Új Néplap, 1996. november (7. évfolyam, 255-280. szám)

1996-11-27 / 277. szám

1996. november 27., szerda Tiszafüred Es Környéke 7, oldal Nevelési program Tiszaburán Óvodában segít a Koma A tiszaburai óvoda munkatársai nem panaszkodhatnak tét­lenségre, hiszen a kis faluban százhúsz gyermek mondhatja el magáról, hogy ovis. Ha ehhez hozzátesszük, hogy az apró­ságok 80 százaléka cigány származású, akkor még tisztelet­reméltóbb az óvó nénik munkája, hiszen nem kell ecsetelni: a nehéz helyzetben lévő roma családok szociális háttere még több erőfeszítést kíván az itt dolgozóktól. Az intézmény igen ambició­zus vezető óvónője, Tóthné Domány Mária fejébe vette: mindent megtesz azért, hogy a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekeket minél kevesebb hátrány érje. Hamar rájött azonban arra is, hogy a lelkesedésnek igen komoly korlátot szabnak a szűkös pénzügyi lehetőségek, hiszen szakmai programja speciáli­san képzett szakemberek részvételét igényelte. Ilyen képzett szakmai se­gítség azonban csak messziről volt Burára hívható, ami köz­tudottan pénzt is kíván. Töb­bek között ezért is kért és ka­pott pályázati segítséget: a Közoktatási és Modernizációs Közalapítvány (röviden: Koma) 400 ezer forinttal tá­mogatta azt a tervet, mely el­sősorban a dyslexia és dysgraphia megelőzésének lehetőségeit célozta meg. Ez egy olyan részképességzavar, melynek megléte akadályozza az írás és olvasás funkciója kialakítását. Sajnos Tiszabu­rán a korábban említett okok miatt nagyon sok ilyen kis­gyermek van, örökletes tulaj­donságokkal és megfelelő szülői segítség hiányával. Az azonban biztató, hogy a Koma pénzzel, a képesség- és mozgásfejlesztő játékok be­szerzésével, a szakemberek folyamatos munkájával tudott segíteni. Közel egy év alatt elérték, hogy az ötvennégy nagycso­portos óvodás közül a kivá­lasztott tíz legveszélyeztetet­tebb kisgyermek közül ma már nyolc elmondhatja magá­ról, hogy iskolaérett, s fel- és megtalálja helyét a közösség­ben. Ez igen nagy eredmény, különösen ha hozzátesszük: pár éve hasonló helyzetű tár­saik közül talán egy sem felelt volna meg ennek a kritérium­nak. Ez utóbbi tény, hogy az óvoda nevelői kollektívája - további pályázati segítség si­kerétől függetlenül - „önerő­ből” is tovább folytatja ezt a hatékony képesség- és moz­gásfejlesztő munkát. A gyerekek szeretnek játszva tanulni Füredről már nyugatra indulnak a daruk Alapítvánnyal építkezik a suli Edzésben a tornateremért A tiszafüredi városi képviselő-testület tagjai közül senki sem kételkedik abban, hogy a nagy hagyományú Kiss Pál iskolára bizony ráférne már egy tornaterem. Az iskola tanulói ugyanis ennek hiányában kénytelenek naponta 2 kilométert „pend­lizni” a suli és a városi sportcsarnok között, hogy teljesítsék az állami tanterv testmozgásra előírt óraszámait. Igen ám, de Montecuccoli óta tudjuk, hogy a pénz igen nagy úr. Akkor különösen, ha nincs! Ezért ki kellett találni valamit. Az önkormányzat létrehozott egy, a tornaterem létesítését támogató alapít­ványt, az „Edzett, egészséges gyermekekért”. Ennek kura­tóriuma hívta meg a füredie­ket az iskola tornászcsapatá­nak bemutatójára, a tanulók kultúrműsorára, valamint a vén diákok és a maiak foci­derbijére. A műsor sikerét a telt ház és a városi sportcsar­nok előterében gyűjtött pénz­adományok gyarapodása egy­aránt jelezte. Mondhatnák erre a fanyal- gók, hogy ez a 80 ezer forint még a tornaterem kilincsére is kevés. Talán ez is igaz, de látva a lelkesedést, hamarosan lehet a kilincshez ajtó, az aj­tókhoz fal, a falakra tető, ami alatt hamarosan gyerekzsivaj­tól lehet hangos a játékbázis - ha a folytatásról sem felejt­keznek el azok, akik így vagy úgy tehetnek valamit a valódi sikerért, amit úgy fognak ne­vezni: a Kiss Pál iskola saját tornaterme. A minőség a megrendelés záloga Német megrendelésre készültek el a Kocsi Vasipari Szövetkezet tiszafüredi gyárában - volt Ganz Danubius - azon két speciális Balance darunak az alkatrészei, melyeket hét hatalmas tréler szállított ki november közepén Spanyolországba és Belgiumba. Annak ellenére, hogy a hely­színen ezeket a darukat a né­met partner helyezi üzembe, a munka mégis a füredi dolgo­Spanyolországba indul a hatalmas alkatrész zók munkáját dicsérheti, hi­szen a villamos berendezések kivételével minden egység a Hortobágy-széli ipari cent­rumban készült el. A gyár különben tovább „ápolja” nyugati kapcsolatait, hiszen jelenleg is folyamatban van egy mobil hajókirakó, há­rom portál- és két konténer­daru gyártása. Elkészültük után ezeknek a célállomása Svédország és Németország lesz. A fentieken kívül még to­vábbi mobil- és öntődaru-rész­egységek, valamint komplett kohászati hengerműalkatré­szek összeállításán dolgoznak a fürediek, osztrák és olasz pi­acokra. Az év végéig a termelési kapacitás 30-35 százalékát ki­tevő hazai megrendelések - különböző acélszerkezetek és egyedi gépalkatrészek - telje­sítése is munkát ad a gyár két­százhetven dolgozójának. Hamarosan kitűzhetik a májusfát Tiszaderzsen Kilenc lakás épül - egyelőre Jóformán meg sem száradt a pecsét azon a szerződésen, amit a tiszaderzsi önkormányzat kötött a helyi kisebbségi szervezettel szociális lakások építésére, már állnak azon sorházak falai, amelyeket a Szegfű úton épít egy tarnaörsi kft. - egyelőre öt cigány és négy magyar család részére. Az előzményekhez hozzátar­tozik, hogy Tíszaderzs képvi- selő-testülete július 25-i ülé­sén fogadta el: az önkor­mányzat tizennégy ingyenes telek biztosításával járulhas­son hozzá a nehéz szociális helyzetben lévő, három- vagy többgyermekes családok élet­feltételeinek a javításához. Miután elkészültek az építési tervek, rendeződtek a részlet- fizetés körülményei, valamint bejegyeztek minden tulajdon­jogot, szeptemberben el is kezdődött a munka. Külön érdekesség, hogy az érintett családok saját munká­jukkal is hozzájárulhatnak költségeik csökkentéséhez. Hogy ezt komolyan is veszik, jelzi az is, hogy már állnak a falak, s hamarosan a kész te­tőszerkezetre is kitűzhetik a májusfát - egyelőre csak az első turnus kilenclakásos sor­házára. Az akció különben egy újabb ötlakásos sorház építé­sével folytatódik tovább, ugyanitt. Erre azonban - a tervek szerint - már csak 1997-ben kerülhet sor. Abádszalók összefogott áz iskoláért Végre valósággá válik a számításuk Abádszalókra végre megér­keztek azok a számítógépek, melyeket - s ez nem túlzás - már-már jobban várt az is­kola, mint a Messiást. Lapunk is foglalkozott azzal, hogy a megye talán legszebb s ezzel arányosan méltón is fel­szerelt általános iskolája számí­tógép nélkül „szégyenkezik” a XX. század végén. A gyerekek ezért voltak kénytelenek Kun­hegyesen elmélyedni az infor­matika tudományában. Ám ok­tatásunk pénzszűkös állami di­rektívái idén még ennek a cso­portos ingázásnak is megszün­tették a lehetőségét. Ekkor segí­tett az abádszalókiak összefo­gása. Szó szerint kart karba öltve dolgoztak azért az ön- kormányzat munkatársai, a he­lyi vállalkozások, termelőegy­ségek, társadalmi szervezetek dolgozói és nem utolsósorban a szülők, hogy szűnjön meg végre ez az áldatlan állapot. Segítséget nyújtott ehhez a kunhegyesi • gimnázium is, Szakkörön már kipróbálhatók a számítógépek amely igen méltányos áron „számolta fel” az abádszalóki- aknak jó állapotú, de középis­kolai képzésre már elavult 11 számítógépét. A tizenkettediket a francia testvérfalu, Odars küldte szívvel és szeretettel, s azt mondták: ha beválik, külde­nek többet is! A meglévő 11 arra elég, hogy benépesüljön a Kovács Mihály Általános Iskola új számítógé­pes szaktanterme, mert ugyan hiába. fognak ott még ezután „fúrni és faragni” a szaki bácsik, pár gépet már lehet tesztelni, a gyerekek örömére. Remélhetően a lelkesedés akkor is megmarad, amikor ezt az érdekes játékot már tantervi keretek között ,mézhetik” a felső tagozatosok a második félévtől. Új eligazítótáblák a horgászoknak A Mohosz Tisza-tavi Ki- rendeltsége és a Közép-Ti- sza-vidéki Intéző Bizottság felújította a Tisza-tó térsé­gében azokat a táblákat, amelyek elsősorban a ven­déghorgászok még jobb tá­jékozódását kívánják segí­teni. A szám szerint tizenki­lenc, alappont-meghatározó vízi jelzőtáblát a Tisza-tavi Önkormányzatok Szövet­sége megbízásából a Tisza­füredi Városgondnokság munkatársai helyezték el az 5. számú öblítőcsatornától egészen Poroszló térségéig. Korszerűbb telefonközponttal Tiszaburán folyamatban van a már kiépített telefonháló­zat bővítése. Eszerint a fa­luban - ahol ez idáig 144 készülék üzemelt - újabb 130 vonalat épít ki a Matáv az esztendő végéig. Ez azzal is járt, hogy a megnöveke­dett igénybevétel miatt ki kellett alakítani egy új, kor­szerűbb telefonközpontot is. Ezt az önkormányzat tulaj­donában levő, volt MHSZ- székházban alakította ki a Matáv. Gázbekötés miatt zárva A tiszafüredi Kiss Pál Mú­zeum értesíti a látogatókat, hogy gázszerelési munkák miatt előreláthatóan decem­ber 3-ig ideiglenesen zárva tart a múzeum. Virágkötészetet tanulhatnak A Tiszafüredi Művelődési Házban november 15-én vi­rágkötő-tanfolyam kezdő­dött. Váradi Jánosné egri iparművész szakmai irányí­tásával tizenegy tiszafüredi és városkörzeti hallgató kezdte el a hatvanórás tanfo­lyamot, melynek záróvizs­gája várhatóan áprilisban lesz. A szervezők december 6-ig még elfogadják az újabb jelentkezéseket. Füredi alkotók tárlata December 4-én 16 órakor dr. Füvessy Anikó muzeoló­gus nyitja meg a városi mű­velődési központban a tisza­füredi alkotók kiállítását. Az ezt követő két hétben Szikra Zoltánná és Molnár Jánosné szövött szőnyegeit, vala­mint az igen tehetséges ifjú fazekas testvérpár, Szűcs Andrea és Szűcs Judit kerá­miáit tekinthetik meg az ér­deklődők. Az oldalt írta: Percze Miklós Fotók: Jánosi Martina Lakodalom az ötvenedik évfordulón a városházán Ebből minden arany fénylik Fél évszázada együtt, jóban-rosszban. Ezt ünnepelte Tiszafü­reden, novemberben a Takács házaspár: Pista bácsi és Margit néni, akik 1946. november 9-én kötöttek házasságot. Tudjuk, minden aranylakodalom ünnep, gyermekekkel, unokákkal, dédunokákkal, egyszóval az egész nagy családdal együtt. A hangulat is aranyos volt Pista bácsiéknak is jutott ebből az örömből lányuk, Erzsiké és fiuk, István révén elég, hiszen négy unoka mellett már öt ap­róság is be tudja aranyozni a „dédik” hétköznapjait. Ebből a jóból minden arany, ami fény­lik - változtatható meg így az ismert közmondás. De ez az ünnep még tartogatott nagyon sok meglepetést, hiszen a tisza­füredi nyugdíjasklub legna­gyobb szeretetével és legjobb igyekezetével próbálta még fé­nyesebbre „glancolni” ezt az aranylakodalmat. Kezdődött azzal, hogy az anyakönyvvezető a városháza nagy tanácskozótermében adta össze újra az „örökifjú” párt, és folytatódott azzal, hogy olyan neves személyiségek gratulál­tak az újabb ötven évre szóló boldogító igenhez, mint Sipos József, az „Eletet az éveknek” Idősek és Nyugdíjasok Orszá­gos Szövetségének alelnöke, dr. Kasuba János térségi or­szággyűlési képviselő és Rente Ferenc, a város polgármestere. A befejezés pedig igazi „béke­beli” lakodalomra kerekedett a városi nyugdíjasklub szinte minden egyes tagjának szerve­zésével és serénykedésével: profi volt a nagyvőfély, aki a káprázatos étkek főszakácsi felügyeletét is ellátta, a Jolly Joker, zenekar pedig kiváló hangulatfelelősnek bizonyult, amihez kiváló közönség volt a zsúfolt ház. Száz szónak is egy a vége: gyerekek, unokák, dédunokák, rokonok, jó bará­Virágkosarakkal az „örökifjú”pár tok, ismerősök közösen (kivet­tek azért, hogy fényes legyen ez az aranylakodalom, amit küzdelmes, dolgos életéért meg is érdemelt az örökifjú pár. Pista bácsi, aki kezdetben parádés kocsisként még hintón fuvarozta az urakat, majd a terményforgalmi vállalatnál dolgozott, miután maszek fu­varozó lett, és Margit néni, aki a strandfürdőben „mindenes- kedett”, telente pedig a közép­iskolai kollégiumban fűtőként kereste a kenyérrevalót, ők igazán tudják, hogy az ilyen szép napokért, ünnepekért, mint a novemberi volt, illik megdolgozni. Türelemmel, megértéssel és szeretettel . . .

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom