Új Néplap, 1996. november (7. évfolyam, 255-280. szám)

1996-11-05 / 258. szám

1996. november 5., kedd Megyei Tükör 7. oldal [ f c i t t 0 e-i-i rr n 0' 0( Folyamatosan megújuló testületet akar a főkapitány Rendőrség az élet sodrásában Csaknem egy év telt el azóta, hogy a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Rendőr-főkapitányságon híre ment a főkapitány váltás tervének. Rendőrök, sőt, a város polgárai „szavazgattak” egymás között az új jelölt személyét illetően. Hogyan zajlott az első esztendő? Milyen úton kell haladnia a rendőrségnek most, az ezredforduló küszöbén? Többek között erről beszélgettünk Kopasz Árpád ezredessel, megyénk rendőrfőkapitányával.- Már kezdetben sem volt számomra idegen a környezet, hisz a megyében, Kunmadara­son születtem, Karcagon érett­ségiztem. Igaz, a rendőri pá­lyám „eltérített” egy kicsit a megyétől: 1970-ben szereltem fel, a Rendőrtiszti Főiskola el­végzése után Egerben töltöt­tem be különböző beosztáso­kat. Mint új vezető számára természetesen az egyik legfon­tosabb feladatom volt, hogy kialakítsam azt az ismeretségi kört, amely a munkám szem­pontjából nélkülözhetetlen. Sokat segített ebben a Hozam Klub és a Klub Szolnok. Többször nyílt alkalmam tár­gyalni a megye országgyűlési képviselőivel, valamint a ci­gányság képviselőivel. Az is nagy örömömre szolgált, hogy elfogadták meghívásomat a megye településeinek polgár- mesterei.- Voltak-e nagy tervei a kezdőfőkapitánynak ?- Két célt fogalmaztam meg az első évre. Fontosnak tartot­tam, hogy a főkapitányság és a megye rendőri szervei őrizzék meg addigi eredményességü­ket, törések, visszaesések ne következzenek be. A másik alapcél pedig az volt, hogy jó közérzettel dolgozzanak a munkatársak.- Melyek voltak az év legje­lentősebb eseményei?- A legnagyobb feladatot a Zsarufesztivál és a hozzá kap­csolódó rendezvények lebo­nyolítása adta. Ez rendkívül színes és izgalmas volt, hiszen mintegy 600 külföldi vendéget láttunk Szolnokon vendégül. Nemrégiben volt az Eu- rópa-nap, nyáron zajlott a NATO légierő-gyakorlata, de a szintén Szolnokhoz kötődő III. női horgász-világbajnok­ság is alkalmat adott arra, hogy rendőreink jó hírünket keltsék országhatárainkon túl is. Ennek az évnek kiemelt fel­adata a szervezet átalakítása, amely azt a célt szolgálja, hogy egységesebbé, modernebbé, olcsóbban és racionálisabban működtethető szervezetté vál­jon a magyar rendőrség.- Mi az, amin változtatni kell?- Már túl vagyok a megyei közgyűlés előtti első beszámo­lómon, ahol örömmel adhat­tam számot arról, hogy nincs szégyenkeznivalónk munkán­kat illetően. Az eltelt egy évre visszatekintve azonban úgy lá­tom, hogy bátrabban kell dön­teni személyi kérdésekben, le­gyen az fegyelmi ügy vagy át­helyezés. A következtetéseket levontam, és úgy látom, hogy következetes személyzetépí­tési programot kell kidolgoz­nom a jövőre nézve. A nemzetközi kapcsolatok ápolása is javításra szorul. In­tenzívebbé kell tenni, különö­sen a testvérvárosokkal, test­vérmegyékkel már korábban kialakult jó együttműködést. Sokat javíthat a helyzetünkön az is, ha sokkal jobban kihasz­náljuk azokat a lehetőségeket, amelyek az állomány kreativi­tásában, ötletgazdagságában rejlik. Egyre fontosabbá válik, hogy a rendőrség szervezete szüntelenül, rugalmasan tud­jon alkalmazkodni az új kihí­vásokhoz, a bűnözés változá­saihoz, a lakosság igényeihez. Fel kell venni a mai életet jel­lemző sodró lendületet. H. Gy. | Pénz helyett a biciklilánc csörög Itt minden darab fontos, mivel soha nem lehet tudni, mire használható fotó: m. j. sBizony, bizony, ma már kihaló­dban lévő szakma, amelyet az 53 d esztendős Nagy Miklós művel neTiszaroffon. Pedig hajdanán iri- -II gyeit mesterségnek számított, hiszen Miklós időtlen idők óta kerékpárjavító. Még 1972-ben került édesapja, Nagy Sándor mellé, aki messze földön neve- oczetes ezermesternek számított. Volt egy műhelye, ahol patto­gott a szikra, kovácsmunkát végzett, azután vele átellenben, egy másikban a beteg motoro­kat, elkopott, törött alkatrésze­ket orvosolta. Miután év telt évre: meghalt az idős mester, meghalt a fele­sége, Miklós édesanyja, és ő egyedül maradt. Ráadásul úgy alakult az élete, hogy eddig nem nősült még meg. Miközben egyre többet tud a szakmáról, mégis egyre nehezebben él meg belőle. Elvégre a fiatalok már motorral, autóval repesztenek, és a kétkerekű drótszamarakon pedálozók tábora úgy fogy, mint tavasszal eresz alatt a jégcsap. Éppen hogy csurran-cseppen, pedig ez a szakma az élete, a munkája, a hobbija, szóval a mindene. Valamikor még meccsekre is járt. Igaz, akkortájt Roffon olyanok rúgták a bőrt, hogy oda szállt, ahová és akinek címez­ték. Nem ma történt, jó harminc esztendeje. Pecázni is szeretett, de hát évről évre annyit emelke­dett, emelkedik a horgászje­gyek, -engedélyek ára, hogy in­kább lemondott erről a csendes hobbiról is. Olykor-olykor felkeresik a testvérei, akiket elég messzire, Budapestre, Gödöllőre sodort az élet vagy a vakvéletlen, ők segí­tik a mester urat, mert aranykéz ide, szakmai tudás oda, ebből lassanként kenyérre sem futja, nemhogy a rá való zsírra. Pedig a műhelye úgy fest, mintha száz esztendőt visszafelé haladt volna az idő. Egy régi kályha, hozzá hasonló korú szerszámok, csavarok, még valahonnan a Fe­renc József-i korból. Ránézésre limlomok a járatlannak, a mes­ternek pedig olyan alkatrészek, amelyek egyszer talán még jók lesznek valamire. Közben morfondírozik egy sort: ha így halad a világ, fo­galma sincs, mi lesz. A nyugdíj messze, főleg, hogy már 62-nél húzták meg a mércét, miközben az egészség olyan, akár a strapás bicikli. Hol jó, hol rossz, csak a kettő között lényeges a különb­ség: a kerékpárt megreparálja, de az éveivel már nehezebb mit kezdeni. Ezért befejezzük a tár­salgást, visszaguggol a kerékpár mellé, és tovább bütyköli, mert ebéd után jönnek érte. Iparkodni kell, hiszen időközben a torony­ban elkezdték húzni a déli le­vesnótát. D. Sz. M. Ez a struccpolitika nagyon hasznos lehet Az állatorvos megkedvelt nagymadarai Dr. Balogh Sándor tiszaigari állatorvos 21 évvel ezelőtt védte meg diplomáját. 1987-ig Tiszaigar, Tiszaörs és Nagyiván térségében dolgozott. Ek­kor döntött úgy, hogy külföldön is „próbára te­szi” szakmai tudását. Nem kalandvágyból hagyta el az országot, csupán úgy gondolta: több idegen nyelv ismeretével, külföldi konfe­renciákon is szakosodott tudásával külhonban talán jobban tud boldogulni, tudományos szin­ten előrelépni. Ausztrián keresztül Kanadáig vitt az útja. Mint kiderült, itt találkozott először — Gondolom, nem azért választotta 1987-ben Ka­nadát, hogy ott struccsza- kértővé váljon?-Valóban úgy gondol­tam, hogy a hagyományos állatorvosi praxisban tu­dom folytatni a szakmát. Ám a véletlen úgy hozta, hogy kapcsolatba kerültem a struccokkal, melyek te­nyésztése éppen a ’ 80-as években kezdett „divattá” válni Kanadában. Egy on- tariói állatvédő liga alkal­mazottjaként kértek fel arra, hogy segítsek egy struccfarmról elcsatangolt madár visszavitelében. Azonnal fellapoztam a szakirodalmat: mit csinál­hatok, mik lehetnek az ál­lat reakciói. Lényegében így kezdődött el az egész. Kanadá­ban gyorsan híre ment annak, hogy Ontarióban van egy ma­gyar állatorvos, aki jól ért a struccokhoz. így egyre többen hívtak segíteni, miközben már szaporodásbiológiát is taníthat­tam Ottawa szomszédságában. A legfontosabb viszont az volt, hogy láttam: kanadai éghajlati viszonyok közt is jó üzlet ezt a nagy testű „kérődző” madarat tartani. Már akkor beszéltem arról rokonaimnak, hogy a struccot Magyarországon is le­hetne tartani.