Új Néplap, 1997. január (8. évfolyam, 1-26. szám)

1997-01-30 / 25. szám

4. oldal A Szerkesztőség Postájából 1997. január 30., csütörtök A szeretet galériája Egyedülálló kezdeményezés­nek lehetnek tanúi azok, akik felkeresik a mezőtúri házior­vosi rendelőt. Az idegen azt hinné, rossz helyen jár, olyan hangulatos, barátságos a kör­nyezet. A hatalmas előtér nagy falfelületeit különleges kiállí­tási tárgyak teszik otthonossá. A fő helyen ez áll: Szeretet Ga­léria. Alatta tájékoztató a cél megjelölésével, majd saját szerzeményű versek, írások kö­vetkeznek ízléses kerettel, to­vábbá szalmából, búzakalá­szokból font díszek, gyönyörű kézimunkák, festmények, gyermekrajzok. A kiállítószek­rényben elhelyezett mezőtúri emlékek, dokumentumok azt bizonyítják, hogy a humanitás mellett él a cselekvő ragaszko­dás is minden hazai röghöz. Az egykori, összetört híres harang­ból - melynek érces csengése Öcsödig hallatszott - is került ide néhány darab. A betegek és dr. Keresztes Károly orvos ér­deme .mindez. Maga a kezde­ményezés Nagy Ferenc és fele­sége rajztanárok nevéhez fűző­dik, akik felajánlották tanítvá­nyaik legszebb rajzait. A féltve őrzött emlékkönyvben rögzül a betegek lelki rezdülése. Ott vi­rágoznak a falon a nagyothal­lók klubjának népi hímzései, de vannak bőven egyéni alkotások is. A vidék vadvirágai üzennek az egyszerű falak díszei közül: így is lehet értéket őrizni, át­adni, nevelni és testet, lelket gyógyítani. Tóth B.-né, Mezőtúr A Pedagógus Szakszervezet nyugdíjastagozatának vendége volt Mezriczki Lajosné hegedűművész és leánya, Cserfalvi Zsuzsanna a magyar kultúra napján. A szépszámú közönség nagy sikerű előadásnak lehetett részese. (BEKÜLDÖTT FOTÓ) Tiszabura földgázt akar A január 25-i lapban megle­pődve olvastam többedma- gammal, hogy megkezdődtek a tárgyalások a még gáz nélküli falvakkal - többek között Ti- szaburával - a tartályos gáz te­lepítésének lehetőségéről. Az információ nem állja meg a he­lyét. A PB-gázt az itteni lakos­ság nem igényli, amit ki is nyil­vánított a decemberi viharos fa­lugyűlésen. Földgázra viszont már több mint százötvenen je­lentették be igényüket, s ebben nincsenek benne az intézmé­nyek és a szolgálatilakás-háló- zat. Azért döntött a lakosság a földgáz mellett, mert a nagy­nyomású vezeték Tiszaroffnál van, ami Burához mindössze 5- 6 kilométer. Ennek tudatában a lakosság elleni merénylet volna olyan gázrendszerhez elköte­lezni magunkat, aminek fo­gyasztói árában nem kevés többletköltség jelentkezne. Az is igaz, hogy vannak a község­ben, akik erőltetnék a PB-gázt. Ugyanakkor az állam által le­osztott pénzt csak szét kell osz­tani, és semmi teendő nincs to­vább. Egy ilyen beruházás ese­tén viszont keményen meg kell dolgozni, hogy az meg is való­suljon: kilincselni kell és meg­keresni azokat a külső és belső forrásokat, amiket megtett pél­dául Örményes polgármestere (Új Néplap január 17-ei száma). Mint képviselő, szeretném a lakosságot megnyugtatni: Ti­szabura földgázt akar. Gál Zsigmond, Tiszabura Egy meghívó margójára Kardos Tamás fotóművész Első huszonöt évem című kiállításának megnyitójára névre szólóan kaptam meg­hívást. Meghatott a figyel­messég, és örömmel éltem a lehetőséggel, hiszen alkotá­sait ismerem és szeretem. Az Új Néplap is közölt so­rozatot fotóiból. Számomra a kiállított anyag legnagyobb értéke, hogy faji, vallási megkülön­böztetés nélkül kaptak méltó helyet a képek. Kardos Tamás szerencsés csillagzat alatt született. Azt a munkát végzi művészi fo­kon, amire vágyódott. Mindezt végtelen ember­séggel, aminek bizonyítéka tisztelői nagyszámú érdek­lődése és elismerésük kife­jezése. A szolnoki születésű és itt élő fotóművész kiállítását dr. Szabó Zoltán művelődési államtitkár nyitotta meg. Köszönöm a művésznek a meghívást, az ünnepnapot, melynek férjemmel együtt részesei lehettünk. Farkas Kálmánné Szolnok Veres Péter századik születésnapjához A lap január 19-ei számá­ban megjelent tévékritiká­ban olvashattunk Veres Pé­terről és évfordulójáról. A kritikus minden szavával egyetértek. Fájó szívvel ra­gadtam tollat, mert a tévé­nézők, újságolvasók, rá­dióhallgatók nem azt kap­ták, amit vártak. Igen! A méltó megemlékezést Ve­res Péterről, aki 100 éve született. A nagy magyar­kodás mellett pontosan ar­ról az emberről - íróról, po­litikusról - feledkeztek meg az illetékesek, aki ma­gyarságból, kötelességből, emberségből kitűnőre vizs­gázott a magyar nemzet előtt. Ki és kik érdemelnék meg legjobban, ha nem ő és a hasonló, igaz magyar em­berek az ünneplést? Jó lenne, ha a fiatalabb gene­ráció is többet hallhatna és olvasna műveiről, mert így válhatna az író igazi csodá- lójává. Ajánlom mindenki­nek: ha teheti, legalább egy könyvét olvassa el! Gazda­gabb lesz egy feledhetetlen élménnyel. T. T.-né, Szolnok A levelekből váloga­tunk. Az írásokat rövi­dítve közöljük, tiszte­letben tartva a levélíró mondanivalóját. A té­mának akkor is nyilvá­nosságot adunk, ha ne­künk arról esetleg más a véleményünk. Névte­len vagy címhiányos le­veleket nem közlünk. Az oldalt szerkeszti: Kácsor Katalin A környék szennyezettsége mérhető Egyik korábbi cikkünkben foglalkoztunk a jászapáti szemétte­leppel. A levélírók - nyolcvannyolcan - a szemétlerakó hely ve­szélyességét vizsgálati eredményekkel támasztják alá. Úgy vé­lik, a helyi hatóság megsérti az idevonatkozó rendeletet, és nem gondoskodik az itt élő emberek egészséges környezetéről. A szeméttelep közvetlen köze­lében élünk már 1978 óta, és a hatóságok csak lakossági nyo­másra léptek - olvasható a le­vélben. Sajnálattal vesszük tu­domásul, hogy saját költségen végeztetett vizsgálataink ered­ményeiről nem vesznek tudo­mást. A Debreceni Növény­egészségügyi és Talajvédelmi Állomás mérései szerint a sze­méttelep közvetlen környezeté­ben az arzén 11,2, a higany 7,5 mg/kg; a Fejér Megyei Talaj- védelmi Laboratórium adatai szerint az arzén 15,6, a higany 0,6 mg/kg mennyiségben van jelen a talajban, míg a Jász- Nagykun-Szolnok Megyei ÁNTSZ mérései szerint az ar­zén 7,7, a higany pedig 0,06 mg/kg mennyiségben, szemben a megengedett határértékekkel, amely az arzén esetében 7 mg/ kg, a higanynál pedig 1 mg/kg. Az ugyanitt vizsgált növények nehézfém-szennyezettsége (ha­tárérték 0,01 mg/1) a káposztá­ban 0,18, a sárgarépában 0,02, petrezselyemzöldjében 0,03, a petrezselyemgyökérben 0,02 mg/1. Mivel egyes növényeknél a higany eléri a megengedett mérték 18-szorosát is - ami nem csak növényeinkben, ha­nem a talajban és az öntözővíz­ben is jelen van -, érthetetlen­nek tartjuk a nehézfémek ve­szélyességének elbagatellizálú- sát. Vizsgáltattuk a fúrott kutak nitrát-, klorid- és szulfátértékeit is. A mért adatok az előző fel­sorolás sorrendjében: 1978-ban 28, 0, 0, 1995-ben 365, 6,6, 265, 1996-ban 800, 118, 1057, 1996 júniusában 75, 70, 1380, 1996 júliusában 1600, 34, 2250. A kivetített értékek alap­ján az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat a vizet még locsolásra sem tartja al­kalmasnak, és egy év alatt - de egy hónap alatt is - lényegesen rosszabbnak ítélte meg a víz­minőséget. A Közép-Tisza-vidéki Kör­nyezetvédelmi Felügyelőség a Kötivizig közvetítésével meg­vizsgálta a szeméttelep pangó vizét, és megállapította, hogy az az előírt határértékeket az össz-oldottanyag szempontjá­ból túllépi, ezért minden szem­pontból erősen szennyezett víznek minősül. Sajnálatos, hogy a méréseket egyetlen nehézfémre sem vé­gezték el ekkor, pedig még kommunális hulladék esetén is vizsgálni kellene a fenol, ólom, arzén, cink, nikkel, higany stb. értékeit. Mivel a későbbi vizs­gálatok során a cink értéke há­rom helyen magasabb a határér­téknél - 246, 237, 620 -, ezért ezekről nem venni tudomást, felelőtlenség. Biztos ismerik a történe­tet: egy embernek, míg vacsorázott, ellopták a vendéglőben a kabátját. Egy év múlva újra betér ide, s a pincér felismeri. Azaz, csak valami ka­báthistória rémlik fel. Mondja is kollégájának: itt van az az ember, aki egy éve ellopott egy kabátot. Valahogy így jártam én is. Trikót kerestem, ezért benéztem egy aránylag olcsó boltba. Itt az a szo­kás, hogy a felragasztott címkét tűzőgéppel is felerősítik. Megvettem a trikót, s meg is megje­gyeztem, hogy a kapocs nem jó ötlet, mert meg­sértheti az anyag szálát. Mit ad Isten? Otthon le­szedem a ragasztócímkét, s látom ám, picinyke helyen bár, de lyukas az anyag. Ennek az a rákfe­néje, hogy a lyukacskákból kiindulva leszalad a szem. Új árunak ilyen hibája nem lehet, gondol­tam, s indultam vissza boltba, hogy visszacserél­jem vagy visszakérjem az árát. Az üzlet ekkorra leltár miatt zárva volt. Kopogtatásomra kijött a vezető. Hiába volt min­den, ő csak azt mondo­gatta, hogy majd a leltá­rozás után levásárolhatom az összeget. No, erre jó a rádió információs műsora: hogy ismerem a jogaimat, mégpedig azt, hogy itt és most vissza­kérhetem a pénzemet és a bolt köteles azt vissza­adni. A boltvezető váltig ragaszkodott a le vásár­láshoz, kissé talán sértően is, hisz megkért, hogy én őt ne oktassam ki, mert ő ezt jobban tudja. (Sajnálom, hogy nem ugyanazt a rádiót hallgat­juk mindketten.) És ekkor jött a pincér, akarom mondani a má­sik kolléganő, és közbeszólt - közbeszólás alatt azt értjük, hogy valaki kérdezés nélkül beleko­tyog mások beszélgetésébe. „Varrja meg nyugod­tan, hiszen azt ígérte itt, a pénztárnál, amikor vá­sárolta!” M. A., Szolnok A vendég és az ellopott kabát A Tiszazug központi orvosi ügyeletét érdekellentétek veszélyeztetik Néhány hangadó polgármester és háziorvos kezdeményezésére is­mét a széthullás veszélye fenye­geti a Tiszazug igen jól és haté­konyan működő hét végi köz­ponti ügyeleti szolgálatát. A helyzet megítélése érdeké­ben előrebocsátom, hogy a kiste­lepülések háziorvosai területi el­látási kötelezettségüknél fogva folyamatosan szolgálatban van­nak éjjel-nappal, az év minden napján. Ez az állapot (ha a kime­ntő igénybevételt nem is vesszük figyelembe), a szakmai teljesít­mény fokozatos romlásához, a hibalehetőség növekedéséhez vezet, a szakmai és kulturális le­szakadásról nem is beszélve. En­nek az állapotnak a megoldására az egészségügyi kormányzat uta­sításai alapján szerveződtek meg immár évtizeddel ezelőtt a regio­nális hét végi központi ügyeleti szolgálatok. Kunszentmártont és a vonzáskörzetébe tartozó kilenc települést a kunszentmártoni te­lephellyel működő, megfelelő személyzettel, helyiségekkel és a tevékenység ellátásához szüksé­ges infrastruktúrával felszerelt ügyeleti szolgálat látja el, az ellá­tott települések orvosainak szakmai hozzájárulásával. A fenntartáshoz természetsze­rűen az ellátást élvező kilenc te­lepülésnek is hozzá kell járulnia az OEP által folyósított 20 forin­tos ügyeleti fejkvótából, esetleg azon felül is - nagy értékű esz­köz, például gépkocsi felújítása esetén. És ezzel el is jutottunk a kérdés neuralgikus pontjához, a pénzhez. A központi ügyelet fel­oszlatását szorgalmazók az anyagi hozzájárulást akaiják megspórolni oly módon, hogy elvállalnak egy számukra bizony­talanul teljesíthető feladatot. Az orvosok szeretnék megszerezni a 20 forintos fejkvótát, a polgár- mesterek pedig az ügyelet fenn­tartásával felmerülő anyagi hoz­zájárulást akaiják megspórolni. A dologban az a legmeglepőbb, hogy az illetékesek nem számol­nak azzal, hogy a szóban forgó szakfeladat - természeténél fogva - kielégítően csak magas­fokú szakmai és technikai szer­vezettség mellett látható el. Ezeknek az elvárásoknak pedig akár négy-öt kistelepülés tömörü­lése nem tud eleget tenni. Szak­dolgozói személyzet és telefon­ügyelet nélkül, saját személygép­kocsival a közismerten mostoha földrajzi és infrastrukturális adottságokkal rendelkező terület vállalása egyszerűen felelőtlen­ség. A hagyományosan kivonuló ügyeletes csapat - orvos és gép­kocsivezető terepjáró kocsival - éjjeli és nappali viszontagságai és sokszor mértéken felüli kocká­zatvállalása anekdotába illő. Ezenkívül a vidéken csak Kun- szentmártonban van hét végén is nyitva tartó ügyeletes gyógyszer- tár, arról nem is beszélve, hogy a lakosság megszokta és igényt tart a központi ügyeletre. A dolgok pikantériájához az is hozzátartozik, hogy változtatás­sal magára maradna Öcsöd, ahol a lakosság etnikai összetétele és sajátos szubkultúrája miatt a leg­több ügyeleti probléma adódik. Póml járna Nagyrév és Tisza- inoka is - ahol egy orvos látja el a betegeket - és Tiszakürt, ame­lyek meglehetősen elszigeteltek és a terepviszonyok még nyáron is eléggé mostohák. Az előző években a média ál­tal mozgósított közvélemény, a szakmai felügyelet és a józan ész megakadályozta a központi ügye­let felbomlását. Most is eb’ m bí­zunk. Dr. Lehőtz Árpád, Tiszakürt házi szakorvos A derű és kedvesség is velünk utazik 1995. december 27-én állt be eló'ször buszmegállónkba a fehér Volvo. Egy hosszú hajú, kedves arcú fiatalember mosolya fogadott bennünket. Hamarosan a névkártyája is kikerült a vezetői fülkére. Ma már mindannyian csak úgy emlegetjük: Józsi. Mindig kedvesen fogadja az utasokat, s ettől mi is derűsen nézünk szembe a ránk váró napi teendőkkel, s jókedvvel térünk haza a hosszú munkana­pok bosszúságai után is. Előfordul, hogy valami miatt másik busz, másik sofőr jön he­lyette. A naponta utazgatok ilyenkor kérdően néznek egymásra: hol van Józsi? Hiányzik megnyugtató mosolya, kedvessége, figyelmes­sége. Az új esztendő közeledtével aligha akadt olyan törzsutas, ki elmulasztotta volna a jókívánságokat sofőrünknek. De ő sem feled­kezett meg rólunk: kaptunk tőle egy borítékot, benne aláírásával üdvözlőlapot és kártyanaptárt. Akit név szerint is ismert, megcí­mezve adta át a kis levélkét. Rendkívül jólesett valamennyiünknek. Köszönjük, Józsi, a figyelmességet, a türelmet, a jókívánságokat, a korrekt munkát, hogy mindennap épségben és jókedvvel szállha­tunk le a buszodról! Kívánjuk, hogy még nagyon sokáig vigyázz ránk és varázsolj mosolyt az arcunkra a Karcag- Szolnok közötti útvonalon! F. E., Törökszentmikiós Gyermekjátékok a karcagi rendelőben Öt éve van jelen a magyar pia­con antibiotikumaival a SmithKline Beecham ameri­kai- angol cég. Ebből az alka­lomból szlogenpályázatot írtak ki, s a 86 pályázóból 50 orvost jutalmaztak gyermekjátékok­kal. Megyénkből két orvost, a jászárokszállási Váradi Istvánt és a karcagi V. számú gyer­mekkörzet orvosát, Juhász Zsu­zsannát díjazták. A kicsik biz­tosan szívesebben járnak majd a doktor nénihez, hiszen amíg a terápiát a doktornő a szülővel megbeszéli, addig a gyermek játszhat egy kicsit.- de ­Rajtolt az OB I. Olvastam az interjút a lapban az SZVSE ügyvezető elnökével. Tudva azt, hogy az SZVSE ne­héz hónapokat élt és él át, meg­döbbentett a nyilatkozat, misze­rint „nem számítottak arra, hogy a fiúk ilyen elánnal veselkednek neki az OB I.-nek.” Nem értem, miért hat ez a döbbenet erejével? Az el sem képzelhető, hogy ezek a fiúk va­lóban szeretik az egyesületet, a sportot és nem utolsósorban Szolnokot? Az viszont az újság­olvasót döbbenthette meg, hogy maga az ügyvezető - akinek az lenne a legfontosabb teendője, hogy biztonságos hátteret, nyu­galmat nyújtson a sportágban szereplőknek - mondta ezt ki. S ha úgy érzi, hogy ez nem megy, ne érezze kényszernek azt, hogy „nyárig mindenképpen marad”. Nem kell maradnia, csak akkor, ha valóban elkötelezettje a sportágnak, az egyesületnek, a fiúknak, és akar is értük tenni. Különben nem érdemes meg­várni a nyarat. K. B., Szolnok A kultúra napja a kiskulcsosi iskolában Szép hagyománya van ennek az ünnepnek. Az Aranytoll önkép­zőkör ezen a napon tartja szüle­tésnapját, ekkor zajlik a nép­daléneklő verseny, ekkor tart­ják az alsó tagozatosok mese­mondó versenyüket. Sok érdek­lődőt vonz az ügyes kezek fog­lalkozása, valamint a sakkver­seny. Ebben az évben szélesedtek a tevékenységi formák, új rendezvények szü­lettek. így igen érdekes elő­adást hallgattak a tanulók Csá- nyi Sándor tanár úrtól, aki a magyarság őstörténetéről be­szélt. Sok tanuló vett részt Ecsedi Irén igazgatónő vidám, kísérletező kémiaóráján (érde­kes, a kémia is lehet vidám), és a nyolcadikos lányok, fiúk ve­télkedtek történelemből Laka­tos tanár úr foglalkozásán. E nap kiemelkedő eseménye volt az új iskolai és közművelődési könyvtárban rendezett rendha­gyó irodalomóra, melyet Fodor Judit, a gyermekkönyvtár veze­tője tartott. A téma Arany János volt. A környezet csodálatos! Sok-sok könyv, a szabadpolcos rendszer megtanítja a gyerme­keket a könyvtári tájékozó­dásra. Körülbelül kilencezer kötet könyv áll a gyermekek és a felnőttek rendelkezésére. Nagy is a sürgés-forgás kedd és csütörtök délutánonként. A fiókkönyvtár vezetője, Csá- nyiné Nagy Julianna lelkese­déssel és szeretettel várja a könyvek szerelmeseit. De mód van tévézésre és videózásra is a könyvtárban. Az iskola távol van a város- központtól. Ezért törekszünk arra, hogy a kultúra központja is legyen. Minden értelemben. Szép tornatermünk alkalmas arra, hogy több felnőttcsoport is hódoljon a testkultúrának, s örülhetünk az iskolai és köz­könyvtárnak is. Kívánom az iskolának, hogy az év minden napja kultúra napja legyen! L. M., Karcag

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom