Új Néplap, 1996. december (7. évfolyam, 281-304. szám)
1996-12-31 / 304. szám
A felelős kormány ígérete: ’97-ben a mosoly országa leszünk. B. ú. é. k. Hogy milyen volt az idei esztendő? Könnyű. Kicsit bővebben? Nem könnyű... A friss diplomás nagyfiúnkból pályakezdő munkanélküli lett, fizetésünkből kárpótlás, Spéter Erzsébetből pedig To- csik Márta. Olvasom, és ez örömmel tölt el, hogy az idei karácsonyon a pesti Blaha Lujza téren tavalyinál kevesebben álltak sorban ingyenlevesért, ami Horn Gyula szerint azt jelenti: végre beindult a fellendülés, Csoóri Sándor szerint viszont azt, hogy fogy a magyar. Apropó, karácsony. Önöknél mi volt a fenyőfa alatt? Nálunk az a kis kopottfehér, bicegős sámli. Odafönn szikrázóan süt a nap, a tengerkék égbolton pajkos bárányfelhők kergetőznek, a gyümölcsfák roskadozó ágain madarak dalolnak. Nálunk egész évben nyirkos hideg van és sötét, fázunk és éhezünk. Miért kell idelenn élnünk? - kérdi anyjától a vakondgyerek. Mert ez a hazánk. Mit ígérhetünk önnek, kedves Olvasó? Nos, ha új életet nem is, ám új évfolyamot bizonyosan kezdünk - azaz ’97-ben is Kakas-kódunk tovább. És még valamit. Igenis, mi már látjuk az alagút végét. Igenis, mi már látunk biztató jeleket. Például? Például konvertibilis lett a trappista sajt. (wébé) Maris és Julis Avagy falusi letye-pegye Julis: - Adjisten, szomszédasszony! Hallottad, Maris, a jövő esztendőben minket is megadóztat a Horn? Maris: - Fogadjisten, Julis! Megadóztat az, hogy a Vámos Miklós tegye lehetetlenné! Julis: - Még jó, hogy a kis födémén termett néhány kiló krumplihoz nem kell kompjúteret beszerezni, Maris! Maris: - A románok ebben is előbb járnak nálunk, ippeg most szüntetik meg a mezőgazdasági adót! Az én Istenem áldja meg érte a román dákókat, Julis! Julis: - A Józsi kellene a kormányba, te Maris! Maris: - A falu kondására, a Gatyás Józsira gondolsz, Julis? Julis: - Dehogyis arra! A Torgyán Józsira. Az majd megregulázná a möszöpösöket, meg a szödöszösöket... Maris: - Szidják egyesek szegényt. Pedig van annak magához való esze, Julis, ő aztán rendet tudna vágni... Julis: - Az aratáshoz is ért doktor létére, Maris? Maris: - Mán mér’ ne értene, hiszen azért kisgazda. Nem? De nem ám a búzában vágna rendet, Julis! Julis: - Hanem hol. Maris? Maris: A koalíceum soraiban, Julis. Julis: - Azt a rendet maga vágja a Horn, te Maris. Maris: - Hát az igaz, éppen olyan a Horn Gyuszi, mint a Csank, a labdarúgó-kapitány, Julis... Tizenegy játékosát már lecserélte... Julis: - Aztán még nem is mondtad, hogy hol jártál, Maris! Maris: - Az önkormányzatban vótam, Julis. Passzust váltani. Julis:- Mit adtok mán el? Csak nem a hites uradat, a Dömét viszed a vásárba, te Maris? Maris: - Ne bolondozz! A Riskát adjuk el. Julis: Jesszusom! Tán kergekórt kapott... Maris: Mán mér’ kapott vóna kergekórt, Julis? Julis: - Mert annyi pornót néz azon a holdlavóron a Döme, hogy rájött a szexuális happáré, és addig kergette a Riskát, míg megkergült szegény... Hi-hi-hi! Maris: - Nem tudom, kire jött rá a happáré. De annyit dumálsz feleslegesen, hogy végén alapszerződést sértesz, te Julis! Julis: - Aztán hol szilveszterezel a Dömével, Maris? Maris:- A tollas bálban, Julis. Leisszuk magunkat jóféle PI-vízzel, aztán disznólkodunk egyet a Dömével... Julis: - Ebben az élemedett korban van képetek szexölni?! Maris: - Ki a Cicciolina beszél itt szexről! A sült malacot zabáljuk fel disznó módra, Julis. Aztán öntesz-e azfidén ólmot, te Julis? Julis: - Nem! Tavaly öntöttem, oszt kutyabetyár figura jött ki belőle... Maris: - Mi jött ki, Julis? Julis: - A kéményseprő, a bazi nagy lyukkotrójával, Maris! Ekkora volt a golyója! Még a te kéményedbe is alig fért volna bele, te Maris! Maris: - Hát akkor BUJÉK, Julis! Julis: - Bújjék a Döme melléd, de nem én, Julis! Mert te úgyis a pornográfiára gondolsz mindig, Dömétől Szilveszterig bezárólag, egész esztendőben!... (Firhang le.) Donkó László Kakas-hírek Brüsszelben üdvözölték, hogy a magyarok ajándékozási szokásai közelítettek az uniós polgárokéhoz, hiszen nálunk az idei karácsony igazi slágere már a trappista sajt volt, megelőzve a kínai alsónadrágot és a tajvani túlélőkést. * * * Tegnap délután dr. B. A. szegedi kutatóorvos elektronmikroszkópos vizsgálattal fölfedezte a tizenharmadik havi fizetését. * * * A belügyminiszter dicsérte Forgács László szavahihetőségét, mivel kinevezésekor az új rendőrfőkapitány azt mondotta, hogy nem ígér csodákat. * * * Ma hajnaltól K. Aranka közvetlenül az M 5-ös autópálya széléről drukkol a sztráda új, fizetős szakaszának a sikeréért, ugyanis ő személy szerint azt szeretné, ha minél többen végigmennének rajta. * * * Egyes szociológusok azt jósolják, hogy a honi lakosság bizonyos rétegei a szilveszterkor éjféli hagyományos lámpaoltást mintegy hat és fél - hét hónaposra tervezik. (Walter) JoL VANt (rélA'M, VifSJAKAf C/oL HATOD MA A tffllANYr! rtfttyKÁrcfÖLNi?! Mewtát TET££ IMEn ÚJ energia ARAK MELLETTI [ /Megfogadom ,kogy nem jótékony} Ikodomtöbbé ,mert3 ubá!om,ha meg- ^ nyugszik a lelkiismeretem Ilyen élelmiszerárak mellett a szakácskönyvek felforgató irodalmi termékeknek minősülnek.
