Új Néplap, 1996. november (7. évfolyam, 255-280. szám)
1996-11-28 / 278. szám
4. oldal A Szerkesztőség Postájából 1996. november 28., csütörtök Küldjön egy képet! Ügyes kezű leányok 1937-ből A képen az öcsödi elemi iskola 6. osztályos diáklányai és tanítónőnk, Tóth Erzsébet, egy bájos, de szigorú, nagy tudású pedagógus, akitől többek között a kézimunka minden szépségét is megtanultuk. Néhányunknak a mai napig is kedves és hasznos időtöltése maradt. Milyen jó is volna, ha a mai kisdiákoknak is alkalmuk lenne az iskolában a kézimunka sokszínűségét megismerni! Hulecska Imrémé, Cibaliáza Közgyűlésre készül a szövetség A hadigondozottak figyelmébe ' A közgyűlés döntése kötelező A közös költség emeléséről Korai még November 19-én történt: a 13.50-kor Hódmezővásárhelyre közlekedő vonaton utaztunk; a szerelvény kihúzott a szolnoki vasútállomásról. Óvodás - esetleg kisiskolás korú - gyermekek játszadoztak nem mesz- sze a sínektől. A nézelődő gyanútlanul gyönyörködött a kis virgoncokban, sajnos azonban nem sokáig: a kis kezek kavicszáport zúdítottak a szerelvény utolsó kocsijára. Mindannyian megdöbbentünk, hiszen ezt igazán túl korán kezdik! Szinte egyszerre kérdeztük: vajon mire figyelt az a felnőtt, akire rábízták a gyermekek felügyeletét? Nagy Ferencné, Szolnok Ki mit tud? Martfűn A Magyar Úttörők Szövetsége 50. születésnapjának tisztelgő rendezvénysorozat következő állomása volt a november elején megrendezett Országos Gyermek Ki mit tud? A korábbi kulturális seregszemlék mintájára rendezett döntő emlékezetes műsorának több mint 300 gyermek volt részese. Az ország minden pontjáról érkező pajtások színvonalas produkciókkal lepték meg a szakmai zsűrit. Hat kategóriában hirdettek győzteseket, s a szponzorok jóvoltából igen sok különdíjat is kiadhattak. A háromnapos rendezvény csúcspontját egy csodálatos játszótér átadása jelentette, amit a házigazda Martos Flóra Általános Iskola pályázattal nyert el. Az építmény értéke mintegy egymillió forint, amit önerőből szinte lehetetlen egy iskolának manapság előteremteni. A létesítményt Rácz Péter, a MÚSZ ügyvezető elnöke és Kozma Imre, Martfű polgármestere ünnepélyes keretek között adta át. Megtisztelte jelenlétével az ünnepséget Iváncsik Imre, a megyei közgyűlés elnöke, dr. Koncz István címzetes államtitkár, Varjú László, a Gyermek- és Ifjúsági Közalapítvány elnöke és a Művelődési Minisztérium munkatársa, Salamon Eszter. A Martos Flóra iskola tantestülete példás szervezéssel kitűnő házigazdája volt a jeles találkozónak. Reméljük, a közeljövőben is találkozhatunk hasonlóan sokat ígérő tehetségekkel, a jövő leendő művészeivel. Köszönet a szervezőknek és a támogatóknak. Vargáné Vígh Judit a MÚSZ megyei ügyvivője * A nyilvánosság előtt is köszönjük Vargáné Vígh Juditnak, a szolnoki Abonyi Úti Általános Iskola tanítónőjének, hogy a gyermek Ki mit tud?-on felejthetetlen élményben lehetett része néhány szolnoki gyermeknek. Köszönet Csasztvanné Ballók Évának, Huri Ferencné- nek és Hangodi Sándornénak, hogy segítettek gyermekeink utaztatásában és felügyeletében. A szülők: Bodnárné, Jánosiné és Vasasné A Magyar Hadigondozottak Országos Nemzeti Szövetsége (Mahonsz) értesíti az ország minden hadigondozottját, volt hadárvákat, hogy az 1994. évi XLV. hadigondozási törvény részleges módosítása előreláthatólag 1997. január 1-jei hatállyal megtörténik. Áhhoz, hogy az egyösszegű térítés ügyében és más hadigondozási ügyekben a változásokról időben megfelelő tájékoztatást adhassunk, tanácsot, jogsegélyt nyújthassunk azoknak is, akik érdek-képviseleti nyilvántartásainkban nem szerepelnek, kérjük, hogy az érintettek haladéktalanul jelentkezzenek személyesen vagy írásban a Honvédelmi Minisztérium támogatásával működő Mahonsz Ügyintéző Irodában (1143 Budapest, XIII. Gidó- falvy L. u. 1/b, illetve telefonon a 06-1-332-2500/7892 melléken). írásban választ, tájékoztatót, tanácsot csak azoknak tudunk küldeni, akik felülbélyegzett, megcímzett válaszborítékot küldenek irodánk címére. Tudatjuk, hogy a Mahonsz központi küldöttközgyűlése 1997. január 10-én tartja rendes küldöttgyűlését Budapesten, a Bolyai János Katonai Műszaki Főiskolán. Kérjük, hogy javaslataikat küldjék el budapesti irodánk címére, hogy a küldöttek minél pontosabban tudják megfogalmazni a hadigondozottak, volt hadiárvák életminőségét javító határozataikat. Elkészültek a legnemesebb értelemben vett világszenzációt képező, színes Mahonsz- díszjelvények. Kaphatók a címer heraldikai leírásával együtt a Mahonsz budapesti irodájában a fenti címen. Kérelemre a díszjelvényt postai utánvéttel megküldjük. Ezen értékes ritkaságot a hadigondozottakon, volt hadiárvákon, hadigyámoltakon kívül mások csak korlátozott számban kaphatják meg. Szövetségünk tagjai és a pártoló tagok tagdíjaikat a Mahonsz OTP és Kereskedelmi Banknál vezetett 11745004-20054018 számú bankszámlára fizethetik be. Dr. Leskó Ferenc Magyar Hadigondozottak Országos Nemzeti Szövetségének elnöke Olvasónk egy huszonnyolc lakásos házban lakik. Valameny- nyien fizetik a közös költséget. Tekintve, hogy mindig van valamilyen javítanivaló a házon vagy kívül, vagy belül - és mostanra elfogyott a pénzük úgy határoztak - figyelemmel a mai árakra is -, hogy emelik a közös költséget. A probléma az, hogy nem mindenki vállalja az emelt összeget, mondván, kevés a nyugdíja. A lakók úgy tudják, hogy az érintett lakótárs nem tulajdonosként lakik a házban, egyik családtagja vásárolta azt meg. Azt szeretnék tudni, van-e joguk a tulajdönostársaknak közös képviselő útján felszólítani a lakástulajdonost az emelt díj megfizetésére? Tekintve, hogy hasonló vita más lakóközösséOktóber 25-én Hátráltatta a felújítást címmel tudósítás jelent meg lapjukban arról az előző napi „kötetlen beszélgetésről”, amelyre Jászberény képviselő-testületének MSZP-s tagjai invitálták az érdeklődőket. A beszélgetésen - noha mint később kiderült, érintettként említtettem - nem vettem részt, mert meghívót nem kaptam. Mindazonáltal a jelző, gyanítom, pontos, már ami a kötetlenséget illeti. Sajnálatos, hogy a gazdasági bizottság elnökének kijelentései, avagy sommás megállapításai a valósághoz képest tényleg kötetlenek voltak. Mindazokat persze, remélem, igazolni is tudja, és talán akkor arra is választ ad - újabban már mint a VV Rt. felügyelőbizottságának elnöke -, hogy ha a jól előkészítettnek nevezett terv engedélyezési tervfázisa már tavaly készen volt, azt miért csak idén áprilisban nyújtották be engedélyezésre, és az augusztus 5-én kelt gekben is előfordul, a lapban várják a választ. * Kedves Olvasónk! Leveléből egyértelműen nem derül ki, hogy társasház-e, amelyben a huszonnyolc lakás van. Feltételezve azt, hogy társasházról van szó, válaszunk a következő: a közös költséget a társasház közgyűlése állapítja meg. A közös költség fizetésére a társasházi öröklakás tulajdonosa köteles. Amennyiben bármelyik tulajdonos a megállapított költséget nem fizeti, azt peresí- tés előtti felszólítás után, bírói úton lehet érvényesíteni. A közgyűlésre és az azon történő határozathozatalra a társasházi alapító okirat és a társasházakról szóló 1977. évi 17. tvr. rendelkezései az irányadók. építési határozat kiadását követően az abban - az Országos Műemlékvédelmi Hivatallal és velem való - előírt egyeztetésre miért csak november 14-én kaptam anyagot. Amely az engedélyezési tervhez képest - igazolhatóan - egyetlen vonal változtatást sem szenvedett. Ezeket számtalan esetben kérdeztem s kértem a tervezőtől és a VV Rt. képviselőitől. Végezetül két - ha tetszik, személyes - megjegyzést fűzök a beszámolóban közölt megállapításokhoz: szomorú, ha a képviselőcsoport félidei (tehát több mint kétéves működése után) a piacfelújítás általam „szándékos és mondvacsinált vitával akadályozott” volta az egyetlen, amiről beszámolni lehet. (A cikk szerint legalábbis.) Miként az is szomorú, ha éppen dr. Vass Imre úr találja úgy, hogy a törvény tisztelete szándékolt, avagy „mondvacsinált” kifogás. Sáros László városi főépítész Villanások Ezek a mai fiatalok! Vajon mit szóltak a Ki mit tud? után azok, akik folyton kritizálják a fiatalokat? Engem ámulatba ejtett tehetségük, szépségük. A magyar kultúrát - bármilyen nehéz idők legyenek is - nem lehet bebetonozni. A zsíros kenyeret régóta ismerem Amikor születtem, a zsíros kenyér világát éltük, és most megint zsíros kenyeret eszem. Nem gondoltam, hogy kétszer ugyanaz megismétlődik. Mindenfelől csak a panaszt halljuk: nem csoda, hogy a magyar pesszimista, hogy világrekordot dönt az öngyilkosságban. Életünkből hiányzik a szeretet, a türelem, a munka, az alkotás öröme és a pénz. Szóval, ami értelmet ad az életnek. Hová lettek? Hová lettek a szolnoki kisvendéglők, ahol cigányzene szólt, hová a romantikus kis cukrászdák, a fiatalok kedves találkahelyei, hová a vasárnapi sétálóutca, ahol fúvószenét játszott a zenekar és a járda mentén székek kínáltak rövid időre pihenést, hová lett a Kossuth térről a kirakodóvásár szíves mézeskalácsaival, amit titokban loptunk leányismerősünk tenyerébe? Bujkál a félelem... A gazdagodásban egyeseknél nincsenek fokozatok, a pénz a legfontosabb, akár bűncselekmény árán is. Nem irigylem a jómódúakat. Nem biztos, hogy nyugodtak és boldogok. Régen is volt alvilág, dörzsölt söpredék, akik a kocsmákban és a híd alatt érezték jól magukat, mégis szenzációszámba ment a harmincas években, ha valakit meggyilkoltak vagy kiraboltak. Nyitott ajtónál lehetett aludni, és sötétben sem féltünk az utcán. Gyermekkorom karácsonya Hogy tudtam örülni a karácsonyfának, a piros almának, diónak, krumplicukomak, mézeskalács figuráknak! Anyám ünnepi vacsorának korhely- levest, bobajkát (mákos gubát), sült halat, gyümölcsöt tálalt. Halkan szólt a rádió, karácsonyi énekeket hallgattunk, és éjfélkor elmentünk a misére. Csodálkozó szemekkel néztem a jászolban a kis Jézust. 1944 fekete karácsonyát is átéltük: egy szál fenyőág jelezte a szeretet ünnepét; rettegve húzódtunk be az óvóhelyre. Ünnepi vacsorának sült krumpli járt. Az ’56-os karácsonyt is a szomorúság és a gyász borította. Hozzátartozókat, apákat és gyermekeket gyászoltunk csendben. Fájdalmas arra gondolni, milyen lesz idén a szeretet ünnepe. Sok családnál talán csak jelképes: egy gallyal jelezve a szeretet ünnepét. S vajon hányszor énekeljük majd el szentestén: „Békességet a Földön minden jóakaratai embernek!” Bérezi Jenő, Szolnok A levelekből válogatunk. Az írásokat rövidítve közöljük, tiszteletben tartva a levélíró mondanivalóját. A témának akkor is nyilvánosságot adunk, ha nekünk arról esetleg más a véleményünk. Névtelen vagy címhiányos leveleket nem köziünk. Az oldalt szerkeszti: Kácsor Katalin Átírnám a történelmet Nem szeretem a történelmi ünnepeket, mert az uralkodók (császárok, királyok, cárok), a nemesek (hercegek, bárók, grófok), a háborúk (hadvezérek, lovagok) „dicső tetteit” méltatja; a nép csak forrongó, lázadó csőcselék, útonálló, rebellis. Az uralkodó - aki az adott országnak egyben istene is - a saját halhatatlanságát, diadalmas, elévülhetetlen tetteit diadalívek, templomok, paloták építésével is bevéste a történelembe. Pedig az építéshez szükséges pénzt a néptől vette el - ha kellett, furfangos adók bevezetésével. Az uralkodók, hadvezérek a festményeken gyönyörű paripákon, pompázatos, drága öltözetben feszítenek, magasba emelt fegyverrel. A nyomorult, leigázott, gálád ellenség: a rabszolga, a szegénylegény porba hullott fejjel vagy átszúrt szívvel haldoklik. Átírnám az emberiség történelmét. Nem az uralkodóknak, háborúknak, lázadásoknak, véres eseményeknek (hugenották, pogányok, keresztények, zsidók, reformátusok, palesztinok, bosnyákok) adnám a történelmi szerepet, hanem a népnek: a kiegyensúlyozott, boldog családnak, az alkotó munkának, ami előbbre vitte eddig a világot. Azok lennének az én történelmemben a hősök, akik két kezükkel alkották a rendet olyannak, amilyen, s nem azok, akik fegyverrel és hatalommal rajzoltak térképet. Azokat kellene ünnepelnünk, akik verejtékezve felépítették a diadalíveket, palotákat, templomokat, hidakat, városokat. Herczegh Klára, Szolnok Jászberény főépítésze nem kapott meghívót Nem csak a piac lehetne téma Ötvenedik házassági évfordulóját ünnepelte a jászladányi Gavaldik Mihály és felesége, Kiss Ilona. A rangos eseményen a család minden tagja megjelent. Az idős házaspárt - ahogyan az ilyenkor szokás - nászajándékkal köszöntötték. fotó: gavaldik Erzsébet Alapítvány a múlt katonáinak Magyar Királyi Honvéd Hagyományőrző Alapítvány elnevezéssel a szolnoki helyőrségi művelődési ház ad otthont október közepétől a város eddig méltánytalanul kezelt, háttérbe szorított, de valójában gazdag és jelentős történelmi értékeket hordozó katonamúltjának. A kuratórium tagjai úgy vélik, az utolsó pillanatban talán még sikerül megmenteni a „Cs. és kir. 68. honvéd gyalogezred” fellelhető emlékeit. Az alapítvány többek között szeretné mihamarabb felújítani a 68-as obeliszket, emléktábla elhelyezését tervezi a vasútállomás területén, és elhatározta, hogy a hősök napján a n. világháború katonai és polgári áldozatainak emlékműve előtt megemlékezést tart. Szándéka szerint szorosan együttműködik a város polgári és katonai vezetésével állami és nemzeti ünnepeink méltó köszöntésében, a rendezvények megszervezésében. A hagyományőrzés mellett a kordokumentumokból állandó és tematikus kiállítást rendez, s támogatja minden, az alapítvány célkitűzéseivel találkozó publikáció kiadását, más, eseti kiadványok, könyvek megjelentetését. Azt remélik, a célok megvalósításához támogatókat is találnak. Részletkérdésekben szívesen áll rendelkezésre ’Udovecz György (424-057), Dósa István (371- 053), Majoros Tamás (374-610) és Andrási László a 425-920-as telefonszámon. A szolnoki Csallóköz úti óvoda nagycsoportosai almabált rendeztek. A belépődíj egy alma volt. A szülők és a gyermekek hangulatos délelőttöt töltöttek együtt. BEKÜLDÖTT FOTÓ