- Aztán ennek gyakorlati m egval ásítáS á ritiS lSör kerül he­teit, hiszen 1992-ben hazajön.-Elsősorban'azért, írtért úgy gondoltam, hogy Magyaror­szágon olyan változások ját­szódtak és játszódnak le, ami miatt érdemes visszajönni. Itt először egy túrkevei barátom, Koltai László szólt, hogy sze­retne velem elmenni Hajdúná­násra, mert hallotta, hogy ott egy vállalkozás . struccokkal foglalkozik, s ez őt üzleti szempontból is érdekli. El is mentünk Hege■ ,ú's Miklós farm­jára, ahol elmondtam őszintén: mi tetszik ; mi nem, mit lehetne gazdaságosabban, valamint jobban csinálni. Ez a kapcsola­tom azóta is tart a nánási szék­helyű Hajdú Strucc Kft.-vel.- Most számba vehetjük, hogy mi tetszett a farmon?- Nagyon röviden fogal­mazva az, hogy a kft. nagyon hamar felismerte: Magyaror­szágon is lehet ezt csinálni!- Es mi nem tetszett?- Először kilenc darab te- nyészcsibét hoztak be Angliá­ból, a tenyésztéshez szükséges összes alapanyaggal együtt. Én azt mondtam, hogy jobb lett volna ezen a pénzen három te­élő struccal. Ez a találkozás azonban mind a mai napig meghatározó élmény maradt szá­mára. Elég, ha csak megemlítjük: a struccte- nyésztők 1996. január 21-én Hajdúnánáson megalakult szövetsége őt választotta meg alel- nöknek. Erre azért nyílhatott lehetőség, mert 1992-ben, immár kanadai-magyar állampol­gárként ismét hazajött Tiszaigarra dr. Balogh Sándor, aki időközben a strucctenyésztés is­mert, s nem utolsósorban elismert szakembere lett, nemzetközi viszonylatban is! Dr. Balogh Sándor struccfarmon egy holland is alakult egy szervezet, mert úgy érzem, ez a mező- gazdasági tárca figyelmét is jobban ráirányítja a struc- cokra, melyeket már az or­szág 160 helyén próbálnak meghonosítani. Meggyőző­désem, hogy megfelelő ál­lami támogatottsággal és szakértelemmel a nagyma­darak tenyésztése segíthet a magyar agrárágazaton. Megoldani ugyan nem tudja annak gondjait, de feltétle­nül egy olyan kitörési pont lehet, melyre nemzetközileg is biztosított a kereslet. De visszatérve a konkurencia kérdésére: én továbbra is a Hajdúnánási Szövetség alel- nöke maradok! így egy ki­csit haza is beszélek, amikor A hajdúnánási telep úttörő volt Magyarországon nyészmadarat behozni, melyek 3 évéit belül több hasznot hoz­hatnak, mint a csibék.-Akkor csak a gazdaságos- sági kérdéseket kell még tisz­tázniuk.- Ennek talán az a kulcsa, hogy megfelelő szakmai háttér­rel minden „magyarosítható”, ami a strucctenyésztéssel kap­csolatos: a keltetéstől a takar­mányozáson keresztül az érté­kesítésig. Elég, ha csak a ta­karmányt említem. A strucc kedveli a lucernát, a búzát és az árpát. Ha magyar módszerek­kel, magyar alapanyaggal dol­gozunk, akkor a költségek is le­csökkennek. Meggyőződésem, hogy a magyar ember tehetsége révén képes is erre!- A sors pikantériája, hogy a tévénézők Ont egy másik szer­vezet, a Magyar Strucc- és Fu- tómadá r- tény észt ók Szövetsége ülésén, október 19-én ismerték meg. Nem jelent ez rossz érte­lemben konkurenciát a Nánási Szövetségnek, aminek Ön az al- elnöke?-Véleményem szerint nem! Személy szerint örülök is an­nak, hogy budapesti székhellyel elmondom, pontosan a Hajdú Strucc Kft. munkája, fejlődése lehet jó példa mások számára. A kezdeti szakmai bakik után ma már nemzetközi szinten is elismerésre méltó eredménye­ket produkálnak. Mikrochipes ellenőrzési rendszerrel, angol, holland, szlovák és szlovén vérvonallal elérték, hogy 62 strucctojásból 60 ki is kel. En­nek akkor lesz igazán jelentő­sége, ha hozzátesszük: egy fel­nőtt strucc átlagban 25-30 évig aktív, tehát haszontermelő. Ez utóbbi bizonyítására bú­csúzáskor a hajdúnánási szövet­ség újságját nyomta kezembe a doktor úr. Miután lapozgattam, kiderült: a stmcchús kilója 45, egy nagy madár bőre 1000, egyetlen tojása pedig 500 már­kába került tavalyi áron. A tojás­ból kikelt tenyészcsibe piaci ér­téke pedig négy hónapos korában 5000 márkára rúgott. Ha csak ezt nézzük, akkor valóban megéri tartani ezt a madarat. Hogy a hú­sát megeszi-e egyszer a magyar? Ha nem, akkor jó áron megveheti más. Ott, ahol a törvények nem védik ezt a valóban érdekes, nagy ma darat... Percze Miklós Emlékérmes villanyszerelő, díjnyertes nőiruha-készítő a Klapkából Szép beszéd és ’56-os forradalom A jászberényi Klapka György Szakközép- és Szakmunkás- képző Iskolában az elmúlt napokban két diák is jelentős elis­merésben részesült. Oroszi Zsolt az Édes Anyanyelvűnk or­szágos nyelvhasználati versenyének, míg Kuli Edit az ’56-os Szövetség jászberényi szervezete pályázatának díjazottja. A házi, majd megyei verse­nyen való eredményes részvé­tel után nyílt lehetősége a vil­lanyszerelőnek készülő har­madéves Zsoltnak az országos versenyen való részvételre, ahol írásbeli és szóbeli felada­tokon keresztül bizonyította a magyar nyelv használatában megszerzett tudását. Felké­szítő tanárai - Szymczak Judit és Gömöri Árpád - felkéré­sére, szinte „belecsöppent” az édes anyanyelvűnk mozgalom munkájába. Az elnyert emlék­érem azt tanúsítja, hogy Zsolt az ország első tíz legszebben, leghelyesebben beszélő fiatal­Oroszi Zsolt jainak egyike. Megszívlelendő a véleménye:- Választott szakmám és a helyes, szép beszéd csak felü­letesen szemlélve áll távol egymástól, hiszen nem egy szépen beszélő villanyszerelőt látott már a világ... Mi történt ’56-ban? Jászbe­rény városában a középiskolá­sok közül erre a kérdésre Kuli Edit, harmadéves nőiruha-ké­szítő tanuló adta a legérdeke­sebb választ. Erről tanúskodik az ’56-os Szövetség fenti címmel kiírt pályázatán szer­zett első helyezése. A tanul­mány elkészítését hosszas gyűjtőmunka előzte meg. Gö­möri Árpád tanár úr tanácsai­val segítve megpróbálta meg­világítani a forradalom előz­ményeit, lefolyását és követ­kezményeit. Kuli Edit Bár helytörténeti vonatko­zása is van a dolgozatnak, Edit főleg arra volt kíváncsi, hogy az ország hogyan élte meg a negyven évvel ezelőtti esemé­nyek történéseit. Karcagon sok a munkanélküli A munkanélküliségi ráta Karcagon két hónapja elérte a 18 százalékot. A Munkaügyi Központ Karcagi Kirendelt­ségével a 9700 gazdaságilag aktív karcagiból 2081 áll va­lamilyen kapcsolatban - tud­tuk meg dr. Vincze Imre ki­rendeltségvezetőtől. A térségben az egy-hat fős munkaerőigények a jellemzők. A központ nyilvántartásában 357 helyi munkáltató szerepel. A munkaerő iránti igény ebben az évben az építőipari szak­munkások iránt megnőtt, s fo­lyamatos a kereslet a kereske­delem, vendéglátás területén, bár itt a csekély bérek és a hosszú munka miatt gyakori a cserélődés. Érdekes hullámzást mutatott a cipőfelsőrész-készí­tők és varrónők iránti igény, amely a rendelésállomány pil­lanatnyi növekedésének a hatá­sára többször is emelkedett. A városban pillanatnyilag 1142-en kapnak jövedelem- pótló támogatást, s 335 sze­mélynek nincs egyetlen nap munkaviszonya sem. A város- gondnokság száztizenhárom közhasznú munkást foglalkoz­tatott eddig, s még december végéig 35-40 személynek lesz lehetősége ilyen munkavég­zésre. A munkanélküliek között je­lentős az általános iskolát vég­zettek száma, s csupán három százalék a felsőfokú végzettsé­gűek aránya. Közülük öt-hat az állástalan pedagógus. Az élet­kort tekintve a munkanélküliek több mint fele 35-40 év alatti. A munkaügyi központ Kar­cagon tizenhárommillió forintot adott tartósan munka nélküliek bértámogatására, míg közhasz- núak foglalkoztatására 18 mil­liót. Az igénylő munkáltatók a kereskedelem, a vasipar, mező- gazdaság köréből kerültek ki.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom