Új Néplap, 1997. január (8. évfolyam, 1-26. szám)
1997-01-07 / 5. szám
6. oldal 1997. január 7., kedd A Tudomány És Technika Világából A fogatlan maja király titkai Egy teljesen ép királysírra bukkantak a kicsiny közép-amerikai államban, Belizében. A lelet azért szenzációs, mert a „Madár Jaguár” néven tisztelt maja király sírja érintetlenül vészelte át a temetés óta eltelt, rablóktól hemzsegő 14 évszázadot. A sírt a guatemalai határhoz közel fekvő La Miipa városka főtere alatt találták meg. A maja királyok először Kr. u. 200-ban alapítottak e helyütt települést, s az folyamatosan királyi székhelyük volt, egészen a város háromszáz évvel későbbi, titokzatos elpusztulásáig. A városka főterén vizsgálódó régészek először mészkőrétegek közé ágyazott kovakőszilánkokra lettek figyelmesek; kiderült, hogy a hajdani építők ezzel töltötték ki a sírkamrához vezető aknát. Mivel a maják nem alkalmaztak mumifikáló technikákat, , a királynak csupán a csontváza maradt fenn, de az egy sor homályos titkot vet fel. Madár Jaguár minden valószínűség szerint szerencsésen túlélt egy nyakcsigolyatörést, bár még nagyobb rejtély, hogy hogyan lehetett a körülbelül 35 éves korában elhunyt férfi teljesen fogatlan?! Talán valami betegség vagy baleset során veszíthette el azokat. Meglehetősen szokatlan, hogy egy maját fogatlanul találjanak, s általában éppen a fogak konzerválódnak a legjobban. Betegségre utalhat a fiatalkori halálozás is: a maja királyok javarészt hatvanesztendős korukig éltek, de ismert olyan is, aki elérte a kilencven évet. FEB ^ Fiädi élet a Lalandon? Lehetséges, hogy a Laland 21185 nevű nap rendszerében van a földihez hasonló élet? A kutatók, akik 66 éve vizsgálják ezt a naprendszert, nem vetik el a lehetőséget, sőt: úgy vélik, éppen a Földünkhöz hasonló naprendszerekben találhatunk majd hasonló életkörülményeket - és a Laland az első ezek közül, amelyet felfedeztek. A Laland „mindössze” 8,2 fényévnyire, azaz mintegy 9,5 billió kilométerre van tőlünk, ami - csillagászati szempontból - közelinek számít, ez a negyedik legközelebbi naprendszer a miénkhez. A beható amerikai vizsgálatok kimutatták, hogy legalább egy, a Jupiterhez hasonló méretű bolygó kering e nap körül - s feltehetően még továbbiak is. Eddig 5 naprendszert tudtak meghatározni a világűrben, ez a hatodik. A korábbiak eltértek a mi Naprendszerünktől, ez az első, amelyik hasonlít. FEB Hajótemető a Keleti-tenger mélyén Víz alatti szabadtéri múzeum lehet belőle A világ egyik legritkább hivatását választotta a német Thomas Förster, aki ahelyett, hogy a nevének megfelelően erdésznek tanult volna, „vizesrégész” lett. Olyan archeológus, aki a víz alá szorult történelmi emlékeket faggatja és próbálja megmenteni a jövő nemzedékeinek. Az ő vezetésével kezdődött érdekes-izgalmas munka a Keleti-tenger menti Wismarban. Gazdag leletanyaggal számolnak a régészek a Wismari- öbölben, annál is inkább, mert a város a 13. század elején a Hanza-szövetség tagja lett, de a 30 éves háború eredményeképpen svéd fennhatóság alá került, és csak 1903-ban tért vissza az anyaországhoz. Az archeológusok munkáját segítő búvárok még 1995-ben középkori ágyúgolyókra, kerámia használati tárgyakra, jelzőkürtre, óriási csiszolókőre és egy fából ácsolt