Új Néplap, 1996. december (7. évfolyam, 281-304. szám)
1996-12-12 / 290. szám
4. oldal A Szerkesztőség Postájából 1996. december 12., csütörtök A térítésmentes Béres-cseppekért A Rák Ellen Együtt Egymásért megyei egyesületének tagjai és a daganatos betegek hálásan köszönik a Béres Alapítvány Teljes Életért Kuratóriumának a térítésmentesen juttatott Béres Plusz cseppeket. A szer nagymértékben hozzásegíti a betegeket, hogy teljes értékű életet élhessenek. Ezúton köszönjük az egyesület vezetőségének a szervezőmunkát. Egyesületi tagok Kérdezték- Azt hallottuk, hogy a 70 év fölötti férj és a 65. évét betöltött feleség mentesül a tévéelőfizetési díj alól - írja egyik szajoli olvasónk. Szeretné tudni: valóban jár-e ez a kedvezmény? * A jelenleg érvényben lévő pénzügyminiszteri rendelet szerint mentesül a tévé-előfizetési díj megfizetése alól: az egyedül élő 70 éven felüli személy, az önálló háztartásban élő házaspár és az élettársak, ha mindketten elmúltak 70 évesek; az a 70 éven felüli személy, aki önálló jövedelemmel nem rendelkező hozzátartozóját eltartja, a 100 százalékos hadirokkant, a súlyosan látás- és hallássérült; valamint az I. és II. csoportbeli rokkant. A mentességet csak az életkor betöltését követően lehet igénybe venni. A tévéelőfizetési díj a műholdas és kábeltelevíziós műsorok vételének ellenértékét nem tartalmazza, erről az érdekeltek külön szerződésben állapodnak meg. Jövő év január 1-jétől új rendelet lép életbe, amely tartalmaz változásokat. Hiteles adatok 1956 történetéről Nagy érdeklődéssel kísért előadást tartott Mezőtúron dr. Kahler Frigyes, a Veszprém Megyei Bíróság főbírája, a Sortüzek ’56 című kiadvány szerkesztője, illetve szerzője, aki 1993-94-ben az akkori kormány megbízásából a Tényfeltáró Bizottság elnöke volt. Az előadás az 1956-os történések sorrendjében pontosított tisztázatlan fogalmakat, hiteles dokumentumok, jegyzőkönyvek alapján. Világossá vált több olyan esemény és fogalom, mely eddig a nagyközönség előtt ismeretlen vagy homályos volt. Az előadás befejezése után résztvevők még sokáig kérdéseikkel ostromolták az előadót. T. B.-né, Mezőtúr A szelevényi házasságkötő teremben tett fogadalmat - immáron másodszor - hűségre és szeretetre Szanda Béla és felesége, Szilágyi Gizella. Az ötvenedik házassági évforduló alkalmából három gyermeke, négy unokája, egy dédunokája - a képen Giziké néni ölében -, rokonok és jó barátok köszöntötték az idős házaspárt. (beküldött fotó) A november 30-ai szolnoki, jó hangulatú Edda-buli után néhány rajongó kedvenc zenekarának tagjait a Sportcsarnok hátsó kijáratnál várta. Lehettek talán nyolcan-tízen; aláírásokra, fényképre és jó szóra vártak. Bár a zenészek siettek, készségesen álltak rajongóik rendelkezésére, hiszen ők nem csak zenéjükről híresek, hanem szeretetük- ről is. A gyerekek még várakoztak kicsit, mert a basszusgitáros és a dobos valamivel később érkezett; az ajtó előtt türelmesen ácsorogtak a srácok. A zenészek - hogy ne az utcai sötétségben vakoskodjanak -, az ajtóhoz másfél méternyire, egy asztalnál dedikáltak. Mindenki boldog volt. Egy darabig... Mert odajött egy ötven év körüli ember, és agresszíven felszólított mindenkit a távozásra. A gitáros - művelt, kulturált ember lévén -, kis türelmet kért az úrtól. De füle mellett elsuhantak a szavak, tovább mondta egyre durvább megjegyzéseit. A gitáros, szelíden, újra türelmet kért. Mindezt persze hiába. A férfi trágár szavakkal, anyagi dolgokat emlegetve, tovább folytatta a jelenetét. A gitáros, aki közismert szerénységéről, nem válaszolt vissza, látszólag csak az őt szerető és tisztelő ifjak kérésére figyelt. Talán ez a némaság bosszantotta a legjobban az „intézkedőt”, s kis híján fellökte őt, s tovább sértegette. Az ifjú dobos - aki mindeddig egy szót sem szólt -, már nem tűrhette tovább a trágárságot, ezt a méltatlan helyzetet, és visszaválaszolt, de közel sem olyan bántó szó- használattal, ahogyan amaz: megkérte, hagyja már abba ezt a hepciáskodást. Mivel eredménye nem volt a szóváltásnak, valamennyien kivonultak a sötétségbe. Ezzel elejét is vették egy kevésbé kívánatos folytatásnak, mert mindany- nyian tisztában voltak azzal, hogy ha a férfi valamelyik zenészhez hozzáér, a rajongók nem hagyják annyiban. A zenészek és a rajongók fel nem fogták, mi lehetett az oka a férfi agresszivitásának. Hiszen nem hangoskodtak, nem nyúltak semmihez, senki útját nem állták el, nem ártottak senkinek, s mégis a legnagyobb durvasággal bántak velük. Miféle bátorság kell ahhoz, hogy valaki így beszéljen kulturált emberekkel, ahogyan a kutyával sem szokás? Ugye, az ilyen nem -vár tiszteletet és udvariasságot tőlem és a velem egykorú fiataloktól? Kovács Edit Koncertráadás Négy és fél év után közgyűlés A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Bíróság Cégbírósága felhívta a Jászladányi Ipari Szövetkezet vezetőségének figyelmét arra, hogy résztulajdonosait minden közgyűlésre hívja meg. Az eltelt négy és fél év alatt ugyanis - figyelmen kívül hagyva a szövetkezet alapszabályát - ezt elmulasztotta, a kétszáznyolcvanöt nyugdíjas rész- tulajdonost éveken át tartották távol attól, hogy beleszólhasson az ipari szövetkezet ügyeibe. Ezúttal december 4-én, délután 2 órára valamennyien meghívót kaptak. Megtudhatták, hogy az eltelt évek alatt a közel ötszáz fős szövetkezetből és a sok milliós, gazdaságos termelésből sikerült 34 fős szövetkezet csinálni úgy, hogy már eladták az asztalosüzemet felszerelésekkel együtt, a szállítóeszközöket, a gépeket. Létszámösszetételük is megváltozott: mostanra a harmincnégy dolgozóból hat a termelő, a többi felső- és középvezető, tmk-s, anyagbeszerző, éjjeliőr, takarító, adminisztrátor. A szövetkezet gazdálkodása évek óta veszteséges. Már két esetben 35 százalékkal leértékelték az üzletrészeket, s úgy néz ki, hogy a mostani év eredményei után a harmadik leértékelés is megtörténik. A szövetkezet meghirdette az üzletrészek visszavásárlását, 6.5 százalékos értékben. Ezt igénybe is vették százharminc- nyolcan olyan résztulajdonosok, akiknek százezer forint alatti üzletrészük volt. Kaptak is érte - attól függően, hogy mennyi volt a címletük -, 500, 1000, illetve 2000 forintot. Ezek az idős emberek annak idején 5 évtől 25 évig voltak a szövetkezet dolgozói. A közgyűlésen megkérdeztük: mi lesz a sorsa a visszavásárolt üzletrészeknek? Azt a választ kaptuk, hogy visszaosztásra kerül, illetve eredménytartalékba helyezik. Arra a kérdésünkre, hogy milyen eredmény várható ebben az évben, a válasz az volt, hogy az elmúlt 10 hónapban 4-4.5 millió veszteség keletkezett. Arra, hogy ki a felelős a szövetkezeti vagyon elherdálásáért, választ nem kaptunk. A résztulajdonosok álláspontja az, hogy nem a rendszerváltás az oka az eredménytelenségnek - mint ahogyan azt emlegetik, hanem - s ez a szövetkezet könyveiben is kimutatható - több mint másfél évtizede kezdődött visszaesés; a rendszerváltás legfeljebb felgyorsította azt. A szövetkezeti vagyon elherdálásának legnagyobb vesztese al a 285 idős nyugdíjas, akiket 1992-ben kisemmiztek, mert igen alacsony vagyonrészt nevesítettek számukra. A most visszavásárolt üzletrészért kaphatnak egy vagy két kilogramm húst. Igaz, az sem semmi! Gavaldik Mihály, Jászladány ny. szövetkezeti elnök Valami elveszett Járom a karácsonyi falut. Ideje, hogy szeretteinknek megvegyük a fenyőfa alá az ajándékokat, hisz mindjárt itt a karácsony. Az árukínálat bőséges, a választék is kielégítő, a kereskedők is ismerősek a butikokból vagy a piacról. Az évenként ismétlődő vásári hangulat uralkodik, a nézelődők forgataga változatos és színes: együtt tolong itt diák, nyugdíjas, alkotó derékhad és munkanélküli. Van, aki vásárol, akad nézelődő, időmúlató, és tolvaj is. A teret végigpásztázza a tekintet, emberarcokat ölel körbe, de minden idegen: a nézelődők nem keresik egymás tekintetét. Lábuk elé néznek, mintha elvesztettek volna valamit. Pedig együtt vigadó nemzet vagyunk mi, ha gondolatainkat nem köti gúzsba valami nagy gond! Úgy érzem, az adventi koszorúk fényei is másképp világítanak, mint régen; csak nézünk tétován magunk elé. Lehet, hogy legdrágább kincsünk, a hitünk veszett el? S vele együtt két édestestvére, a remény és a szeretet? Ha így van, nehéz lesz megtalálni. Törőcsik Ferenc, Szolnok Meglepetés az Abonyi úti iskolásoknak A Magyar Úttörők Szövetsége a Fővárosi Nagycirkusz Mikuláselőadására kedvezményes belépőjeggyel lepte meg a szolnoki, Abonyi Úti Általános Iskola száznyolcan kisdiákját. Négy autóbusz indult el a gyermekekkel a fővárosba. Az utazás költségeit a Furfangos Fürkész Gyermekszervezet biztosította. Vezetőjének, Vargáné Vígh Judit tanítónőnek ezúton köszönjük a szervezőmunkát és a támogatást, külön köszönjük az MÚSZ vezetői anyagi támogatását, hiszen ezzel megvalósulhatott gyermekeink nagy-nagy örömére egy elérhetetlennek tűnő kívánság. Huri Ferencné, Szolnok Tizenhat iskola - tizenhat produkció A szolnoki Belvárosi Általános Iskola diákönkormányzata nagy sikerű Mikulás-diákgálát rendezett a város általános iskoláinak. Várhegyi Attila polgármester, a rendezvény védnöke köszöntő szavai után látványos, színvonalas produkciókkal mutatkozott be tizenhat iskola. A zsűri a legjobb előadásokat értékes ajándékokkal jutalmazta. A siker igazolta, hogy óhajunk találkozott az iskolák elképzeléseivel. Erre építve, hagyományteremtő szándékkal tervezzük, hogy meghirdetjük jövőre is. Támogatóinknak ezúton is köszönjük, hogy adományaikkal hozzájárultak a rendezvény sikeréhez. Agócs Mihályné igazgatóhelyettes Mikulás járt a jászberényi mozgáskorlátozottaknál Megtartottuk immár hagyományos Mikulás-ünnepségünket. A köszöntő szavak után a Nagyboldogasszony Katolikus Általános Iskola diákjai mutatták be műsorukat: karácsonyi dalokat hallgattunk kedves előadásban, majd a színjátszó csoport betlehemes játékát néztük meg. Köszönjük a felkészítő tanároknak és a gyermekeknek a szép, hangulatos műsort. Megjelent sortársaink ajándékcsomagot is kaptak. Azoknak, akik nem tudtak eljönni az ünnepségre, Aszódiné Gabika és dr. Tóth Józsefné személyes látogatás alkalmával adta át. A csoport tagjai felkeresték a mozgáskorlátozott gyermekeket a Maci oviban, s elvitték ajándékainkat. Legközelebb január 31-én, pénteken találkozunk, a szokott helyen. Gerőcs József kultúrfelelős, Jászapáti A tehéntartó gazdáknál is csordultig telt a pohár A mezőgazdaságban kialakult válság nem kíméli az állattartó kisgazdákat sem. Aki nem akar teljesen tönkremenni, igyekszik gyorsan megszabadulni az állatállománytól. Úgy tűnik, állattenyésztés nélkül is el lehet képzelni a magyar mezőgazdaságot. Nem akadt még olyan intézkedés, amely velünk törődött volna. A rendszerváltáskor megálmodott családi kisgazdaságok csak képzelgések voltak. Közülünk sokan mindössze a próbálkozásig jutottak, képtelenek megfelelni például az új tejátvételi kihívásoknak. A kegyetlen, kemény munkát igénylő ágazat sikertelensége a legkitartóbb, legelszántabb magángazdákat is térdre kényszeríti. Ä habot a tortánkra 1997-ben kapjuk meg, amikor is a gazda, kényszerből, ár alatt értékesített állata után a bevételből adót fizet. így az angol kergekór pusztítását is felül lehet múlni, magyar módra. Gulyás János, Szolnok A levelekből válogatunk. Az írásokat rövidítve közöljük, tiszteletben tartva a levélíró mondanivalóját. A témának akkor is nyilvánosságot adunk, ha nekünk arról esetleg más a véleményünk. Névtelen vagy címhiányos leveleket nem közlünk. Az oldalt szerkeszti: Kácsor Katalin A szeretetre Berekfürdőn lehet rátalálni Nincsenek elmosódott emlékeink szeretett kisfalunkról, mert ma is hazajárunk. Egyetlen szál - rokoni kötelék - az egész faluval összeköti még lelkünket. Hál’ istennek, mert így tárul elénk újra a kis falu összefogása, gondoskodó szeretete. Szomorú eseményt szépít meg az a sok-sok szerető gondoskodás, mellyel nap mint nap találkozunk. Nagybátyánk, Horváth János lábát nem tudták már megmenteni, amputálni kellett. Milyen kegyetlen a sors, mondhatnánk, de mily nagy kegyet ismerhettünk és tapasztalhattunk meg ezáltal. Szó nélkül mellette elmenni nem lehet. Le kell, hogy írjuk, hogy mindenki előtt példa legyen: ahol legnagyobb a kétség, ott van időben a segítség. Mert azóta, hogy nagybátyánk hazakerült, annyi szerető szív vette körül, annyi emberi kéz nyúlt segítőkészen érte és oly sok szerető lélek bizonyította, hogy segíteni szerétéiből, önzetlenül ma is a legszebb emberi cselekedet. Emberi? Talán ez már annál is több! Drága kisfalunk, kedves polgármester úr, doktor úr, Bod- nárné Magdika, Molnámé Ibolya, Bihari család és mindnyájan, kedves, önfeláldozó, segítő barátaink, ismeretlen ismerőseink, hálás köszönet érte! Kívánjuk, hogy a szeretet ünnepén minden lélek ilyen szeretetben részesüljön! Boldog karácsonyt és szeretetben gazdag új évet kívánunk mindenkinek. Szeretetben gazdagot, mert az nem kerül pénzbe. S lehet ennél szebb ajándékot kapni? őrizzék ezt a szeretetet, és ne engedjék soha kialudni lángját! Hálával őrzünk mindenkit szívünkben. A Lővei lányok: Jutka, Erzsébet, Margit Küldjön egy képet! A jákóhalmi görbe híd A felvétel Jászjákóhalmán készült. Egy évvel ezelőtt - még a tél beállta előtt - adták át a teljesen átépített Tarna-hidat. Az eredetileg 1951-ben épült híd - mely Közép- Európa egyetlen görbe hídja volt akkor - megérett az átépítésre, hiszen nem ekkora forgalomra tervezték. A kép1 .i a magyar és lengyel építők egy csoportja látható. Fodor István, Jászjákókalma A gyermekekért dolgozunk Gyakran tallózgatok a Szerkesztőség postájából c. rovat levelei között. Megesik, hogy késztetést érzek magam is egy-egy téma megerősítésére, vagy éppen az ellenkezőjére. December 5-én olvastam A pedagógusbérek emeléséhez c. levél sorait. Engedjenek meg néhány gondolatot! Nem csak a pedagógusok alacsony bére volt egész évben a téma, hasonló gondokkal küzdenek a vasutasok, az egészség- ügyiek, a rendőrök és folytathatnám. A baj csak az, hogy főleg a szó folyt róluk, pénz kevésbé csörgött a pénztárcájukba, mert az infláció miatt béremelés akár ne is lett volna. Tizenöt éve vagyok a pedagóguspályán, nettó 24 ezerért. Soha nem voltam elégedetlen, sokkal inkább optimista, és ma sem bántam meg, hogy ezt a hivatást választottam. A gyerekek között megélt élmények, szeretetük, ragaszkodásuk kárpótol. Tudjuk, sokan irigylik tőlünk a szünidőket, de higgyék el, különösen a gyerekeknek kell ennyi pihenő. (Azt is tudom, hogy más pályán dolgozóknak is járna a pihenés, feltöl- tődés.) Egyre több feladat, felelősség hárul a gyerekek nevelésében a pedagógusokra, s helyzetükből adódóan - hiszen napi 6-8 órát együtt vannak - próbálnak helytállni. Pihenés nélkül képtelenek lennénk - természetesen a szülőkkel karöltve - a gyerekek testi-lelki békéjéért, fejlődéséért dolgozni. Kívánok magunknak pedagógusoknak, a szülőknek és mindenkinek, aki felelősséget érez a jövő nemzedékének neveléséért, kitartást, türelmet és a legfontosabbat: egészséget e farkastörvényű világban! Márton Józsefné, Szolnok
