mert ott még legalább dolgoznak emberek, jó esetben nettó 20 ezer forintért. Én balga, így is akartam tenni. Kapitális naivitásom csak akkor kezdett élet- szagúan enyhülni, amikor bezárva találtam a bejáratot. Pedig az utcáról azt ki tudtam „kukkolni”, hogy bent bizony, dolgoznak. Makacs érdeklődésem felkeltette a bent lévők figyelmét is, hiszen néhány perc múlva a szalagvezető kinyitotta a kaput, s így kérdezett, fotósnak tanuló kis kolléganőm nagy táskájára pillantva:- Árulni jöttek valamit?- Nem, cikket akarunk készíteni arról, milyen jó dolog az, hogy Tiszaburán, ahol hetvenszázalékos a munkanélküliség, még tizenhármán dolgozhatnak a varrodában. Viszonylag jó pénzért... Bemehetünk? - hadartam el gyorsan.- Jöjjenek, de engedélyt kell kémem a főnökömtől, hogy lehet-e ebből cikk - mondta a kapunyitó. Bementünk, és vártunk addig, amíg a hölgy a telefonhívás után visszajött a válasszal: „Ne haragudjanak, de nem lehet!” Harag nélkül tértünk vissza az utcára, de a tiltás ellenére én mégis leírtam. Nem tudtam a jóról írni! És ez, ami igazán rossz a mi befagyasztott infor- mációjú világunkban. Kedves Főnökök! Most ezúton kérek elnézést, ha netán akaratlanul is sikerült volna be- letenyerelnem valamibe! Jubileumi szalagtűző ünnepség a gimnáziumban Szép volt, fiúk, szépek voltatok, lányok A tiszafüredi Kossuth Lajos Gimnázium és Kereskedelmi Szakközépiskola az idén 45 éves. Az intézmény különösebb csinnadratta nélkül, jó és színvonalas tanulmányi munkával ünnepelte meg ezt az évfordulót. Éppen ez utóbbi miatt talán sem a tanári kar, sem a diákhad nem haragszik meg azért, ha leírjuk: az idei két gimnáziumi, egy kereskedelmi, egy levelezős s egy felnőtt szakközépiskolai osztály számára megszervezett szalagtűző ünnepségük leglátványosabb momentuma volt ennek a jubileumi évnek. Nem csupán azért, mert már jó egy órával előbb helyet kellett foglalni a sport- csarnok lelátóján és karzatán annak, aki ülve akart részese lenni a látványnak, hanem azért is, hogy az ünnepelt leendő maturandusok, Klu- káné dr. Pilishegyi Ibolya tanárnő megható, de nagyon is reálisan életre orientáló ünnepi beszéde után, meghálálták a szeretetet és érdeklődést. A bécsi valcer, a fergeteges magyar néptánc, valamint a tüzes latin-amerikai táncegyveleg egyaránt elragadtatott vastapsot eredményezett, a taps nem akart alábbhagyni. Az egész úgy volt jó, ahogy azt a szervezők megtervezték, és a főszereplők kivitelezték: virágokkal, villanó vakukkal, kamerákkal, ajándékokkal, és a szeretet mosolyaival, könnyeivel együtt. Szép volt, fiúk, szépek voltatok, lányok. Maradjatok is ilyenek, sikeres érettségivel, felvételivel, s legalább a kenyérkereset lehetőségével... A Vöröskereszt mozgalmas decembere Szeretet az utolsó vérig Nem túlzás állítani, hogy a tiszafüredi vöröskeresztes szervezet talán legmozgalmasabb évét zárja az idén, pedig a térségi munkahelyek megszűnésével legbiztosabb bázisait vesztette el a mozgalom. Ám akadtak olyan önzetlen segítők (főleg a rendszeres véradók körében), akikkel sikerült átvészelni ezt a nehéz időszakot. Azt, hogy Tiszafüred és környéke biztos vérellátó bázisa maradt a karcagi kórháznak, a fentieknek köszönhető elősor- ban. A tiszafüredi központi véradónapi ünnepség mellett ezért is köszöntötte értékes jutalmakkal, ajándékokkal a .ihű" véradókat a szervezet. Nagy- iván, Tiszaderzs, Tiszabura, Abádszalók és Tiszaigar nemcsak véradással - az öt helyen közel négyszázan adtak vért - ünnepelt, hanem ünnepi ebéddel és vacsorával is. Tiszaör- sön a pogácsás, süteményes vendéglátás mellett pedig karácsonyi ajándékcsomag is jutott az ötvenhét donornak. A szervezet karitatív szándékát jelezte, hogy Tiszafüred és térségé mellett a távoli Kócsúj- falu egyedülállóinak is jutott abból a meghitt karácsonyi szeretedről, amit kétszáz segélycsomag is jelzett az állandó résztvevők, a gyerekek műsora mellett. A lényeg az, hogy a térségi iskolák, polgármesteri hivatalok, valamint a vállalkozók és a különböző társadalmi szervezetek jóvoltából mindenütt jutott szinte mindenkinek egy kis ajándék. Ők meg is érdemlik ezt, s talán még jóval többet is! Talán azért is lenne jó, ha még tovább bővülne ez a társadalmi összefogás. Mind az egészségesek, mind a betegek, és az összes rászoruló közös érdekében. Azt hiszem, ezt nem is kell magyarázni. Csak megköszönni azoknak, akik eddig is így gondolták. Tiszaörsön a szent karácsony jegyében ajándékcsomag is járt a segítőknek Az oldalt írta: PERCZE MIKLÓS - Fotók: JÁNOSI MARTINA T iszaburán a kunhegyesi áfész jó két évvel ezelőtt nyitott egy szociális diszkontüzletet. Ha csak a Tisza menti falucska nehéz szociális helyzetét nézzük, talán nem is kell nagyon érzékeltetni: ha valahol, akkor itt igazán szükség van egy ilyen üzletre. Mégis, amikor ott jártunk, sokáig kellett várnunk az első vevőre. Talán így bocsánatos bűn, ha egy kicsit a kíváncsi rámenősség bírta szóra az első potenciális vásárlót, Vörös Lászlót, a nyugdíjas erdésztechnikust. Laci bácsi, akinek feleségével együtt 22 ezer 700 forint jövedelemből kell kijönnie hó végéig, igen érdekes monológgal summázta nagyon is tanulságos diszkontbéli látogatását.- Tudja, én 78 évesen nagyon bízom abban, hogy a kormány egyszer valóban be Vidéken másképp hallja az ember a híreket? Beszélgetés egy szociális diszkontban tudja tartani ígéretét. Állandóan bekapcsolom a kis Sanyo rá- ** • diómat, ha parlamenti közvetítés van. Ezért is vállalom a felelősséget, amit most mondok, s kérem is, hogy úgy írják meg.- Egy évvel ezelőtt is többet ígért a Horn kormány, mint amit mi, nyugdíjasok kézhez kaptunk. Most azt mondják, hogy a 19,5 százalékos emelés fedezni fogja az inflációt. Legyen úgy, de a jelen helyzet engem nem tesz bizakodóvá... Emelkedik januártól az élelmiszerek - liszt, kenyér, tejtermékek stb. olaj, ára, nem is beszélve az energiáról. Mi a biztosíték ezek után az ígéretekre? így talán érthető, hogy én is a diszkontba járok vásárolni, mert azért még itt mindig spórolósabb a vétel. De félre ne értsen, mi, öregek már rég leszoktunk a panaszkodásról, mert ha erőnk és egészségünk volt, hozzáedződtünk ahhoz, hogy mindent megtegyünk a boldogulásunk érdekében. Én sokkal inkább a fiatalokat sajnálom, mert tudja, olyan családban nőttem fel, ahol heten ültük körül az asztalt. Ezért mondom most ezt, hogy abban a mai családban, ahol három vagy több gyerek van, még nehezebb a helyzet. Hát? Miattuk is remélem, hogy jövőre a kormány be tudja tartani az ígéreteit, és 1997 végre az előrelépés esztendeje lesz. Es akkor majd nem kel! kételkednem abban, amit manapság a kis Sanyómon hallok. Laci bácsi, aki egyébként csak agrármérnök fiát várta karácsonyra, szerényen, beosztva él, büszkeséggel ügyel „mun- kás”-méltóságára, mert érezhető volt őszinteségéből: egy tisztességben leélt élet összes tapasztalata át tudja őt segíteni sokkal nehezebb problémákon is, mint amiket a Sanyo juttat el hozzá az éter hullámain. Tehát, hogy a mi fiatal demokráciánk is bölcsebb lenne az ő hetvennyolc évének tapasztalatával? No comment, mondja az angol, de mi itt magyarul kerestük a választ erre a kérdésre. Annyi biztos, vidéken másképpen „hallja” az ember azt a fránya parlamenti közvetítést. Az impozáns bejárati épület mai állapotában is erősítheti a „Bizalmat” üzletrészekre még váiják a vállalkozók jelentkezését. Hogy szépen, sorban és „Bizalommal” be is fejeződhessen az építkezési Vörös Laci bácsi szívesen jár a diszkontba