védő- rendszerre bukkantak az öbölben. Förster és munkatársai legalább tíz elsüllyedt hajó leleteit szeretnék még felszínre hozni. A tengerfaggató történészek becslése szerint legalább 1200, az utóbbi 250 esztendőben elsüllyedt hajó pihen Mecklenburg-Elő-Pomeránia parti vizei mélyén. Eddig ötszáznak bukkantak a nyomára. Kap Arkonánál, a magyar turisták által is kedvelt Rügen-sziget előtt valóságos hajótemetőt fedeztek fel. Három kilométeres körzetben tíz, meglepően jó állapotú vízi járműre bukkantak a viszonylag sekély tengerfenéken. Ezt a leletegyüttest víz alatti „szabadtéri” múzeummá kívánják nyilvánítani amatőr búvárok számára. A nem búvárkodók is megtekinthetik majd a roncsokat: őket különleges, átlátszó fenekű kis hajókkal, csónakokkal szállítják majd a partról a víz alatti múzeum „tárlói” fölé. Ferenczy Europress Éjszaka az agy rendet teremt az információáradatban Mindenki álmodik - de mit? Nem szabad izgató krimi után ágyba bújni Aki azt állítja, hogy nem szokott álmodni, az csak nem emlékszik az álmára. Ez azért is állítható biztosan, mert ma már lehet mérni, hogy az alvás mely szakaszában vagyunk éppen. Az alvás álomrésze pedig hasonló állapotot jelent, mint amikor ébren figyelünk, összpontosítunk valamire. Ezért is hívják REM-szakasznak (rapid eye movement), mivel ilyenkor rendkívül gyors a szemmozgás. Mivel álom közben információkat tud fölvenni az agy, sokan esküsznek: alvás közben kitűnően lehet tanulni. Az álmok ráadásul életfontos- ságúak. Ha valaki folyamatosan megakadályozna minket abban, hogy álmodjunk (például ha felébresztenek az álomfázisban), akkor rövid idő múlva felmondanák a szolgálatot az idegeink. Tapasztalhattuk már, ha éjszaka felébredtünk, milyen kristály- tisztán fogalmaztuk meg gondolatainkat, milyen jó ötletek jutottak eszünkbe. Éjszaka az agy rendet teremt a legutóbbi nap információáradatában, elhelyezi az új ismereteket, sőt: álomban a szerzett és a már elraktározott, meglévő információkból új ismereteket képes összerakni. Tehát ha kihasználjuk „alvókapacitásunkat”, szó szerint okosabbak lehetünk éjszakánként. A lazítás az alvás kistestvére: a lazítási gyakorlatok könnyen átsegítenek a pihentető alvásba. Aki nem tud jógázni, az is megtanulhatja az izmok ella- zítását vagy az autogén tréninget, esetleg a mélylélegzést. A legegyszerűbb gyakorlat ehhez: lassítsuk le a légzést annyira, míg egy perc alatt csupán négyszer lélegzőnk be és ki. Az altatók, az alkohol és a kábítószerek olyanok az alvás számára, mint a méreg, mert beavatkoznak az alvási ritmusba, s az álmok egy részét elnyomják. Hosszú távon rendkívül károsak. Ha jól akarunk álmodni, nem szabad izgató krimi után ágyba bújni. Még akkor sem, ha azonnal el tudunk aludni. Mert ilyenkor rosszabb az alvás minősége, hiszen a látott képek zavarják az álmokat. Ajánlatos ilyenkor legalább néhány percig valami kellemeset olvasni, esetleg hanyatt feküdni, s a légzésre összpontosítani. Jót tesznek a nyugtató illatok. A meleg gyógyfüves fürdő csodásán ellazít, ugyanúgy, mint ahogy a párnánk alá helyezett levendula kellemes éjszakai hangulatot teremt. Ferenczy Europress A világ legnagyobb belvízi kikötője madártávlatból. A Rajna partján, a németországi Duisburgban nagyobb forgalmat bonyolítanak le, mint több nagy tengeri kikötőben. fotó: in-press Az elkövetkező 30 évben 75 százalékkal kell bővülnie a világ élelmiszer-termelésének ahhoz, hogy lépést tartson a népesség növekedésével. Fel kell készülni arra, hogy 2025-ben a jelenlegi 5,8 milliárd helyett körülbelül 9 milliárd embert kell élelemhez juttatni - mondta a FAO legutóbbi csúcsértekezletén Jacques Diouf, az ENSZ mező- gazdasági szervezetének főtitkára. A FAO adatai szerint a fejlődő országokban mintegy 800 millió ember alultáplált, ebből 200 millió gyerek. További milliók hiányosan táplálkoznak, illetve nem jutnak tiszta ivóvízhez. Afrikában például azzal lehet számolni, hogy 2010-ig az alultápláltak száma 50 százalékkal, 300 millióra növekszik. Képünkön Jochen Borchert, a német mezőgazdasági miniszter gabonát arat. fotó: in-press Ötezerféle sör A sör Németország nemzeti itala, a kávé mellett ugyanis a habos nedűből fogy a legtöbb. Habár a férfiak 90, a nők 70 százaléka rendszeresen iszik sört, a németek elvesztették a világbajnoki címüket. A csehek 1995-ben fejenként már 160 liter sört gurítottak le a torkukon, a németek 137 literes teljesítményükkel csak a második helyezést tudták megszerezni. A sör barátai Németországban körülbelül ötezerféle sörfajtából választhatnak. A világszerte főzött 1,1 milliárd hektoliternyi sör egytizede a mintegy 1250 német sörfőzdéből kerül ki. A söripar gazdasági súlya sem csekély, hiszen 49 ezer embert foglalkoztatnak ebben az ágazatban. A németek 1995-ben 8,6 millió hektoliter sört exportáltak, mindenekelőtt Nagy-Britanni- ába, Olaszországba és az USA- ba, ugyanakkor 2,7 millió hektót hoztak be, elsősorban Dániából, Csehországból és Hollandiából. L. Z. „Sivatagi” óriás dinoszauruszt találtak A legnagyobb őshüllő A „sivatagi” s melléknevet kapta az az óriás dinoszaurusz, amelyre amerikai kutatók a marokkói Szaharában bukkantak. Az óriáshüllő a szakértők szerint valószínűleg a legnagyobb, amely ebből a fajtából valaha a Földön élt: fejétől a farkáig teljes hossza 13,7 méter volt, ami 1,2 méterrel múlja felül eddig •ismert legnagyobb társa, a rettegett Tyrannosaurus rex méreteit. A „sivatagi” magassága, amint az összesen 350 testmaradvány elemzése alapján megállapíthatták, 3,6 méter volt. Rendkívüli méretű lehetett a feje is, ám abban igen kicsiny, teniszlabda nagyságú agy volt csak található. Ezzel szemben az óriáshüllő igen nagy szemekkel rendelkezett, azaz nyilván sikeresen tudta üldözni zsákmányát, amiben persze az is segítette, hogy a 8 tonnás test óránként 33 kilométeres sebességgel tudott rohanni. A kutatók feltételezései szerint az óriás dinoszaurusz 100 éves kort is megélhetett. A ritka lelet további feldolgozása még éveket vesz majd igénybe. Ferenczy Europress A gyógyítás újdonságai Mit jelez a pulzus? A sportorvosok gyakran tapasztalják, hogy a szabadidősportolók, valamint a rehabilitáció során a szív- és keringési betegségben szenvedők esetenként túlértékelik teljesítő- képességüket. ' Ezt bizonyították most Lui- senthalban egy sportszemináriumon. Gyakorlott és gyakorlatlan távfutókat küldtek egy két kilométeres távú erdei futásra. Minden futó pulzusszámláló műszert viselt a testén. Beérkezés után a résztvevők úgy nyilatkoztak, hogy a futást inkább könnyűnek és csak mérsékelten megerőltetőnek találták. Az egyéni pulzusteljesítmények ellenőrzése viszont azt mutatta, hogy csaknem valamennyi résztvevő, szabadidősportoló, valamint a rehabilitációs fázisban lévő szívbeteg túlságosan megterhelte magát, és túllépte a szívteljesítmény úgynevezett hatásos edzést jelentő mértékét. Hatásos edzésnek olyan pulzusfrekvenciát tartanak, amely az úgynevezett aerob tartományban helyezkedik el. Ez azt az állapotot jelöli, melyben a test oxigénfelvétele és oxigénfelhasználása egyensúlyban van. Egészséges emberek esetében az aerob tartomány túllépésének csupán az a következménye, hogy a túlzott megerőltetés nem növeli a fizikai teljesítőképességet. Mivel a szívbetegségből gyógyuló személy esetében legtöbbször hiányzik a még elviselhető megterhelés érzete, azt a gyakorlati szabályt ajánlják, hogy a 180 mínusz életkor pulzusszámot tartsák be, akkor még az aerob tartományban maradnak, és hatásos a tréning. A rehabilitációs szívbetegnek a tréninget az orvos a betegség foka szerint adagolja. Legtöbbször naponta kétszer 10 perces tornát, egyórás sétát vagy egy félórás kerékpározást vagy 15 perces úszást ajánlanak. Megfelelő sport a hosszú távú sífutás, a golf vagy a röplabda is. Az orvosok terheléses EKG segítségével az egyénre érvényes aerob tartományt meg tudják állapítani. Főleg a lábadozók ne az érzéseik, hanem csakis a pulzusszámuk alapján tájékozódjanak. Ehhez segítséget nyújt a pulzusszámláló műszer, mely a mellkasban a szívfrekvenciát méri. A szeptikus sokk ellenszere Jó hír az intenzív osztályok betegeinek: a Harvard Egyetem orvosai találtak egy szert a szeptikus sokk ellen. A szeptikus sokk következtében órákon belül leesik a beteg vérnyomása, s az egyes szervek működése megáll. Gyógykezelésre nincs lehetőség. Minden harmadik érintett meghal, különösen az idősebb betegek. Dr. Mark Perrella a szívbetegségek megelőzésével foglalkozva rájött, hogy meg lehet állítani a szeptikus sokkot, ha sikerül a vérnyomást stabilizálni. A következő kísérlettel bizonyította ezt: egy szeptikus sokkos patkányba TGF Beta 1 elnevezésű természetes anyagot injekciózott. Ez az anyag megakadályozza a vérerek kitágulását és ezzel a vérnyomás esését. A nem kezelt patkányok 62 százaléka elpusztult, míg a kezelt patkányoknak csak 12 százaléka. Sportolással a prosztatarák ellen Minél többet sportol egy férfi, annál kisebb annak a veszélye, hogy prosztatarákot kap. A New York-i Strang Cancer Prevention orvosai 12.975 férfi adatait értékelték, akik 1970- től 1989-ig a dallasi Cooper Klinikán vizsgálaton estek át. Valamennyien egy fitness- tesztnek vetették alá magukat. 1982 és 1990 között mind a 12 975 személy kapott egy kérdőívet, amelyen jelezte az esetleges prosztataproblémáit és beszámolt arról, mit és mennyit sportol. Susan Oliveria és kollégái megállapították, hogy a mérsékelten sportolók (akik hetente 2000-3000 kalóriát égetnek el) esélye a prosztatarákban való megbetegedésre 25 százalékkal kisebb, mint a nem sportolóké. A sokat sportoló kísérleti személyek (hetente legkevesebb 3000 kalóriát égetnek el) kockázata pedig már 70 százalékkal mérséklődött. A tudósok úgy gondolják, hogy a sportnak pozitív hatása van, mert csökkenti a tesztoszteron hormon szintjét.
