Új Néplap, 1996. december (7. évfolyam, 281-304. szám)
1996-12-24 / 300. szám
1996. december 24., kedd Megyei Körkép 3. oldal Molotov-koktél karácsonyra Különös ajándékkal „kedveskedett” ismerősének egy jászapáti férfi a napokban. Vasárnap este történt, hogy az Erdei út egyik házának ablakán egy benzines palack süvített be. A felrobbant flaskától az ágy meggyulladt. Nagyobb tűz azért nem keletkezett, mert az ott lakók még időben el tudták oltani. A közveszélyokozással gyanúsítható embert a rendőrség elfogta és őrizetbe vette. A nyomozást a megyei rendőr-főkapitányság bűnügyi osztálya folytatja. Karcagi kalendárium A karcagi Déryné Művelődési és Ifjúsági Központ kiadásában, az önkormányzat anyagi támogatásával megjelent a Karcagi Kalendárium, mely a Honfoglalás című filmből - amelyben az ifjú Árpádot a karcagi Bene Sándor alakította - közöl fotókat. A kötet a millecentenárium jegyében készült, így az Amire emlékezni fogunk fejezet azokat a beszédeket tartalmazza, melyek a város idei nevesebb eseményein hangzottak el. A mille- centenáriumi fejezetben Sel- meczi László honfoglalási és államalapítási, Torma József a sassal végzett vadászat hagyományairól szóló írásai, az irodalmi írások között Varga Emese versei, Szerepi Nagy Attila adományai, Szűk Balázs, Erdei-Szabó István, Dorkovics Ágnes és Kiss Tamás versei kaptak helyet. A helytörténeti részben a nagykunsági kincsekről, a Györffy István Nagykun Múzeumról, Szűcs Sándor életéről, míg a Rokonainkban a kazahok nemzeti italáról, a kumiszról, kazahsztáni emlékekről, s egy kumuk költő verseiből olvashat az, aki a Dérynében megveszi a könyvet.. A hagyományőrző játszóház keretében közel száz kisgyermek készített karácsony- fadíszeket, üdvözlőlapokat és más karácsonyi ajándéktárgyakat tegnap a szolnoki Napsugár Gyermekházban. Képünk a betlehemes jászol készítését örökítette meg. FOTórcsABAi A Jászfóld Szövetkezet tehenei csupán szállítás előtt éheznek Etetni kell őket, hogy tejeljenek A közelmúltban megdöbbentően szomorú képsorokat láthattunk a televízió Objektív című műsorában. A csődbe jutott kelet-magyarországi tehenészetben - más takarmány nem lévén - almacefrével etettek, amitől aztán a lerészegedett jószágok saját ürülékükbe fúltak bele. Kiöregedtek: utolsó útjuk a vágóhídra vezet fotó: i. cs A jászladányi Jászföld Szövetkezetben jobb sorsuk van a jószágoknak. A tehenészet telepvezetője, dr. Nagy Béla elmondta, hogy a 650 tehén, 600 üsző és 300 bika náluk nem éhezik, takarmányozási gondjuk nincs. Silókukorica- silázzsal, gyep-, luceínaszé- nával, abrakkeverékkel, kiegészítésként korpával etetnek. A rendszeres takarmányozás a tejelés miatt nagyon fontos. A selejtes teheneket, bikákat, amelyek kiöregedtek vagy szaporodásra képtelenek már, a Jászsági Vágómarha Kereskedelmi Kft.-nek adják el. Ez a cég áll kapcsolatban a vágóhidakkal. Ottjártunkkor a szükséges iratokkal - marhalevél, orvosi igazolás - felszerelt és előírás szerint egy napja éheztetett 16 tehenet rakodták be éppen - a saras idő miatt nem kis ve- sződséggel - mérlegelés után a teherautóra. Áldoznak a kultúrára Karcagon (Folytatás az 1. oldalról) kezdeti lépések megtörténtek az idegenforgalom térségi fejlesztése tekintetében is. A városban élő tehetséges alkotók, művészek, tudományos kutatók munkájának a megismerése, megismertetése és segítése is fontos feladata az irodának csakúgy, mint az itt élő és az elszármazott tehetségek foglalkoztatása, menedzselése. S hogy ez tényleg így is van, arra bizonyíték a sok itt élő művész, tudós, akik rendszeres előadói a tudományos üléseknek, tanácskozásoknak. Karcag a könyvkiadás terén is sokat tett az elmúlt években, hiszen arpályázatokon elnyert pénzekkel együtt 6,5 millió forintot fordított erre a célra. Idén a millecentenáriumhoz kapcsolódóan több könyv is napvilágot láthatott. így dr. Bel- lon Tibor: Beiden, dr. Fazekas Mihály: Én így láttam, dr. Örsi Julianna-dr. Bellon Tibor: A Jászkunság összefogása, s megjelenésre vár még Filep István: Karcag, 1956. Emellett az ön- kormányzat anyagilag támogatta Körmendi Lajos: A puszta fiai. Rideg István: Alföld és irodalom (megjelenés előtt) könyveit, melyek a Barbaricum könyvműhely kiadásában jelentek meg. A szakember szerint jó az együttműködés a kulturális intézmények között is, hiszen rendszeresek a szakmai rendezvények, ismeretterjesztő előadások. Közérzetünk A hó mindent eltakar Tegnap hajnal óta nagy, nehéz pelyhekben hull a hó. Lassanként befedi a háztetőket, sapkát húz a szobrok fejére, megszépül tőle a város. Eltakarja a szétdobált szemetet, a járdákat éktelenítő kutyapiszkot, a kukázók által szétszórt hulladékot a konténerek környékén. Eltakarja a megfagyott hajléktalanokat is, így legalább nem rontják ünnepi hangulatunkat. Mert az ünnepi hangulat rátelepedett a világra, legalábbis erre a részére, ahol a karácsony a szeretet ünnepe. Ilyenkor szeretjük egymást huszonnegyedikén estétől huszonhatodikán estig, legföljebb huszonhetedikén reggelig. Még az is lehetséges, hogy ezekben a napokban senkit sem lőnek agyon az utcán, senkit sem robbantanak föl az autójában, nem dobnak kézigránátot, benzines palackot egyetlen diszkóba, boltba, kocsmába sem. Ilyenkor a bűnözők is magukba szállnak, és talán megrettennek az egyetlen büntetéstől, amely fenyegeti őket, a túlvi- lági elítéltetéstől. Ezek a napok az emberbaráti szervezetek nagy napjai. Se vége, se hossza a kenyérosztásnak, használtruha-osztásnak, melegétel- osztásnak, egyáltalán, ilyenkor mindenki nagyon szívére veszi a szegények gondjait. Vállára venni nem bolond - írta volt József Attila, de az már régen történt, nagyot változott azóta a világ. Állástalan diplomások ugyan megint lapátolnak havat, de hát ez már nem az a hó, és ezek nem azok a diplomások, ami egyértelműen bizonyítja. hogy minden megváltozott az akkori időkhöz képest. A gazdag ember nézi a tévében, hogy a karitatív szervezetek egy-egy tányér meleg levest osztanak Budapesten hajléktalanok és éhezők százainak, és elégedetten hátradől a fotelben. No lám - gondolja -, jól van ez a világ berendezve, akad, aki törődik velük. Es egyáltalán, úgy érzi, világunk a létező világok legjobbika. Ha pedig azt hallja olykor-olykor, hogy a valóság nem indokolja az ő érzéseit, rálegyint, hogy annál rosszabb a valóságra nézve. De ilyet ritkán hall, mert csak olyan társaságban forog, olyan információkra figyel, amelyek azt mondják, amit hallani szeretne. A nem gazdag, de nem éhező és nem hajléktalan is nézi a tévében az ételosztást, és örül. Kicsit szégyellj ugyan, hogy örül, nem is mindig vallja be magának, de azért mégis örül. Nem kell azért azt hinni, hogy gonosz, és örömét leli mások nyomorúságában. Érzései ennél sokkal összetettebbek. Sajnálja a szerencsétleneket, és örül, hogy ő nincs közöttük. És egy kicsit fél is, mert nem egészen biztos benne, hogy jövőre vagy azután nem fog-e maga is ott állni a bab- leveses kondér előtti sorban. Gimnazista ismerősömtől megkérdeztem a napokban, hogy milyen pályára készül. Azt válaszolta, hogy szociális munkás szeretne lenni, nyomorgók, hajléktalanok ügyeivel akar foglalkozni.- Nem valami jól fizető pálya - mondtam csodálkozva.- De biztos - felelte ő. Új, racionálisan gondolkodó, a valósággal számot vető ifjúság van felnövőben. Bistey András Szervice Kupa ’96 címmel terítési, felszolgálási versenyt rendeztek tegnap a szolnoki Kereskedelmi és Vendéglátó-ipari Szakközép- és Szakmunkásképző Iskolában. A szakértő zsűri a terítés, felszolgálás, valamint a szakácsmunkák csapatversenye mellett az egyéni hidegtálak készítését is értékelte. fotó: csabai Az ónos esőtől félnek a legjobban a közlekedők Sok hűhó, nem semmiért (Folytatás az I. oldalról) A művelet hatásossága viszont mínusz 7-8 fok alatti hőmérsékleten igencsak kérdéses. A kézi munkaerő az autóbusz-megállók tisztításában van jelen. A tervek szerint mára a kevésbé forgalmas öblök is sorra kerülnek, nettó 800 forintos napi díjért alkalmi munkásokat is felvesznek. Az elnök-igazgató szerint igen intenzív munkára van szükség, mert ha a beígért kemény fagy bekövetkezik, szinte reménytelenné válik a helyzet. A nagy hideg és az ónos eső miatt aggódnak leginkább a megyei állami közútkezelő kht. munkatársai is. Huszonhat munkagépükkel elsősorban a főutak megtisztításán fáradoznak, az alsóbb rendű utak csak később következhetnek. A tegnapi tájékoztatás szerint járhatatlan út nem volt a megyében. Túr- keve-Mezőtúr, valamint Törökszentmiklós-Martfű között azonban nehezebben járható útszakaszokkal találkozhattak az autósok. Tiszafüred és Jászberény térségében pedig az élénk északi szél átfúvásai nehezítették a közlekedést. Vasúton sem egyszerű mostanában az élet. Hétfőn átlagosan 20-30 perces késésekkel közlekedtek a megyeszékhelyen áthaladó személyvonatok, kimaradás azonban nem volt ez idáig. Úgy tűnik, a hirtelen jött havazás kellő óvatosságra intette a közlekedőket, járókelőket. A havazás első napján, bár árokba csúszott autók - főleg a négyes főútvonal mentén - akadtak, sérülések miatt nem kellett a mentőknek dolgozniuk.-hgyMa már nincsenek egységes iskolák Beszélgetés Prokai Gáborral a Téli Tárlat megnyitóján Mint arról beszámoltunk, vasárnap Prokai Gábor, a Képző- és Iparművészeti Lektorátus osztályvezetője megnyitotta Szolnokon a Téli Tárlatot. A megnyitó után arra kértük, válaszoljon néhány, a szolnoki képzőművészetre vonatkozó kérdésünkre. — Ön, aki, már csak munkája miatt is, bizonyára széles körű áttekintéssel rendelkezik, hol helyezné el Szolnokot a mai magyar képzőművészet egészében ?- A válasszal a mostani kiállításból indulnék ki, hiszen jelenleg ez reprezentálja Szolnok és tágabb értelemben a megye képzőművészetét. Előrebocsátom, hogy ezt jó kiállításnak tartom. Vannak alkotások, amelyek a többit is szinte húzzák magukkal, olyanok, amelyeket bárhol, bármilyen kiállításon szívesen fogadnának. Különböző szemléletű, korú, felfogású művészek szerepelnek itt, műveikre jellemző a sokszínűség. A kiállítás gerincét alkotó átlagra is a nagy szakmai felkészültség jellemző, így együttesen érdekes, élményt adó tárlatot láthat a közönség.- Lehet-e ma szolnoki művészetről beszélni, úgy, mint valamikor nagybányai, vásárhelyi vagy szentendrei művészetről, iskoláról beszéltek?- Ilyen értelemben ma nincs szolnoki művészet, mint ahogy vásárhelyi vagy szentendrei sincs. Most az a jellemző, hogy egy-ogy nagy hagyományú, valamikor egységes iskolát teremtő művésztelepen is sokféle stílus, szemléletmód él együtt. Kétségtelen, hogy volt Szolnoknak is egységesebb korszaka, a művésztelep fennállásának első néhány évtizedében, de ez elmúlt. Többségükben állandóan letelepedett művészek élnek itt, és nyilván mind megőrzik saját stílusukat, szemléletmódjukat. Ha több vendégműterem lenne, a meghívások tervezésével ki lehetne alakítani valamiféle egységesebb képet, de a lehetőségek korlátozottak. Tény, hogy most egészében talán nem olyan csillogó, ami itt születik, de a művészet folyamat, nem lehet a napi gyakorlat szerint megítélni. Ismét szeretném hangsúlyozni, hogy most is születnek kiváló művek. Azt hiszem, le kellene szoknunk arról, hogy a művészi eredményeket teljesítményként mérjük, mint a sportét. Itt a dolog sokkal összetettebb, egyes művek elhalványulnak, mások fölfénylenek idővel, mindig kell egy bizonyos távlat az értékek kiválasztásához. Csak kivételes állapotként jöhet létre az, ami például a reneszánsz F 'cnzében létrejött, azaz hogy egy időben több zseni élt és dolgozott 6tt együtt.- S velük együtt élt és dolgozott ott bizonyára sok olyan festő is, akinek a nevét csak a korszakkal foglalkozó művészettörténészek ismerik, vagy még ők sem.- Természetesen. A csúcsok és a völgyek, vagy a dombok együtt alkotják a tájat. De Szolnokra visszatérve, úgy látom, most együtt van itt minden, hogy a képzőművészet újabb, nagy korszaka kezdődjön. A hagyományok és a megnövekedett kiállítási lehetőségek együttesen megteremtik ennek az alapját. Az új kiállítóhelyek, elsősorban a múzeumra gondolok, felvirágoztathatják a helyi művészetet. A felelősség most a művészek mellett talán elsősorban a művészet holdudvarában dolgozóké, azoké, akik működtetik ezeket a kiállítóhelyeket. B. A.
