Új Néplap, 1997. január (8. évfolyam, 1-26. szám)

1997-01-14 / 11. szám

1997. január 14., kedd 7. oldal Az Új Néplap Kunmadarason A legfiatalabb ikerpár A karcagi Kátai Gábor Kór­ház szülészetén kerestük fel a legfiatalabb madarasi iker­pár édesanyját, Terbéné Kis Zsuzsannát. A huszonhét éves fiatalasszony hároméves Pé­ter kisfia is nagyon várja már, hogy hazakerüljenek testvérkéi, Zsuzsanna és Juli­anna. Mint az édesanya el­mondta, Péter mindent oda­adna a testvéreinek, kivéve a kiságyát, a cumiját és a taka­róját. Az itjú anyuka először nagyon ideges lett, amikor beküldték Karcagra a 16. hetes vérvétel után. Akkor még a legrosz- szabbra, valamilyen rendelle­nességre gondolt, arra egyálta­lán nem, hogy ikreket vár. A kórházban aztán megkönnyeb­bült, amikor megtudta, hogy ik­rei lesznek. Titkon régóta re­mélte, hogy két babát hordhat ki egyszerre a szíve alatt. A szülést dr. Györfi János főorvos vezette, aki elmondta, hogy nagyon közreműködő kismama volt Terbéné, így könnyen ment a szülés, hiszen öt perc különbséggel meg is születtek a lányok január 8-án. Zsuzsi 2650 grammal, 51 cen­tivel 8 óra 25-kor, míg Juli 2700 grammal, 52 centivel, nő­vérkéje után érkezett. Az anyukának a két nagy­mama fog majd segíteni eleinte, de Zsuzsa 22 éves öccse is na­gyon várja haza a család legif­jabb tagjait. A két pici lány na­gyon aranyos, mindketten ügyesen szopnak. Az édesanya a babás szobát választotta, így a nap huszonnégy órájában együtt lehet gyermekeivel. Az eddig eltelt napok alatt kiderült, hogy Juli lesz a határozottabb, ha nem vele foglalkoznak, sírá­sával ennek azonnal hangot is ad. Az ikrek az apjukra hasonlí­tanak a legjobban. Terbe Kál­mánná éppen ottjártunkkor jött meglátogatni menyét, így vele is váltottunk néhány szót az unokákról. A nagyi egy lányt várt, de nem bánja, hogy két gyönyörű kislány nagymamája lehet egyszerre. Emelkedett a víz- és csatornadíj A nagyközségben az önkor­mányzat üzemelteti a víz- és csatornarendszert. A köz­üzemi vízműből szolgáltatott ivóvízért, illetőleg a csator­nahasználatért idén januártól a kunmadarasiaknak is többet kell fizetnie. Erről a legutóbbi képvi­selő-testületi ülésen született döntés. Eszerint a közüzemi vízdíj köbméterenként 85 fo­rint + áfa, míg a csatornadíj 50 forint + áfa lett. Az oldalt írta: Daróczi Erzsébet Fotók: Csabai István Gondoskodnak az idősekről Vincze Jenó', a Kunn.ag Szö­vetkezet elnöke 27 éve dolgo­zik agrármérnökként. A nagyüzem első emberét a gazdálkodás jelenéről és jövő­jéről kérdeztük. Februárban újjáépül a szárító Decemberben leégett a szövet­kezet szárítója. Mint megtudtuk, a kár mintegy 20 millió forint volt, a biztosítási összeget kor­rekt módon megkapták. A szárí­tót februárban a berendezést gyártó bábolnai cég újraépíti. A mielőbbi helyreállításra azért is szükség van, mert a szövetkezet a környéken jelen­tős területen in­tegrálja a napra­forgó-termesz­tést. Tavaly 9 ezer tonna napra­forgót dolgoztak fel s tárolnak a raktáraikban. A Kunmag 1500 hektáron foglal­kozik növény- termesztéssel, 112 tagjukból 63 a nyugdíjas, a többi aktív dol­gozó. A hagyo­mányos kultúrák (kukorica, napra­forgó, cukorrépa, búza) termeszté­sével foglalkoz­nak. Eredmé­nyeik - adottsá­gaiknak és a lel­kes szakember- gárdának köszönhetően - jónak minősíthető. A ’96-os árbevéte­lük körülbelül 270 millió forint, nyereségük pedig mintegy 25 millió forintra rúg, melyet az el­nök elfogadhatónak tart. Átalakulásuk óta közel 90 millió forintot fordítottak beru­házásra. Korszerűsítették gép­parkot, John Deerekkel, vetőgé­pekkel, öntözőberendezéssel gazdagodott az eszközállomány. A szövetkezetnek mintegy 30 millió forint a kintlévősége, melyből 9 millió forint az ÁPV Rt. tartozása, majd 16 millió fo­rint értékű hibridkukorica-ve­tőmaggal is tartozik nekik a ter­meltető cég. Ezek a kintlévősé­gek a mindennapjaikat nehe­zebbé teszik. Az elnök bízik ab­ban, hogy az idei év jó lesz, hi­szen az őszi munkákat időben elvégezték. Közel 600 hektár búzát vetettek el, melynek álla­pota 80 százalékban jó. Az 1500 hektárból 1200-at tudnak ön­tözni, Bauer berendezéssel vagy lineárral. A korábbi években a termelé­süket szinte csak a vetőmagra alapozták, de tavaly s az idén nem foglalkoznak ezzel, mert a többletráfordítások nem térül­nek meg. Eddig 800 hektáron termeltek hibrid kukoricát, de mostantól ők is vásárolni fogják a vetőmagot. Eredményes évet zár a Kunmag A gondozási központ tevékeny­sége az idősek klubjából és a házi szociális gondozásból áll. Mint Szabó Lajosné intézmény­vezetőtől megtudtuk, a klubban huszonhatan vannak, akik na­ponta bejárnak. Itt az időseknek lehetőségük van a fürdésre, a mosásra. A klubban szórakoz­hatnak, beszélgethetnek, s ami­ben tud, segít nekik a klubvezető is. Télen kevesebben tudnak bér jönni, így akik otthon maradnak, azokat felkeresik naponta a gon­dozónők. A klubba járók és a gondozottak életkora 55-85 év közötti. A gondozónők a gondozot­Jólesik az ebéd taknál na­ponta elvég­zik a takarí­tást, mosást, bevásárlást, gyógyszerfel- íratást, sőt az idős ember­nek a lelkét is gondozzák, hiszen van, akire napokig csak a gondo­zónő nyitja rá az ajtót, így sokszor a csa­ládot is helyet­tesítik. A sokoldalú kultúrigazgató A művelődési ház igazgató­nője, Géléi József né nem esik kétségbe akkor sem, ha a bál előtt egy nappal kiderül, megbe­tegedett a szakács. Beáll a tűz­hely mögé, s elkészíti a vacsorát a vendégeknek. így történt ez szilveszterkor, amikor családjá­val 260 szelet húst és 50 kiló burgonyát sütöttek meg. A vi­dám bálon, mely reggelig tartott, a tréfás cipő­lopás min­denkinek tet­szett. Persze ez nem egy boltból tör­tént, hanem a rendezők né­hány hölgy cipőjét lopták el, s elrejtették a teremben, melyeket a férjeknek kel­lett megke­resniük. Per­sze a tánc sem hiányzott, hi­szen Szűcs Imre és apu­kája reggel ha­tig húzták a talpalávalót. A táncból természetesen ő is kivette a részét. A slá­gereket Joó Mária, míg a nótákat Kerepesi Jánosné éne­kelte. A tombolán egy élő mala­cot sorsoltak ki, melyet Juhász Jánosné nyert meg. Az igazgatónő a mindennapi életben is sokrétű munkát végez, hiszen aktív tagja a helyi képvi­selő-testületnek, valamint a vér­adó szervezet titkáraként szer­vezi a véradásokat is. Most ala­kult meg 45 fővel a vöröskeresz- tes baráti kör. A tagok jól érzik magukat az összejöveteleken, s már készülnek a február 10-ei véradásra, is. Géléi Józsefné az elnöke, a Filmszínházakért Alapítvány­nak, a megyei önkormányzat most nevezte ki újból. Itt is van­nak feladatai, melyeket szívesen végez. Helyben a mozi irányí­tása, a filmek intézése is az ő feladata. A művelődési házban helyet kap minden helyi civil szervezet (nagycsalácjos, moz­gássérült, vakok-gyengénlátók klubja), de több szakkör (nép­tánc, báb, fotó, sakk, színjátszó, hímző) is várja a lakosokat. Az őszirózsa népdalkor, a nyugdí­jasklub és ifjúsági klub is nép­szerű a lakosok körében. Febru­árban indul a társastánctanfo­lyam a nagyoknak, a kislányok­nak pedig most kezdődött meg az aerobicoktatás. Az idei év programja is elkészült már, így február 8-án a Csokonai úti óvoda bálja, márciusban zeneis­kolai hangverseny, májusban gyermekszínház, nyáron rock­koncertek, szeptemberben, ok­tóberben különböző szervezetek báljai várják majd a madarasia- kat. A művelődési ház fejlesztési terve ugyan elkészült, de az ön- kormányzatnak nincs rá pénze, hogy a lapostetős épületet át­alakítsa, így a mostani beázá­soknál csak a tűzoltó munkát végzik el. Újabb pályázatokat készítenek majd, hátha sikerül pénzt nyerni, s akkor megvaló­sulhat az épület átalakítása is. Géléi Józsefné (jobbra) A község új háziorvosa Dr. Lénárt Sándor munka közben A III. számú felnőttkörzetnek december 15-től dr. Lénárt Sándor az orvosa. Dr. Lénárt Sándor ’84-ben vég­zett a marosvásárhelyi orvosi egyetemen. 1990-ben települt át családjával. ’93-ban házior­vosi szakvizsgát tett. A kun­ságba a pálhalmi büntetés-vég­rehajtási intézetből került, ahol három és fél évet dolgozott. Madarasra azért pályázott, mert felesége a karcagi kórházban kapott állást. Két gyermekük van. A kislányuk a helyi isko­lába jár, a hároméves fiukkal a nagymama van otthon. A kör­zetet 350 kártyával vette át, az­óta közel 600-ra nőtt a kártyái száma. A körzetében fiatalok, idősek, magas vémyomású, cu­korbeteg, tumoros, sőt tébécés betege is akad. Sikerélménye volt, amikor kiszűrt egy tumoros bete­get, akit azóta kórházba irá­nyított. Mint elmondta, na­ponta meg kell győznie a betegeit az új, hatékonyabb gyógyszerek elfogadásáról. Asszisztens- nője, Szarnák Sándomé, és a másik üres körzetből D. Nagy Ferencné sokat segít neki abban, hogy minél hamarabb elfogadják a településen. A községi könyvtár nagyon népszerű mind a gyere­kek, mind a felnőttek körében. Több alkalommal tartanak itt rendhagyó irodalom- és könyvtárismereti órákat az isko­lásoknak, de az óvodákból is szívesen jönnek ide csoportok, ismerkedni a könyvek birodalmával. Akikre a tanító néni is büszke Mostani elsőseit negyedik osztályig fogja tanítani, így a gyerekek fejlődését jobban nyomon tudja követni. Akkorra már a szeme villanásából tudják majd a gyerekek, hogy mit is akar. Az első cések huszonhár­mán - köztük 9 lány - vannak, elevenek, aranyosak, van közöt­tük gyenge és nagyon jó képes­ségű is. Van, aki már szöveget, s van, aki még csak néhány betűt tud összeolvasni. Olyan kisgye­rek viszont nincs az osztályban, aki reménytelen, nem tudna megtanulni olvasni. A füzetek­ben mindenki a képességének megfelelően, differenciáltan kap feladatot. Matematikából most jön a tízes átlépése, ami nem mindenkinek lesz könnyű. A tanterem dekorációja a gyerekek munkáiból kerül ki, mely egyfajta jutalom is, vala­mint igen hangulatossá, barát­ságossá teszi a tantermet. Zsíros Miklósné, Lenke néni harminchárom éve tarnt az isko­lában. Lánya a legszebb hivatást választotta, három kisgyermek anyukája, fia pedig közúti áru­fuvarozó vállalkozó, most fog nősülni. Az eltelt évtizedek alatt nagyon sok tanítványa volt, je­lenlegi osztályában is van olyan, akinek már a szüleit tanította. íme a rögtönzött képkiállítás Egyszerre nyújtják karjukat Kunmadarason rendszeresen sokan jönnek el a művelődési házban megtartott véradá­sokra. Nem ritka, hogy fér­jek, feleségek egyszerre nyújtják karjukat s adják vé­rüket, hogy segíteni tudjanak másokon. Ilyen házaspár Já­nosi László és felesége is, akik rendszerese?, az első hívó szóra megjelennek. A férj az EFÉV Bt.-nél dolgozik, a feleség a Madarasi Kenyér Kft. egyik boltjában. Ottjártunkkor csak ő volt otthon. Lányaik 9 és 5 évesek. A családfő a katonaságnál adott vért először. A feleségét sem volt nehéz rábeszélnie a vér­adásra, hiszen mint elmondta, ikertestvére a karcagi kórházban dolgozik nővérként, s amikor be­járt hozzá, látta a betegeket, akik­nek szükségük volt a vérre. Ak­kor fogalmazódott meg benne a segítés ezen lehetősége. Azóta rendszeresen, évente kétszer-há- romszor ad vért. Amikor tudnak., féijével együtt mennek el vér­adásra. Az első alkalomra még jól emlékszik, hiszen akkor egy kis bátorításra volt szüksége, az­óta ez számára természetes do­loggá vált. Erzsiké mindig kereskedőként szeretett volna dolgozni, s most ez a vágya is teljesült. Nagyon szeret mostani munkahelyén dol­gozni. Jánosi Lászlóné és férje együtt jöttek a véradásra

Next

/
Oldalképek
Tartalom