Új Néplap, 1997. január (8. évfolyam, 1-26. szám)

1997-01-20 / 16. szám

8. oldal Sport 1997. január 20., hétfő Férfi kosárlabda NB I, A-csoport Csak alsók és felsők voltak a pakliban Szolnoki Olaj KK-Soproni Ászok KC 93-57 (53-27) Férfi vízilabda-bajnokság a Dreher-kupáért A „telefonosok” sikeres főpróbája Szolnoki VSE-BVSC-Westel 8-16 (3-4, 2-6, 1-1, 2-5) Szolnok, 2000 néző, vezette: Missura, Simó Szolnoki Olaj KK: Takács A. 8/3, JUSZTIN 14/6, Me­rész T. 12/3, Ecseri 6, Ivko- vics 33/3. Csere: Balogh 5/3, Radonjics 8, Bódi 6, Boldi­zsár, Szűcs. Edző: Rezák László, Tóth Zoltán. Soproni Ászok: SZLÁVIÉ 10, Tursics 8, Anderson 5, McDUFFIE 16, Tóth 2. Csere: Kovács Zs. 9/9, Takács K. 2, Ábrahám 5. Edző: Fo­dor Péter, Meszlényi Róbert. Az eredmény alakulása: 2. Jusztin mintha kinőtte volna már a cserepadot fotó: Illyés p.: 7-1, 7. p.: 18-6, 13. p.: 28- 16, 18. p.: 47-20, 23. p.: 59-24, 29. p.: 70-36, 34. p.: 76-45, 38. p.: 86-52. Bár az Olaj KK egyik leg­jobbja, Alexe, sérülése miatt kénytelen volt melegítő helyett öltönyben helyet foglalni a kis- padon, mégis már az első pilla­nattól kezdve a házigazdák irá­nyították a mérkőzést. Ivkovics tetszés szerint szórhatta pont­jait, majd Jusztin és Mérész is csatlakozott hozzá. Alig öt perc alatt biztos előnyt szereztek a piros-feketék; a szolnoki cente­Bentlakásos edzőtábor a Tiszaligetben Komplex előadások az alapozásról A megyei labdarúgó-szövetség közelmúltban újjáalakult edző­bizottsága nagy lelkesedéssel látott munkához. Közvetlenül az ünnepek előtt Garami József, az MTK mesteredzője tartott előadást a Véső úton, most pe­dig Géléi József, a Pécsi MFC és Gellei Imre, a Vasas Casino Vigadó szakvezetője látogatott el a tiszaligeti Turisztikai és If­júsági Szabadidő Központban edzőtáborozó trénerekhez. A kimondottan szakmai tovább­képzés mellett dr. Petrakovics Máté, a BHSE kutatólaborató­riumának főorvosa, Kővári László megyei sportigazgató és Ulviczki Mihály súlyemelő edző adott hasznos tanácsokat a labdarúgók felkészítésével kapcsolatosan. A Szolnoki MTE, majd MÁV-MTE egykori edzője, az 1964-es tokiói olimpián arany­érmet szerzett válogatott por­tása, Géléi József az alapozó időszak tennivalóit gyűjtötte csokorba, kezdve a 8—12 éves korosztálytól a felnőttekig, ki­emelve a kapusokkal való fog­lalkozást. Külföldön szerzett tapasztalatait, majd harminc­esztendős rutinját remek elő­adáson osztotta meg hallgatói­val. Inkább gondolatébresztő, mintsem székfoglalónak szánt mondanivalóját gyakorlatból vett példákkal támasztotta alá. .- Nem másolni kell a nyuga­tot, hanem a jót követni. A ha­zai klubok anyagi helyzete ösz- sze sem hasonlítható a némete­kével, franciákéval, hollando­kéval. Nekünk az előrelépés ér­dekében meg kell találni azokat a módszereket, melyek a mi kö­rülményeinknek leginkább meg­felelnek. A nálunk eredménye­sebb országok elsősorban a korai kiválasztásban, a gyere­kekkel való megfelelő foglalko­zásban járnak fényévnyire előttünk. A 8-12 éves lurkókat rengeteget kell játszatni, az erőnlét javítása helyett impro­vizációs készségük fejlesztése a Géléi József, a pécsiek olimpiai bajnok edzője né­hány óra erejére hazatért Szolnokra döntő. A kapusmesterségről Hargitai György, a TF egykori tanára írt remek könyvet, leg­utóbb pedig az Ajax kapus­edzője tartott nagy sikerű elő­adást Budapesten. Kívülálló­ként ő hívta fel a megjelentek figyelmét arra, hogy a magyar kapusok túl sokat vetődnek, ak­kor is lefekszenek, mikor lábbal szintén háríthatnának, ezáltal lassan hozzák játékba a labdát - foglalta össze röviden elő­adása lényegét a Kunmadaras­ról elszármazott Géléi József. A Vasas Casino Vigadó mes­tere, Gellei Imre útban a tisza­füredi teremtornára, rövid kité­rőt tett a Tiszaligetbe, ahol a formába hozás időszakáról tar­tott egyórás „kerekasztal-be- szélgetést”. Az angyalföldiek trénere kiemelte a kispálya, il­letve terem adta lehetőségeket, melyek a technikai és taktikai feladatok megoldása terén sok segítséget nyújtanak a mostoha téli időjárás alkalmával. Dr. Petrakovics Máté a laboratóri­umok segítségéről, a kiválasz­tás megkönnyítéséről beszélt, Ulviczki Mihály a konditermek adta lehetőségeket ecsetelte, míg Kővári László a kispad lé­lektanával foglalkozott.* rek korlátlan úrnak bizonyultak mindkét palánk alatt, a Taká­csot váltó irányító, Balogh Zol­tán pedig hol triplával, hol ki­tűnő asszisztokkal vetette észre magát. Néhány erősen vitatható játékvezetői ítélet rövid időre ugyan felborzolta a kedélyeket, ám ezt a találkozót inkább a derű jellemezte. A szurkolók első számú kedvencévé - ter­mészetesen Ivkovics mellett - a vendégek fekete bőrű légiósa, McDuffie lépett elő, akinek megmozdulásait óriási ováció­val fogadta a „nagyérdemű”. Bár ebben az időszakban ő nyújtotta a legelfogadhatóbb teljesítményt az Ászok közül, többet passzolt az időközben újra pályára lépett Takács Atti­lának, mint saját csapattársai­nak. A két szolnoki ldsember, Jusztin és Takács tripláival, va­lamint Mérész ziccereivel így szünetig csaknem harminc pontra hízott az előny. A máso­dik játékrészben tovább folyta­tódott az egyenlőtlen küzdelem. A házigazdák jobbára közönsé­güknek játszottak, bár egyre gyakrabban csúszott baki az előadásba. Ezen az estén azon­ban ez sem jelentett problémát. Csakhamar lehetőséget kapott a teljes cseresor, ekkor került kö­zel azonos súlycsoportba a két együttes. Szlávik és Tursics ré­vén próbált faragni hátrányából a Sopron, ám a hajrában vissza­tért Ivkovics, aki - tőle merő­ben szokatlan módon - a há­rompontos vonalon túlról is pontosan célzott, így maradt a csapatok közötti jelentős kü­lönbség. Rezák László: - Alexát és Mérész Csabát nélkülöztük, ezért egy kicsit tartottam a mérkőzpstcjl, de szerencsére alaptalanul. Fodor Péter: - Még annál is gyengébben játszottunk, mint amire számítottam. Férfi röplabda NB I Rangadó helyett játszadozás D. Quittner SE­Szolnoki Titász RK 0:3 (-2, -8, -12) Dunaújváros, 100 néző, ve­zette: Pelikán, dr. Takács Dunaújvárosi Quittner: Hodop, Varga Z., Varga A., Fábián, Gazsi, Meskál. Csere: Sallay, Takács, Vas, Boros. Edző: Ruffing Péter. Szolnoki Titász: Surá- nyi, Makai, Császi, Pén­zes, Gulyás, Hajdú. Csere: Illés, Novák, Juhász, Csordás, Novák, Nagy, Nedbalek. Edző: Suránvi Márton. Magabiztosan kezdett a Titász, a szolnokiak a hét­közi kupameccsen megcso­dált sáncolással és szép tá­madások után gyűjtögették pontjaikat. A listavezető Malévet is verő hazaiak tel­jesen alárendelt szerepet ját­szottak, és csak a 10. és 14. vendégpontok után szerez­tek egyet-egyet. A fölényes szettgyőzelem hatására sű­rűn kaptak bizonyítási lehe­tőséget a cserejátékosok, de így is a Tisza-partiak irányí­tották a játékot, és sorozat­ban szerezték pontjaikat (2- 9, 6-14), majd nyerték a já­tékrészt. A harmadik szett­ben kezdett ébredezni a ha­zai csapat, és 3-0-ra, később 6-4-re, sőt 11-10-re is veze­tett. Surányi edző első és egyetlen időkérése után azonban újra átvették az irányítást az áramszolgálta­tók, és 28 percnyi játék után összeszedték a győzelemhez szükséges pontokat. Valamennyi szolnoki já­tékos dicséretet érdemel a mérkőzés során nyújtott lel­kes, jó játékáért, aminek kö­szönhetően alig több mint egy óra alatt fölényesen nyerte a Titász a rangadó­nak induló mérkőzést. Szolnok, 200 néző, vezette: Marjai, dr. Konrád. Szolnoki VSE: Sűrű - Lu­kács 1, Mohi 1, Pintér 1, KISS Z. 3, Cseh 1, Varga Zs. 1, Hi­dasi, Boros, Kiss A., Török, Balogh, Rekita. Edző: Merész András, Varga József. BVSC-Westel: AMBRUS - Vargyas, Monostori 1, VARGA ZS. 4, Császár 2, Märcz 1, VARJAS 5, Bürg 1, Németh Zs. 1, Ofner 1, Li- hótzky, Tiba. Edző: Gerendás György, Horváth Viktor. Gól - emberelőnyből: 10/3, ill. 7/3. Négyméteresből: 1/1, ill. 7/3. Az Izraelben profiskodó, ám március közepéig Szolnokon pólózó Kiss Zoltánnal kiegé­szülve próbálta felvenni a har­cot az SZVSE, mely csupán a tisztes helytállásban remény­kedhetett a bajnok BVSC-vel szemben. A sok csatát megért Mohi Zoli kezdte meg a gólgyártást, aki remek ejtéssel vette be Ambrus kapuját. A válasz nem váratott sokáig magára, Varjas értékesítette a „telefonosok” első emberelőnyös helyzetét, 1- 1. Ezt követően egy-egy találat esett, majd a fővárosiak percei következtek, s máris 2-4. A ne­gyed végeredményét a szolnoki Varga Zsolt állította be, aki ez­zel el is lőtte összes puskaporát. Sajnos a folytatás már nem sok jót hozott a Tisza-partiak szá­mára, hiszen a BEK-meccs előtt álló Westel megrázta ma­gát és faképnél hagyta ellenfe­lét, 5-10. Feltűnő volt Császá­rék gyorsasága, állóképessége, amit maximálisan kihasználtak a sokat gyámoltalankodó és ta­lán fejben már a következő derbire készülő hazaiak ellen. Csupán a „vendég” Kiss Zoli serénykedett, de ő sem tudott számottevő áttörést hozni a Szolnok játékába, így papír­forma végeredmény született a Damiban. Merész András: - Volt két csapat és egy bírópáros. A há­romból kettő kitűnően tényke­dett... Gerendás György: - Főpró­bának tekintettük ezt a mérkő­zést, mely, úgy érzem, remekül sikerült. Az igazat megvallva, jobban szerettem volna, ha Szolnokon játszunk szorosabb meccset, és Barcelonában nye­rünk ilyen könnyedén. (S. L.) Ritka pillanat: a „vendég” Kiss Zoli szabadon lőhet kapura fotó: csabai Férfi kézilabda NB I, tavaszi első forduló így nem szabad nyilvánosság elé lépni MÓL Szolnok KK—Elektrormos KC 14-20 (5-10) Szolnok, 600 néző, vezette: Ambrus, Hummel MOL Szolnok KK: Erdélyi - Bendó 3/2, Szép Kiss K. 4, MAKAI 2, Szörnyi, Szép Kiss R., Doros. Csere: Dobos (ka­pus), Szotyori 1/1, Golovin 1, Dávid 1, Berkó 1/1, Kökény. Edző: Nagy Károly Elektromos: PERGER - KUZMA 7, Németh, Tóth Zs., KOSZTECZKU 5/2, Béres 1, Gávai 1. Csere: Ivanov (ka­pus), LENDVAY 5, Tóth J. 1, Laurencz. Edző: Hajdú János Kiállítás: 8, ill. 12 perc Hétméteres: 6/4, ill. 3/2. Vízválasztónak is nevezhető találkozó elé néztek a Tisza- parti fiúk vasárnap délután. Méghozzá olyan ellenféllel szemben, amelynek mestere nem is olyan régen még a Li­getben pallérozta a piros-feke­téket. Hajdú János nyilvánva­lóan nem nosztalgiázni hozta el játékosait, akik tavaly nyolcgó­los vereséget szenvedve meg­tapasztalhatták, milyen is a (ta­valyi) szolnoki oroszlánbar­lang. Ezen a találkozón azon­ban másról szólt a dal. Egymás lerohanására készültek a felek, az akciókat rendre hárították a Bendó nem csípőből, csuklóból tüzel kapusok. Hatos fallal szemben inkább a Szolnok - benne az át­lövőkkel - hibázotf jóval töb­bet, amit Kuzma és Koszteczkij nyomban kihasznált. Kínkeser­ves egyenlítés után Lendvay bombáival vezetett a Tromos, a túloldalon továbbra is Pergert célozták a muskétások. Fordu­lás után vajmi keveset változott a képlet, a Szolnok támadga- tott, ellenfele pedig lőtte a gó­lokat. Előnye szép lassan meg­nyugtatóvá izmosodott. Lövő pozícióban Lendvay és Kosz­teczkij, míg szélről Kuzma ha­sított rést sorozatban a hazai „papírfalon”. Ehhez jött még a fővárosiaknál egy jó kapus. Nevezetesen az a Perger, aki az elmúlt bajnokságban szolnoki színekben egyszer sem volt ké­pes hasonló játékra. A MOL-ösokról pedig csak annyit: az a csapat, amelynek ilyen szabotázsvérrel fertőzött játékosai vannak, annak nem szabad nyilvános szereplést vál­lalnia. Miután a korábban szebb napokat is megélt klub minden valószínűség szerint már nem tud kiesni az első osztályból, in­kább töltsék fel a csapatot üres zsebű ifjakkal, a nagyképű, el­rugaszkodott anyagias sztárokat pedig mielőbb paterolják el. Mert a jó hír mindennél fonto­sabb, még az eredménynél is. El kellene már végre dönteni, ki az úr a MÓL KK-val jelzett háznál. Szabad-e hasonlóan indolens já­tékkal a szurkolókat „etetni”, becsapni, orruknál fogva ve­zetni? Attól az is jobb, ha mindenkit szélnek eresztenek. Nagy Károly: - Ilyen kriti­kán aluli támadójátékkal nem­csak a Tromos ellen nem lehet nyerni. Hajdú János: - Perger első félidőbeli teljesítménye eldön­tötte a meccset, de a többiek is kitettek magukért. (ni)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom