Új Néplap, 1996. december (7. évfolyam, 281-304. szám)
1996-12-30 / 303. szám
1996. december 30., hétfő Sport 9. oldal II. Nike Kelet-Nyugat kosárlabdagála Szolnokon Rezák és Zsoldos csapata Keletre hozta az ajándékot Jegyzőkönyv és krónika Kelet-válogatott - Nyugat-válogatott 114-113 (30-27, 56-57, 88-78) Szolnok, 3500 néző, vezette: Král, dr. Gencsev Kelet: Maljkovics 14/6, ALEXE 24/3, Walke 12/6, IVKO- VICS 18, GULYÁS 20/3. Csere: Adderly 14, Boros 7/3, Merész, Sitku 3, Orosz 2, Mészáros. Edző: Zsoldos András, Rezák László. Nyugat: Kálmán 4, DZUNICS 16, Bencze 3/3, DÁVID 25/12, EDMONDSON 17/6. Csere: MADISON 20/6, Zsebe 18/3, Anderson 6, Czigler 4, Szájer. Edző: Patonay Imre. A mérkőzés alakulása: 5. p.: 17-17, 13. p.: 40-34, 17. p.: 53-49, 23. p.: 66-60, 27. p.: 78-67, 33. p.: 97-91, 37. p.: 104-104. Kipontozódott: Maljkovics a 39. percben Alexe és Maljkovics hozta lendületbe a keletieket, a másik oldalon triplákkal tartotta magát a Nyugat. Továbbra sem hagyott alább a nekibuzdulás, bár jobbára az egyéni csillogást tartották szem előtt mindkét együttes tagjai. De hát egy gálán nem elsősorban a csapatjáték, inkább a közönségszórakoztató kosárshow dukál. A második negyedben megint a keleti „szél” söpört végig a parketten. Gulyás hatékony védőmunkája mellett a pontszerzésekben is jeleskedett. Az ellenfél Zsebe kosaraival zárkózott fel, sőt a szünetet jelző hang megszólalásának pillanatában Dzunics fordított. Nem tett jót a játékosoknak a hosszú pihenő, nehezen melegedtek vissza a harmadik negyedben. Annak közepétől azonban Patonay teljes cseresora sem bírt a szolnoki álompárossal, az Alexe-Ivkovics kettőssel, akik nyomdokain még Walke haladt. A befejező szakaszban Dávid vezényelte újult erővel rohamokra gárdáját, Edmondson bajnoki formában dobta a hármasokat, de a végeredményt ugyancsak bajnoki stílusban Ivkovics büntetőkből alakította ki, a Kelet-drukker szolnokiak nagy örömére. Zsoldos András: - Igazán elégedett vagyok, hiszen játékosaim alaposan kitettek magukért. Ahogy egy show-hoz illik, látványosan kosaraztak a fiúk, arról nem is beszélve, hogy a két országrész vetélkedőjében már 2-0-ra vezetünk. Patonay Imre: - A tavalyihoz képest szerintem gyorsabb volt a játék, ami jobbá tette a találkozót. Ráadásul a szolnoki közönségnek köszönhetően frenetikus hangulat uralkodott a csarnokban. Egészséges presztízsmérkőzést vívott a két csapat, és bár ellenfeleink immár 2-0-ra vezetnek, ígérem, három év múlva 3-2 lesz az állás. Persze nekünk. Jt Ivkovics és Edmondson légiakrobatikus mutatványa A közönség hangulatváltozásai Csodálatos hangulatot, csaknem eufórikus állapotot teremtettek a hazai nézők. Mindehhez hozzájárulhatott a régi kedvencek viszontláthatása mellett az a technikai körítés is, amely például a Kelet-Nyugat mérkőzés játékosainak bemutatásakor lézerfény, füstköd, hangulatvilágítás formájában ágyazta meg az eseményeket. Csak fokozta a hangulatot Ivkovics és Alexe szi- porkázása, éppen ezért - némi részrehajlást felfedezve - csaknem joggal várta el a hazai publikum, hogy a Keletben érdekeltek, abban is a szolnokiak közül kerül majd ki a presztízscsata legjobbja. Mikor Knézy Jenő bejelentette, hogy a TeleSport-szavazások - azokat a nézők egy megadott telefonszámon tehették meg az ország minden pontjáról - alapján Charles Edmondsont, a körmendiek egyik ászát látták a tévénézők a legjobbnak, elszabadult a pokol. Az Alexe, Alexe-kórus szinte minden korábbinál hangosabban dübörögte és egyben tolmácsolta: Szolnokon más a vélemény. Akkor és ott, bizonyára minden ellenérzést kinyilvánító egyén elfelejtette azt, hogy abban a kérdésben az úgymond külső nézők véleménye érvényesült. A szolnokiak azért voltak legalább háromezres hátrányban, mert ennyien szorongtak ott a Tiszali- getben, tehát valamennyien önmagukat zárták ki a szavazásból, ugyanis ők nem otthon ültek a tévé és a telefonkészülékek közelében. A tévedés abból is adódhatott, hogy nem mindenki értette meg, a meccs legjobbja - a Nike MVP-díjasa és a közönség választottja nem ugyanaz a kosaras. Más kérdés, hogy a műsorvezetőnek lehetett volna annyi sütije, hogy a helyi körülményekre tekintettel, először a hazai szívek kedvében járhatott volna azzal, hogy Alexe és Edmondson köszöntésének sorrendjét nemes egyszerűséggel felcseréli. Jó döntés A bajnokcsapat tagjai valamennyien Sitku, és nem Madison Talán a Clarion zsákolóshow volt az egyetlen olyan közjáték, mely nem illett az eseménysorozatba. Mondhatnánk úgy is, a Sitku-Edmondson párharcra korlátozódott bemutató csupán egy szürke része volt az amúgy fergeteges programnak. A zsűrinek köszönhetően a Honvéd egyébként kiváló középjátékosa megvédhette címét a körmendi Edmondsonnal szemben. A színes bőrű amerikai légióstársa, Madison joggal értetlenkedett, mikor a „szakavatott” zsűri szabálytalannak értékelte kísérletét - magasan a legjobbnak vélt gyakorlatot -, s így a döntőbe sem jutott. Az igaz, a gyűrűn és a hálón áthúzott labda a fejéről visszapattant, ám a kosár az egyszerű halandó logikájával jogosnak tekinthető. Mégsem így történt. Persze ez legyen a zsűri lelkiismeretének terhe. Félreértés nélkül, nem szán1 dékozunk megrövidíteni a győztes Sitku Ernőt, csak valahogy olyan érzésünk támadt, hogy a látottak alapján a jobb produkció tulajdonosa nem nyerte el a jutalmát, míg egy igencsak sze- rényecske koreográfia szerinti kivitelezésében végrehajtott versenygyakorlat gazdája hóna alá csaphatta - a kartondobozban lapuló elektronikai cikkel együtt - a hivatalos elismerést. Alexe a kétszeres MVP-díjas A Szolnoki Olaj KK irányító-bedobójának népszerűsége jottányit sem csökken, hanem mindinkább emelkedik. Légiós létére olyan szeretet vette, veszi körül, ami még az olyan harcedzett sztárokat is, mint ő, meglibabőröztette. Antonio barátunk, úgy is mondhatnánk, duplázott, hiszen a tavalyi első Nike-gála után a másodikon is fődíjasként vehette át jutalmát. Szombat esti kiemelkedő játékával teljes mértékben rászolgált a büszke címre, duplázása nem takar semmiféle részrehajlást a szavazók szemszögéből.- Fantasztikus és egyben különös hangulat kerített hatalmába azt hiszem mindnyájunkat, engem személy szerint még jobb kedvre derít, hogy immár másodízben is a legjobbnak láttak a szakemberek, ráadásául a jók között lettem a legjobb. A tavalyi pesti gálától annyiban volt jobb a mostani, hogy ez alkalommal saját közönségünk előtt szerezhettünk örömet minden szolnoki kosárbarátnak. Igaza van, hiszen nem akadt egyetlen néző sem, aki elégedetlenkedve állt volna fel az ülőhelyéről. A rendezés, a körítés, a hangulat alakítása pompásan sikerült, amelyben természetesen egy-egy villámgyors Alexe-alakítás hangsúlyosan formálta az ünnepre hangolódott emberek érzéseit. Igazán dicséret illeti a Nike céget azért, hogy egyik szponzoráltjának városában rendezte második, a kosárlabdát népszerűsítő, csaknem minden igényt kielégítő látványsorozatát. Ügyesen használta ki azt a „hátszelet", amelyet egy igazi kosaras városban lehet csak érzékelni. Itt Szolnokon mindennek szemmel látható nyomai vannak. Válogatottunk csehországi sikerét az Olaj KK Körmend elleni diadala követte, tehát a felvezetés szerencsésen alakult, azzal tetézve, hogy a Tisza-parti bajnokok ötéves jubileuma - igaz, kissé megkésve - ugyancsak „kísérőzenéje” lehetett az országos érdeklődésre számot tartó Nike-gálának. Minden mellékzöngéjével együtt azt lehet mondani, hogy a világhírű sportszergyártó mamutvállalat magyarországi kezdeményezése jó döntésnek tekinthető. Nem szabad elfeledkezni azonban azokról sem, akik itt helyben, a színfalak mögött váltak a kosárünnep szürke, láthatatlan, mégis nélkülözhetetlen részeseivé, ők a reflektorfényben pompázók keze alá dolgoztak azért, hogy közös munkájuk hatásaként elégítsék ki az egyre fokozódó igényeket. Akinek lehetősége nyílott arra, hogy testközelben adhassa át magát a szünet nélkül záporozó események élvezetének, az elmondhatja: jól végződött számára ez az esztendő. Andrej Tyubin a triplakirály Történelmi személyiségek Tagadni is kár, a nézők nagyobbik hányada azért váltott belépőt, hogy még egyszer egy csapatban láthassa a kilencven- egyes magyar bajnokokat. Nem is hiányoztak. Tóth Zoli, az egykori csapatkapitány mögött hatalmas ováció közepette vonultak ki a többiek. Tóth Attila, Tyubin, Abeljanov és természetesen a király, Berkics Laci. Ők a szolnoki Dream Team kezdő ötösének tagjai, mondhatnánk történelmi személyiségei, akiket a Kossuth téren sok ezer szimpatizáns várt 1991. április 1 l-ének éjszakáján. Nosztalgia-összejövetelük már pénteken este megkezdődött a Tisza Szálló éttermében, ahol a szauna pórustágító és folyadékveszítő hatására tekintettel minden aranyérmes asztalhoz ült „oldalbordájának” kíséretében. Igái (nagy)családi ösz- szejövetelnek - amelyet egy vélhetően soha meg nem ismételhető közös fotó tett még emlékezetesebbé - adott otthont a sok sztárt látott vendéglátóegység. A gála szolnoki oldalról közelített „fő meccse” mivel is kezdődhetett volna, mint egy Tyubin-triplával. Rezák mester elégedetten summázta: „Ez még a régiből maradt.” Maradt azonban más is, például Abeljanov-horog, Berkics gyűrűbe gyömöszölése, Tóth Attila triplája, Tóth Zoli betörés utáni „le- terítése”. Elvégre a túloldalon a Liga-válogatottban Hosszú (egymaga hat hármast szórt) Farkas, Patonay, Heinrich, és Kamarás alkotta a derékhadat. Bár az eredmény ilyenkor másodlagos, azért a részvétel mellett illik megemlíteni azt is, hogy az öregfiúk találkozóján: Szolnoki Olajbányász SE- Ligaválogatott 65-58 (38-36) Legjobb dobók: Tyubin 22/12, Berkics 13, Abeljanov 10, illetve Hosszú 20/18, Heinrich 13, Kamarás 11. Ha ezt Amerikában megtudnák! Vagy a szentpéterváriak látták volna! A lényeg azonban az, hogy mi szolnokiak még egyszer megcsodálhattuk az egyre dere- sedő hajú egykori bedobó csuklómozdulatait. Vitathatatlanul ő aratta a legnagyobb sikert, azok a fiatal lányok, akik Tyubin. fénykorában éles sikításokkal kísérték Andrej barátunk távoli tempóit - de milyen jól jöttek azok a mérkőzések kritikus pillanataiban -, ma már valamivel visszafogottabban, de semmivel sem kevesebb - legfeljebb a párjuk előtt titkolt - rajongással várták régi Istenüket egy utolsó imára. Meg kell mondani, a szertartás „papja” mindenkit elkápráztatott, mikor a Pólus Center hárompontosdobó versenyén a polcra készített négyszer öt labdából az első sorozatban valamennyit a gyűrűbe hintette. Aztán a másodikban sem hibázott, a többi pedig csak formaság volt, és versenyfutás az idővel. Tizenhét pontjával megelőzte a még aktív vetély- társait, és mint ahogy azt annak idején tette, pókerarccal fogadta a gratulációkat, mi több, egy-két vállrándítással és a szája sarkában megjelenő mosollyal jelezte, talán a véletlen is közrejátszott ünnepi diadalában. Mindezt inkább a szerénysége válthatta ki belőle, amivel még több hívet szerzett magának. Azokat is meghódította, akik a ’91-es bajnokcsapatban nem látták őt élesben játszani. Andrej Tyubin megmaradt olyannak, amilyennek megismertük. Ez alkalommal ismét bebizonyította, földön járó teremtményként rászolgált arra a szeretetáradatra, amit annak idején oly sokan irányában sugároztak. Ma is ugyanolyan igaz, tiszta sportoló ember, aki felejthetetlen élményeket, nagy örömet tud szerezni másoknak. Tehát Isten. Az oldalt írta Néder István, a fotókat Illyés Csaba készítette.
