Új Néplap, 1996. december (7. évfolyam, 281-304. szám)

1996-12-24 / 300. szám

1996. december 24., kedd 7. oldal Békés, Boldog Karácsonyt; Karácsonyi tízparancsolat A szenteste nyugalmáért A legfontosabb, hogy már reggel eldöntse a család, ki, mit szeretne aznap csinálni, kinek mi a dolga. A gyerekek eleve kapjanak feladatot, ha mást nem, hát a saját portá­jukon, a szobájukban, a já­téksarkukban tegyenek ren­det. Emellett segítsenek az ünnepi előkészületekben, a terítésben, netán a kará­csonyfa díszítésében. A lé­nyeg: mindenkinek legyen dolga, érezze, hogy nélküle nem lenne teljes a karácsony­est fénye. A pontos munka- megosztással elkerülhető a kapkodás, idegeskedés, a stressz. Néhány további ötlet az ideges­ség, a kapkodás elkerülésére: 1. Kéznél van-e a karácsonyi csengettyű? És az ünnepi dal hanglemeze, kazettája indít- ható-e? 2. Mindent bevásároltunk? Elhoztuk-e a boltból az előre megrendelt élelmiszert? 3. Van-e otthon „vésztarta­lék” például szalvétából, tiszta abroszból, ünnepi gyertyából, karácsonyfaizzóból? 4. Nézzünk bele a házi pati­kába is: fájdalom- és lázcsilla­pító, kötszer, szódabikarbóna gyomorégés ellen... 5. Tej, vaj, margarin, tejszín, mokkacukor van-e elég? 6. Minden ajándékot becso­magoltunk? A karácsonyfadí­szek épek? 7. Ha gyertyák vannak a fán, legalább egy vödör vizet he­lyezzünk készenlétbe, mert a fenyőfa különösen gyúlékony. 8. Mielőtt az ajándékokat, meglepetéseket a fa alá készí­tenénk, gondoskodjunk a gye­rekek elfoglaltságáról. 9. A nagy ünnepi készülő­désben a meghitt pillanatok előtt szakítsunk magunknak legalább 15-20 percet - lazí­tásra. 10. Mindenkinek elküldtük a karácsonyi üdvözletét? Ha mégsem, egy rövid telefonhí­vással jóvá tehetjük a feledé- kenységünket. Ferenczy Europress Karcagi nevelőszülőknél Igazi családra találtak A karcagi Kovács György és felesége tíz éve hivatásos nevelő­szülők. Amikor a négy nagyobb gyermekük már elkerült a csa­ládi házból, s csak Krisztián volt velük, akkor határozták el, hogy állami gondozottakat fognak nevelni. Ez a 24 órás vállalás nem mindig volt zökkenőmentes, hiszen ha egy új gyermek ke­rült a „csapatba”, az nekik, s a már itt lévőknek sem volt min­dig könnyű feladat. Karácsony előtt látogattunk el hozzájuk. Abban mind a nyolcán egyetér­tettek, hogy nagyon jó itt lakni a Fecske utcában, s egy igazi családra találtak a nevelőszüle- ikben. A karácsonyról szép emlé­keik vannak, hiszen ilyenkor a Kovács gyerekek, unokák is ve­lük vannak, s huszonnégyen ülik körbe az ünnepi asztalt, s fantasztikus mennyiségű a fa alatti csomagok száma is, hi­szen mindenki készít, vásárol ajándékot mindenkinek. Ilyen­kor az ünnepi menü is nagyon finom - bár mint mondták, Er­zsiké néni mindig nagyon jól főz, legyen szó főzelékről, csir­kéről. A gondozottak közül Marusi János a rangidős, a maga 16 évével. Tízévesen került ide, s jelenleg a Varró István Ipari Is­kola kőművestanulója. Szá­mára a karácsony a legfonto­sabbat, a családot, az együttlé- tet jelenti. A fa alatt ott lesz a rengeteg ajándék, köztük az övé is. Testvére, Ilona hét éve van itt. Jelenleg Kisújon tanul az II- léssy szakközépben bőrdísz­művesnek. Már titokban kiderí­tette ki minek örülne, így a saját készítésű meglepetések ennek megfelelően készülnek. Titkos vágya, hogy karácsonyra egy varrógépet kap. Mezei Tamás 16 éves, s szobafestő-tanuló a Varróban. A plafonig érő fenyőfa alatt ott lesznek az ő ajándékai is. Szá­mára a szakmunkásvizsga után jövőre az érettségi megszerzése a legfontosabb. Testvére, a 14 éves Krisztián a Györffy álta­lános iskola hatodikosa. Ő azt reméli, hogy nem történelem- könyv vagy matek-feladatgyűj­temény lesz az ajándéka. Torok Renáto az Általános Iskola, Speciális Szakiskola di­ákja, s kertész szeretne lenni, ha felnő. A többiek elárulták, hogy a mosás, mosogatás, taka­rítás sem idegen tőle. Fátyol Ilona 13 éves, s a Györrfy is­kola hatodikosa. A szeretet ün­nepét már nagyon várja, hiszen ilyenkor itt vannak az unokák is, akiknek saját készítésű aján­dékait átadhatja. Farkas Mariann ötéves ko­rában került ide, s jelenleg az Általános Iskola, Speciális Szakiskola diákja, s ő is saját ajándékokat készít. Pénzes Já­nos szintén ebbe az iskolába jár, s ő egy világító kardnak örülne a legjobban. Már elké­szítette ajándékait, melyeket már most szeretett volna át is adni mindenkinek. Kovács Krisztián örül annak, hogy sa­ját testvérei mellett, állami gondozottak is vannak náluk, ő is a Györffybe jár, s egy szép pulóvernek, legónak örülne a legjobban. S hogy a kívánságok közül mi kerül a karácsonyfa alá, az ma kiderül. -de­Az első közös karácsonyuk (lesz) Szolnokon laknak, Jászberényben táncolnak, Erzsébet Tiszaföldváron dolgozik A szolnoki Báli Erzsébet hat­éves kora óta - ennek tizen­nyolc éve - táncol. Baletto- zott, majd a népi tánc követ­kezett. Tiszaföldváron, a Haj- nóczyban végzett, és felsőfokú tanulmányai befejezése után visszatért, de most már a ta­nári asztal másik oldalára. Ele­inte a Tisza Táncegyüttesben ropta, pár éve pedig a Jászság Népi Együttesben. Amikor Pap Zolit először meglátta - ő később kezdett táncolni -, hogy hogyan mo­zog, összecsapta a kezét: - Úr­isten. ki ez az ügyetlen gyerek, aki kettőt sem tud lépni? Hát kérem, ez a fiú ma a párja, mivel augusztus elején mondták ki a holtomiglant, holtodiglant. Jártak egymás­sal, azután szétváltak az útjai, hogy ismételten rátaláljanak egymásra. Erzsinek mindene a tánc: hobbija, élete, elválaszthatat­lan társa, heti többszöri elfog­laltsága. Tanárnő Tiszaföldvá­ron a Hajnóczyban, és hallot­tam, a diákok szeretik. Nem is csoda, olyan a járása, megje­lenése, hogy rá van írva a tánc. Azóta Zoliról is kiderült, hogy tud kettőnél többet lépni jobbra is, meg a másik oldalra is. Sőt! Párok az életben, pá­rok a táncban. Zoli 28 éves, és Szolnokon dolgozik a Tudo­mányos Akadémia regionális kutatási központjában, ahol tudományos kutató. Meg tanít is az egyik középiskolában. Szokták mondani: sok teher nyomja a fiatalok vállát. Zoli úgy van vele, ha ez Erzsébet, szívesen vállalja. fotó: m. j. Változatosan telnek a nap­jaik: reggelente heti három­szor a fiatalasszonynak fél hatkor csörög a vekker. He­tente ötször irány Földvár, kétszer-háromszor Berény. Ha szombaton fellépés van, akkor is. íme, ilyen egy nemrégen összekerült fiatal pár élete. Karácsonykor azért csende­sebb órákra számítanak. Már megvették a fát, amelyet a szentestén közösen díszítenek. Alákerülnek az ajándékok: fe­hérnemű, ing, öv, szóval ami kell. Erzsébet tortát süt, és egy tragikus módon nagy kés által leszúrt hízó maradványaiból hurka, kolbász lesz a vacsora. Az első napon Zoli szülei­hez utaznak, a másodikon az Erzsébetéhez. Visznek megle­petéseket, de nem feledkeznek meg azokról a szeretteikről sem, akik már nem ünnepel­hetnek velük. Kimennek hoz­zájuk, és a gyertya imbolygó fényénél emlékeznek rájuk. Tervezik, egy-két évet még táncolnak, dolgoznak, majd jöhetnek az apróságok. Igen, így többes számban, mert nem egyet terveznek. Az is érdekes, miképpen ke­rültek össze. Zolinak mindig is tetszett a szép, jó alakú, fellé­pésű lány, Erzsébet úgy volt vele, bebizonyítja, egy fiú és egy lány között is lehet (csak) barátság. Hát kérem, így bizo­nyította be: száz-egynéhány napja férj-feleség. Akár hi­szik, akár nem, ennek a téve­désnek egyformán örülnek. D. Szabó Miklós Mindegy, hogy mi az ajándék, csak az övé legyen és kibonthassa Szenteste a gyermekosztályon Az élet egyik legszomorúbb pillanata, ha szenteste valaki beteg. Főleg, ha gyerekről van szó. Még nagyobb a bánat akkor, ha kórházban kell töltenie az ünnepeket. Tudják ezt azok is, akik szentestén a gyermekekre vigyáznak, az orvosok, a nővérek. Elkövetnek hát mindent, hogy a kórházban fekvés ellenére is boldog karácsonyuk legyen a kicsiknek. A megyei kórház gyertnekosz- tályán már hagyománya van a karácsonyozásnak. Hogyan ün­nepelnek a beteg gyermekek­kel? - Erről mesélt dr. Vámos Jolán osztályvezető főorvos, dr. Tóth Erzsébet főorvos, dr. Kukszova Valéria orvos, va­lamint Vígné Nagy Rozália és Maroska Anikó részlegvezető főnővérek, Kovács Ottóné Zsuzsa gyerekápolónő.- Karácsonykor nálunk nem maradhat el az ajándékozás. Még mi, dolgozók is megaján­dékozzuk egymást valami ap­rósággal.- Minden folyosón állítunk karácsonyfát, amit a kórháztól kapunk. Feldíszítjük az ün­nepre. Ebbe a munkába bevon­juk azokat a gyerekeket is, akik valamilyen betegségük miatt az osztályon kénytelenek eltölteni a karácsonyt. Szaloncukrot, díszt általában otthonról ho­zunk a fára. Az utolsó munka­napon minden részlegen ün­nepséget tartunk, amibe a gye­rekeket is bevonjuk.- Már az ünnepet megelőző napokban is készülődnek?- Hogyne! Karácsonyi kifes­tőket festegetünk a gyerekek­kel, az adventi koszorúk is kint vannak a folyosón. A támoga­tók ilyenkor ajándékot juttatnak el hozzánk. Á 'Nestlé, az Egis Nutricia tápszergyártók csoki­figurákat, állatkákat küldenek, de szoktunk kapni Kinderto- jásba való figurákat is..- Amikor díszítjük a fákat, a gyerekek is ott nyüzsögnek, pakolnak velünk együtt. Ha tö­rött lábú kis betegünk van, őt is kihozzuk a fa alá, mert attól, hogy tolókocsiban ül, a kezével még tudja készíteni a díszeket. De volt már olyan is, hogy a felfüggesztett lábú kis betege­ket kihoztuk a karácsonyfához, hogy ne maradjon egyedül a kórteremben...- Nyitott kórház vagyunk, a szülők karácsonykor egész nap bent lehetnek a gyerekkel. Van olyan gyerek is, akit szentestére hazaengedünk, mert megengedi az állapota.- A gyerekek nagyon örül­nek mindannak, amit kapnak. Nem baj, hogy nem nagy az ajándék. Mindegy, hogy mi az, csak az övé legyen, és ki lehes­sen bontani...- Volt-e emlékezetes kará­csonyuk?- A szajoli vasúti szerencsét­lenség utáni karácsonyon még voltak bent, az osztályon sérült gyerekek. Akkor nagyon sok ajándékot - csokoládét, déligyümölcsöt, játékot, könyvet - kaptak a gye­rekek, és persze nemcsak azok, akik a vonatszerencsétlenség­ben sérültek meg. Volt egy emlékezetes páci­ensünk is, egy súlyos vesegyul­ladásban szenvedő gyerek, aki évekig élt az osztályon. Itt ta­nult meg járni, beszélni, itt ta­nult meg locsolkodni, és persze itt, köztünk látta először, hogy milyen is a szenteste, milyen is a karácsony... Paulina Éva Nem indok a hízásra Tartsa a formáját karácsonykor is! A karácsonyi ünnepek az ajándékozáson, a fenyőfadí­szítésen kívül a nagy evésze- tek ünnepe is. Ilyenkor haj­lamosak vagyunk megfeled­kezni magunkról és kilóink­ról. Libasült és töltött ká­poszta, karácsonyi aprósüte­mények és szilveszteri torták és sok egyéb finomság - meg lehet-e egyáltalán úszni a tél végi ünnepeket súlytöbblet nélkül? Táplálkozási szak­emberek ehhez nyújtanak néhány jó tanácsot. A kiadós ünnepi vacsorákat és ebédeket ha nem is böjtölésnek, de mértékletes táplálkozásnak kell megelőznie, nehogy jóval több kalóriát vegyen magához, mint amennyi szükséges. Az ilyen „bűnözést” lelkiismeret- furdalás, majd koplalás, vagy épp az ellenkező véglet, a mér­téktelen evés szokta követni. A könnyedén felszedett néhány kiló azonban sokkal nehezeb­ben megy le! Különösen bánhatjuk ezt ta­vasszal vagy nyár elején, ami­kor a vékonyabb öltözködés szemmel is jó láthatóvá teszi a felesleges kilókat. Tanácsunk: reggelire mind­össze friss gyümölcslevet és teát fogyasszon, ebédkor pedig elégedjen meg egy salátatállal. Másnap még kevesebbet, csupán gyümölcsöt egyen va­csoráig, mivel az előző napi bő­séges esti étkezés fedezte a másnapi szükségleteket is. Ha mégis nagyon éhes lenne, fo­gyaszthat banánt - persze nem kilószám -, mivei egy darabban körülbelül 150 kalória van, vi­szont úgynevezett „boldogság­hormont”, szerotonint is tartal­maz. Sokan gondolják, hogy a méz, mint természetes és egészséges táplálék, nem hizlal, ezért az aprósüteményekhez cukor helyett mézet használ­nak. Ez önbecsapás, hiszen amennyivel kevesebb a méz energiaértéke, annyival többet „kíván” a sütemény. Az elkerülhetetlen év végi vendégeskedések alkalmával felszedett túlsúlyt a napközbeni megszorítás mellett több moz­gással is ellensúlyozni lehet. Jót tesz a lefekvés előtti, gyors tempóban végzett séta, reggel pedig, az emésztés meggyorsí­tására éhgyomorra igyon meg egy pohár langyos vizet. Az ünneplések, vendégségek velejárója az ital is. A legjobban az üdítőitalok - a rostosak is! — és a sör hizlal: 1 dl 44-50 kalóriát tartalmaz. A borok - cukortartalmuktól füg­gően 75-100 kalóriát, a pezsgő 90-et tartalmaz. Az égetett szeszes italok a legártalmasabbak: azon túl, hogy beszámíthatatlan állapotot idéznek elő és a legtöbb ener­giát szolgáltatják, farkasétvá­gyat is csinálnak. Ferenczy Europress Az idén bő választék volt fenyőfából - az árakról most ne beszéljünk. Egyébként aki netán elmulasztotta volna beszerzését, még ma pótolhatja! fotó: feb/reuters „Megtanultam szeretni és becsülni másokat” • t Ot láng ad meleget az életemhez Szolnok városában láttam meg a napvilágot hu­szonegy évvel ezelőtt. Sok éven át egy faluban éltem. Voltak ott boldog időszakaim is, de em­lékszem hosszú, boldogtalan és reménytelen hó­napokra, napokra. így talán nem lehet csodál­kozni rajta, hogy az igazi családom helyett ál­modtam magamnak egy másikat, egy jobbat - és egy szép nagy „palotát”, ahol a kívánságaim va­lóra válhatnak, úgy, mint a mesében. Még ma sem értem, hogyan történhetett, ami­kor évekkel ezelőtt a mese valóban életre kelt, és én egy napon az általam megálmodott palota - egy szép nagy családi ház - kapujában találtam magam. A házban egy család lakott, lakik, ame­lyik befogadott engem. Bár ők már három gyer­meket neveltek, de sorsomat látva, úgy döntöttek, hogy vállalnak engem is. Ott álltam a ház kapujában, és szinte hallottam, hogy mit suttognak körben a fák levelei: „Vár rád egy szép kandalló, amelyben öt kicsi láng világít. Ez a kandalló fog téged egész életeden át a me­legségével táplálni és gondoskodni rólad.” Nagyon boldog vagyok, hiszen ez a kandalló, amelyet a házban találtam, már évek óta táplál tüzével. Az öt lángocska segítségével pedig sok helyen jártam, megtanultam helyesen beszélni, megtanultam szeretni és becsülni másokat, amit azelőtt nem tudtam. Megtanított arra is ez az öt lángocska, hogy a szeretet a legnagyobb kincs. Nagyon sok pótolnivalóm volt, amikor elkezd­tük a közös életünket. Meg kellett tanulnom, ho­gyan kell szépen válaszolni, ha kérdeznek, ho­gyan kell szépen enni az asztalnál, hogyan kell felöltözni, ha színházba vagy ünnepségre me­gyek. Itt volt részem először abban az élményben is, hogy hogyan ünnepli egy összetartozó család a születésnapomat - gyertyával, tortával. Eleinte sok gond volt velem, mert nem értet­tem, miért nevelnek folyton engem, miért igazít­ják ki a beszédemet, a viselkedésemet, az öltöz­ködésemet. El kellett telnie egy időnek, mire rá­jöttem, hogy mindez az én életemet építi, én le­szek jobb, én leszek több általa. Rájöttem arra, hogy ha mindenkinek az életé­ben lenne ilyen kandalló, égnének ilyen lángocs- Kák, akkor az emberek boldogabban élnének, és talán befejeznék végre az ellenségeskedést. Ez az öt láng, amely engem táplál: Anna néni, Gyuri bácsi, Éva, Györgyi, Ádám. Remélem, so­káig adnak még meleget az életemhez. Elmondta: Szabó Gabriella Lejegyezte: Paulina Éva

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom