Új Néplap, 1996. december (7. évfolyam, 281-304. szám)

1996-12-23 / 299. szám

8. oldal Sport 1996. december 23., hétfő Szájer csaknem bakot tart Takácsnak, a pont jó íllyék A riporter szemével Gulyás László, a TeleSport kommentátora így össze­gezte a rangadót: - Az első félidőben szenzációsan vé­dekezett a Szolnok, nagyon jól játszottak a hazaiak. A szünet után azonban érthe­tetlenül elfáradtak, ebben a szakaszban a Körmend élt igazán. Igazi közönségszó­rakoztató mérkőzés volt, ki­tűnő hírverés a sportág számára. Nagy Imre a Magyar Köztársasági Sportdíj kitüntetettje „Kétszáz embernek köszönhetem” A legmagasabb magyar sportki­tüntetést vehette át a hét végén a megyei triatlonszövetség el­nöke. Nagy Imre hosszú évti­zedektől fogva meghatározó egyénisége a megye sportjának, pedig ifjabb korában álmában sem gondolta volna, hogy az tölti ki életének nagy részét. Csak a véletlennek köszönhető, hogy a szegedi - akkor még - Pedagógiai Főiskola testneve­lés szakára vették fel. Tisza- földváron, majd Szandaszőlő- sön kezdte pályáját, 1971-től pedig függetlenített sportveze­tőként dolgozott tovább. Leg­fontosabb erénye mindig is a mozgatás, a szervezés volt, rendre sikerült megtalálnia azokat az embereket, akiknek segítségével meg tudta valósí­tani a felszínre került ötleteket. Sorra szervezték a versenyeket, majd a hetvenes évek végén bekapcsolódtak az ötpróbás mozgalomba. Nagy Imre job­bára az alsóbb régiók sportját, a tömegsportot tartotta szívügyé­nek, különös tekintettel a gye­rekek testmozgására. Talán en­nek köszönhető, hogy 1984- ben a Vasi Vasember mintájára Tisza Non Stop négypróbát (kerékpár, futás, kajak, úszás) szervezett Szolnok és Újszász között. A versenynek külön ér­A triatlon mindenese dekessége, hogy a mára számta­lan triatlonversenyt megjárt Kropkó Péter ott indult először. Ráadásul azóta „ellopták” a nagy ötletet, Franciaországban már világversenyt is rendeztek belőle. Mivel egyre több kis­gyerek szeretett volna indulni ezeken az erőpróbákon, 1986 tavaszán Pajtás Triatlont rende­zett segítőtársaival Szolnokon. Azóta egymást érik a külön­böző triatlon és duatlonverse- nyek szűkebb pátriánkban. Nagy Imre pedig előbb az or­szágos szövetség elnökségében - is - tevékenykedett, nyugdí­jazásától viszont a megyei el­nökségben ontja az ötleteket. Még azt is elérte, hogy csak­nem minden medencével ren­delkező településen megtartsák a triatlon-diákolimpia előverse- nyét. A szolnok megyeiek számtalan bajnoki címe mellett segítőire a legbüszkébb. Az el­múlt évtizedekben legalább kétszázan „dolgoztak a keze alá”. Nekik köszönheti, hogy ötletei megvalósulhattak, s így elsősorban az ő érdemeiknek is tekinti a magas kitüntetést. A tiszafüredi foci elismerése Jász-Nagykun-Szolnok megye sportemberei azonban nemcsak a legmagasabb elismerést ka­pottak közt voltak érdekeltek. Ábrahám Tamás, a Tiszafüredi VSE City Gas NB Il-es labdarúgó-szakosztá­lyának 44 éves elnöke, a városi önkormányzat és a megyei sportigazgatóság javaslatára a Magyar Sportért kitüntető címet vehette át a bel­ügyminisztert helyettesítő dr. Világosi Gábor politikai állam­titkártól. A sportvezető elmúlt öt esztendős tevékenysége ju­talmaként vehette át az emlék­plakettet és oklevelet, mikor is segítségével a tiszafüredi fut­ball soha nem látott magas­ságba, az NB II-be emelkedett. Férfi kosárlabda NB I, 14. forduló Karácsonyi bajnokverés Ivkovics-parádéval Szolnoki Olaj KK—Marc Körmend KC 71-66 (42-22) előrejelzés annyiban módo­sult, hogy Edmondson nagy­szerű trojkasorozata rendkí­vül szorossá tette a vidékiek rangadójának végeredményét, amelyet az utolsó pillanatban biztosított be a mezőny leg­jobbja, Ivkovics. Rezák László: - Az első fél­időben kiválóan játszottunk, vi­szont a másodikban mintha a nagy lehetőség nyomasztotta volna csapatomat. Patonay Imre: - Gratulálok a Szolnok megérdemelt győ­zelméhez. Mi szünet előtt na­gyon rosszul támadtunk, amit csak nagy bravúrral tudtunk volna ledolgozni a második já­tékrészben. - néder­rá, és hozd el az USA-ba, hogy az egyetemi csapatod minél jobb eredményt érjen el a nem­zeti bajnokságban. Úgy fest, Kővágó Zoltán sem kerülheti el sorsát.- Valóban, ketten is megtet­ték ajánlatukat - vág bele a szolnoki Verseghy Ferenc Gimnáziumban negyedikes Kővágó. Egyik a bostoni Har­vard, a másik pedig egy Idaho államban található „univer- sity”. Mindkettővel sűrűn leve­lezek.- A hogyan továbbról szüle­tett döntés?- Egyelőre nem. Felajánlot­ták, hogy a nyáron utazzak ki és nézzek körül, persze a költsé­gükön. Azt hiszem, butaság lenne ezt visszautasítani. Arról, hogy kilencvenhét szeptembe­rétől vagy esetleg később kez­dem el tanulmányaimat, még nem döntöttem, ugyanis húsz­éves koromig „él” mindkét ösz­töndíjajánlat. Mit szólhat ilyenkor az edző, aki élete utolsó nagy műveként tekint versenyzőjére, és megle­het, más aratja le a babért? Ki­mondva, kimondatlanul Kocsis István fejében is ez motoszkál, aki tudományos igényességgel készíti fel tanítványát.- Mi tagadás, örömmel tölt el, hogy ilyen nem mindennapi lehetőség előtt áll ez a „kisfiú”, hiszen - mondanom sem kell - életét nagyban befolyásolja, miként alakulnak a következő évek. Edzőként hatalmas kihí­vást jelent Zoli, és amíg a ke­zeim között marad, igyekszem mind többet kihozni belőle. Jö­vőre ifjúsági Európa-bajnok- ság, valamint felnőtt-világbaj­nokság szerepel a kitűzött célok között. Eddig terveink szerint alakultak a dolgok, és ha a jö­vőben sem kopik meg gyorsa­sága, robbanékonysága, ami a legfőbb erénye, akkor bármi megtörténhet - így a sok csatát megért mester. (S. L.) Szolnok, 3000 néző, vezette: Král, Váradi Szolnoki Olaj KK: Takács 5, ALEXE 12, Mérész T. 8/3, ECSERI 7, IVKOVICS 37,Csere: Radonjics 2, Jusz­tin, Mérész Cs. Edző: Rezák László, Tóth Zoltán. Marc Körmend: Szájer 9/6, Zsebe 2, MAD1SON 21/3, EDMONDSON 23/15, Czieg- ler 6. Csere: Fodor 3, Kolo- nics 2, Érsek, Mogvorósy. Edző: Patonay Imre, Szalai János. 1 Az eredmény alakulása: 3. p.: 9-0, 6. p.: 13-5, 9. p.: 19-11, 13.p.: 26-17, 16. p.: 35-19, 26.p.: 47-30, 30. p.: 52-41, 35. p.: 55-49. Kipontozódott: Alexe a 30., Madison a 32., Cziegler a 35., Zsebe a 38., Kolonics a 39. percben. Igazi kosárcsemegének ígérkezett a két patinás együt­tes 32. találkozója, amely előtt 16-15-re a Szolnok veze­tett a győzelmeket tekintve. A tálalásról Alexe és Ivkovics gondoskodott kezdetben, a villámrajtot vett hazaiakat Pa­tonay mester korai időkérése sem zökkentette ki. Edmond­son kemény közelharcot ví­vott Ivkoviccsal, Cziegler centerben maradt alul Ecseri- vel szemben mind a két pa­lánk alatt. Egységesebben vé­dekezett az Olaj KK, amely­nek támadásai hasonló szer­vezettséget és nem kevés el­szántságot tükröztek. A Kör­mend jobbára büntetőkből szerezte pontjait, akcióból csupán Madison volt eredmé­nyes. A félidő derekától va­lamelyest visszaesett a szín­vonal - az iram nem -, a küzdő harcmodort egyik síp­mester sem díjazta, sűrű meg­szakításokkal és személyikkel emlékeztették a feleket a ko­sárlabda szabályaira. Ivkovics és Alexe ebben a szakaszban is feltalálta magát, apró kosa­raikkal őrizték a szolnoki előnyt Ecserivel kiegészülve, miközben Zsebe már a ne­gyedik személyinél tartott a 14. percben. Egyre fogyott a Körmend türelme és higgadt­sága, ellenben a másik olda­lon továbbra is a tudatosság érvényesült Mérész T. triplá­jával kicsipkézve. Szünet után is a korábbi „kosárfonók” alakították az eredményt, Madison és Ed­mondson hármasai arról árul­kodtak, hogy a vendégek tá­voli tempókkal próbálják ki­iktatni a Tisza-partiak vé­delmi zónáját, amelyben csak vergődtek a körmendi cente­rek. Tíz perccel a vége előtt Alexe kipontozódása sokkolta a hazai publikumot, de sze­rencsére Ivkovicsék tartották állásaikat, bár dobószázalé­kuk jócskán visszaesett. A végjáték azon múlhatott, hogy a négy személyivel terheltek közül melyik oldalon lesz ke­vesebb az „áldozat”. Nos, az Csupán tizenhét esztendős, de már 105 kiló, és emellett két méter magas. Ideális dobóalkat, mondják irigykedve sokan, mi­kor megpillantják Kővágó Zol­tánt, a Szolnok Városi Sportis­kola diszkoszvetőjét. Vala­hányszor összefutok vele, ne­kem mindig Wolfgang Schmidt jut eszembe róla, aki még az NDK színeiben vált világhírű sportolóvá. Remekül sikerült számára ez az esztendő, tény és való. Az ausztráliai ifjúsági vi­lágbajnokságon - két évvel idősebbek között - a negyedik helyet érte el, fölényesen nyerte a korosztályos magyar bajnok­ságot, országos csúcstartó, mi kell még egy ilyen fiatalember számára? Ja, majd elfelejtet­tem, „mellesleg” 59.70-el vi­lágranglista-vezető! Természe­tesen, ahogy lenni szokott, fel­figyelnek az emberre, és ami szintén természetes, leginkább a tengerentúlról, az Egyesült Államokból. Közel tíz eszten­deje dívik egy jól bevett szokás a jenkiknél. „Környékezd” meg a különböző korosztályos vi­lágversenyek legjobbjait, csapj Útjára indul a diszkosz, ki tudja, hol áll meg? FOTÓ: ILLYÉS Harcsár István az OTSH új elnöke Horn Gyula miniszterelnök 1996. december 31-i hatállyal, érdemei elismerése mellett, nyugállományba vonulására te­kintettel felmentette tisztségéből Gallov Rezsőt, az Országos Testnevelési és Sporthivatal el­nökét. Az OTSH új elnökévé a miniszterelnök 1997. január 1- jei hatállyal dr. Harcsár Istvánt nevezte ki - közölte a Minisz­terelnöki Hivatal Kommuniká­ciós és Sajtóirodája. Gallov Rezső a következő nyilatkozatot adta az MTI-nek:-A rendszerváltás, 1990 óta végeztem tőlem telhető igyeke­zettel az OTSH irányítását. Nem tisztem, nem is feladatom érté­kelni tevékenységemet. Tény, a munka rendkívüli energiát kö­vetelt, s a több mint hat év nem múlt el nyomtalanul. Úgy vé­lem, a sport általános érdeke azt kívánja, hogy új kezekbe kerül­jön a vezetés. Emelt fővel, nyu­godt lelkiismerettel adom át sa­I ját elhatározásomból a helyem. I Nyugdíjba vonulásom alkalmá­ból szeretném megköszönni minden munkatársamnak és sportbarátomnak a támogatást, a rokonszenvet, az együttműkö­dést. A magyar sport híve és szolgálója voltam, vagyok, le­szek, csupán pályát módosítok, és dolgozom érte elkötelezett­séggel tovább. Harcsár István 1943. április 20-án született Budapesten. A Marx Károly Közgazdaság-tu­dományi Egyetem elvégzése után a Testnevelési Főiskolán edzői oklevelet, asztalitenisz­szakedzői címet szerzett. Har­csár István 1965 és 1967 között válogatott kerettag, majd 1974 és 1977 között az FTC szakosz­tályának vezető edzője volt. Az OTSH új elnöke 1985 és 1993 között a Magyar Országos Asztalitenisz Szövetség elnök­ségi tagja, 1989-tól pedig négy éven át az elnöke volt. A MO- ATSZ elnökeként a Magyar- Olimpiai Bizottság tagja volt 1993-ig. Rengeteg munka kell a további sikerekhez-Az elmúlt napokban voltak álmatlan éjszakái? - hangzott az első kérdés.- Ha röviden akarok vála­szolni, akkor azt mondom: sze­rencsére jó alvó vagyok. Való­ban lehetett számítani arra, hogy mái- korábban bejelentik az OTSH új elnökével kapcsolatos személyi döntést, de akkor sem izgultam különösebben, amikor a kormányszóvivői tájékoztatón erre nem került sor, mert tud­tam, hogy a Nemzetbiztonsági Hivatal illetékesei december 2- án bekérték a legfontosabb ada­taim, s ezzel megkezdődött a személyi átvilágításom. Ugyan­akkor azzal is tisztában voltam, ez egy hosszú folyamat, ami a rendelkezésre álló harmincna­pos határidőn belül akár több hétig is elhúzódhat.- Mikor történt meg a tény­leges kinevezése, átvette-e már az erről szóló dokumentumo­kat?-Mindenekelőtt tudni kell, hogy szabadságon vagyok, de szombaton bementem munka­helyemre, a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztéri­umba, ahol eddig a közigazga­tási államtitkár szakmai főta­nácsadójaként tevékenykedtem. Ott kaptam az értesítést, hogy fáradjak be Horn Gyula minisz­terelnök úrhoz, aki pár órával később néhány jó tanács és némi útravaló kíséretében átnyújtotta a kinevezésemről szóló iratokat.- Azt már tudja, hogy mikor megy be először elnökként az OTSH Hold utcai székházába?- A kinevezésem január else­jétől szól, tehát január 2. lesz az első hivatalos munkanapon, de egyelőre nem tudom, hogy azt hol fogom tölteni. Persze már előtte felveszem a kapcsolatot leendő közvetlen munkatársa­immal, s úgy tűnik, arra is lesz alkalmam, hogy kiváló elő­dömmel, az általam is igen nagyra becsült Gallov Rezső úr­ral hosszasan elbeszélgessek. Ez az egyik része a dolognak, a má­sik pedig, hogy a sportot fel­ügyelő Kuncze Gábor miniszter úr szintén szabadságát tölti, majd csak január 6-án tér vissza munkahelyére, s vele abban ma­radtunk: ő azon a napon sze­retne bemutatni a sporthivatal­ban új kollégáimnak.- Hogyan tekint az új meg­bízatás elé?- Kétségtelen, hogy a feladat nem lesz könnyű, hiszen a nagy népszerűségnek örvendő Gal­lov Rezső úr helyét kell elfog­lalnom. Az OTSH-elnöki poszttal járó teendőket egyéb­ként is nagyon nagy kihívásnak tartom, de iskolai végzettsé­geim, sportolói, sportvezetői múltam alapján érzek magam­ban annyi erőt, hogy meg tudok felelni a velerh szemben tá­masztott elvárásoknak, külön­ben nem mondtam volna igent a rendkívül megtisztelő felké­résre.-Hogyan vélekedik a ma­gyar sport egészéről?- Magyarország mindig is híres volt sportéletéről, s a ha­gyományokat méltóképpen si­került folytatni az atlantai olimpián, ahol az érmek alap­ján felállított nemzetek közötti rangsorban az igen előkelő 12. helyezést szereztük meg. Ez óriási eredmény, s azon kell munkálkodnunk, hogy a jövő­ben is hasonlóan szép sikereket vagy még ezeknél is nagyob­bakat érjünk el. Ezért azonban nagyon, sokat kell dolgoznunk, méghozzá úgy, hogy ne feled­kezzünk meg az utánpótlás-ne­velés fontosságáról - fejezte be villámnyilatkozatát Harcsár István, aki a lexikonok adatai­val ellentétben nem 1993-ig, hanem 1994 májusáig töltötte be az asztalitenisz-szövetség elnöki posztját, utána pedig társelnökként folytatta vezetői munkáját egészen a két hete megtartott közgyűlésig. Két ösztöndíjajánlat áz Amerikai Egyesült Államokból A Harvardról is érdeklődnek Kővágó iránt

Next

/
Oldalképek
Tartalom